Ifi EB (P)Oroszországban
A történet két évvel ezelőtt kezdődött, amikor a szombathelyi magyar EB-n az oroszoknak sikerült kiharcolniuk maguknak idénre a rendezés jogát. Már akkor rettegtünk, hogy mi lesz ebből, de aztán a helyszín kijelölésével (Kalinyingrád) megnyugodtunk. Ráadásul az oroszok közben megszervezték minden idők legjobb sítájfutó VB-jét, úgyhogy így már kifejezetten bizakodva vártuk az újabb viadalt.
A verseny az Alpok-Adriával volt egy időben, de a csapat nagy része már négy nappal korábban (hétfőn) elindult, hogy kedvenc lengyelországi edzőtábor-helyünket két nap erejéig útba ejtve hangolódjon rá a versenyre. A felállás is a szokásos volt: a csapatvezető Páhy Tibi bácsi, a főszervező Vásárhelyi Tasi volt, és természetesen nem hiányzott az elengedhetetlen fehérvári nagybusz sem, Csabival és Zsolttal, a lassan tájfutókká átvedlő sofőrökkel. Újításként viszont élelmezési tisztnek beszervezték Fekete Ancsa és Zsuzsi anyukáját, Évát, aki nélkül, mint később kiderült, komoly gondban lettünk volna. A busszal utazott még az egész szlovák csapat is akikkel így szinte teljesen összefonódtunk , viszont nem volt ott Sprok Bence meg szerény személyem, akik apró-cseprő ügyeink (pl. érettségi) miatt csak csütörtökön utaztunk el szintén hagyományosnak mondható sofőrünkkel és járművünkkel Düdüvel és a Wartburgjával.
Így aztán a lengyelországi edzőtáborozásról nem is tudok sokat mondani: átmozgató edzések voltak a tavalyi Wawel kupa terepein. Csütörtök reggel indult tovább a busz az orosz-lengyel határ felé, és Düdü bárhogy nyomta, nem sikerült utolérnünk őket a határig. Így aztán külön-külön estünk áldozatul az orosz határőrök szeszélyeinek. Végül is azért elég simán átjutott mindkét jármű (60-80 perc), bár minket egy kicsit lassított az, hogy amikor az egyik határőr éppen ki szerette volna nyomtatni a kivonatot, amit Commodore 64-esén alkotott a Wartburg forgalmijából, egy időközben kitört vihar villámja kivitte a villanyt az egész határról, így újra kellett próbálkoznia.
A viharral különben ezután is meggyűlt a bajunk, mert jó ritmusérzékkel keresztbedöntött minden negyedik fát az útra, így aztán teszteltük a Wartburgot a szántóföldön is egy két km erejéig, és három óráig tartott, amíg megtettük a maradék 70 km-es utat Szvetlogorszkig, egy tengerparti városig, ahol a versenyközpont volt.
Eközben a többiek már megérkeztek a busszal, és elfoglalták volna a szállásunkat, ha lett volna mit. Ugyanis a szervezők (már aki józan volt közülük) közölték, hogy (bár a hivatalos programban pont az ellenkezője volt) aznapra nincs szállása senkinek sem. Végül is azért a teljes részvételi díj befizetése (90 $/fő, benne a háromágyas hotelszobákat ígérő szállásdíjjal) után megígérték, hogy újabb 350$-ért szereznek nekünk szállást aznapra. Szereztek is, egy turistaszálló-szerűségben két szobát, a többiek (32 fő a szlovákokkal együtt) ugyanezen intézmény padlásterén aludhattak a denevérek között matracokon, bár tény és való, hogy szobákban. Mindehhez még biztosítottak vacsorát is huszonegy főre, a 36 helyett.
Miután ilyen jól megaludtunk, másnap Tasiék első dolga volt követelni a beígért jobb szállást. Nem sok sikerrel, annyi történt, hogy a szlovákok átkerültek egy hasonló színvonalú helyre, a csehek mellé. Kiderült, hogy mindenki ilyen putri helyen lakott, kivéve a svájciakat, akik (lehet, hogy sejtve valamit) a 130$-os részvételidíj-verziót választották, és ezért a pénzért ők szállodában aludhattak. Visszatérve ránk, mi maradtunk ugyanott, ahol addig, legfeljebb a szlovákok kiválásával már csak eggyel lett kevesebb a reggeli/vacsoraadag a szükségesnél.
Péntek délelőtt kimentünk terepbemutatózni. A terep és a térkép nem sok jót ígért. Kb. az őrségihez hasonlító domborzat volt, de többnyire különböző fokozatú bozóttal fedve, amit a térképen össze-vissza ábrázoltak. A domborzat és az utak ábrázolása ellenben jó volt.
Délután nagyszabású megnyitó volt a helyi hatalmasságokkal, és a csapatok felvonulásával. Innen sikeresen elkéstünk, ezért az utolsó pillanatban sikerült csak felvonulnunk, felkapva az egyetlen üresen maradt országnév-táblát. Erről utóbb kiderült, hogy Észtország felirat volt rajta, mivel az észt csapat is késett azon egyszerű okból kifolyólag, hogy őket meg röpke 24 órát várakoztatták a határon.
A megnyitó után parkverseny következett, ez egész jó volt, leszámítva az esőt, ami egész nap esett. Először ugyan felmerült a bunda gyanúja, mivel az SI-rendszer (amit a németek hoztak) csak az egyes ponttól mérte az időket, és nem egészen értettük, hogy valakit hogy tettek ki kevesebb idővel, mint amennyi a papírján volt, de aztán valahogy megmagyarázták a dolgot. Nem mindenki hitte ugyan el, de hát ilyen apróságokkal már nem is foglakoztunk. A futamon egyébként Csiszár Adrienn negyedik helye volt az egyetlen jobb szereplésünk.
Másnap következett a lényeg, az egyéni futam. Jó időnk lett végre, más pozitívum azt hiszem nem is mondható el a versenyről. A terep szomszédos volt a terepbemutatóéval, és a parkéval is, ugyanis a cél szinte bent volt a városban. A pályák első fele egy ronda, dzsuvás részben zajlott, a hosszabb pályákon tetemes mocsárfutásokkal is megspékelve. A második részek pedig mind a négy pályán egy városszéli parkerdőszerűségben vezettek, ahol sok rövid átmenet volt. A térképre itt is azt lehetett elmondani, mint a terepbemutatón: a növényzetábrázolás katasztrofális (ezért különösen örültünk a jelleghatár-pontoknak), a sík- és domborzatrajz viszont jó. A pályakitűzés színvonalát Düdü a térképeket nézve a szemét jelzővel foglalta össze.
Külön élményt jelentettek az SI-rendszer miatt alkalmazott pontőrök. Egy-egy matróz volt kirendelve minden egyes pontra, azonban a matrózok kb. fele vagy a pontokon részegedett le, vagy már eleve másnapos volt. Az egyik ponton pl. az SI-dugalj az állványtól tíz méterre alvó matróz kezében volt, aki az állandó sípolásokra sem ébredt fel! A matrózok másik fele (akik valamilyen érthetetlen okokból nem ittak), pedig a kódokat üvöltözték oroszul az erdőben, ezzel segítve a volt szovjet tagállamok versenyzőit, és eleve hátrányba hozva a többieket. (Persze, azt ők el sem tudták képzelni, hogy valaki ne tudjon oroszul.)
Így aztán lett-litván-ukrán-orosz dobogók voltak többnyire, svájci, cseh vagy magyar hatban is csak elvétve akadt. Csiszár Adri szerencsére megint a kivételek között volt harmadik helyével, akárcsak Zsigmond Száva, aki hatodik lett. A többi eredményünk felejthető.
Ezek után este az orosz számok tanulásával készültünk a váltóra. Később kiderült, feleslegesen. A váltó ugyanott volt, mint az egyéni. A szervezők este a csapatvezetői értekezleten megígérték, hogy most nem fogják a matrózok mondogatni a számokat. Nem is mondták, hanem papíron mutatták a közelben lévő pontok kódját, így neked csak ki kellett választanod a tiedet, és megkaptad a megfelelő irányt...
És hogy mindez ne legyen elég, egy pont még el is tűnt, a pontőr ellenére! (Részeg pontőrrel mondjuk ez nem volt nehéz.) Ráadásul minden kategóriában oroszok nyertek, úgyhogy itt már betelt a pohár: cseh-lengyel-szlovák-magyar-német-svájci együttműködéssel végül sikerült kióvni az egész váltót, és legalábbis elvben megsemmisíteni az eredményt. Állítólag még pénz visszafizetésére is sikerült rádumálni a rendezőket, ebből végül nem tudom mi lett. Mi mindenesetre az eredményhirdetést otthagyva hazamenekültünk. A határon ugyan kb. 24 órás sor állt, de szlovák barátaink segítségével ezt sikerült fél percre redukálni, és ezek után már csak a határőrök szívatásai voltak hátra. Azt nem tudom, hogy ha a szlovákok nincsenek velünk, akkor mi van, meg kéne kérdezni a németeket vagy a svájciakat...
Összességében Oroszország érdekes volt, a verseny viszont egy rémálom, ezért kár volt kihagyni az Alpok-Adriát. Köszönjük a vezetőknek és kísérőknek (Páhy Tibinek, Tasinak, Düdünek és Évának) a kitartást és a folytonos küzdelmet a jobb körülményekért! Ha minden rosszul megy, a mostani csapat fiatalabb része 2004-ben ugyanide mehet junior VB-re...
1. nap (park)
H18 2900 m 14 ell. pont (31 induló)
1 KHARTCHENKO ANDRIY UKR 11:40
2 KOVALENKO JURY RUS 11:46
3 TOLSTOPIATOV VADIM RUS 11:53
20 VALLER FERENC HUN 13:19
24 BODÓ TIBOR HUN 14:09
29 SCULTÉTY MÁRTON HUN 18:12
D18 2400 m 14 ell. pont (34 induló)
1 NOVAKOVA KATERINA CZH 12:52
2 BELOVA ALEXANDRA RUS 12:59
3 FERSHALOVA YANA RUS 13:06
10 FEKETE ZSUZSA HUN 14:01
13 DOMJÁN ZSUZSA HUN 14:15
16 CSÁNYI ANDRIENN HUN 14:32
24 FEKETE ANIKÓ HUN 16:20
H16 2600 m 14 ell. pont (30 induló)
1 KRCAL JAROSLAV CZH 11:26
2 KLIUEV MAXIM RUS 11:47
3 KRISTAPS JAUDZEMS LAT 11:49
8 PELYHE DANIEL HUN 12:35
18 ZSEBEHÁZI ISTVÁN HUN 13:22
22 SZŰCS LEVENTE HUN 13:51
23 GYULAI PÉTER HUN 13:54
D16 2000 m 10 ell. pont (34 induló)
1 GUSEVA MARIA RUS 9:28
2 OVSIANNIKOVA GALINA RUS 9:59
3 SAUE EVELI EST 10:01
4 CSISZÁR ADRIENN HUN 10:07
11 SZERENCSI ILDIKÓ HUN 10:53
12 KELEMEN BERNADETT HUN 10:59
13 ZSIGMOND SZÁVA HUN 10:59
Klasszikus táv
H18 9900 m 30 ell. pont (39 induló)
1 MARTINS SIRMAIS LAT 1:03:12
2 RIAPOLOV ROMAN RUS 1:04:02
3 MINAKOV ALEXANDER RUS 1:05:48
14 SPROK BENCE HUN 1:14:39
34 VALLER FERENC HUN 1:28:46
35 SCULTÉTY MÁRTON HUN 1:29:29
D18 7400 m 24 ell. pont (39 induló)
1 SKRASTINA AIJA LAT 1:06:19
2 DOCKALOVA MARTINA CZH 1:09:25
3 YURCHENKOVA NATALIA RUS 1:10:00
12 FEKETE ZSUZSA HUN 1:15:17
25 DOMJAN ZSUZSA HUN 1:21:58
26 CSANYI ANDRIENN HUN 1:22:09
H16 7600 m 23 ell. pont (39 induló)
1 KREPSTA SIMONAS LIT 54:14
2 MERZ MATTHIAS SUI 54:37
3 KRISTAPS JAUDZEMS LAT 55:32
10 SZŰCS LEVENTE HUN 1:01:31
17 ZSEBEHÁZI ISTVÁN HUN 1:07:17
24 PELYHE DÁNIEL HUN 1:11:26
D16 6100 m 19 ell. pont (39 induló)
1 BELOVA OLGA RUS 55:08
2 OVSIANNIKOVA GALINA RUS 57:15
3 CSISZÁR ADRIENN HUN 58:02
6 ZSIGMOND SZÁVA HUN 59:25
29 SZERENCSI ILDIKÓ HUN 1:15:56
Váltó
Megsemmisitve. Egy pontőr (orosz katona), úgy hitte, azzal segít a legjobban az orosz csapatnak, ha a versenytársak elöl eldugja az őrzésére bízott pontot. Természetesen (?) mind a négy kategóriaban az oroszok győztek volna.
Skuló Marci
Vissza a Tájoló 2000/6 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!