Salgóvár / Salgóbánya Salgóvár / Somoskőújfalu méretarány 1:20000, alapszintköz 5m, helyesbítés 2000. VII.-IX.
Talán még tavaly volt, amikor Erdélyi Tibor felkért rá, készítsük el a Tájbringa VK futam térképeit. Az alapanyag adott volt, számítógépemben benne volt a három évvel ezelőtt megjelent Salgóvár / Medves magasa tájfutó- és turistatérkép mintegy 30 km2-t ábrázoló rajza. Ezt kellett tájbringázáshoz átdolgozni, mivel a tájbringás térképek jelkulcsa más, mint a gyalogos tájfutáshoz használtaké. A legszembetűnőbb eltérés az utak jelölésében van, érthető módon, hiszen a bringások leginkább utakon közlekednek. Ezért az utak a normál tájfutótérképekhez képest sokkal vastagabb vonalakkal vannak rajzolva, hiszen ezek jelentik a legfontosabb információkat.
Épp a közelmúltban jelent meg az IOF új jelkulcsa, az ISOM 2000, amely már külön fejezetben foglakozik többek között a tájbringás térképek jeleivel is (korábban nem igazán volt egységes bringás jelkulcs, szinte minden bringás térkép készítője maga kreálta a jeleket). A különféle földutakat az új jelkulcs 6 kategóriába sorolja, szélesség illetve haladási sebesség alapján. Kétféle szélesség: út (1,5 m-nél szélesebb) iletve ösvény (1,5 m-nél keskenyebb), illetve mindkét szélességi fokozaton belül háromféle haladási sebesség (gyors, lassú, nehéz) szerint különbözteti meg őket.
Más jelek esetében a bringás jelkulcs egyszerűbb, mint a tájfutó. Például a bozótokat csak egyféle (a legvilágosabb) zölddel összevontan ábrázolja. Nincsenek a térképen gödrök, kis kúpok, barna, zöld, fekete x-ek, határjelek, szóval azok a kis tereptárgyak, amiket úton biciklizés közben úgysem lát meg az ember, vagy ha netán meg is látja, beazonosításukra nincsen idő.
Speciális jelként szerepel még a térképeken lila felülnyomással a sorompó (lila x) illetve az egyéb akadály (pl. keresztbedőlt fa - lila vonás az út jelén keresztben), azaz azok az akadályok melyek veszélyt jelenthetnek a nagy sebességgel haladó biciklisek számára.
A térképek tájbringázáshoz való átdolgozása egyrészt a terepi munkából, másrészt a rajz átjavítgatásából állt.
A terepi munka során az összes utat végig kellett járni, egyrészt az utak minősítése, másrészt a már említett akadályok felderítése és bejelölése miatt. Jómagam nem vagyok nagy tájbringás, bár egy-két versenyen már indultam. Ezért úgy gondoltam, ahhoz hogy az utak biciklizhetőségét, a haladási sebességet meg tudjam állapítani, biciklivel kell végigjárnom őket. Ezt első alkalommal így is tettem. Sajnos így azért nem volt igazán haladós a munka. Egy nap alatt alig több, mint egy négyzetkilométernyi területtel végeztem, bár azt a terület legsűrűbb úthálózatú részén, a Salgóvár környéki parkerdőben csináltam. Ez így nem fog menni - gondoltam, mivel eredetileg összesen három-négy napot terveztem a terepmunkára. Mikorra lesz így kész a harminc km2? Így aztán másodszorra már gyalog folytattam, úgy azért gyorsabban ment. Addigra, egy napnyi folyamatos biciklizés után (feltört fenékkel) már gyalog is viszonylag jól meg tudtam állapítani a különféle utak biciklizhetőségét.
Érdekes, hogy a fokozatok nem automatikusan válthatók át a tájfutó térképről. Amit azon jól kijárt dózerútnak jelölnénk (és futásra jó is), biciklivel esetleg szinte járhatatlan is lehet például mély keréknyomok miatt. Máshol keskeny ösvények, amit keresztbefutáskor esetleg alig vesz észre az ember, meglepően jól biciklizhetők. További probléma volt az alapanyag meglehetős heterogenitása, ami azért nem meglepő, hiszen a teljes területen 23 helyesbítő dolgozott annak idején. Három év alatt sokat változott is a terep, egyes utak szinte megszűntek, máshol az erdőművelés miatt újak születtek.
A terepen alaptérképként a tizenötezres színes tájfutó térképet használtam. Ennek darabjait ragasztottam fel a kemény plexilapra, fölé pedig a bandatexet. Az utakat - saját terepi jelkulcsomban - két féle színnel jelöltem, az ösvényeket kékkel, az utakat feketével, a biciklizhetőségi fokozatokat a melléjük írt számokkal (1,2,3).
Végül is 10 kint töltött nap alatt sikerült a terepi munkával végezni. Egy alkalommal még visszaültem biciklire, amikor a Medves fennsíkján lévő nagy kiterjedésű mezőket vizsgáltam át. A terep legkeletibb részére pedig kitették a fokozottan védett természeti terület, belépés csak engedéllyel feliratú táblákat, ezért ezen a környéken nem jártam (a versenyek pályái is elkerülték).
Közben folyamatosan végeztem a rajz átdolgozását is. Ez egyrészt az utak átjelölését jelentette. Ehhez először meg kellett alkotni a speciális bringás jeleket, ami OCAD-ben viszonylag egyszerű dolog volt. Utána pedig egyenként minden utat átalakítani a szükséges bringás jelölésnek megfelelően. Ez azért nem ment olyan gyorsan, mert sokszor egy-egy darab út, azaz ami az állományban egy objektumként volt megrajzolva, különböző részein más és más bringás jellé volt átváltandó, azaz először fel kellett darabolni, és utána lehetett átalakítani.
Emellett a másik rajzi feladat a rajz megtisztítása volt a zavaró dolgoktól, például gödrök, határjelek, x-ek, stb. Ezeknek a kiirtása a számítógépen ugyan csak egy kattintás az egérrel, nagyobb munka volt viszont a gödrök helyén a szintvonalak visszafoltozása.
A kész rajzot a szükséges feliratokkal és egyéb grafikai elemekkel láttam el, illetve a nagy térkép egyik sarka külön kivágatként is elkészült a terepbemutató céljaira.
Kovács Gábor
Vissza a Tájoló 2000/9 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!