Velence XXI. november 12.
Velence csak egy van a világon. Ennek megfelelően a velencei városi tájfutó verseny is kuriózum a maga nemében. Ezt a terepet változatlansága ellenére 20 év alatt sem unta meg a tájfutó társadalom, és az idei versenyre is 1700-nál többen gyűltünk össze a lagúnák városában. Olasz-osztrák-cseh-magyar többség mellett valamennyi környező ország képviseltette magát kisebb-nagyobb számban, de érkeztek svédek, finnek is, és akadt francia, nagy-britanniai, sőt egy (igaz, olasz nevű) tengerentúli versenyző is.
Az idei verseny újdonsága a SPORTident rendszer volt, amely egyrészt megkönnyítette a pályakitűző dolgát hurkok, nyolcasok betervezésével élt is a lehetőséggel , másrészt viszont valószínűleg limitálta az ellenőrzőpontok számát (összesen 43!), és így hosszabb átmenetek voltak a pályákban. A pontokat katonák őrizték.
Hogy milyen Velencében a tájékozódási futás? Az erdei műfajjal kb. annyi a rokonsága, hogy ezt is tájfutók űzik, térképpel, két lábon. (A csatornákon átúszni, vagy hajózni ugyanis tilos.) A különbségekből némi ízelítőt ad az általam bevezetni javasolt számítási eljárás, a pálya teljesítéséhez szükséges idő meghatározására.
- Szorozd meg a megadott pályahosszt négyzetgyök 2-vel (H1);
szorozd meg a pályaadatként megadott hidak számát 1,5-tel (átlag szintemelkedés), majd 5-tel, és add az előbbi hosszhoz (H2);
az így kapott összes hosszt oszd el a városi futósebességeddel (tH);
ha nem szeretnéd lefröcskölni a turistákat a vízzel éppen elöntött helyeken (a kiírás erre külön felhívta a figyelmet), akkor ezeken a szakaszokon csak a lábujjhegyen járás sebességével számolj! (dt);
integráld a pálya hoszszán utadba kerülő turisták számát aszerint, hogy a kérdéses útvonal milyen messze esik a a Szent Márk tértől, illetve a Rialtótól, és (erőnlétedtől függően) turistánként számíts további 1-3 másodpercet a félrelökésükre (tt);
néhány kiemelt útvonalon ugyanez a művelet elvégzendő a pizzával egyensúlyozó pincérekre is (tp);
a H1-re vetített km-enként számíts 1-1 beláthatatlan út- (sikátor) kereszteződésben várható és elkerülhetetlen karambolt egy másik versenyzővel (ennek valószínűsége az ellenőrzőpontoktól való távolság négyzetével fordított arányban csökken); karambolonként súlycsoportodtól függően 1-5 mp plusz (tk);
az előző 3 ponthoz: ahányszor elejtetted a térképet, +15 mp (te);
az így kapott összes időt már csak annyival kell megnövelni, amennyit kavarni fogsz a pályán.
A leírásból annyi talán kiderül, hogy ez a verseny nem elsősorban a sportértéke miatt olyan népszerű.
Kiváló szórakozás egy gyönyörű, egyedülállóan izgalmas helyszínen, (ahol novemberben akár még kellemes idő is lehetne nem úgy mint idén), de ahol a hibátlan térképolvasás, a folyamatos koncentráció és a fizikai gyorsaság ugyanúgy szükséges, mint bármely más tájfutó versenyen.
A magyarok eredményességéről elsősorban a nők gondoskodtak, 6 első hellyel: Zsigmond Sz., Gyalog E., Császár É., Liptai V., Jenővári G., Horváth M. nyerte a kategóriáját. A férfiaknál Zsebeházy I. és Domonyik G. 2. helye említendő.
Velence csak egy van a világon. Így aztán: jövőre, Velence, ugyanitt!?
K. D.
Vissza a Tájoló 2000/10 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!