Tájbringa Világ Kupa
Salgótarján, Donovaly
Salgótarján
Azt hiszem nem csak én, hanem a válogatottban a többiek; Anna, Matri, Paul is, különös izgalommal vártuk a Világ Kupa sorozat salgótarjáni futamát. Mert ha valahol, hát itt megmutathatjuk a világnak mire vagyunk képesek. Azt hogy Anna csehországi 5., Paul belgiumi 10. helye idehaza felülmúlható. A Salgóvár, Medves-fennsík vidéke, nem ismeretlen terület, hisz mindannyian versenyeztünk itt akár futva, akár bringázva. Nem volt tehát alaptalan a bizakodás.
A verseny előtti napon érkeztünk a versenyközpontba, a Salgó Hotelbe. A terepbemutatón a térkép egy kicsi szegletét nézhettük meg. Sokkal okosabbak nem lettünk, minden esetre megismerkedtünk a térkép ábrázolásmódjával és megtapasztaltuk, hogy a rengeteg frissen lehullott levél elég csúszós tud lenni. Az egykori eresztvényi bányavasút felhagyott alagútja amin a terepbemutatón keresztül kellett tekerni igazi meglepetést okozott a külföldieknek. Este mindenki megkapta a rajtszámát, dugókáját, majd elvégeztük az utolsó simításokat a bringán (olajozás, térképtartó felszerelése, a terepnek megfelelő gumi kiválasztása).
Szép őszi reggelre ébredtünk az egyéni verseny napján. Napsütés, kellemes hőmérséklet. A rajtot Somoskőre tették, a vár tőszomszédságába. Ránk, ideális útvonalon 27 km, 11 ellenőrzőpont várt. A lányoknak 8 pontot kellett 17 km-en megtalálniuk. Az első négy átmenet a Medves-fennsíkon vezetett. Nem voltak különösebben nehéz pontok, de valahogy mégsem úgy haladtam ahogy szerettem volna. Ráadásul a négyes pontot nem oda rakták ki, ahol én megtalálni akartam. Természetesen a pont volt jó helyen, és én nem. Újabb 4 perc hiba. Itt a verseny későbbi győztese 27:51-nél tartott, a magyar fiúk között Vajda Zs. (31:56), Dosek Á. (32:27), Paulovits L. (33:18), Erdélyi B. (35:25), Holluby A. (36:50), volt a sorrend. Persze menetközben nem tudhattam hogy hogyan állok. Igyekeztem a hibák után lehiggadni, és nem csüggedni. Ránézve a térképre tudtam, hogy most jön a pályának az a része, ami nekem jobban fekszik; emelkedők, lejtők, erdős részek. Esetleg javíthatok.
Az 5. pont az eresztvényi kőbányák egyikében volt. A tavalyi VK összetett győztese a francia Mougin itt vesztette el a versenyt. 12 percet hibázott erre a pontra.
Innen Salgótarján felé kanyarodott a pálya. Leereszkedtünk egészen az SBTC sporttelepig. Itt következett az, az átmenet, amelyben megmutatkozott ki edzett rendesen, illetve ki fáradt el kevésbé idáig. Ugyanis fel kellett mászni Salgóbányáig. Majd még egy pont a falu túloldalán. Végül a vár alatt a gyűjtőpont, a sípálya aljában pedig a cél.
Az álmok szertefoszlottak. Bár a pálya utolsó kétharmada tényleg jobban sikerült, a tízbe kerüléshez 5 és fél perccel jobban kellett volna mennem, a titkos álmomhoz pedig még sokkal jobban. A többi fiúnak sem sikerült úgy a versenye ahogy szerette, szerettük volna. Talán csak egyedül Toncsi lehetett elégedett, aki beugróként, 23. helyével egyáltalán nem vallott szégyent, a tavaly óta jelentősen megerősödött mezőnyben. Anna 8. helyen ért célba. Idén már negyedszer végzett az első tízben!
Mi fiúk, már csak a jó váltószereplésben reménykedhettünk. És meg is volt bennünk a szükséges elszántság, harci kedv. Szívesen vállaltam a kezdőember szerepét, hogy fej-fej mellett küzdhessek meg az idei VK összetett győzelem várományosával; a cseh Jaro Rygllel. A rajban felsorakoztunk a térképek mögött, és futva tettük meg a kerékpárig lévő rövid szakaszt. Kerékpárra pattanva, szépen besorolt a mezőny a vár felé vezető úton. A térképre nézve megállapítottam hogy az első két pont nem okozhat problémát, úgyhogy nem várok senkire, megpróbálok meglépni a mezőnytől. Sikerült is némi előnyt szereznem, de a hármasra már együtt mentem a brit John Houlihannel. Ekkor mi ketten voltunk az élen, de az osztrák fiú jobb útvonalválasztással utolért minket az átmenet végén. A pontról kifele jövet láttam, hogy jó lesz igyekezni, mert itt vannak a nyakunkon a franciák, a csehek és a finnek. A négyest együtt fogtam az angol és osztrák sráccal. Még mindig elöl voltunk, de sajnos az ötösre kiválasztott útvonalunk, nem jött be. Elvesztettük az üldöző bollyal szembeni előnyünket, ráadásul az eltérő pályák miatt, nekem és az angolnak, itt távolabbi pontra kellett mennem, mint a többieknek. Hatos pontra már nem akartam kockáztatni, a kicsit nagyot kerülő de bombabiztos útvonal, további 1 perc hátrányt hozott. Bár még mindig jobban jártam, mint az angol fiú, aki itt 2 percet vesztett. Az utolsó pontra, ha ki lett volna szalagozva, sem tudtam volna gyorsabban menni, vissza is hoztam a hátrányból egy kicsit, de a célban a finn és a cseh váltó jó 4 perccel, a franciák és az osztrákok 2 perccel előttünk álltak. Dosek Toncsit váltottam, és bizakodva vártam, mit varázsol megint csapatunk legrutinosabb tagja.
A motala rendszerű váltóban Toncsi visszakapta a pályaelőnyt, és most ő mehetett rövidebb pályán mint az előtte állók. Élt is a lehetőséggel és a második váltásnál is fej-fej mellett csatázó cseh, finn váltók után, a franciák második emberével együtt érkezett a 3-4. helyen. Nem tudom mi történt a pályán, de felzárkózott a klasszis francia váltóra és megelőzte az osztrákokat. Toncsi megint nagyot ment.
Vajda Zsoltnak nem volt könnyű dolga, azzal a Sylvian Mouginnal kellett együtt kimennie a pályára, aki a tavalyi tájbringa Világ Kupa címvédője. Matri nem vallott szégyent, de a csoda ezúttal elmaradt. Sajnos az osztrákok befejező embere viszont nagy bravúrt vitt véghez, 2 perccel jobb időt ment az előző napi egyéni verseny győztesénél a cseh Mira Ryglnél , a C pályakombináción. És elvette tőlünk a 4. helyet.
Minden esetre ez az 5. hely is messze legjobb váltó szereplésünk. Az hogy a csehek kettes csapatát, az örök rivális szlovákokat magabiztosan előztük meg, hogy a franciákkal partiban tudtunk lenni, nagy dolog és biztatást ad a jövőre nézve, hogy érdemes készülni, edzeni.
A lányok váltójának sajnos sikerült jól szerepelnie. A máskor remeklő Füzy Anna, a salgótarjáni tereppel most nem került közeli barátságba. Kesztyűs Szilvi és Makrai Éva pedig beugróként, tájbringás versenyzési rutin nélkül, nem tudták azt a jó teljesítményt hozni, amit a gyalogos tájfutásban megszoktunk tőlük.
Mi versenyzők, elmaradtunk attól amit az eddigi VK fordulókon teljesítettünk (legalább is számszerű helyezésben, kivéve a fiú váltó jó eredményét), rendezőink viszont felülmúlták a korábbi VK futamok szervezőit. A vendéglátás színvonala a szállás, a bankett, a vendégszeretet , a Sportident nyújtotta előnyök, a jó terepválasztás és a szép őszi idő tette kiemelkedővé a magyar versenyt. A publicitás megszervezésére viszont jó lett volna megbízni egy ehhez értő és ráérő embert. Mert szinte titokban zajlott a verseny. Kamerák sehol, újságírók, szponzorok alig. (A Cartographia volt az egyetlen fecske.) Pedig hát mégis csak egy Világ Kupa volt.
Donovalyban folytatjuk
Holluby András
Vissza a Tájoló 2000/9 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!