Kati, milyen volt a terep?
Nekem könnyűnek tűnt. Közel volt az óceánparthoz, lapos, homokos. Az utakon mély homok, az erdőben, ami főleg fenyőerdő volt, keményebb talaj. Sokat futottam itthon ilyen terepeken az Alföldön és Nyíregyházán is.
Akkor a megszokott módon tudtál versenyezni.
Nem egészen, Tudtam, hogy nem vagyok a legjobb futóformában, ezért biztonságra törekedtem. Ahol lehetett úton kerültem a lehető legközelebb kerülve a pontokhoz. Olyan támadópontokat kerestem, ahonnan szinte nem is lehetett elrontani a pontfogást. Ezenkívül mihelyst szükségét éreztem, azonnal megálltam akár 10-20 másodpercre is, hogy pontosan azonosítsam a tereptárgyakat. A pontok jelentős többségénél így pontosan tudtam előre, hogy hova kell menni, például melyik domb mögött lesz a pont. Voltak nagyon gyors szakaszok, majd utána le kellett lassítani vagy akár meg is állni a biztos pontfogás miatt. Teljesen kifutottam magam és alig hibáztam.
Ellenfeleid esélyesnek tartottak?
Igen, mondták többen is előtte, hogy ez az én versenyem lesz, és bár én nem éreztem magam esélyesnek, meg tudtam felelni az elvárásaiknak. Hanne Staff például, amikor a klasszikus verseny átfutópontján, ami a 11,5 km-es pálya 7. kilométerénél volt, meghallotta, hogy csak 40 másodperccel van mögöttem, nagyon örült, hogy csak ennyit kapott addig. Az a svéd orvos is örült az eredményemnek, aki a tavalyi világbajnokságon segített nekem a sérülésem után. Mondta, hogy szemmel láthatóan rendbe jöttem, és örül az eredményemnek, mert aggódott értem.
Óriási teljesítmény, hogy a súlyos sérülésed után egy évvel kimagasló eredményt tudtál elérni. Hogyan sikerült ilyen gyorsan felépülnöd?
Sokrétű rehabilitáció eredménye ez. Szobakerékpároztam, gimnasztika, erősítés, tornatermi edzés, vízben futás volt a programban. Tavaszra már nagyon jó állapotba kerültem, a tájfutásra igazán az erdőben erősödtem meg. Semmilyen erősítés, szökdelés nem segített annyira, mint a terepen futás.
Most hogy vagy?
Tavasz óta romlott az állapotom, nem tudtam rendesen edzeni. Most is három-négy naponta vagyok képes igazán teljesíteni, komolyan edzeni, résztávozni egyáltalán nem tudok. Ez nagyon hiányzik, mert amikor érzem, hogy megy a futás, az önbizalmat ad.
Két világbajnoki cím, Világ Kupa futamgyőzelem után mi motivál még?
A következő világbajnokság. Úgy érzem ismét van esélyem a jó eredményre. Idén Finnországban két kis versenyen indultam. Az egyiken nagyon jól ment egy könnyű pont kivételével, amire hét percet kevertem. Láttam, hogy jó lehetek. Ehhez nyugodt fizikai felkészülésre van szükség, mert jobbnak kell lennem fizikailag, mint most. Azután skandináviai edzések és erős mezőnyű versenyek kellenek, hogy technikailag is biztos legyek a finn terepeken.
Szerinted mire van szüksége a többi magyar versenyzőnek ahhoz, hogy bekerüljön a világ élmezőnyébe?
Elsősorban fizikailag kell fejlődni. Már 14 éves kortól heti öt-hat futóedzésre van szükség, sokat futni erdőben is, és kell résztávozni is, illetve tempót futni. Ezután technikailag sok tapasztalatra van szükség, sok versenyen kell indulni, lehetőleg külföldön is.
Köszönöm a beszélgetést és nyugodt felkészülést kívánok a Tájoló olvasói nevében.
Lantos Zoltán
Vissza a Tájoló 2000/9 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!