Miért van szükség csapatmunkára a válogatottak vezetésében?
Azért, mert senki sem tudja teljes munkaidőben vállalni a feladatokat, másrészt ezek a feladatok nagyon jól feloszthatóak, csoportosíthatóak és egy-egy szakember a reá eső részfeladatokat magasabb színvonalon képes megvalósítani. A komolyabb eredményekkel rendelkező válogatottak vezetése szerte a világban már 20-30 éve több főből áll.
És ha már csapatmunkáról van szó, valakinek össze kell fogni a csapatot, irányítania kell, az elveket meg kell tudnia fogalmazni, irányt kell szabnia a történéseknek - én ezt vállaltam el, de nagyon kevés időt tudok áldozni erre a munkára - ezért is kell a jó csapatmunka.
Másrészt azért vállaltam el az irányítási feladatot - szakfelügyelőként -, mert a tájfutásban és az élsportban eltöltött évtized olyan szakmai többletet jelent, olyan muníció, amivel - hiszem - tudok segíteni a jelenlegi problémákon.
Három hónapja töltöd be ezt a tisztséget, mit tapasztaltál eddig, mi az ami változott?
December közepe óta az a tapasztalatom, hogy nagyon sok ember van, aki a sportágért akar és tud is tenni: az, hogy egy szombati Páhy Tibi-féle edzésen 67-en vannak, hogy az edzőtáborokban 60-80-an; beszéltem Zsigmond Tibivel, nagyon komolyan veszi a Hermann emlékversenyt - mind azt mutatja, hogy komoly erők mozdultak meg a sportágban, és akarják az emberek az eredményt.
Azt gondolom, hogy a célok mögött sorakozott fel a sportág és fontos, hogy ezek a célok világosak legyenek és nyíltan lehessen beszélni róluk. Amikor leírtam, hogy a jelenlegi felnőtt válogatott jelentős része motíválatlan, ez megütközést keltett, és amellett, hogy az ellenkezőjét próbálják bizonyítani, a szavaikból az derül ki, hogy valóban motíválatlanok. Tehát még egyszer leszögezem, nagyon fontosnak tartom, hogy egyenesen lehessen beszélni sikereinkről és hibáinkról is.
Ahhoz, hogy ez a folyamat egy önmagát erősítő spirállá tudjon nőni, abban nagyon nagy szerepe lehet a visszajelzésnek, az eredmények elismerésének és - ahogy erről már ketten korábban is beszélgettünk - a médiában való megjelenésnek. A médiában való megjelenés siker, az hogy reflektorfényben vagy, önmagában ezért is lehet csinálni, a tájfutást. Egy válogatott sportoló számára fontos, hogy szerepeljen a TV-ben, riportot csinálnak vele az újságban, sikeres legyen, és ha még szponzora is van és meg is tud élni belőle, az már ajándék. Úgy érzem, hogy tőlem függetlenül megmozdult valami, az hogy Kelemen Janó számítógépen közreadta a feladatait, vagy hogy ott volt az edzői konferencián és tanította a fiatalokat, maga az edzői konferencia hozzászólásai mind, mind azt sugallják, hogy az emberek akarják a változást, az eredményességet, és nemcsak szűken a válogatottban.
A fiatalok kezében ott van a lehetőség, a sportágon múlik - és nemcsak az elnökségen - , de az elnökségen is sok múlik, hogy megteremtse azt a közeget, ahol elismertté válnak az eredményes versenyzők, vagyis média szerepléshez jutnak, ezáltal szponzorokhoz jutnak.
Az egész program úgy alakult ki, hogy a legfontosabb eseményekre, emberekre koncentráljunk, annak tükrében, hogy milyen erő, energia, időbeli ráfordítással mekkora eredményt tudunk elérni: eredménycentrikus az egész program.
Korlátos a költségvetés, a pénzünket a leghatékonyabban próbáljuk felhasználni, vagyis koncentráljunk a Bükkre, a 2001-es junior VB-re, a környező országokra, hiszen most már tőlük is le vagyunk maradva, és koncentráljunk azokra, akik egyértelműen sikeresek.
Pontosíthatnánk ezt a csapatot, hogy hogyan áll fel és kinek mi a feladata?
Páhy Tibi az ifi szövetségi kapitány, Mazsola - Bokros István - a junior szövetségi edző. Ő azt vállalta, hogy a bükki junior VB-re segít felkészíteni a csapatot. Örülök, hogy részt vesz a munkában, mert az eddigi beszélgetések alapján nagyon hasonlóan gondoljuk az előrelépés lehetőségeit. Hegedűs Zoli a felnőtt szövetségi edző.
Visszatérő kérdés és örök probléma: kinek melyik korosztályban kell versenyeznie és kinek mi a fő versenye - ugye jó magyar szokás szerint a tehetséges ifit felküldjük juniorba, a tehetséges juniort felnőttbe, holott életkorilag talán még nem oda való?
A válogatott célja a sportágat és a versenyzőket hozzásegíteni a nemzetközi eredményességhez. Egy ifi EB arany eredményességnek számít, igaz egy junior VB arany vagy bronz az többet ér szakmailag, mint egy ifi EB arany.
Kevés kivételtől eltekintve mindenkinek a saját korosztályában kell versenyeznie és a saját korosztályos világversenye a fő versenye. Ha egy ifi annyira tehetséges, hogy ifiként esetleg a junior VB-n is dobogóra kerülhet, akkor annak a junior VB - szerintem - a fő versenye, de ezt előre meg kell határozni. Ilyen volt Paróczi Zsolt, aki ifiként volt második Pavló mögött.
Mi az az eredmény, ami kifelé eladható - gondolom, ez egy szigorúbb mérce -, és mi az ami szakmailag elismerhető?
Fontos, hogy abszolút szinteket határozzunk meg, és ne relativizáljuk a dolgokat. Tehát ne a versenyzők képességéhez mérjük az eredményesség színvonalát, hanem abszolút mértékben határozzuk meg, hogy mi számít jó eredménynek. Hogy mi számít eladható eredménynek? Egyéniben 1-6. hely, váltóban szigorúbb, ott érem, de haton belül az már piacképes. Azt kell megértenünk, hogy a média az piac, ott nem szívességen múlnak a dolgok, meg nem ügyességen. Ez kőkemény piac, kereskedelmi adók, profitorientált újságok, akik azért tesznek be valamit az újságba, mert az eladható. Ha ez piac, akkor nekünk piacorientáltan kell gondolkozni, és mindegy, hogy XY önmagához képest szuperül teljesített és 13. lett a világbajnokságon, ettől még nem lesz eladható, és nem fogják megvenni.
Egy versenyző szempontjából viszont értékelni kell az elért - esetleg önmagához képest jó vagy nagyon jó eredményt, de ez inkább az edzésmódszer és a fejlődést elősegítő ösztönzők kategóriájába tartozó eszköz.
A sportág fellendítése érdekében az egész sportágat piacképessé kell tenni, hiszen a sport a médiába való bejutásért versenyez a bűnözéssel vagy a politikával vagy a kultúrával. A sporton belül a sportágak versenyeznek egymással, ugyanúgy a szabadidőért is versenyeznek a sportok egymással. A falmászás, az utcai futóverseny, a Balaton átúszás, a mountain-bike, ezek a tájfutás konkurenciái az egyes embereknek a sportra szánt, mozgásra szánt szabadidő függvényében.
A többi szabadidősportággal szemben a jelenlegi tájfutásnak milyenek az esélyei?
Ma az esély - sajnos - nagyon gyenge, mint azt tapasztaljuk, a versenyzők létszáma csökken, média megjelenés minimális, szponzor minimális, reklámozás minimális, ez mind tükre annak, hogy ma a tájfutás nem piacképes.
Hogy miért nem piacképes? Az okok felderítésében ott szerepel, hogy zárt, borzasztóan zárt a sportág, megközelíthetetlen a szabályrendszere és a gondolkodásmódja. A tájfutás benn zajlik az erdőben, mi tudjuk, hogy miről van szó, és aki ezt meg akarja érteni, az jöjjön el és szenvedjen meg érte, mit érdekel az minket, hogy érti vagy nem érti.
Nincs PR, gondolkozásmódban is ez a zártság él, az új megoldásokra való nyitottság hiány a jellemző, pedig sok ember van, aki nyitott.
A sportág zárt, nem beszélve a szabályrendszeréről. Az indulási jogosultság, mint fogalom önmagában egy anakronisztikus dolog. Várjuk, hogy minél többen megismerjék a sportágat, de ha valaki esetleg..., de nézzünk egy példát:
Ma péntek délután van, vasárnap szeretnék sportolni, és mert előrelátó vagyok elolvasom a Sportot, a szabadidő ajánlatát.
1. Nincs benne a tájfutás,
2. Ha benne van, akkor nem tudom én milyen kupa a Csacsi-réten, Kőhányás-pusztán.
Ha én nagyon szeretem a tájfutást, ide akarok menni, de újabb akadály, hova is kell menni.
Kiderítem - mert én nagyon-nagyon akarok menni tájfutni ..., - hogy hova kell menni.
Na már most, vagy odatalálok, vagy nem, de mondjuk odatalálok, pedig még jelek sincsenek mindig. Odataláltam - hurrá!
3. Be van nevezve előre? - szegezik nekem a kérdést. Válasz: nincs. Akkor csak nyíltban indulhat ugye, mert rajtengedélyed sincs, mehetsz ilyen lesajnált 3 km-es pályán, de én egy órát akarok sportolni, legalább 10 km-t. Vagy pedig utólagos nevezéssel, borsos nevezési felárral be lehet nevezni, de ha nincs rajtengedélyed, utólag kimeszelnek az eredmények közül, nem is értékelnek stb. Egyszóval: nem jelenik meg a verseny a sajtóban, ha valaki eljut oda, akkor nagy esélye van rá, hogy jól meg is büntetjük, hogy miért nem nevezett be előre, egyébként pedig a verseny körülményei meglehetősen nomádok.
Ha egyszer valaki belegondol, hogy egy külső érdeklődőnek mennyi akadályt kell leküzdenie, akkor rájön, hogy miért vonz ilyen kevés embert a tájfutás, és a térképen kívül nem érzi az ember, hogy mit kap a pénzéért cserébe.
Miért van szükség kontrollt futni, és mi van ha valaki nem teljesíti a szintidőt?
Van egy egymásra épülő szintekből álló követelményrendszer, ahol az első lépcső, a minimumszintet képező fizikai felmérés. Aki ezt a fizikai szintet nem teljesíti, akkor már a következő szinteket sem próbálhatja meg. Ez a mostani kontroll nagyon-nagyon messze van a világ élvonalától, tehát aki ezt nem tudja teljesíteni, annak eselye sincs arra, hogy az első 30-ba bekerüljön.
Én azt vállaltam fel, hogy eredményességhez vezessem a sportágat. Ahogy én visszaemlékszem saját pályafutásomra, a fizikai futótudás nagyon jól korrelál, összefügg a nemzetközi eredményességgel. Azzal, hogy egy lehetőség van kontrollt futni, az is a cél, hogy mindenki törekedjen arra, hogy a kitűzött napokon maximálisat teljesítsen. Az utóbbi évek ranglistaverseny rendszerével az egyszeri teljesítés kényszere teljesen megszűnt. Maradtak a bajnokságok, de bajnokság is van egy csomó. Még egyszer hangsúlyozom, hogy ez a fizikai kontroll ideális esetben nem igényel csúcsteljesítményt. Ami jelenleg a kontroll szintje, azt edzésen kell futni, akár hetente egyszer-kétszer. Bízom benne, hogy sokan fogják teljesíteni.
Konfliktust az jelenthet, hogy én az eredményességről beszélek, és esetleg vannak olyanok, akik attól félnek, hogy ezt nem tudják teljesíteni.
Nézzük a program néhány pontját, például az olasz edzőtábort. Miért fontos ez?
Először is van az ifi keretben hat kiemelt versenyző. Hogy miért pont ők? Mert Páhy Tibi őket javasolta, ők a legeredményesebbek és nagy valószínűséggel ők fogják alkotni a 2001-es junior VB csapatának jelentős részét. Korábban megbeszélt koncepciók alapján, aki jobb eredményt mutat fel, azokat jobban segítjük.
Az olasz tábor azért fontos, mert nagyszerű terepeken egy jó lehetőség a technikai tudásszint emelésére, és ezt nagyon jó költséggel tudjuk megoldani.
Ütközik a diákolimpia selejtezőkkel, de a diákolimpia döntő ütközik a magas-tátrai világranglista versennyel, erről mi a véleményed?
A válogatott programjának kialakításakor figyelembe vettük a világversenyek időpontjait, ehhez ütemeztük a felkészülést, a különböző felméréseket.
Magyarországon van egy olyan versenyrendszerünk, ahol rengeteg kiemelt verseny van: akár bajnokság formájában, akár diákolimpia, akár világranglista verseny, akár bajnoki selejtező formájában, és ez szétterül egész évre. Szinte minden második hét végén van egy kiemelt esemény. Emellett érettségi-felvételit, tavaszi szünetet is figyelembe vettük.
Egy kompromisszum eredménye a válogatott program, a kérdés, hogy mi a fontos? A válogatott program fontosabb-e vagy az egyéb program a fontos. Itt ismételten a válogatott vezetésén túlmutató kérdés az, hogy a versenyrendszer kialakítása, a magyar versenynaptár lehetővé teszi-e egy korrekt válogatott program kialakítását? Ma úgy látom, hogy nem teszi lehetővé. A magyar versenyrendszer elősegíti-e az eredményes felkészülést? Biztos vannak olyan versenyek amelyek igen, sajnos ezek vannak jelentős kisebbségben. Vagyis a mostani versenyrendszerünk túlságosan szétaprózódott ahhoz, hogy egy szakmailag megalapozott válogatott programot nyugodt szívvel ki lehessen alakítani.
Jellemző az egész sportágra a szétaprózódottság, tehát nem az erők koncentrálása, a kiemelkedő feladatokra való összpontosítás a jellemző, hanem a szétaprózódás és a vélt vagy valós egyéni és klubérdekek előtérbe helyezése.
A magas-tátrai verseny már egy második lehetőség, mert az egy héttel korábbi cseh verseny szerepelt a programban, de az éjszakai selejtező miatt cseréltük fel a Magas-Tátrára.
Mindenképpen májusban szükség van egy olyan külföldi versenyre, ahol össze tudjuk mérni magunkat a nemzetközi mezőnnyel.
A válogatott programjában több kompromisszumot tenni nem tudtunk, mindenkinek edzőjével kell eldönteni, hogy mi a fontosabb.
Hermann - Borsod?
Itt a feladat az volt, hogy megteremtsük a lehetőségét annak, hogy az ifik is bekerülhessenek a junior VB csapatba.
A juniorok a kontrolltól kezdve válogatódnak a junior VB-re, az ifik a hosszútávú OB-tól az ifi EB-re, és ez az a verseny, ahol az ifik és a juniorok együtt versenyeznek, és lehetőség lesz egy olyan junior csapatot kialakítani, amiben az ifik is szerepelhetnek.
Jönnek a világversenyek nyár közepén, a döntő többségnek a saját korosztályában. Az ukrajnai felnőtt EB egy új verseny.
Mivel a költségek elég korlátozottak, csak az indulók költségeit tudjuk fedezni, a tartalékokét nem. Az induló az indul, a tartalék - normális esetben nem.
Finn Világ Kupa?
Oláh Kati, Domonyik Gábor kiemelten kezelendő, mert nekik vannak a jelenlegi felnőtt keretből olyan nemzetközi eredményeik, amelyek alapján ők külön elbírálásban részesülnek.
Köszönöm a beszélgetést.
Vásárhelyi Tass
Vissza a Tájoló 2000/2 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!