Junior VB 2000
Az idei Junior VB-t Csehországban rendezték, Brno városától északnyugatra.
A verseny központja a pöttynyi Milovi faluban volt. Csapatunk két részben utazott. A Botas Kupán indulók buszával mentek öten, a többiek pedig a sportszövetség kisbuszával. Szerencsére nem volt kánikula, így az utazás kellemesen telt. Miután megérkeztünk és felvettük névre szóló csomagjainkat elfoglaltuk C kategóriás szállásunkat. Az esős és hűvös idő miatt, kicsit hideg volt a bungalókban, mert a fűtés nem működött. Sajnos a C kategóriás szálláshoz C kategóriás étkezés járt. Szerencsére Tasi gondoskodott a csapat étkezésének kiegészítéséről. Másnap a terepbemutatón tipikus cseh terepen próbálgathattuk magunkat a homokkősziklák között. A délutáni megnyitón a csapatok felvonulásán jó érzés volt látni, hogy eljöttek a Botas Kupán induló magyarok is. A versenynapokon is számíthattunk erre a népes és még esőben is kitartó szurkolótáborra.
A normáltávú volt az első versenynap. A rajtban sajnos nem volt elég sátor, így a szakadó esőben a fák alatt várakoztunk. A pályán homokköves részek és jól futható laposabb fenyvesek váltogatták egymást. A célba érkezés után mindenkin látszott, hogy nagyon kihajtotta magát.
Másnap a rövidtávú selejtező következett. A terep közvetlenül a szállásunk mellett volt, így gyalog lehetett a rajtba menni. A pálya első fele technikás, mocsarakkal és patakokkal tarkított volt, a második felében egy nagy köves hegyoldalban kellett lefutni a tóparti célba. Nagyon szoros eredmények születtek. Sajnos a hazai versenyeken pár perc hibával elégedettek vagyunk, de a VB-n ez már kiesést jelentett. A csapat azért, hozta a vezetők által tervezett hat A döntős helyet.
A sprint döntőn végre nem esett az eső, de így se úsztuk meg szárazon a mocsaras részek miatt. Eddig tiszta erdőkben futottunk, de itt a terep egy része sűrű fenyves volt. Ezekben a bozótosabb részekben egy kis hiba is perceket jelentett, ezért akinek nem volt szerencséje, az könnyen kiszállhatott. Sokan voltak, akik jó részidővel álltak a rádiós ponton, de a célba már nagy hátránnyal érkeztek. A magyar csapat szereplése is felemás volt. Itt születtek a legjobb eredményeink, de sajnos a leggyengébbek is. Bence és Farkas Zsuzsi nagyon jó eredményt értek el. Zsuzsinak egyetlen helyezés hiányzott, hogy az első tízben végezzen. Ezt azért is sajnáltuk, mert Düdü és Tasi kénytelen lett volna megfürdeni a hideg tóban, ha valakinek sikerül az első tízben végezni.
Az utolsó és legizgalmasabb szám következett, a váltó. Ez a terep hasonlított legjobban az otthon megszokottakra. Az első futók másodpercenként követték egymást a befutón. A mezőny a második és harmadik futók alatt sem rázódott nagyon szét, mert a tiszta hegyoldalakban könnyű volt figyelemmel követni a többi futót. A pontok elhelyezése sem rázta szét a mezőnyt, mert általában hármas csoportokban voltak. Időben itt kaptuk a legkevesebbet a győztesektől, de a mezőny sűrűsége miatt a helyezéssel nem lehettünk elégedettek. A csapat fiatalabbik része haza indult a nagybusszal, a többieket pedig egy rövid értékelést követően a vezetők ellátták a bankettre vonatkozó tanácsaikkal. Este a versenyközpontnak otthont adó hotel éttermében svédasztal várta a versenyzőket és vezetőket. Az este persze óriási bulival folytatódott, ahol a csalódott versenyzők felejthettek, a győztesek pedig ünnepelhettek. A banketten a versenyhez hasonlóan ismét a lányok szerepeltek jobban a magyar csapatból. A világbajnokság legizgalmasabb része következett, a hazautazás. Unalmasnak indult, mert szakadó esőben órákat kellett várni a határokon. Mikor már azt hittük, hogy most már mindjárt otthon vagyunk, elkezdett rázkódni a kisbusz, majd végül kidurrant a kerék. Szerencsére nem történt nagy baj, mert Düdü meg tudott állni és így a kerékcserét követően végül hazaértünk. Köszönetet kell mondanunk a négy csapatvezetőnek: Hegedűs Zoltánnak, Páhy Tibornak, Vásárhelyi Tasnak és Zsigmond Tibornak. Ügyeink intézése, és a sok jó tanács mellett nemegyszer órákat vártak ránk a szakadó esőben.
A világbajnokság nem hozott nagy magyar sikereket, de hasznos volt. Születtek jó eredmények is, és sok új tapasztalatot szereztünk. Mindenki keményen megküzdött azért a helyért, amit elért, akárcsak a legjobbak, vagy a leggyengébbek. Lehet ennél jobb helyezést is elérni, hiszen hibák még a legjobb futásainkban is voltak és fizikailag is lehet még ledolgozni egy keveset. Ha ez csak pár másodperc, már az is több helyet jelent. Apránként pedig fel lehet zárkózni, akár a legjobbak közé is.
Harkányi Zoltán és Tóth Attila
Vissza a Tájoló 2000/7 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!