XIII. Sítájfutó VB 2000.


Krasznojarszk (Oroszország), 2000. II. 29. - III. 5.


Amikor 2 évvel ezelőtt kiderült az idei VB színhelye a fél világ felszisszent, hogy hol is akarnak az oroszok VB-t rendezni? Sokakban felmerült a kérdés, hogy nincs közelebb, mondjuk Szentpétervár környékén sítájfutásra alkalmas terep? Az első versenykiírás sem kecsegtetett sok jóval: a verseny központja Krasznojarszk, Moszkvától 4000 km-re keletre, Szibéria szívében, a Szaján hegység É-i nyúlványainál lesz, a hőmérsékletre estére -10-30 fokot, nappalra -02-20 fokot írtak.
Február 28-án vegyes érzelmekkel vágtunk neki az eredetileg 10,5 órás repülőútnak. Katica kicsit félve, én pedig tele optimizmussal, mondván az oroszok úgyis ki fognak tenni magukért. Párizson és Moszkván keresztül vezetett az utunk, ugyanis így sikerült a Vista által ingyen ill. nagyon olcsó repüljegyhez jutnunk. Ha már a támogatóknál tartunk, feltétlenül meg kell említenem a rendezőket, akik egy ember teljes kinti költségét állták! A 10,5 órás eredeti út 15 órásra sikeredett, ugyanis a rossz idő miatt egy 400 km-re fekvő Abakan nevü városban landoltunk és vártunk 3 órát mire az idő jobbra fordult. A mezőny jelentős része egyébként egy gépen érkezett, kivéve a skandinávok egy csoportját, akik már 1 héttel a VB előtt kiutaztak a +6 órás idátállás miatt. Az első meglepetés a reptéren fogadott minket, TV társaságok és újságírók hada formájában. Katica rögtön interjút adott a helyi TV-nek. Krasznojarszkról egyébként azt kell tudni, hogy 1 millió lakosa van, „megyeszékhely” (Krasznojarszk tartomány 3000 x 1000 km-es terület), a Jenyiszej folyó partján fekszik, hatalmas iparváros, még mindig sok Lenin szobor áll (a főtéren egy 13 m-es) és a Szovjetunió idején az egyik legzártabb város volt plutónium üzeme miatt. A Tartomány főhatalmú ura pedig Lebed tábornok, akinek a kezében van fél Szibéria.
A verseny központja és egyben a szállás Krasznojarszk szélén egy nagy sífutó centrumban helyezkedett el. A szállásunk rajta volt az edzőtérképen, így bármikor akár naponta többször is lehetett edzeni fantasztikus nyomhálózatú térképen. A második meglepetés a viszonylag kevés, 50 cm-es hó volt. Mindig úgy képzeltem, hogy Szibériában rengeteg hó esik és az meg is marad, hiszen egész télen gyakorlatilag nem olvad. A minőségére viszont semmi panasz nem lehetett. Szűk 2 napunk maradt az átállásra és a helyi viszonyokhoz való hozzászokásra. A szállásunkra sem lehetett semmi panasz, 2 szoba, fürdőszoba, WC és egy erkély jutott kettőnkre. A megnyitó a belvárosban került lebonyolításra a főutcán felvonulással és az egyik téren táncos előadással. A versenyt Lebed tábornok nyitotta meg és egyben a csapatvezetőket este vacsorán fogadta a kormányzói klubjában.
Esténként egy nagyobb tornaterem nagyságú helyen különböző nemzet vaxmesterei lázas munkával vaxolták át az éjszakát, hogy másnapra lányaik-fiaik kiválaszthassák fotocellával mérve a 4-5 pár léc közül a legmegfelelőbbet. Mi általában kb. 20 perc alatt végeztünk ezzel a művelettel. Egyébként a finnek 10 versenyzőre 13 kísérővel jöttek, köztük edzők, vaxmesterek, gyúrók, pszichiáter, orvos, szakács stb.

Az első szám a normál táv volt szerdán a következő pályaadatokkal:
Férfi: 28100 m 27 ep kb. 615m szint Női 14300 m 16 ep kb. 380 m szint
A rajt a két egyéni számban a céltól messze, szállítással lett megoldva. A szállítás az egész verseny alatt pontosan és olajozottan folyt, a buszok mindig rendőrségi felvezetést kaptak. A rajtban az időjárás viszonylag kegyes volt hozzánk, -8 fok, szikrázó napsütés, néha kellemetlen erős szél.
2 perces időközökkel indítottak minket. Az adatokból kiolvasható volt, hogy a pálya fő része elég keskeny nyomtávú, nehezen korcsolyázható. Ez azt jelentette, hogy nagyon nagy hangsúlyt kapott a karizom, rengeteget kellett páros botozni sokszor még a fölfelékben is. Ebből adódóan a mezőny nagy része rövid, 170-180 cm-es lécekkel versenyzett, mert azzal volt némi esély a keskeny nyomokon való korcsolyázásra. Így is sokszor akadt be a léc orra a folyosók szélébe súlyos mp veszteségeket okozva. A másik érdekesség a léc cseréjének engedélyezése volt, amivel azonban gyakorlatilag senki sem élt. A nyomokat a verseny előtt 2 hónappal kezdték el fektetni és minden havazás után végigmentek az egész hálózaton újra és újra. Minderre 7 skido és egy ratrak állt rendelkezésükre. A pálya felépítésében dominált az útvonalválasztás hosszú átmenetekkel, de az utolsó része technikailag is nagy koncentrációt követelt, sűrű hálózat mellé sok pont és szint. Természetesen minden ponton volt részidőmérés, (pontőr írkálta egy cetlire, de becsületükre legyen mondva, hogy másnapra mindig megvolt a részletes lista átmenetenként.) a cél mellett pedig egy látványos átfutó pont.
A célnak mindhárom versenynap a Vetlujzanka sífutó stadion adott otthont, igen látványos, hosszú befutóval. Már az edzéseken kiderült, hogy az 50-60 cm-es hóban a levágások nem müködnek, így maradt minden esetben a nyomhálózat.

Az egyéni verseny alapján teljesen egyértelmen kiderült, hogy tájékozódás részében egyenrangú ellenfelei vagyunk a mezőnynek, több menőt láttam hibázni és pontnál hosszasan tanakodni, viszont a sífutás részében jelenleg fényévnyire vagyunk a világ élmezőnyétől. (A Toncsi és a Szöllő valamivel közelebb.) Magyarországon gyakorlatilag nemzetközi szintre nem lehet felkészülni, még akkor sem ha van elegendő hó.
A mi felkészülésünkbe próbáltunk beleszőni minél több külföldi versenyt: Osztrák Bajnokság, Alpen Cup, Szlovák Bajnokság és sífutó hétvégék Szlovákiában. E mellé főleg a hétköznapokon és a felkészülés vége felé hó hiányában maradt a száraz edzés, ami jó, de a sífutáshoz nem elég. Még ide érdekességképpen megemlíthető, hogy a finnek augusztus óta havon napi 2-3 edzéssel készültek a VB-re.
A női eredményeket nézve a svéd Arja Hannus aranyérme viszonylag nagy szenzációként hatott. 18 évvel első győzelme után 40 évesen újból a csúcsra került! – az egyetlen jelenleg aki a nyári számban és a téliben is nyerni tudott egyéniben a normál távon. A 2. helyen végzett finn Liisa Anttila aki a legutóbbi VB-n győzedelmeskedett, itt 12 mp-el maradt most alul. Nem igazán látszott boldognak és ezt nem is rejtette véka alá. ő győzni jött ide. Egyébként ő is tagja a finn nyári keretnek. A többi eredmény nem meglepő, hacsak az nem, hogy a hazaiaknak még csak érem sem jutott. A legjobb nem orosz, ill. skandináv a cseh Novotna lett 15. helyével 8 perc hátránnyal.
A férfiak versenye szintén szoros volt. Itt vígasztalódhattak az oroszok Kormtshikov révén, aki a részidőket nézve szinte a rajttól végig vezetve, kiegyensúlyozott, jó teljesítménnyel győzött. Öt csak a finn Lanki tudta megszorítani 17 mp-el lemaradva. A 3. szintén orosz Gruzdev már közel 2 percet kapott. Egyébként Kormtshikov krasznojarszki és győzelméért egy új, nagyobb lakást kapott a várostól. Itt a legjobb nem skandináv a szintén egy cseh, Venhoda lett 14. helyével és alig 7 perces hátrányával.
A normál távot egy pihenőnap követte buszos kirándulással, városnézéssel és a környék látnivalóinak bemutatásával, amit egy laza du-i átmozgató edzéssel vezettünk le.

A másnapi sprinten Férfi: kb. 9600 m 16 ep. kb. 205 m szint. Női kb. 5500 m 11 ep kb. 115 m szint
A sprintet és a váltót az egyéni verseny térképéből kinagyított 1:10000-es méretarányú térképen rendezték meg, amely a cél fölött húzódó 2 hegyoldalt és egy markáns mély völgyet foglalt magában. A térképnek ezen részén igen sürü nyomhálózatot készítettek. A rajt most is a céltól messze, szállítással volt megközelíthető. A levegő hőmérsékletére most sem lehetett panaszunk - 5 fok, de igen erős szél fújt, ami elég kellemetlen volt. A verseny ill. a pálya stílusában teljesen eltér volt a normál távútól. Itt az útvonalválasztásnak kisebb jelentősége volt, szinte mindegy jobbról vagy balról került az ember. Viszont annál nagyobb volt a jelentsége a gyors tájékozódásnak, a meredek lefelékben a jó sítudásnak (hírtelen derékszögü kanyarvételek tömkelege) és persze a siklás közbeni szinte folyamatos térképolvasásnak. Az amerikai Oprsal pl. fennakadt egy fán az egyik lefelében térképolvasás közben, ami egy kulcscsonttörésébe került.
A nők eredményét böngészve semmi meglepőt nem találni, csak a sprinthez méltó igen szoros eredményeket. Az első 10 helyezett közel 1 perces különbséggel teljesítette a pályát. A férfiaknál már más volt a helyzet. A közel ezer fős közönség már nagyban ünnepelte az oroszok kettős győzelmét a szpíkerrel együtt, amikor megjelent az olaszok elnyühetetlen nagy favoritja, a 36. évében járó Corradini a befutópontnál. A stadionban hirtelen síri csönd lett és az időből érezte a közönség, hogy ma este nem az orosz himnuszt fogják lejátszani a főtéren a férfi győztes tiszteletére. Corradini ezzel már sokadik VB aranyát nyerte és némi elégtételt vett a normál távon elért 7. helyéért, ugyanis ott a rajtja előtt 2 perccel ellopták a már bejáratott lécét. És lőn csoda, a léc 2 nappal később a célban megkerült. Ez volt egyébként a VB egyetlen afférja. A rendezés végig gördülékenyen és simán zajlott. Mindenben kedvesek és rugalmasak voltak. Kettőnkre pl. 5 kísérő jutott, akik – főleg helyi egyetemistákból álltak és erre a hétre szünetet kaptak- lesték kívánságainkat. A napi háromszori kaja igen bőséges és kiadós, volt kaviár, déligyümölcsök, minden mi szem-szájnak ingere.

Az utolsó záró napra maradt a legizgalmasabb szám a váltó. Az időjárás ezen a napon megtréfálta a rendezőket és a versenyzőket egyaránt. Az előző napi jóslat alapján napsütésnek és erős szélnek kellett volna lennie, ezzel szemben szélcsend és csendes havazás fogadott minket a már megszokott stadionunkban. A térkép megegyezett a sprint szám térképével, ami azt jelentette, hogy a terep egyes részei már ugyancsak ismerősek voltak előző napról. Mi mint csonka csapat, elindulhattunk első futóként. Hétvége lévén a záró napon kb. 2000 néző látogatott ki a versenyt végig szurkolni. Én mondjuk nem voltam túl sok tájfutó világversenyen, de se a nyári norvég, se a 2 évvel ezelőtti osztrák téli VB-n nem láttam ennek még csak a töredékét sem drukkolni nézőként.
Az egész váltót nagyon látványosan, 2 átfutóponttal oldották meg és egy hatalmas kijelzőtáblán folyamatosan nyomon lehetett követni a verseny pillanatnyi állását. A női verseny nagyon gyorsan lezajlott, 27-30 perces pályák voltak. 3 nemzet lányai gyürték egymást az első helyért. Az oroszok két futó után az első helyen váltottak, de alig fél perccel a nyomukban jöttek a svédek és a finnek is. Így tehát minden a befutóemberekre maradt. Az oroszok hajrá embere azonban hibázott és végül a finnek és a svédek között a befutóban a finn Liisa Anttila megvillogtatva világklasszis tudását megelőzte az idei év svéd Világ Kupa győztesét Lena Hasselstromot. Így a finnek nagy izgalmak közepedte ismét megőrizték VB elsségüket.
A férfiak versenye is nagy harcot ígért, de ez a harc most elmaradt. Az oroszok esélyeshez méltón rajt-cél győzelmet arattak és egy másodpercre sem adtak esélyt ellenfeleiknek. A finnek még a 2. futók után meg tudták közelíteni őket, de a végére ők sem bírták az iramot. Az orosz csapat a népes közönség üdvrivalgása közepette teljesen megérdemelten védte meg 2 évvel ezelőtti váltó elsőségét, ráadásul egy kivétellel ugyanazzal a csapattal. Egyébként a pályák eredetileg 30-35 percesre tervezett győztes idejei kissé el lettek méretezve a 40-45 perces győztes időkkel. A csehek mindkét nemben 5. helyen végeztek ami mindenképpen figyelemreméltó teljesítmény.

Ami a mi őssz. teljesítményünket illeti nemzetközi mércével elég egyszerűen a gyenge jelzővel lehet illetni, de ez volt a realitás, gyakorlatilag már előtte is tisztában voltunk vele, hogy itt labdába sem rúghatunk és legfeljebb a Japán és az USA versenyzőivel leszünk egy szinten. Ennek az útnak inkább a részvétel, a magyar „csapat” jelenléte, - aminek egyébként mindenki nagyon örült- , a szakmai tapasztalatszerzés és nem utolsósorban a hatalmas élmény volt az értelme. Ha az időeredmenyeinket elemezzük, Katica a normál távon 169%-ot teljesített, én pedig 170%-ot. Én kb. 10-15 perccel tudtam volna jobbat jönni, ami kb. 150% körüli teljesítmény lett volna. A többi a sífutótudásbeli különbségből jött össze. A sprinten mindketten nagyokat hibáztunk, ami ezen a távon hatványozottan jelenik meg az eredményben. Ez részben a rutintalanságnak volt köszönhető, részben pedig annak, hogy ez a szám olyan felkészülést igényel amiben nem volt részünk. A legjobb eredményeket természetesen mindketten a már tét nélküli váltón értük el. Itt Katica 144%-ot teljesített. Még említésre érdemes, hogy ha teljes női magyar csapat indult volna a váltón, a 7. helyen végzett volna, ugyanis össz. 8 váló indult, de a bolgárok első futóját rossz pontfogás miatt kizárták.
A VB egyben az ide Világ Kupa (Kupka Míra ahogy ők mondják) utolsó 2 zárófutama is volt , ahol a végső elszámolás után a női mezőnyben az 57 főből Urbán Kati a 46. helyen, míg Alwinger Judit az 57. helyen végzett.
A VB záróünnepsége és egyben a váltó VB és VK összetett eredményhírdetése a városi nagyszínházban egy fergeteges ünnepi eladás keretében zajlott. Az utolsó aktus a bankett pedig a Kormányzói Klubban Lebed nélkül, de „konzumnők” társaságában, nagy mennyiségü kaja és pia kíséretével zajlott.
A VB 2 év múlva Bulgáriában, Borovecen lesz, ahová jó lenne egy kicsit nagyobb magyar csapattal utazni. A bolgároktól pl. a jővő évi VK futamra konkrét ingyenes meghívást kaptunk.
Azt a bizonyos „lécet” az idei VB szervezői szakmai és egyáltalan minden szinten, minden szempontból nagyon magasra tették. Bebizonyították, hogy ha látványosan és jól van szervezve egy verseny, el lehet adni a publikum és a TV számára is és állítólag a 2006-os Téli Olimpiára már nagyon áll a zászló a sítájfutásnak is.

Kiácz Bence

M21 Normál táv (64 ind.)
 1	Kormtshikov Vladislav	RUS	1:38:28
 2	Lanki Jukka	FIN	1:38:45
 3	Gruzdev Andrei 	RUS	1:40:16
 4	Lans Bjorn	SWE	1:41:04
 5	Khrennikov Eduard	RUS	1:41:08
 6	Keskinarkaus Matti	FIN	1:41:46
 7	Corradini Nicolo	ITA	1:42:30
 8	Nordqvist Bertil	SWE	1:42:52
 9	Kortchagin Victor	RUS	1:43:13
10	Lystad Lars	NOR	1:43:20
..
60	Kiacz Benedek	HUN	2:47:14

W21 (34ind)
 1	Hannus Arja	SWE	:00:04
 2	Anttila Liisa	FIN	1:00:16
 3	Kosonen Hanna	FIN	1:02:02
 4	Onischenko Irina	RUS	1:02:53
 5	Haustova Svetlana	RUS	1:03:19
 6	Hasselstrom Lena	SWE	1:04:03
 7	Frei Natalia	RUS	1:04:28
 8	Vlasova Tatjana	RUS	1:05:27
 9	Zell Annika	SWE	1:05:48
10	Anttila Mervi	FIN	1:06:07
...
31	Urban Katalin	HUN	1:41:54

Sprint: M21 (64 ind.)
 1	Corradini Nicolo	ITA	33:13
 2	Khrennikov Eduard	RUS	33:53
 3	Grusdev Andrey	RUS	34:33
 4	Keskinarkaus Matte	FIN	35:00
 5	Lans Bjorn	SWE	35:10
 6	Kormtshikov Vladislav	RUS	35:21
 7	Kortchagin Viktor	RUS	35:24
 8	Lanki Jukka	FIN	35:34
 9	Edvardsen Andreas M.	NOR	35:59
10	Nordqvist Bertil	SWE	36:05
...
63	Kiacz Benedek	HUN	62:00

W21 (32 ind)
 1	Vlasova Tatiana	RUS	22:42
 2	Hasselstrom Lena	SWE	22:46
 3	Anttila Liisa	FIN	23:02
 4	Kirkevik Stine H.	NOR 	23:06
 5	Onischenko Irina	RUS	23:20
 6	Zell Annika	SWE	23:26
 7	Hannus Arja 	SWE	23:30
 8	Haustova Svetlana	RUS	23:46
 9	Rajaniemi Katja	FIN	23:57
10	Johansson Erica	SWE	24:01
...
30	Urban Katalin	HUN	40:17

Váltó: M21 (15 váltó)
 1	Russia 	164:23
 2	Finland	166:50
 3	Sweden	171:10
 4	Norway	178:46

W21 (7 váltó!)
 1	Finland	83:24
 2	Sweden	83:39
 3	Russia	84:53


Vissza a Tájoló 2000/3 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!