Eger Grand Prix, csak igy tovább!
Egy valószinűtlenül csodálatos, verőfényes októberi hétvégét tett még szebbé több mint 700 tájfutó számára az Egri Spartacus rendező gárdája. Egy éve még csak reméltük, hogy nem csak egyszeri csodát láttunk, hanem ténylegesen újjászületik a verseny és ezt a várakozást teljes mértékben igazolta az ezévi verseny.
Az előző évi Oroszlánvár térképet délnyugati irányban továbbfejlesztve Baglyas Imre igényes munkával további 5 négyzetkilométerrel növelte a versenyterepet. Ráadásul pályakitűzési szempontokat is figyelembevéve két térképkivágat került kinyomtatásra. Az Ilona völgy (Oroszlánvár) lényegében az előző évi térkép aktualizált változata, amelyikről lemaradt a tavalyi térkép kevésbé értékes északi része, délnyugaton pedig egy keskeny sávval egészült ki a cél környékén. Az Ilona völgy (Pálbükk) a tulajdonképpeni új térkép, mely az előbbinél meredekebb és mélyebben szabdalt terepet ábrázol. Szerintem úgy tartalmi, mint esztétikai szempontból joggal pályázhatna az év térképe cimre. A szenior versenyzők tizezres térképpel futhattak, igy nem csak sejthettük, de láttuk is a tájékozódási feladatot (Bizony jó lett volna a Spari kupán is, ahol a második napi eső miatti rossz láthatóság (is) segitett a szeniorok tömeges hibázásaiban).
A pályák tükrözték a terep adottságait. Az első napi pálya mérsékelt szintekkel gyors futást tett lehetővé a gyönyörű erdőben. A számos cseh versenyző (egyes kategóriákban többen voltak mint a hazaiak) is hozzájárult a szoros eredményekhez. A második napi pályák fizikailag lényegesen nehezebbek voltak és az úton futások minimálisra csökkentése érdekében a szokásosnál több pontból álltak. A rajthely megfelelő megválasztásával (140 méterrel a cél felett), a fel, le és szintben futások megfelelő adagolásával sikerült olyan pályákat alkotni, amelyeket egy átlagos edzettségi állapotú szenior versenyző is nagyobb mászások nélkül végig tudott futni. (Egyébként a rajthely számomra érthetetlen megválasztása tette hegymászó versennyé az egy héttel korábban megrendezett parádsasvári CSB egyes (szenior?) pályáit. Holott csak néhány száz méterrel délre vagy délkeletre és száz méterrel magasabbra kellett volna tenni a rajthelyet. Amint az Eger GP is példázza, a versenyzők mindig megbocsájtják a rajt nagyobb távolságát és a verseny előtti mászást, ha cserébe egy jobb pályát kapnak.)
A verseny lebonyolitása zökkenőmentes volt a már megszokottá vált SI rendszerrel és a verseny helyezettjeinek dijazása is méltó volt az egész versenyhez. Köszönjük a rendezőknek és várjuk a jövő évi folytatást!
Csongrádi Jenő
EGER NAGYDÍJ, CSUPA NAGYBETŰVEL
Régen várom már ezt a pillanatot, amikor is a lovagiasság szabályai szerint elégtételt adhatok az egrieknek. Sok évvel ezelőtt igen kritikus hangú (de ma is úgy vélem igaz) beszámolót írtam a Tájolóban az akkori Eger Nagydíjról. A bírálat sokak véleményével találkozhatott, mert hosszú ideig idézték, még akkor is, amikor az egri verseny új gárdával már a megújulás útjára lépett. Az új szellem első igazán határozott és meggyőző jelét a tavalyi verseny mutatta, és lám, a közönség nem csak a bírálatra fogékony, idén közel nyolcszáz induló volt, ami manapság Magyarországon valóban nem mindennapos.
Az idei versenyről részletesebb értékelést a fenti cikk tartalmaz, azonban úgy vélem a fair play szelleme megkívánja, hogy én is kijelentsem, ez a verseny már igazi Nagydíj volt, méltó a korábbi, Világkupa futamként is szerepeltek hagyományaihoz, sőt talán azokat már meg is haladva. Szép volt fiúk (beleértve persze a lányokat is, sőt).
Lux Iván
Vissza a Tájoló 2000/10 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!