Februári tavasz Kiskunhalason


Nagy sikerrel zajlott az év második utánpótlás edzőtábora február 4-6-ig Halason. A kitartóan lelkes szervezők, Páhy Tibi, Tass és segítői ismét jót alkottak. Közel 80 utánpótlás korú versenyző a szegediekkel meg néhány felnőtt válogatottal kiegészülve 4 remek edzésen találkozhatott, ismerkedhetett, barátkozhatott és tanulhatott az alföldi homokbuckás ligetesekben.

Mi Budapestről közel negyvenen legnagyobb megelégedésünkre egy székesfehérvári profi luxus busszal utazhattunk a tett színhelyére. Mind a négy edzésen Gera Tibiék biztosították a kész pályákat, ahol aki akart időre futhatott. Ráadásul szombat délelőtt Düdü által tervezett 2 fordulós mezőnyrajtos farsta verseny színesítette a programot, ami - ha kódok is vannak és Fagyi nem indul együtt a lányokkal - remek célzott gyakorlás váltó tömegrajtos szituációra.
Érdemes elgondolkodnunk azon, milyen játékos formákkal és szituációgyakorlatokkal tudnánk még izgalmasabbá tenni ezeket a találkozókat.
Szombat este EDZŐI KONFERENCIA zajlott a kiírt témákkal. Érdekes volt egymás után hallani a sportág eladhatóságával kapcsolatos pesszimista (Pap Dénes), majd optimista, megoldást kereső és konkrét ötleteket felsorakoztató állásfoglalásokat (Vásárhelyi Tass). Érdemes?, nem - Fontos! Szükségszerű! Létfontosságú! Kötelező „tudatosan rámozdulni” sportágunk közvetíthetőségének feltételeiként megoldandó feladatokra. Amennyiben szponzort akarunk szerezni, el kell adni magunkat, ehhez ki kell szolgálni a sajtót! Tas már belülről látja a média világát, bizonyára sok igazság van javaslataiban, pl.:

Tudom, hogy szövetségünk elnökségében a rugalmas, vájtfülű lelkiismeretes emberek nem engedik elveszni „az írjátok le, adjátok be, kitűzzük, megtárgyaljuk, véleményezzük, határozunk útvesztőjében” a jó, a haladást szolgáló ötleteket. Az edzői konferencián minden esetre nagyon jól esett ezeket hallani!
Lantos Zolitól megtudhattuk, hogy komolyan gondolja a válogatottság feltételeként kiírt futó-kontroll színtidejét, s elmerenghettünk azon, milyen is lesz a 2000. év 1 fős női válogatott kerete, feltéve ha Oláh Kati nem lesz éppen sérült vagy beteg azon az egy napon amikor ezt teljesíteni kell, és feltéve ha a szakfelügyelő következetes marad.
Hallhattunk a motiváció és demotiváció ördögi köréről, hogy az edző nem tudja motiválni a versenyzőt, mármint nem azért, mert nincs mivel, hanem mert hogy ez egyszerűen lehetetlen. Pedig én még úgy tanultam Nádori professzortól, hogy a jó edző egyik legfontosabb tulajdonsága a motiválásra motiváltság.
Vasárnap reggel Kelemen Janó már 8 órakor nekifogott a Pécsről áttelepített óriási számítógépes anyag ismertetésének, így ismerkedhettünk a Corell Draw-val, az oktatásban alkalmazható tájfutó játékokkal, virtuális tájfutó útvonalakkal, és egyéb számítógépen előadható csodákkal.
A délelőtt során aztán elkápráztatott bennünket az időjárás, tavaszt idéző verőfényben remek edzést, majd békés sziesztázást tartottunk az alföldi langyos homokon heverészve, cseverészve. Valahogy senkinek sem igen akaródzott elindulni hazafelé.
A buszban elpilledt a társaság, a béke angyala űlt a lelkeken (hogy ilyen költői legyek). Ismét jó hangulatú, sok tekintetben értékes tábort hagytunk magunk mögött, üdítő élmény volt a tél, a köd, a hideg után ez a három nap.

H. Magdi szakedző
Tipo



Vissza a Tájoló 2000/2 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!