Tájfutó VB Budapesten
(Van-e még remény?)
Kevesen emlékszünk 1983 régen volt arra a pezsgésre, amit egy VB-rendezés hozott Magyarországra a megelőző években. Nem kétséges, ez a kilátás nagy szerepet játszott elhatározásunkban; VB kell ezúttal Budapesten ahhoz, hogy megújuljunk.
Az utolsó pillanatban határoztuk el a jelentkezést; egy nagy hajrából állt a mögöttünk hagyott félév. Ez alatt összeállt egy koncepció, mely figyelembe vette mindazokat a szempontokat, melyek az utóbbi években helyét kereső tájfutó sportban kibontakozó megújuláshoz hozzájárulást eredményezhetnek.
Ezzel mentünk el Leibnitzbe az IOF XX. Kongresszusára. Azzal a célkitűzéssel, hogy próbára bocsátjuk a jövő századot megelőlegező koncepciót. Kis csapatunk sokat és jól lobbizott, a koncepció nagy figyelmet, sok elismerést kapott. (Az előttünk külön akadályként tornyosuló napirendi szavazásban 37-ből 29-en szavaztak bizalmat Magyarországnak.)
A kevés konzervatív erdei embert leszámítva akik nem értették, hogyan lehet egy rajt-célban esetleg öt döntőt is lefuttatni mindenki nagy fantáziát és előrelépést látott az általunk tervezett formában:
- Hogy a mai térkép hozzáférhető, csak a terep legyen letiltva
- Hogy a nézők számára külön szektorok készülnek, ahol minden nap a pályák akár többször is átfutnak érthető, izgalmas tájékozódási produkciót nyújtva
- Hogy jegyeladásban, laikus nézők ezreinek megnyerésében gondolkozunk
- Ennek érdekében sokrétű reklám kampányt tervezünk
- Hogy a terepet annak kritikus részein; célközelben, a nézői- és TV helyszíneken naponta átalakítjuk, továbbá más trükköket is alkalmazunk a térképet előre betanulók meglepetésére
- Mindent megteszünk azért, hogy a versenynapokon 2-3 órás állandó izgalmas élményben legyen része a nagyérdeműnek akár a helyszínen, akár a TV-ben.
Az IOF által kezdeményezett Leibnitzi Konvenció visszaigazolta, mintegy ráerősített arra, hogy csak ezen a módon lehet az olimpia közelébe jutni.
Mégsem kaptuk meg a rendezés jogát 2005-re. Talán, mert előző nap 28 európai szövetségi elnök egyhangúlag kérte fel hazánkat az EB rendezésére 2002-ben? Vagy már sokan előre elhatározták, hogy sportpolitikai megfontolásból el kell menni néha tengeren túlra is? Vagy nem vállalták a választást a két európai közül? Vagy előre futottunk; túl sok újdonságot ajánlottunk elsőre? Ki tudhatná megmondani.
A kérdés az; van egy kidolgozott szimpatikus, korszerű elgondolásunk, mely jól illik az olimpiai törekvésekbe is. Van-e bennünk kitartás, önbizalom a megvalósításhoz? Bővíthető-e azok köre, akik az ügyön dolgoznak? Mögéjük áll-e az egész magyar tájfutó közösség, felismerve a VB rendezés mindenre kiterjedő hatását?
A választ akinek ehhez füle van a következő hetekben megkaphatja!
Dixi (Leibnitz után)
Vissza a Tájoló 2000/8 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!