Tulajdonképpen merre is van észak?
A válasz egyszerű, mindig arra van, amerre a tájoló északi (többnyire piros színű) vége mutat. Amilyen egyszerű a válasz, annyi bonyodalmat is rejt magában, pl. miért változó ez az északi irány időben és térben, s ha előveszek egy régebbi tájfutó térképet, azon a bejelölt északi irány már nem felel meg a valóságnak. A topográfiai térképek egy részén ugyan bejelölik a északi irányt, de legtöbbön csak a csillagászati vagy a hálózati észak van jelölve, amelyek szintén eltérőek lehetnek és nem azonosak a mágneses északkal, amit a tájolónk mutat. Szerencsére ez a probléma már a tájfutót nem érinti, ha térképhelyesbítő gondolt erre. A frissen helyesbített tájfutó térképen úgy illik, hogy azon a megadott északi irány a mágneses északnak feleljen meg, amit a tájoló mutat. Viszont foglalkozni kell ezzel a témával, hogy a frissen helyesbített tájfutó térképen azonos legyen az északi irány azzal, amit a tájoló mutat.
Ha megvizsgáljuk ezt a problémát részletesebben, akkor mindjárt kiderül, hogy háromféle északot különböztetünk meg egy topográfiai térképen, amelyet alapként fogunk felhasználni a helyesbítéshez:
- a mágneses észak, amerre a Föld északi mágneses pólusa van és amerre a tájoló mutat,
- a csillagászati észak, amerre a Föld földrajzi északi pólusa van, ahol találkoznak a földrajzi hosszúsági körök, más néven a meridiánok, és
- a hálózati észak, egy derékszögű koordináta rendszer függőleges, X tengelye.
Szerencsés esetben, pl. katonai topográfiai térképek mindhárom északot feltüntetik, de a leggyakrabban használt u.n. EOV 10 000-es méretarányú topográfiai térképeken, amelyeken csak a hálózati észak szerepel, már csak számítással határozható meg a mágneses északi irány. Így először itt a mágneses észak problémáját vizsgáljuk meg.
Arról már valószínűleg hallott mindenki, hogy a mágneses pólus időben és térben változó, azaz vándorol, ebből pedig az következik, hogy a mágneses tér iránya és nagysága változó. Ez a változás hosszú és rövid periódusokból áll, ebből következik, hogy az északi irány sem lehet állandó. A mindenkori földi mágneses tér egy vektor (F), amely komponensekre bontható. A mágneses tér Magyarországon 63°-os dőléssel (mágneses lehajlás vagy I = inklináció) mutat észak felé a Föld belsejébe, ez a vektor egy derékszögű koordináta rendszerben három komponensre bontható:
- egyik a Föld földrajzi északi pólusa felé mutat, ez az X tengely,
- a másik kelet felé mutat, párhuzamos a Föld földrajzi szélességi köreivel, ez az Y tengely, és
- a harmadik a Föld középpontja felé mutat, ez a Z tengely.
Minket mint tájfutókat az X és Y komponensek összetevője a H vektor érdekel, amely a Föld északi mágneses pólusa felé mutat (mágneses meridián) és szöget zár be az Y komponenssel, a földrajzi hosszúsági körrel, ez a szög a mágneses elhajlás, a deklináció (D). Ennek értéke Budapesten 2001. január 1-én 2,8° volt és kelet felé hajlik el a földrajzi hosszúsági körtől. A mágneses elhajlás mértéke egy adott pontra és időpontban számítással meghatározható. Ennek érdekében a Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet 15 évenként (utoljára 1995-ben) Magyarország 195 anomáliamentes közel egyenletesen elhelyezkedő pontján meghatározták meg a fenti komponenseket és az adatokat 1995.0 epochára redukálták A korábbi években végzett mérési eredmények figyelembevételével az éves változást is meghatározták. A magyarországi normálterek referencia pontja a j=45,5° és l=16,0° koordinátájú pontban helyezkedik el.
Magyarország területére vonatkoztatott mágneses deklináció (D) értéke a földrajzi koordináták másodrendű függvényeként határozható meg:
D['] = 99,04 + 0,00469(j - 2730') + 0,2196(l - 960')+ 0,00027(j - 2730')2 + 0,00010(j - 2730')(l - 960')- 0,00001(l - 960')2
A fenti formula 1995,0 epochára vonatkozik.
A mágneses deklináció átlagos éves változás normál értéke (d) szintén a pont földrajzi koordinátáiból számítható:
d['/év] = 4,41 + 0,00033(j - 2730') - 0,00276(l - 960')
ahol: D = a mágneses deklináció percekben
j = a pont földrajzi szélessége percekben
l = a pont földrajzi hosszúsága percekben
d = a mágneses deklináció átlagos éves változása percekben
Néhány számítás 2001. január 1-re: Sopron 2,3°, Záhony 3,6°, Várgesztes 2,7°.
Befejezésül még egy ehhez kapcsolódó érdekesség, miért nem tudjuk a Magyarországra, pontosabban az ezen északi szélességi kör területére gyártott tájolót pl. Ausztráliában használni. Az erre a területre gyártott tájoló tűjének déli végén egy kis ellensúly van, hogy kiegyensúlyozza a mágneses tér észak felé a Föld belsejébe lefelé mutató mágneses teret. Mivel Ausztráliában a mágneses tér vektor a Föld belsejéből mutat észak felé és felfelé, ezért ez a tájoló tűje ott nem maradna vízszintes, hanem a déli vége a föld felé billenne, ezért ott a tájoló tűjének északi végére kell egy kis ellensúly. Ebből következik, hogy a mágneses egyenlítő vidékén, amely nem teljesen azonos a földrajzi egyenlítővel nem kell ellensúly.
Felhasznált irodalom: P. Kovács and A. Körmendi: Geomagnetic repeat station survey in Hungary during 1994-1995 and the secular variation of the field between 1950 and 1995. Geophysical Transaction 1999 Vol. 42. No. 3-4. pp. 107-132
Schönviszky László
Vissza a Tájoló 2001/1 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!