Garai László 19222000
2000. novemberében, életének 79. évében váratlanul elhunyt Garai László, a Tájoló munkatársa, a Kőbányai Textil SE aktív versenyzője. Hamvasztás utáni búcsúztatása december 6-án volt a rákospalotai temetőben.
Három évvel ezelőtt, 75. születésnapján mint a legidősebb magyar minősített versenyzőt köszöntöttük. Akarata, lendülete azóta sem csökkent, bár egészségi állapota, sérülése néha akadályozta a versenyzésben. Minden szerdán ott volt a hétközi budapesti versenyeken, de a közelebbi rangsorolókon és bajnokságokon is elindult. Októberben az országos egyéni bajnokságon az F75-ös kategóriában a dobogó harmadik fokán állt.
A sport egész életét átszötte. Felsorolni is hosszú, hogy hány sportágat próbált ki élete során, míg végül a tájfutás mellett kötött ki. A 30-as években iskolai tanulmányai alatt tornázott, atlétizált, teniszezett, télen korcsolyázott, de kipróbálta az úszást, sakkozást, birkózást és aztaliteniszt is. Munkába állása után a szertornát művelte aktívan, itt szerzett először minősítést. Aztán jött a szomorú kihagyás, 41 hónap hadifogság, amely után már nem tudta folytatni a tornát. Atlétizálni kezdett és itt is számtalan számát művelte a sportágnak: 3000 m-es síkfutás, súlylökés, gerelyhajítás, kalapácsvetés voltak a főbb állomások.
Az 50-es évek elején indult először tájékozódási versenyen a Budapesti Gyárépítők szineiben, amelyet rögtön megkedvelt. Hamarosan éjszakai, majd barlangi tájékozódási versenyen is indult. Később a Bp. Spartacusba került, ahol rendszeresen versenyzett, bajnokságokon indult, négyszer egymás után végzett a 11. helyen az országos egyéni bajnokságokon. 1959-ben még a válogatott keretbe is bekerült.
A 60-as években, a sportág mai formájának kialakulása idején, alábhagyott versenyzési kedve, kevesebb versenyen indult, inkább a rendezésekben vett részt, akkori szakosztályában, a BEAC-ban. Aztán a 70-es évek vége felé ismét rendszeresen versenyezni kezdett, amely egész napjainkig tartott. Különösen szerette az éjszakai versenyeket, szinte mindegyiken rajthoz állt. Sokan aggódtunk érte, mert úgy gondoltuk, hogy ilyen idős korban már nem veszélytelen az éjszakai versenyzés. Egy vértesi éjszakain szerezte tavaly egyik sérülését is, amikor eltört a karja. Gyógyulása után azonban tovább folytatta a versenyzést, és nagyon bántotta, hogy a minősítést már nem tudja megszerezni.
Kedves Laci! Amikor az OB után gyengélkedtél, nem gondoltuk, hogy ilyen súlyos az állapotod. Amikor csütörtökön vidáman elköszöntél a szövetségben tőlünk, azt gondoltuk, hogy kedden megint találkozunk. Mert Te mindig pontosan jöttél és tetted a dolgod, az előfizetők nyilvántartásában és minden másban, amit éppen el kellett végezni. De kedden nem jöttél, sőt csütörtökön sem. Aztán megtudtuk, hogy már nem is jössz többet. Nagyon fogsz hiányozni. Nyugodjál békében.
Schell Antal
Vissza a Tájoló 2000/10 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!