Nekünk kell ez az újság!
avagy válasz Schell Tóninak
a Tájoló 5. számában feltett kérdésére
A fenti válasz önkéntelenül szaladt ki a számon az elkeseredett kérdésre. Van egy jó kis lapunk, hála Tónink és néhány önkéntesnek, szeretjük, olvassuk, várjuk. Ahogy Ő maga is írja, tavaly szépen emelkedett az olvasók száma s ezért, optimistán 1000-re becsülték az olvasótábor népességét a 2000. évre. Nagy baj nem történt, csak a becslés nem jött be, ezért talán nem kellene feladni ezt a nagyszerű munkát!
Nézzük, miben segíthetünk! Tóni a megmondhatója, milyen jó ötleteket kapott a vészharang kongatása után, van a mi kis közösségünkben erő és fantázia. Teljesen természetes, hogy az újságot is utolérte a tájfutásban sokfelé tapasztalható válságelemzés, minőségfejlesztési roham. Aki követi a levelező listán és a Tájoló korábbi számaiban megjelent írásokat, azt tapasztalja, hogy az újbor forrásban van, meg kell tehát várnunk, hogy a professzionalizmus irányába tett erőfeszítések minőségi bort érleljenek a hordókban.
Mit is tegyünk addig? Hogy csinálják mások? Kedvenc példám a cseh Orientání beh igen színes, mind tartalmában, mind anyagában, egyszerre ad otthont a tájfutóknak, bringásoknak, sífutóknak, rádióstájfutóknak, sok a komoly, elemző cikk, más országok nagy versenyeiről való tudósítás nem csak az ottjártak szemüvegén át, hogy ki hol aludt, mit evett, hanem kicsit a technikai és szakmai részletekbe mélyedően sok elemzést láthatunk a győztesek pályáiról és útvonalairól, sok a tréfás cikk, rejtvény, illusztráció, na és persze a reklám. Mindezt 78 A5 oldalon + boritón, évente hatszor, 35 KCS-ért. Messziről látszik, hogy több pénzből gazdálkodnak.
De mielőtt végképp levonnánk a tanulságot, hogy hát igen, ha pénzünk lenne
, gondoljuk át, mit tehetnénk, ami nem feltétlen drága. Kellene több önkéntes, aki minőségi cikkeket írna az újságba. Lehetne tallózni más országok hasonló lapjaiból. Be lehetne mutatni a magyar klubokat, mert ekkor talán ők is szívesebben vennék az egyébként eredete szerint budapesti lapot. Legyen állandó rovata a testvér sportágaknak (ld. fent) függetlenül attól, volt-e éppen bajnokságuk. Itt is átkacsingathatunk a szomszédokhoz, ha itthon épp üresjárat van.
Hogy a több-jobb cikk megemelné a terjedelmet és ezzel a költségeket? Biztosan hozna új olvasókat is. De ebben is tehetünk egyet s mást. A multi cégek sőt, már a magukra valamit adó hazaiak is belső alapértékükké teszik a SELLING-et, minden alkalmazottuknak a cég PR tevékenységét kell erősítenie és minél több vevőt szerezni. Ezt mi is megtehetjük! Nem kell feltétlen vezetőnek lenni ahhoz, hogy a tájfutást népszerűsítsük. Ki nem beszél szívesen arról, amit maga is szívesen művel? A diákok diáktársaikat, szüleiket, a felnőttek munkatársaikat és főnökeiket csábítgathatják. Vagy ha olyan sok a remittenda, miért nem küldünk egy-két lapot mutatóba azoknak, akiket és pénzüket a sorainkban szeretnénk tudni? Biztos vagyok benne, hogy egy-két jó ötlettel bárki elő tud állni.
Reklámozókat és szponzorokat is eredményesebben tudnánk szerezni, ha nem csak egy-két társunk érezné feladatának. Amit én kérek, annyi, hogy mozgassuk meg szunnyadó képességeinket és segítsünk Tóninak, a lapnak, és közös kedvencünknek, a tájfutásnak!
Segíts magadon s az Isten is megsegít!
Makrai Rita
Vissza a Tájoló 2000/8 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!