A pénz nem pénzkérdés!
A mi esetünkre nem érvényes Montecuccoli híres mondása. Hadd fejtsem ki bővebben. Nos a pénz nem terem a fán vagy a szántásban, a pénzt meg kell termelni. Kinek? Nekünk, ha szükségünk van rá, de az alábbiakból láthatjuk majd, hogy nemcsak, sőt elsősorban nem pénzre. Tennünk kell valamit azért, hogy változás legyen!
Célkitűzésre, tervre, határozott reális elképzelésre van szükség és elkötelezett emberekre, akik azt megvalósítják. Milyen legyen sportágunk, a tájfutás 5, 10, 25 év múlva Magyaroroszágon? Nemcsak mi vagyunk ilyen helyzetben, nálunk ismertebb sportágak (atlétika, vívás, stb) most szembesülnek ezzel a helyzettel, amiben mi már régóta benne vagyunk, de mások már elkezdték a szisztematikus munkát (pl. mountain bike).
Amit ezután mondandó vagyok az talán elsőre szokatlan lesz, de a végén kiderülhet, hogy egymástól egészen eltérő szándékok és érdekek ugyanolyan módon szolgálhatják a sportágunk javát, sőt az eredmény is hasonló lehet, ha jól csináljuk.
A témát leegyszerűsítve és leszűkítve, a kiindulópontunk legyen most egy tájfutóverseny, melyet szeretnénk minél jobban megrendezni. Tekintsük ezt a tevékenységet szolgáltatásnak, mellyel a résztvevők igényeit akarjuk a legjobban kiszolgálni. A minőség érdekében és mivel nem saját zsebből fogjuk mások szórakozását finanszírozni, alaposan fel kell készülni. Tekintsük úgy, hogy a tájfutó piacon sőt, mint látni fogjuk ennél szélesebb körben is el akarjuk adni a szolgáltatásunkat. Ehhez használjuk a piaci értékesítés módszerét, a marketinget.
Előrebocsátom, hogy nem vagyok közgazdász, tehát valószínűleg nagyon primitív módon fogom felvázolni a továbbiakat, de a mi szempontunkból tartalmazni fogja a legfontosabbakat. Mindazonáltal nagyon örülnék hozzáértő szakember segítségének, hiszen reményeim szerint a téma időszerűsége miatt a jövőben még sok tennivalónk lesz ez ügyben, tehát csináljuk együtt és a lehető legjobban!
A mellékelt ábrán sematikusan felvázoltam a teendők folyamatát és a szereplőket. A részleteket lássuk az alábbiakban. Ismétlem, egy tájfutóverseny előkészítése és lebonyolítása a feladat.
A rendezés első lépcsője az előkészítés. Ez a mi esetünkben azt jelenti, hogy arra készülünk fel, hogy versenyünk minél sikeresebb legyen:
I. A résztvevők legyenek elégedettek vele és érezzék azt, hogy érdemes volt pénzt áldozni rá (nevezés, utazás, szállás, egyéb). A legközvetlenebb visszajelzés, ha legközelebb is eljönnek.
II. Minél többen vegyenek részt rajta, tehát minél több legyen a bevétel.
Mindehhez fel kell mérni a piacot, hány résztvevőt várhatunk, illetve hogyan növelhető a számuk, illetve nagyon alaposan tisztázni kell, hogy a lehetséges résztvevőknek mik az igényeik.
A nevezők száma becsülhető az előző évi versenyünk, illetve a hasonlóak létszámából. Természetesen, ha a helyszín nincs túl messze (kérdés, hogy honnan?), alacsony a nevezési díj (mihez képest, pl egy mozijegy árához?), tehát a költségek mérsékeltek, akkor többen megengedhetik maguknak a részvételt.
Az ár azonban nem a legdöntőbb. Ha valóban azt nyújtjuk a versenyzőknek, amit várnak, és a legmagasabb színvonalon, akkor a megelégedettségükkel arányosan legközelebb akkor is részt vesznek, ha ez nem a legolcsóbb, mert rossz versenyre még kevés pénzt sem érdemes kiadni.
Ezen kívül: mit teszünk annak érdekében, hogy azok közül is minél több résztvevőt toborozzunk, akik eddig még nem próbálták ki ezt, az általunk legnagyszerűbbnek tartott sportágat?
A jelek szerint mostanáig ezen a téren nem értünk el átütő sikert. A jelenlegi propaganda és a nyílt pályák kínálata (és körülményei!) nem vonzottak tömegeket.
A megcélzott piac igényeinek felmérése. Mire van szüksége egy tájfutónak? Mire van szüksége egy érdeklődőnek, aki nem tud sokat a tájfutásról, de valamilyen okból egy barát vagy családtag unszolására, olvasott róla, az iskolában egy tanár invitálására, esetleg egy verseny rendezőinek hírverése nyomán eljön a versenyünkre?
A felmerült kérdésekre a következő részben keressünk választ.
Hegedűs Zoltán