Az Őszi Spartacus Kupa térképe – geológus szemmel (egy kis magyarázat a terület földtani térképéhez)

Az ez évi Őszi Spartacus Kupa térképének területének egy részét korábban térképező geológusként már bejártam, és megpróbáltam ezt a felvételt a tájfutótérkép 1:10 000-es nagyításával együtt a versenyen bemutatni. Nem várt sikere lett ennek, sok szakmában kissé közelálló (geológus, geofizikus, térképész, ásványgyűjtő), és pusztán érdeklődő versenyzőtársunk állt meg a térképek és a magyarázatuk mellett. Terjedelmi okokból a térképnek csak egy kisebb kivágatát tudjuk itt mellékelni.
A Várgesztes–Vérteskozma térkép területének É-i részét 1989-ben jómagam, D-i részét ez évben, 2000-ben Peregi Zsolt kollégám vette fel a Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) térképezése során, a földtani térképet versenyünk előtt a MÁFI-ban szerkesztettük egybe és digitalizáltuk a MÁFI munkatársainak (Turczi Gábor, Paulheim Gáspár) segítségével.
A területet alapvetően felső-triász dolomit, kisebb részben mészkő építik fel, amelyek kb. 210–220 millió évvel ezelőtt képződtek. A Dunántúli-középhegy-ségben a dolomit a legelterjedtebb, ez az ún. Fődolomit, a fölötte települő mészkő az ún. Dachsteini Mészkő.
Ezek a kőzetek sekély tengerrel borított tengeralatti hátságokon, az árapály övében képződtek, az ún. lofer-ciklusok jellemzők rájuk. Ez azt jelenti, hogy három kőzettípus váltakozik bennük ciklikusan („A”, „B” és „C” tagok). A legvastagabb, a „C tag” képződése idején az üledék az árapályöv alatti, viszonylag mélyebb vízben rakódott le (az itt képződött üledék nem került apálykor sem a tenger színe fölé). A „B tag” képződésekor apálykor szárazra került a terület, csak a dagály öntötte el rendszeresen, ekkor vékony rétegzésű (algalemezes) kőzet keletkezett (ez a Fődolomitban gyakori). Az „A tag” képződésekor a térszínt csak ritkán önti el a tenger, szárazföldi tarka agyag, agyagos mészkő keletkezése jellemző (ez a Dachsteini Mészkőben gyakoribb).
Ezután nagy szünet következett az üledékek képződésében, és a középső-eocénben, kb. 40–50 millió éve nummu-liteszes mészkő, az ún. Szőci Mészkő képződött. Ezután újabb „kövek” nem keletkeztek, csak a földtani közelmúltban, a felső-pleisztocénben és a holocénben (az utolsó 100 000 évben) hulló porból rakódott le a lösz, a hegyek lábánál lejtőtörmelék, a hegyektől távolabb patakok hordalékkúpjai, a keskeny völgyekben patakhordalékok keletkeztek.
A térképen a sötétebb (kisebb) foltok a szál kibúvások (ahol a kőzet – pl. szikla formájában – a felszínen van), a többi területen törmelék található (ahol a jelölt kőzet törmeléke van a felszínen), vagy talajtakaró borítja a képződményeket. A foltokban szereplő rövidítés a földtani index, ami a képződmény jelét, korát és esetenként összetételét mutatja (pl. fT3-ban az „f” a Fődolomitot, a „T3” a felső-triászt, az eQp3l-ben az „e” eolikust [szél szállította], a „Qp3” felső-pleisztocént, az „l” pedig löszt jelent). A lila szín árnyalatai triász, a barnák eocén képződményeket jelölnek, a fiatal üledékek közül a sárga a szél által szállított, a halványbarna a lejtőüledékeket, a halványzöld törmelékkúpokat jelöl.
A képződményekről röviden
Fődolomit — fT3
Halványbarna, világosszürke (helyenként sárga-vörös tarka), szögletesen apró murvává széteső. Az ún. lofer-ciklusos rétegsor jellemző rá, vagyis túlnyomórészt pados-vastagpados „C tagok” és alárendeltebben lemezesen (mm-enként) rétegzett (ún. algalaminites) „B tagok” váltakozása alkotja. A Fődolomit a Vértes legvastagabb és egyben legnagyobb felszíni elterjedésű képződménye. Ősmaradványok csak ritkán fordulnak benne elő, a Megalodus-féle nagy kagylók átmetszetei ritkán megtalálhatók benne. A dolomit vastagsága a Vértesben akár 1000-1500 m is lehet. Rétegei a területen ÉNy felé 20–30 fokkal dőlnek.
Dachsteini Mészkő — dT3
A mészkő nagyrészt vastagpados, halványbarna, világosszürke, tömör. Ebben is felismerhetők a lofer-ciklusok, a többséget alkotó mészkő a „C tagot” képviseli, de a ritkább lemezes mészkő („B tag”) mellett itt a vörös és zöldes színű, gyakran tarka agyagos, márgás mészkő („A tag”) is előfordul. A formáció vastagsága a Vértesben csak 100–200 m, a dolomithoz hasonlóan ÉNy felé 20-30 fokkal dől. Dachsteini Mészkőből áll a Gesztesi-várhegy is, az építők azért választották ezt a hegyet, mert a mészkő stabilabb, állékonyabb, mint a dolomit.
A Fődolomit és a Dachsteini Mészkő közötti átmeneti rétegeket külön jellel jelöltük (d_fT3, d_fT3d, d_fT3m), ez dolomit és mészkőrétegek váltakozásából és átmeneteiből áll, 100-150 m vastag.
Szőci Mészkő – sE2
Sárgásszürke mészkő, agyagos mészkő, mészmárga (nummuliteszes mészkő). Jellemző rá a „nagyforaminiferáknak” (vagyis szabad szemmel is jól látható [mm-es–cm-es] mészvázú egysejtűek maradványainak), főként a nummuli-te-szek-nek a kőzetalkotó mennyisége, emellett tengeri sünök, kagylók, csigák is előfordulnak. A Vértes ÉNy-i oldalán végig megtalálható, vastagsága néhány tíz m. Területünkön főként a Dachsteini Mészkő fölött települ. Alsó részén tömör mész-kőből áll, kevesebb nagyforaminiferával, ez az ún. mezozoos küllemű mészkő (s_shE2). Fő tömege a perfo-rátu-szos mészkő (s_tbE2), amely kissé márgás, hullámos rétegfelszínű, jellemzője a Num-mulites perfo-ra-tus nevű egysejtűnek a kb. 1,5-2,5 cm átmérőjű (diszkoszszerű alakú) megkövesedett mészváza, amely, ha kipereg a kőzetből, „Szent László pénzeként” ismert.
Lösz, homok és átmeneteik
A lösz (eQp3l) a pleisztocén eljegesedés idején szél által távolról ide szállított világossárga finom por, amely a Vértesben a hegytetőkön kisebb (1–5 m), a hegyek lábainál nagyobb (2–20 m) vastagságban rakódott le. Ennek szél által homokkal kevert változatai (homokos lösz [eQp3hl], löszös homok [eQp3lh]) mellett kerekített szemcséjű, aprószemű homok (eQp3h) is előfordul a hegységben, főként a völgyoldalakon, völgyekben. (A löszre jellemző, hogy megmarad az ujjredők között, míg a homok kipereg belőle.)
Lejtőüledékek
A laza üledékes képződmények lepusztulásakor különböző áthalmozott üledékek keletkeztek, néhány m vastagságban. A hegyek lábainál a legurult, lemosott szögletes törmelék felhalmozódik (lejtőtörmelék – gQp3-hy). A lösz és agyag, illetve lösz és kemény kőzetek (főként triász dolomit és mészkő) lepusztulásakor keletkező törmelék keveredésekor agyagos lösz (dQp3a-l), törmelékes lösz (dQp3yl), vagy áthalmozott homok, kavics (dQp3h,k) képződött. Kis foltokban bauxitos eredetű vörös agyag látható (dQp3-hva).
Törmelékkúp, homokos törmelék
A Vértes ÉNy oldalán nagy területet borít törmelékes homok (pQp3yh), illetve ennek több-kevesebb törmeléket tartalmazó változatai (homok [pQp3h], illetve homokos törmelék [pQp3hy]). A törmelékanyag dolomit, noha az ÉNy-i oldalon már mészkő anyagúak az utolsó nagyobb kiemelkedések. Ez azt mutatja, hogy a lepusztuláskor a dolomit térszín még magasabban volt, mint a mai mészkőhegyek. Ez a nagy hordalékkúp a Vértes ÉNy-i oldalán nagyobb kiterjedésű, de csak néhány m vastagságú. A Várgesztesre vezető országút bevágása (a vértessomlói külfejtés utáni hídtól D-re) is feltárja.
A kőhányáspusztai országútra néző hegyoldal alján néhány kis völgy lábánál törmelékkúpok (pQp3-h) képződtek, ezeknek formája jól látható a tájfutótérképen is.
Szerkezeti elemek
A terület szerkezeti felépítése azt mutatja, hogy a felépítő kőzetek milyen nagyobb változásokon mentek át az elmúlt évmilliók alatt. Itt két elemet szeretnék kiemelni:
Az első a gesztesi Várhegy D-i oldalától K felé a térképen is jól követhető, közel K–Ny-i irányú vonal. Ezt egy vízszintes elmozdulásként értelmezzük, vagyis a vonaltól É-ra eső terület kb. 500–800 m-re K-re mozdult el a vonaltól D-re eső területhez képest.
A második a kőhányáspusztai országúttól ÉK-re levő meredek hegyoldal, amely szintén törésvonalhoz kapcsolódik. Itt a mozgás iránya főként függőleges volt, vagyis a törésvonal DNy-i oldalán néhány száz m-rel mélyebben vannak az ÉK-i oldalon a hegytetőn megtalálható képződmények (a triász mészkő és a dolomit).

Gyalog László

Vissza a Tájoló 2000/10 tartalomjegyzékhez!

Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!