ONEB a Bakonyban

A Veszprémi Tájfutó Club rendezte meg az idén a legnagyobb hagyományokkal bíró országos bajnokságot, a nappali egyénit. Igen szép számú, a szeniorokkal együtt több mint 700 magyar tájfutó gondolta úgy, hogy megméreti magát ezen a viadalon. Akadt olyan sporttársunk is, akinek rajthoz állása lényegesen emelte volna a bajnokság színvonalát - például az F16E kategóriában - de nem a rendezők tehettek róla, hogy hiányzott a rajtlistáról: országos szövetségünk elnökségének néhány tagja döntött így - bizonyára érdekelné a tájfutótársadalmat személy szerinti kilétük és érvelésük...
A Németbánya és Farkasgyepü közötti versenyterepről legfeljebb a szenioroknak és a korosabb felnőtteknek derenghettek halvány emlékeik. Jobbára gyönyörű szálerdőben vezettek a pályák, emiatt a gyors futóiram kapott nagyobb szerepet az eredmények alakulásában. A szép kivitelű térképről elvétve hallottam panaszt,, de egy helyen, az 58-as kódu ponttól délre, a gerincet nagyjából K-Ny-i irányban átszelő nyiladék pont felöli oldalán húzódó, fehérrel jelölt fiatalos legalább egy halványzöldet megérdemelt volna -ha nem közepeset.
A pályák nyomtatása szép volt, csak a karikák és számok sikeredtek túl kicsire. Láttam olyan F35-ös térképet, amelyen az első két pontnak nem is írtak sorszámot. Hallottam olyan véleményt, miszerint a pályák vezetésénél jobban figyelni kellett volna rá, hogy ne a völgyek túloldalán legyen a pont, mert - az éleslátásúaknak legalábbis - ez megkönnyítette a pontfogást. Ezzel magam is egyetértek.
Az idő a korábbi napok indián nyarához képest hideg, borús, ködös, amolyan szomorkás lett, talán mert éppen erre a napra esett az OB, október 7-ére, ami egy szomorú évforduló a magyar tájfutósport történetében.
Átázott tagjainkat felmelegítendő viszont forró zuhanyzásra nyílt lehetőségünk a célban a szabad ég alatt, amúgy tájfutómódra, amire Magyarországon sajnos elég ritkán van példa. A rajtlisták mellett a pályák szintmetszeteit is tanulmányozhattuk már verseny előtt, ami szintén jó irányban tért el a hazai gyakorlattól.
A külsőségek egyébként is országos bajnoksághoz méltóak voltak. Az eredményhirdetési ceremónia Németbánya főterén, illusztris vendégek, védnökök jelenlétében és közreműködésével, Himnusz, lobogó, fanfárok, népviseletbe öltözött lányok, szép serlegek és érmek körítésével zajlott. Itt ragadta meg az alkalmat a sokszoros bajnok, volt válogatott sporttársunk, Bozán György, hogy régi emlékeket idézve, felemlegetve a korábbi hajdani bajnokságokat és nagy öregeket, s egyben az igéretes magyar tájfutók szponzorálására biztassa mindazon sporttársainkat, akik azt a „nem luxust” megengedhetik maguknak. S jó példával elöljárva, mintegy különdíjként egy-egy borítékot nyújtott át két legjobbunknak, a felnőtt bajnok Oláh Katalinnak és Domonyik Gábornak.
Összességében Földesi Tibor és csapata magas színvonalon és elismerésre méltóan rendezte meg az OB-t, s vele együtt a másnap is folytatódó Bakony Kupát. De az elfogultság vádját megelőzendő, végül néhány kritikai észrevételnek is helyet adok:
  1. Én az OB-ra jöttem, eredményhirdetés után utazom haza. Micsoda dolog, hogy nem kaphatom meg a térképemet? - dohog egy aranyérmet nyert, tapasztalt hölgyversenyzőnk. (Nem hiszem, hogy a Bakony Kupán, nem csupán az OB-én indulók között lenne bárki is, aki nem értene egyet vele.)
  2. Ha reggel 9-től tart a verseny, miért kell még délután fél 4-kor is rajtoltatni? - mondja az egyik távolabbról érkezett, szintén aznap hazautazó klub edzője.
  3. Most hogyan köszöntsük a legjobbjainkat, ha még pezsgőt sem árulnak a büfében!? - bosszankodik a sikeredző. - Egyébként is gyenge volt a büfé, túl hamar elfogyott a virsli és a forralt bor.
  4. Azért abba az 1100 forintos nevezési díjba - bár szerencsére nem lett rá szükség - de a térképtartó nylontasaknak is illett volna beleférnie - gondolom én.

Kovács Attila
Zöld Sportok Clubja, Miskolc

Vissza a Tájoló 2000/9 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!