Mi is az a Népligeti kezdeményezés?


Ezzel a címmel egy tizenkét oldalas írás jelent meg a „TÁJFUTÁS” c. szaklapunk hasábjain, és ugyanez az anyag olvasható a magyar tájfutó honlapon is. Ez azonban csak egy összehordott ötletgyűjtemény, mely egyáltalán nincs kidolgozva. Csak arra szolgál, hogy bárki ötleteket találjon benne, illetve szükséges a további egységesítése, végleges(?) kidolgozása.
A „Népligeti kezdeményezés” valójában egy fedőnév, melyet azoknak a tennivalóknak az összefoglalására használunk, melyekben a tájfutásnak az idők szavát követő, sőt a jövőbe mutató megújítását tartalmazzák. A név eredete egy megbeszélésre utal, melyet 1999. októberében a Park-tájfutó OB után a Népligetben tartottunk, erről a témáról.
Miért kellene változtatni a tájfutás mai formáján? Nyugodtan mondhatjuk, hogy nagyon jó így, ahogy van! Hét végén kimegyünk a tájfutó versenyre, teljesítjük a pályát, jó a társaság, jól érezzük magunkat. Mire jó okoskodni?
A helyzet nem ennyire egyszerű, és nem ilyen derűs. Ha alaposan megnézzük jelenlegi állapotot, akkor látnunk kell azt, hogy egyre kevesebb a tájfutó. A rangsoroló versenyeken évről évre kevesebben indulnak el, a legriasztóbb ezen belül a fiatalabb korosztályokban indulók száma, nagyon leszűkült az utánpótlás. Ennek egyaránt oka az, hogy kevesebben kezdik el sportágunkat, de az is hogy nagyon kevés edző tud foglalkozni azokkal, akik mégis eljönnének, toborozni még kevesebben tudnak. A végén alig marad valaki, csak lézengeni fogunk a versenyeken.
Persze: kevés a pénz! Nem tudjuk megfizetni az edzőket, egyébként sincs idejük, mert a megélhetésért kell dolgozni. Nincs pénz az utánpótlásra, nincs pénz felszerelésre, versenyrendezésre.
Megbocsássatok, de ez TÉVEDÉS!

A pénz nem pénzkérdés!
A mi esetünkre nem érvényes Montecuccoli híres mondása. Hadd fejtsem ki bővebben. Nos a pénz nem terem a fán vagy a szántásban, a pénzt meg kell termelni. Kinek? Nekünk, ha szükségünk van rá, de az alábbiakból láthatjuk majd, hogy nemcsak, sőt elsősorban nem pénzre. Tennünk kell valamit azért, hogy változás legyen!
Célkitűzésre, tervre, határozott – reális – elképzelésre van szükség és elkötelezett emberekre, akik azt megvalósítják. Milyen legyen sportágunk, a tájfutás 5, 10, 25 év múlva Magyaroroszágon? Nemcsak mi vagyunk ilyen helyzetben, nálunk ismertebb sportágak (atlétika, vívás, stb) most szembesülnek ezzel a helyzettel, amiben mi már régóta benne vagyunk, de mások már elkezdték a szisztematikus munkát (pl. mountain bike).
Amit ezután mondandó vagyok az talán elsőre szokatlan lesz, de a végén kiderülhet, hogy egymástól egészen eltérő szándékok és érdekek ugyanolyan módon szolgálhatják a sportágunk javát, sőt az eredmény is hasonló lehet, ha jól csináljuk.
A témát leegyszerűsítve és leszűkítve, a kiindulópontunk legyen most egy tájfutóverseny, melyet szeretnénk minél jobban megrendezni. Tekintsük ezt a tevékenységet szolgáltatásnak, mellyel a résztvevők igényeit akarjuk a legjobban kiszolgálni. A minőség érdekében és mivel nem saját zsebből fogjuk mások szórakozását finanszírozni, alaposan fel kell készülni. Tekintsük úgy, hogy a tájfutó piacon – sőt, mint látni fogjuk ennél szélesebb körben is – el akarjuk adni a szolgáltatásunkat. Ehhez használjuk a piaci értékesítés módszerét, a marketinget.
Előrebocsátom, hogy nem vagyok közgazdász, tehát valószínűleg nagyon primitív módon fogom felvázolni a továbbiakat, de a mi szempontunkból tartalmazni fogja a legfontosabbakat. Mindazonáltal nagyon örülnék hozzáértő szakember segítségének, hiszen reményeim szerint a téma időszerűsége miatt a jövőben még sok tennivalónk lesz ez ügyben, tehát csináljuk együtt és a lehető legjobban!
A mellékelt ábrán sematikusan felvázoltam a teendők folyamatát és a szereplőket. A részleteket lássuk az alábbiakban. Ismétlem, egy tájfutóverseny előkészítése és lebonyolítása a feladat.
A rendezés első lépcsője az előkészítés. Ez a mi esetünkben azt jelenti, hogy arra készülünk fel, hogy versenyünk minél sikeresebb legyen:
I. A résztvevők legyenek elégedettek vele és érezzék azt, hogy érdemes volt pénzt áldozni rá (nevezés, utazás, szállás, egyéb). A legközvetlenebb visszajelzés, ha legközelebb is eljönnek.
II. Minél többen vegyenek részt rajta, tehát minél több legyen a bevétel.
Mindehhez fel kell mérni a piacot, hány résztvevőt várhatunk, illetve hogyan növelhető a számuk, illetve nagyon alaposan tisztázni kell, hogy a lehetséges résztvevőknek mik az igényeik.
A nevezők száma becsülhető az előző évi versenyünk, illetve a hasonlóak létszámából. Természetesen, ha a helyszín nincs túl messze (kérdés, hogy honnan?), alacsony a nevezési díj (mihez képest, pl egy mozijegy árához?), tehát a költségek mérsékeltek, akkor többen megengedhetik maguknak a részvételt. Az ár azonban nem a legdöntőbb. Ha valóban azt nyújtjuk a versenyzőknek, amit várnak, és a legmagasabb színvonalon, akkor a megelégedettségükkel arányosan legközelebb akkor is részt vesznek, ha ez nem a legolcsóbb, mert rossz versenyre még kevés pénzt sem érdemes kiadni.
Ezen kívül: mit teszünk annak érdekében, hogy azok közül is minél több résztvevőt toborozzunk, akik eddig még nem próbálták ki ezt, az általunk legnagyszerűbbnek tartott sportágat?
A jelek szerint mostanáig ezen a téren nem értünk el átütő sikert. A jelenlegi propaganda és a nyílt pályák kínálata (és körülményei!) nem vonzottak tömegeket.
A megcélzott piac igényeinek felmérése. Mire van szüksége egy tájfutónak? Mire van szüksége egy érdeklődőnek, aki nem tud sokat a tájfutásról, de valamilyen okból – egy barát vagy családtag unszolására, olvasott róla, az iskolában egy tanár invitálására, esetleg egy verseny rendezőinek hírverése nyomán – eljön a versenyünkre?
A felmerült kérdésekre a következő részben keressünk választ.

Hegedűs Zoltán



Vissza a Tájoló 2000/10 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!