Tájbringa OB rövid-, hosszú-, és normál távon
2000. október 15-16. és 18. Budai-hegyek, Salgótarján
Tavaly év végén vállaltuk el az idei tájbringa OB rendezését, melyet Nagykovácsiban szerettünk volna megvalósítani. Tervezgetésünket az erdészet és a vadásztársaság mely természetesen magánkézben van kissé felborította, mert a terepengedélyre nemleges választ adott. Innentől kezdve kezdtük el az új terep keresgélését. A színvonalból, amit kitűztünk magunk elé, nem igazán akartunk engedni, így minden olyan tereplehetőséget végiggondoltunk, ami szóba jöhetett.
Végül a Budai-hegyek nevű térkép maradt meg a kezünkben a sok válogatás eredményeképpen, amire azt hittük, hogy biztos nem lesz olyan jó, de az idén a főváros közelében maradunk. Félelmünk volt a jó idő esetén a sok turista vasárnap, de a pálya vonala és a kerékpárosok figyelme azért átlendített bennünket ezen a nehézségen. Kivéve azt az egy esetet, amikor valakinek sikerült egy turistát elütnie.
Az amúgy jól használható és néhány éve készült térképeken meglepően nagy és változatos úthálózat volt, melyeket Paul kétheti folyamatos munkájának köszönhetően, sikerült átminősíteni tájbringás változattá.
A terep nagyságát tekintve átrajzolni sem volt könnyű, de végül nem kis feladatot adva Serdülőnek, elkészült Budapesti tájkerékpáros edzőpálya I. és II. néven két új térkép. Azért kettő, mert a Hárs-hegyről egy külön 1:10 000 arányú, a János-hegy, Csillebérc, Széchényi-hegy, Kakukk-hegy területről 1:15 000 arányú térkép készült. (Ezúton szeretnénk Serdülőnek, Gabinak és az alaptérképek készítőinek köszönetet mondani!)
Néhány átvirrasztott éjszaka után a pályák berajzolása is megszületett és a nyomtatásban nem kis szerepet vállalt Schulek János és nagyteljesítményű nyomtatója is. Így végül a pályák benyomtatva kerültek a versenyzők elé, ami egy nem túl nagy létszámú verseny esetén még a mai napig is színvonalasnak minősíti azt.
A versenyt megelőzően szponzorokat hajtottunk fel - akik nélkül nem biztos, hogy nullszaldósra meg tudtuk volna rendezni a versenyt -, bemutatkoztunk a médiában (RTL-Klub Delelő) és vadul vártuk a verseny előtti éjszakán a finn és szlovák csapatot. A kis rendezői gárda segítségével mindent sikerült időben elkészítenünk a vasárnap délelőtti rajtig, ami Csillebércen, a Hóvirágfutásnál már ismert kapun túl 100 méterre volt 10 órakor pontban. A jó idő sok olyan versenyzőt is kicsalt, akikre pedig nem számítottunk, így voltak a felnőtteknél olyanok, akik csak a jó buli kedvéért indultak el. Nekik az orosz Viktor Kortsagin állította fel a mércét igen jó idővel. Megemlíteném a szenior kategória indulóit is, akik szintén jól állták a sarat, Jankó Tamás hozta a formáját, valamint a nyíltban induló versenyzők is tetszetésüket fejezték ki, bár egyesek még nem indultak tájbringás versenyen. A hosszútáv sokaknak tényleg hosszúra sikeredett, mert igen sokszor fel kellett mászni a János-hegy meredekein, majd újra leszáguldani. Vajda Peti utólagos számolása a szintet illetően 1000 méter körülire sikerült a letekert, közel 30 km mellé. Meredek.
Meglepő volt számomra, hogy a nem túl népes magyar mezőnyt majdhogynem túllépte a külföldiek száma. Természetesen megdobva ezzel a verseny színvonalát, ami nem csekélység. Példa erre a hétfői rövidtávú verseny, melyen a férfi elit kategória 19 fős mezőnyéből 10 külföldi volt, és a lányoknál sem volt jobb az arány, mivel az öt rajthoz állóból ketten viselték a magyar színeket.
Szóval a pályák kemények voltak, melyeket Paul igyekezett OB színvonalúnak megtervezni. Volt hozzá etalonja, mert elég sok külföldi versenyen vett részt, tapasztalatait gyűjtve. Ez minden bizonnyal sokakat nem vígasztal, de legalább ebben a nemzetközi mezőnyben is lehet látni, hogy van még hová fejlődnie ennek a sportnak is. Ám az meglepetésként ért, hogy Dosek Toncsinak új perspektívát tudott nyújtani a Hárs-hegy tájbringás térképe. Örülünk, hogy még mi is tudunk újat mutatni neki.
Ebből nyilván kitűnik, hogy a rövidtávú versenyen indulókat a Szépjuhásznétól indítottuk hétfőn délután egy órakor. Mindenki izgatottan várta a rajtnál az indulás pillanatát, mert bár a finnek és az orosz fiú előző nap megmutatták, mit tudnak a nekünk már-már unalmasnak tűnő Budai-hegyekben, azért a sprinten sok minden apróság, egy-egy útvonal nem logikus megválasztása is értékes perceket és másodperceket rabolhat el. A győztes idők itt is többre sikeredtek, mint azt gondoltuk, és sokak nem tetszését váltotta ki, hogy a pálya végén fel kellett még tekerni a csúcsra, de más lehetőségünk nem volt a befejezést illetően. Csalódást itt sem okoztak a finn fiúk, akik az 1-3. helyezést megszerezték a felnőtteknél, és a lányoknál is csak az Anna küzdött a finn lányokkal a dobogó helyeiért.
Összességében nem volt eredménytelen a verseny, mert mindkét nap a szoros élmezőnyben ott voltak a magyar fiúk is: a hosszútávon Vajda Zsolt 4., Egei Tamás 8., Kopanyecz Attila 10., Weiler Zsolt 11., Erdélyi Balázs 12. lett.
Rövidtávon Vajda Zsolt 6., Dosek Ágoston 7., Holluby András 8.
Természetesen a versenyzők sem tértek haza üres kézzel, mert a Tengerszem Sport jóvoltából hátizsákot, tájolót, nyeregtáskát, könyvet, a Bringa újság jóvoltából 6 előfizetést, a Bike Bergusontól szintén kerékpáros ajándékokat, a Térkép Stúdiótól a térképeket, a Graffic Com Bt-től a rajtszámokat, a CrossKovácsi jóvoltából pedig pólókat kaphatták.
A normál távú versenyt a Világ Kupa keretén belül rendezte meg a Hegyisport SE neve mögött Erdélyi Tibor és családja. Nem volt egyszerű feladat, bár az OB pályák azonosak voltak a VK pályáival, csupán az értékelése volt külön, illetve a versenyzők indítása volt elcsúsztatva azokétól, akik a VK-n is beleszámítottak a válogatott eredményébe. Emellett emelte az OB színvonalát, hogy SI rendszerrel történt a pontérintés, ami sok értékes másodpercet takarított meg a versenyzőknek. Többen mesélték, hogy ha jó irányból közelítették meg az állványra felerősített dobozkát, valamint a dugóka is jó helyre volt erősítve, akkor leszállás, megállás nélkül, lendületből lehetett dugni. (Ha nekik így is jó?!)
A verseny értékelése szempontjából ezen a távon, a magyar versenyzőkön kívül nem volt sok külföldi, mivel ők a VK mezőnyében indultak. Kivéve azt a néhány cseh, szlovák és belga indulót, akik viszont nem tudták elvenni András elől az első helyet és az első hatba is csak két cseh fiú furakodott be. A szenioroknál meglepő volt, hogy Jankó Tamásnak nem jól jött ki a lépés és csak a 4. helyen végzett, pedig ő a korosztályának egyik legjobb versenyzője. A lányoknál nem volt kérdéses az 1. helyezett kiléte, mivel Annának nem kellett nagy csatát vívnia az amúgy sérült Brigivel. A nyílt kategóriában versenyzők nagy része a helyi montis ifjak voltak, akik mindennemű térképismeret nélkül, csupán a helyismeretükre hagyatkozva vágtak neki a nem túl hosszú, 4 km-es pályának. A hosszú és rövid távú versenyen való kevés nevező miatt a csak itt induló junioroknál sem vitatható Korbély Balázs elsősége az eredmények alapján.
Mindhárom napot a ragyogó idő és a versenyzők jó hangulata jellemezte.
Reméljük a jövő évben nagyobb mezőnyre és több gyerekre is számíthatunk, ezért szeretnénk felhívni azoknak a figyelmét, akik szeretnének bekapcsolódni a sportágba, hogy jelentkezzenek nálunk.
Paulovits László és Ágnes: 06-209-265-359 vagy 06-209-108-483
Erdélyi Tibor: 06-26-314-764
Paulovits Ági,
Spa
Vissza a Tájoló 2000/10 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!