Népligeti kezdeményezés 2

Valamikor régen, még az előző évezredben született meg az előző cikk ebben a témában, úgyhogy emlékeztetőül: azzal fejeztem be, hogy egy verseny előkészítése során fel kell mérnünk, hogy hány versenyzőt várunk, és ezeknek a résztvevőknek milyen igényei vannak (lehetnek). Ebből a kiindulópontból természetesen a mi szándékunk az lesz, hogy a résztvevők száma minél nagyobb legyen, és számukra a lehető legjobb szolgáltatást adjuk. Előbbi törekvésünk biztosíthatja első lépésben azt, hogy a nevezési díjak fedezzék a költségeket (erre egy remek becslést hozott össze nemrég Kelemen Janó a tájfutó levelezési listán), második lépésben pedig lehetőleg némi nyereségre szeretnénk szert tenni. Nyilvánvaló, hogy az új versenyzők bevonásával növeljük a tájfutók számát, vagyis népszerűbbé tesszük a tájfutást! Ezzel egyik fő célunkat valósítjuk meg! Rögtön tegyük hozzá: természetesen ehhez nem elég elcsábítani valakit egy versenyre, hanem ott élményt, sőt utána további tájfutó program lehetőségeket is kell kínálnunk neki.
Tehát:
Mire van szüksége egy tájfutónak?
Jó terepen (technikás/részletgazdag, fizikailag nem extrém), igényes térképpel, színvonalas (technikás vagy éppen ellenkezőleg könnyű átmenetekkel és pontokkal, a kategóriájának megfelelő) pályákon akar versenyezni. Kultúrált jelentkeztetést vár, rajt-cél rendben legyen, gyorsan és pontosan mérjék az idejét, esetleg legyen öltöző, zuhanyzó, büfé, ne legyen messze a parkoló. A lista bővíthető ízlés szerint. A kifizetett nevezési díjért ezeket várja el.
Másrészt, mire van szüksége egy érdeklődőnek, aki nem ismeri különösebben sportágunkat, de valamilyen okból – egy barát vagy családtag unszolására, olvasott róla, az iskolában egy tanár invitálására, esetleg egy verseny rendezőinek hírverése nyomán – eljön a versenyünkre?
Tudnia kell, mi ez a sport, mikor van verseny, hogyan talál oda, mit vigyen magával, milyen kínálattal várják a rendezők (milyen pályákból válogathat tudása és kondíciója szerint), mindez mennyibe kerül, a helyszínen tájékoztatják-e a tudnivalókról, jelentkezéskor-rajtoláskor-célban udvariasan, készségesen szolgálják-e ki őt, kap-e valamilyen tanácsadást, okítást a tájékozódásról, ha még sosem használt térképet, van-e öltözési, mosdási lehetőség, büfé, időben hazajut-e, stb. Mindössze(!) ennyi kell egy versenyen ahhoz, hogy ha megjelenik több-kevesebb, esetleg nagyon sok – tájfutással ismerkedni kívánó – szimpatizáns. Persze, arról még nem is ejtettünk szót, hogyan érhetjük el, hogy valóban sokan jöjjenek el, és tolongjanak a nyílt pályákon.
Ennek érdekében ugyanis nagyszabású hírverésre van szükség.
Lehetséges, hogy versenyünk előtt fel kell keresnünk a környékbeli országgyűlési képviselőket, polgármestereket, iskolaigazgatókat, sportközpontokat és információkat elhinteni a versenyünkről, támogatókat megnyerni, elhívni őket. A lista bővíthető. Akik eljönnének, rávehetjük arra is, hogy kipróbálják a tájfutást (ehhez szükséges lesz olyan VIP futam, amelyet bárki könnyen, az eltévedés minimális kockázata nélkül, biztonságosan teljesíthet!). Ezzel nemcsak külső szemlélői lesznek az eseményeknek, hanem belülről tapasztalhatják meg, és esetleg érzelmileg erősebben kötődhetnek a tájfutáshoz a jövőben. Pláne, ha nemcsak egyszeri alkalom marad a részvétel, mert kellően vonzóvá tudtuk tenni számukra, és folyamatosan fenntartjuk a kapcsolatot velük.
Ha igazán komolyak a szándékaink, akkor a hatásos hírverés megvalósításában fő szerepet kell kapjon az írott és elektronikus sajtó. Ennek megvalósításában egyrészt időben fel kell keresni őket, és ellátni őket minél több információval, hogy tudjanak az eseményről, és betervezhessék azt. Ahhoz viszont, hogy el is jöjjenek – sőt, tudósítsanak is róla, tudnunk kell, azt is, hogy mi az, ami számukra vonzó, ami fontos hír számukra. Ezért utána kell néznünk, hogy sportágunkban mi lehet számukra érdekes: helyszín, résztvevők, létszám, szabadidősport sajátosságai, egészséges életmód, a környezet védelme, az élsport eredményei, vidéki tájak, életmód, stb, csak néhányat felvillantva. Legjobb, ha valamilyen SZENZÁCIÓT tálalunk nekik, csakhogy az nem terem minden fán. Az is lehet, hogy mi sem azt szeretnénk, ha tőlünk idegen különlegességekről lennénk ismertek.
A hírverésnek az egyik – általunk eddig kevéssé alkalmazott – módja a versenyünket ismertető plakátok elhelyezése a környéken.
Érdemesnek tűnik a közeli iskolákat bevonni, és a tanárokat (nem biztos, hogy – csak – a testnevelőket) rávenni, hogy minél több gyereket hozzanak el.
Vajon hogyan érhetjük el, hogy egy-egy tanárt érdekeltté tegyünk abban, hogy iskolásokat hozzon el egy tájfutóversenyre? Nincs lehetőségünk komolyan honorálni a fáradozását – hiszen egy csapat nyüzsgő gyerekkel kimozdulni még egy tapasztalt pedagógusnak is strapás dolog. Ráadásul a szabad idejében! Milyen lehetőségünk van szakmai segítséget nyújtani? A tájfutó versenyen való részvétel az amúgy is szükséges tanulmányi kirándulással kapcsolható össze. Talán, ha különböző tantárgyakhoz kapcsolódó témákat tudunk ajánlani a verseny helyszínén, közelében (esetleg szakszerű előadóval együtt), és ez szemléletes, érdekes, izgalmas is lehet az iskolásoknak, akkor értékes segítséget nyújtunk a tanárok számára is, és szívesen eljön, és elhozza a gyerekeket. Persze ez csak egy ötlet, biztosan mást is meg lehet próbálni.
Ne felejtsük el, hogy a sok tennivaló között mégis a legfontosabb, hogy milyen tájfutó pályát kapnak, akik eljutnak odáig. Akár családokat, akár iskolásokat sikerült megnyerni, nagyon valószínű, hogy különböző fizikai kondíciójú, különböző tájékozódási érzékkel – vagy előképzettséggel – rendelkező, eltérő motiváltságú emberek fognak összegyűlni a helyszínen. Vajon megtalálják-e az élményt, a kikapcsolódást egyetlen „Nyílt kezdő” pályán? Nem hiszem! Lehet, hogy 2-10 km-ig több különböző pályára lenne szükség ahhoz, hogy valóban vonzónak találják a kínálatot? Csakhogy, ki vállalja 4-6 féle nyílt pálya megrendezését, amikor mindeddig arra az egyre is alig volt jelentkező, amit eddig kaptak. Ha viszont vettük a fáradságot a toborzásra, és valóban el is jönnek, akkor jobb lenne több lehetőség. Ehhez viszont nincs szükség egyetlen új pályára sem! Az amúgy is megrendezendő „C” pályák alkalmasak erre. Alkalmasak erre? Akkor igen, ha utakon haladva teljesíthetők, és a pontok is utakon, vagy útról látható helyen vannak. A pályáknak a lehető a legkönnyebbnek kell lenni a kezdők számára, ekkor remélhetjük ugyanis, hogy teljesíteni tudják majd, és, ha tetszett nekik, akkor legközelebb is eljönnek!
Ne felejtsük el, hogy a tájfutás a kikapcsolódásnak egyedülálló módját kínálja azzal, hogy nemcsak fizikai aktivitást jelent, hanem, mivel az eltévedés, hibázás elkerülése érdekében folyamatosan a tájékozódásra kell figyelni, ezért a mindennapi, munkahelyi, illetve egyéb problémákat elűzi agyunkból: teljes felfrissülést ad! Az ehhez hasonló „szlogeneket” vállalva, felhasználhatjuk sportágunk népszerűsítésére!
Visszakanyarodva a rendezéshez, gondolnunk kell arra is, hogy a kezdők valószínűleg nem fognak tudni megbirkózni a saját idős berajzolással, az előre berajzolt térképek számát viszont előre nem tudjuk megbecsülni. Megoldás? Esetleg berajzolhatjuk valahány térképre a nyílt pályák összes ellenőrzőpontját, és ezt adjuk a rajtban a megjelenteknek. Nekik már csak összekötniük kell a kategóriájuknak (Nyílt 1, 2, 3, stb) megfelelően – minta térkép alapján – a pályájuk pontjait. Ez könnyebben és gyorsabban, kevesebb hibával fog sikerülni nekik, mint a berajzolás. A térképek bármelyik nyílt pályához jók, nem kell tudnunk előre, melyikből mennyire lesz szükség. Ilyen módon gazdaságosan oldhatjuk meg az új résztvevők segítését.
Azt kívánom minden rendezőgárdának, hogy versenyén minél nagyobb létszámot fogadhasson, és a résztvevők mind elégedettek legyenek!
Nem foglalkoztunk még a versenyünk anyagi körülményeivel. Ez következő alkalomra marad.

Hegedüs Zoltán

Vissza a Tájoló 2001/1 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!