Kell-e nekünk újság, avagy elég egy gyűrött fénymásolat a versenynaptárral?
A 18. évfolyamában járó TÁJOLÓ 1992 óta jelenik meg mai formájában, azaz nyomdai úton előállítva, és bárki által hozzáférhető módon. A kezdetben teljesen fekete-fehér kiadványt szinte évente igyekeztünk továbbfejleszteni, hiszen az olvasók érdeklődése is egyre inkább nőtt. Növeltük a terjedelmet, színes lett a borító, majd színes fotók is megjelentek a az elő- és hátlapon. Fokozatosan emelkedett az előfizetők száma és az elmúlt évben már elérte a 650 főt. Úgy gondoltuk az elmúlt év végén, hogy ez a tendencia tovább fog folytatódni és ezért ismét fejlesztettünk egy keveset, további négy színes oldallal bővitettük a terjedelmet és a példányszámot 1000-re emeltük.
Sajnos úgy néz ki, nincs szükség egy igényesebb kiadványra ebben a sportágban. Az előfizetők száma nem hogy emelkedett volna, de még a tavalyi szintet sem éri el. Hiába szerveztünk előfizetői akciókat, hiába igértünk félárú előfizetést jövőre azoknak akik új előfizetőt szerveznek be, mindez nem hozta meg az eredményt. Mindössze 6 fő élt ezzel a lehetőséggel. A tavalyi előfizetők közül is több mint százan nem újították meg idei előfizetésüket. A hirdetések szervezése is akadozik, pedig a lap anyagi alapját csak az előfizetési díjakból nem tudjuk fedezni.
Úgy látszik a sportágban de talán az egész sportéletben jelentkező pénztelenség és ebből fakadó igénytelenség kezd úrrá lenni minden területen. A versenyek száma nem csökken, de egyre kevesebb az igényes rendezés, csökken az indulók száma, magasak a nevezési díjak, sokba kerül az utazás és szállás, a gyerekek megelégszenek és sajnos megszokják a tornatermi tömegszállásokat, ahol mindent lehet, csak kulturáltan pihenni nem.
Visszatérve saját házunk tájára, kérdezem, mit lehet itt még tenni? Nekem már nem igen vannak újabb ötleteim, csak elgondolkozom azon, hogy az a sok-sok társadalmi munka, amit néhány ember végez, hogy legyen egy ilyen lap, vajon megéri-e? Szabad-e ezt így tovább csinálni, vagy térjünk vissza a 20 évvel ezelőtti formákhoz és módszerekhez, mert ennek a sportágnak ez is elég.
Úgy gondolom, további erölködés felesleges, hiszen ez már az ötödik szám, az év fele lassan eltelik. Ezt az évet valahogy végigcsináljuk, aztán év végén néhány száz újságot felajánlunk annak, akinek még hagyományos kályhája van, mert begyújtani még biztosan jó lesz.
Hogyan tovább, még nem tudom, de ha valakinak jó ötlete van, szívesen meghallgatjuk.
Schell Antal
Vissza a Tájoló 2000/5 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!