Olvasói levél


A téma örök: Szenior ordítás nem hallik a rendezőkig!

Kifejezetten vártam, hogy végre N55-ben versenyezhessek. Az elmúlt években számos problémám akadt, amelyek miatt a futásom elég lassú lett. Reméltem, hogy koromnak megfelelő pályákon indulhatok. Ezen a téren ugyanis történtek pozitív dolgok: az indulók létszámától függetlenül saját korcsoportjában állhatott rajthoz mindenki a Hosszútávú Bajnokságon és a Postás Kupán. Bár az N50 és N55 azonos pályán futott a Spartacuson, az eredményeket különválasztották. Sikertelen volt mindezt elérni a Semmelweis-TIPO Kupán. A rendezők egyébként nemcsak ezt a két kategóriát vonták össze, hanem az összes olyat, ahol véleményük szerint nem volt elég nevező. Ez más versenyeken is gyakori. Még a nem szenior korcsoportokban, talán a szenioroknál is kb. 45 éves korhatárig a minősítésre való hivatkozással lehet vitatkozni a dolog létjogosultságán, az idősebbeknél ez nem valós érv.
A mi kategóriánkat nem érdekli a minősítés. A mi kategóriánknak (és a nálunk idősebbeknek) a jó verseny a fontos. Ennek alappillére a korosztálynak megfelelő pálya. Természetesen a sikerélményre is szükségünk van. Egészen más dolog a velem egykorúakkal „megkűzdeni", mint állandóan sereghajtónak lenni a „fiatalok" között.
Nem igazán értem, hogy miért kell erről évente legalább egy cikket írni!
Ha például kevesen indulnak az N20-as kategóriában senkinek nem jut eszébe, hogy össze kellene vonni az N 18-as kategóriával. Ugyanezért a senior kategóriákat sem szabadna összevonni, mert az erőnléti különbség a kategóriák között sokkal nagyobb, mint a fiataloknál.
Nem szólva arról, hogy összevonáskor , amikor például csak N 45-ös kategóriát írnak ki a rendezők, senkit sem érdekél, hogy az 50-es, 55-ös és a 60 feletti korosztály egy jó szintes és jó hosszú pályán kénytelen végig „futni", ha egyáltalán el akar indulni azon a versenyen. Ez vonatkozik a férfi korosztályra is, csak náluk még többnyire az F 60-as kategóriát kiírják és a többi, vagy indul, vagy nem.
Arra gondoltam, hogy ezekben az inséges napokban a rendezők, így akarnak takarékoskodni.
A Semmelweis-Tipón napi 800 Ft volt a nevezési díj. Minden összevonás spórolás: annyival kevesebb érem, tiszteletdíj kell.
Mellesleg: bennünket ez a dolog sem az érem, és főleg nem a tiszteletdíj miatt érdekel. Ez akár el is maradhat.
Azt fel sem tételezem, hogy rendezői lustaság áll a dolog hátterében. A pályákat úgyis az adott pontállományból alakítják ki, és a berajzolandó térképek száma nálunk általában egyszámjegyű. Szerintem jogos elvárás tőlem, a drága nevezésidíjat befizetett versenyzőtől,, - hogy a pénzemért a nekem megfelelő szolgáltatást kapjak. Vagy nem? Ez így nem élvezet. Legfeljebb otthon maradok. (Nemcsak én..)
Csak egy szubjektív dolgot a végére: A rendezők (pl. TIPÓ) reagálása kérésünkre nem igazán volt úriemberhez méltó. Lehet, hogy hülye vagyok, de nem szeretem, ha annak néznek. Azon is lehet vitatkozni, hogy az embernek igaza van-e vagy sem.
Weöres Sándor egyik gyermekverse jut eszembe:
„Beszélhettek nekem, amit csak akartok, én mindenkinél okosabb vagyok."

Hanusz Mária



Vissza a Tájoló 2000/4 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!