Kedves sporttársak, kedves barátaim!
Nagy örömmel olvastam a TÁJOLÓ hasábjain, hogy az egykori Dobogókői hegyi maraton versenyt felújítják. Engedjétek meg, hogy e verseny egykori beindulásáról néhány szóban megemlékezzek.
Az 1960-as évek elején ismerkedtem meg levelezés útján Gerald Charnley rendőrtiszttel Angliából. Gerry szenvedélyes hegymászó, hosszútáv- és hegyi futó volt. Ă ismertetett meg a hegyi futással (fell racing), ami Angliában, Skóciában, Wales-ben akkor már régóta elterjedt és ismert volt. Levelezésünk eredménye lett Magyarországon a Dobogókői hegyi maraton és Nagy-Britanniában az angliai tájfutó sport beindulása és az Angol Tájékozódási Szövetség megalakulása.
A Fell Racing alapvető gondolata, hogy a verseny hegyen-völgyön keresztül vezessen. A sporttúrázástól abban különbözik, hogy nincsen kötött útvonala, csak előírt ellenőrző pontjai, és az a győztes, aki a leggyorsabban érinti valamennyi ellenőrző pontot. A tájékozódási futástól abban különbözik, hogy ellenőrző pontjai előre, azaz évről-évre azonos helyen vannak. A legkedvezőbb útvonalat és erőbeosztást edzések keretében mindenki kidolgozhatja magának.
A Dobogókői hegyi maraton egy évtizedes empirikus statisztikai energiafelhasználási számítás alapján valóban a maratoni futásnak felel meg a 35 km-es távval, amelyen 1500 méter össz emelkedő van. Ez majdnem pontosan 45 km-es szintnélküli távval azonos a Dobogókő-Pilisszentkereszt-Pilis-nyereg-Klastrompuszta (Körtvélyespuszta szerk. megj.)-Prédikálószék-Sikáros-Dobogókő ellenőrző pontokkal.
1964-ben menyasszonyommal, Sárfalvi Erzsébettel együtt alkalmam volt Gerald Charnley-t Liverpool mellett meglátogatni, a hegyi futást jobban megismerni és a leghíresebb angol és skót hegyi futóversenyek terepeit is meglátogatni: a Three Picks Race-t és a Lake District Trial-t. Az akkor legnagyobb brit hegyi futóversenyen, a Ben Nevis Fell Race-en indulhattam is.
Az angol Gerald Charnley-t és a magyar Skerletz Ivánt (ifjúkori egyik becenevén Gromek) a tájékozódási sport szempontjából azonos aktivitás köti össze: mindketten alapítói és első főtitkárai tájékozódási sport szövetségeknek, Gerald Charnley Angliában és Skerletz Iván Magyarországon.
Emlékükre alapítom a GROMEK vándordíjat, a Dobogókői hegyi maraton háromszoros férfi győztesének azzal a gondolattal, hogy a magyar és talán a jövőben a nemzetközi hosszútávfutás eme rajongóinak maradandóbb emléket állíthassunk.
Kívánok a hatodik Dobogókői hegyi maraton rendezőinek fáradságos munkájukhoz jó eredményt és a verseny valamennyi futójának erőt, egészséget és sikeres részvételt.
Dobogókő, 2001. november 17.
Kővári Endre, alias Amigo
A verseny eredeti maratoni kategóriája most kiegészült a turista (15 km) és teljesítmény túra (22,5 km) kategóriákkal. A több mint 300 résztvevő között sok régi arcot lehetett felfedezni, többségük valamelyik kategóriában el is indult, de voltak olyanok is akik csak emlékezni és sétálni jöttek fel Dobogókőre. A verseny fővédnöke és házigazdája Peták István volt, a védnökök Kővári Endre, Monspart Sarolta, Harcsa Gábor, Schulek János, Dr. Somogyvári Károly és Zentai László.
A turistaház előterében az MTFSZ a közelmúltban felavatott Skerletz Iván emléksarkot helyezte el, benne azt a fafaragványt, amelyet Örsi András szobrász, egykori tájfutó készített közadakozásból.
Az eredményhirdetést Peták István nyitotta meg, majd Zentai László felolvasta Kővári Endre levelét. A versenyen nem sikerült Skerletz Iván egykori 2:30:11-es pályacsúcsát megdönteni, a győztes Scultéty Márton ideje 2:41:65 lett. Az eredményhirdetés közben Schönviszky György pályakitűző köszöntötte a 80. születésnapját ünneplő Székely Miklóst, a Magyar Természetbarát Szövetség egykori elnökét. A verseny az eredményhirdetéssel nem ért véget. Még szürkületkor is érkeztek versenyzők a hosszú útról a célba, és ahogy a szervezők elmondták, a versenyt jövőre is szándékoznak megrendezni.
Schell Antal
Vissza a Tájoló 2001/10 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!