A halványabb hazai szereplés után, csökkent önbizalommal érkeztünk a hideg, ködös, nedves Donovalyba. Síelő nyelven szólva, pályaszállást kaptunk. És valóban, az épületünk mögött volt az egyik pont, az erkélyünk alatt pedig a célegyenes. A terepbemutatón a megtapasztaltuk mennyire csúsznak a vizes kövek, gyökerek, meredekek az oldalak, hogy a terep nem túl bonyolult, és a nagy szintkülönbségek miatt a jó útvonalválasztás döntő lehet.
Este a megnyitóünnepséggel kezdetét vette a hivatalos program. A HUNGARY feliratú tábla mögött sorakozva, talán mindannyian megéreztük, hogy most nem csak egy jót bringázni jöttünk ide. A megnyitó beszédek után, látványos bemutatót láttunk a besztercebányai majorett csoporttól. A szép látványt nem feledjük.
Annál inkább, jobb elfelejteni a szombati sprintversenyt. Bár a pénteki hideget, ködöt, enyhe hőmérséklet, és ragyogó tiszta idő váltotta fel, a nap mégsem ránk mosolygott. Csapatunkból egyedül Paul tudott javítani VK összetett helyezésén. A finnekkel, észtekkel megerősödött mezőnyben, nem kis dolog bekerülni az első húszba. Teljesítménye dicséretes. Viszont sem a többieknek, sem nekem ez a verseny nem kerül piros betűkkel az edzésnaplóba.
Reméltük vasárnap sikeresebb napra ébredünk. Az esti bankett mindenesetre megadta a jó alaphangulatot. Nyeretlenségi sorozatunk is megszakadt, hisz Balázs és én is nyertünk; a tombolán.
Az időjárás újra legszebb arcát mutatta, már amennyire az lehetséges október 22-én egy síparadicsomban, 1000 méter magasan. A rajtra, a napsütötte helyeken a dér is eltűnt, a hőmérséklet felszökött 10 fokra. Kis tépelődés után el is határoztam, nem akarok úgy járni, mint előző nap, a felfelékben olyan melegem volt, hogy zavart a tekerésben a válogatott vékonyka fehér meze és egy rövid bringásnadrág elég lesz mára. A rajt még didergős volt, de nem kellett sok idő hogy jól érezzem magam. Az első két átmenet inkább csak bemelegítés volt, de a harmadik már zavarba ejtő útvonalválasztás elé állított. Egy dolgot már a verseny előtt eldöntöttem; vacilálni nem fogok.
Elindultam az első megérzésre jobbnak látszó útvonalon. Gyorsan és gond nélkül fogtam meg a pontot. A következő átmenet is több mint 2 km hosszú volt. Itt néhányan megették, hogy a piros vonalat követték. Hosszabb volt kikerülni a hegyet, mint megmászni a két hegy közti nyerget viszont sokkal gyorsabban odaértem a pontra. Következett 3 szép szakasz, alpesi legelőkön át. Bringázás a zöld füvön, tájfutó módra navigálva. A 8-9 újra egy hosszú, mászós átmenet. A pont az út végén, ismerősen mosolygott. Mi már találkoztunk egymással a tavalyi sítájfutó Világ Kupán.
Három átmenet az erdős részen. Minden jól megy, csak az a fránya lánc ne ugrana néhány fokozatban! Hosszú, meredek, köves, csúszkálós lejtőzés le a hegyről. Jobbról helyenként szakadék. Sietek, de azért van bennem egy kis óvatosság. Sosem jártam ezen az úton, ki tudja milyen, meglepetéseket tartogat. Leértem a völgybe. Szemben egy kisebb hegy. Pont a hegycsúcson. Na ezt sem megtalálni volt nehéz
Térképcsere a főút mellett. Enyém a 6. legjobb idő a pálya 60%-ánál (ezt akkor, sajnos nem tudtam). Átmentünk a nagyúton, három pontot begyűjteni a Nagysípálya felőli oldalon. Előbb mássz fel keservesen, aztán száguldj le! Na hol? A fekete pályán. Óriási volt! Komolyan, az kezdett járni a fejemben hogy, verseny után vissza kéne jönni és újra lejönni rajta.
Átmenet a Hotelek között. Még szerencse, hogy itt buliztunk tegnap este!
2,5 km tisztán bringás szakasz a főúton átívelő híd után. Nem bánnám, ha működne a váltóm! De azért jól haladok.
A 21 nem lett a szerencseszámom. A 21. pont előtti köves emelkedőn úgy éreztem, mintha hiányozna némi a levegő a hátsó kerekemből. Átfutott rajtam a gondolat; zsebemben a pótbelső, pumpa nincs nálam csak CO2 patron, ami nagyon gyorsan felfújja a kereket, de ha nem jól csinálom, szétrobbanthatja. Persze még sosem fújtam patronnal. Mikor próbáljam ki először, ha nem egy Világ Kupa versenyen 3 km-re a céltól? Mi lesz most? A ponton megállva megtapogattam a gumit, és láttam, hogy tényleg ereszt, de viszonylag lassan. Ki kell bírja a célig!
A ponttól lejövő köves úton kénytelen voltam kímélni a kereket, mert ha odaütöm akkor minden levegő kimegy belőle. Az aszfalton már nem óvatoskodtam, siettem ahogy bírtam. Szerencsére füves szakasz következett. Ott nem kellett félteni a kereket, 1,5 km a füvön, és a pont is egyszerű volt. Az utolsó hegyre már nem akart felmenni a lapos kerék. Leugrottam, felszaladtam a dombtetőre, begurultam a célba. Az enyém volt a 2. legjobb idő, de a legjobbak közül még szinte mindenki kinn volt a pályán. Mivel a defekten kívül más problémám nem volt a részidőmérés után, ezért aztán kezdtem bizakodni, hogy végre meg lehet, egy 1 számjegyű helyezés. Még hatan jöttek be elém, így a 7. hely boldog birtokosa lettem. Ha nincs az a fránya defekt, valószínűleg én álltam volna a francia fiú helyett a pódiumon a hatodik helyen. De nem baj! Évi egy defekt, nem tragédia. Így is kellemes meglepetést szereztem magamnak és másoknak is. Jövőre pedig remélem többször is ott leszek a 6. hely környékén. Most már tudom, hogy kell csinálni.
Matri, Balázs és Paul is javítottak az összetett VK helyezésükön. Annának ez sajnos, ma nem sikerült. De persze így is mindannyian megirigyelhetjük, 9. helyét az összetettben.
Véget ért egy hosszú sorozat. Egyrészt ez a hét, másrészt az egész versenyszezon. Ki elfáradt a végire, ki formába jött. Megmutattuk a világnak, hogy mi is itt vagyunk. Volt néhány szép felvillanásunk, és néhány meg nem ragadott nagy lehetőségünk. Leszűrjük a tapasztalatokat, rendezzük sorainkat, készülünk és jövőre is ott leszünk!
Vissza a Tájoló 2000/10 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!