Térképkiadásunk jeles éve

Nem szándékom a térképbizottság dolgába avatkozni, csupán laikus térképfelhasználóként, mint versenyző, pályakitűző, teljesítménytúrázó kívánok szólni egy nagyszerű jelenségről. Tőlük ugyanis talán öndícséretként hangzana ez a cím, pedig a tények, adatok egy valóban elismerésre méltó kollektív teljesítményt tükröznek, amelyben rengeteg értékes szakmai munka fekszik, de egyidejűleg sikeres szervezési, gazdasági tevékenység is.
Úgy tűnik, egyre több verseny rendezői tekintik természetesnek, hogy legalább egy frissen felülvizsgált térképpel kell megalapozniuk rendezvényük szakmai színvonalát. Hiszen nem csupán az országos bajnokságok és a nemzetközi versenyek (világ-ranglista, Alpok-Adria), de valamennyi Magyar Kupa futam, és ezen kívül még számos rangsoroló, sőt egyéb verseny zajlott az alkalomra kiadott új térképpel. Ez komoly előrelépés! Pedig a magánterületek gyarapodása és a természetvédelem szigorodó szabályai egyre nehezebbé teszik a versenyrendezést és a térképkiadást.
Még meglepőbb, hogy milyen sokan vállalkoztak térképkészítésre olyan terepen, ahol semmilyen, vagy csak ősrégi előzmény volt. Közel 150 km2 olyan területet térképeztünk fel, amelyről tájfutó jelkulccsal eleddig nem jelent meg térkép. Ehhez hasonló teljesítmény csak a sportág nagyarányú felfutásának időszakában, a 70-es évek első felében fordult elő! Már 1998-ban is figyelemre méltó volt az új térképek készítésére irányuló hajlam, ami talán egy tartós jó tendenciát jelez. Érdemes röviden felidézni a térképek megjelenését 1999-ben, a versenyekhez kapcsolódóan.
Már a kora tavaszi Alföld Kupára készen állt egy frissen felújított térkép, de a katasztrofális vízözön beltengerré változtatta az egyébként is vizenyős részeket, ami a versenyt két ízben is meghiúsította. Így a térképpel csak 2000-ben ismerkedhetünk meg.
A Kőbánya Kupán viszont már szép idő fogadta a mezőnyt az etyeki dombokon. A MK futam indulói a teljesen ismeretlen Rossz-kúti erdőben futottak, de a többiek számára az előző évi éjszakai OB-ra készült Szent László-vize térkép is gyakorlatilag újdonság volt. Az 1053 hektár területet ábrázoló új lapból minden versenyző kapott egy tiszta példányt. A terep ugyan tájfutó szempontból nem mondható értékesnek, de a fővároshoz való közelsége folytán edzőversenyekre alkalmas.
Remek terep viszont a Nyugati-Mecsekben a Szuadó, amely ez évben a hosszútávú bajnokság és a Mecsek Kupa magas színvonalú megrendezéséhez nyújtott helyet. A térkép 1974 óta folyamatosan megújúlva várja a tájfutókat, hiszen Világ Kupa, országos bajnokságok, Hungária Kupa és tucatnyi Mecsek Kupa versenynap zajlott már itt. Mégsem kell leversenyzett terepről beszélnünk, az egymáshoz oly hasonlatos töbrök sokadik alkalomra is bőven kínálnak keverési lehetőséget. A felülvizsgálat ezúttal sem maradt el, és érdekességképpen a szomszédos, de kicsit más jellegű Szarvaskút terepből is tartalmaz egy darabot az Abaliget-Lipóc (Rácz-tanya) névre hallgató kivágat.
Mindössze 596 ha kiterjedésű, de meghökkentő, új tereppel szolgált a hagyományosan rangos Postás-MATÁV Kupa, a jugoszláviai NATO akció kapcsán újból fontossá vált táborfalvi katonai létesítmények között. A Gödörállás (Domonyik-tanya, Ladánybene, Tatárszentgyörgy) terepnek egy parányi részlete igazi kiskunsági csemegét nyújtott, változatos homokbuckákkal, bombatölcsérre emlékeztető óriás gödrök sokaságával, borókás, ligetes, bozótos növényzettel. Ezt a rendezőség jól ki is használta, a két nap alatt 4 kört futtatva ezen a területen.
A tatai edzőtáborból könnyen elérhető, változatos, jó gerecsei terepet újítottak fel 169 hektárnyi kiegészítéssel a Tipo Kupa és a Semmelweis ev. rendezői. A pályák sem okoztak csalódást, bár a sok év során elért magas színvonalukat ezúttal nem minden tekintetben sikerült tartani. Az Öreg-Kovács régi és új térképét (és a valóságot) egybevetve meglepődünk, hogy már 18 évvel ezelőtt is milyen kitűnő versenytérképet tudtunk készíteni, legalábbis az Eötvös profi térképészei.
Óriási munkát végzett a Törekvés csapata a Börzsönyben, eddig verseny által érintetlen 2131 ha terület helyesbítésével. A rajzoló Kovács Péter pedig folytatta a Salgó-Medves vidékén elindított egyedülálló térképész kezdeményezést, mellyel sikeresen ötvözi a versenytérképek precízségét és részletgazdagságát a turista térképek feliratos, szöveges, képes információtömegével. A remek hangulatú Petőfi és Vasutas Kupa résztvevői szinte észre sem vették a térképen elhelyezett sok nevet, adatot, a tájfutó térképolvasást ugyanis ezek nem zavarták, ugyanakkor a kedvelt kirándulóhelyen sok természetjáró élvezettel ismerkedhet a tájékozódás elemeivel a számukra is barátságos Széles-mező (Szokolya) térkép segítségével. Ez potenciális hátteret jelent a sportág számára. Gratulálunk, és várjuk a folytatást!
Az egyetemisták-főiskolások táborát, valamint az öregek népes korosztályait várta bajnokságra a bükki Hollós-hegyek kibővített térképe, amely 405 ha igen értékes fennsíki területtel (Mészárszék) gazdagodott a korábbi kiadásokhoz képest, a régi alkotók mellett jelenlegi első számú versenyzőnk első jelentősebb térképügyi munkája jóvoltából.
Zelei Ferenc vállalkozása évek óta ontja a nagy kiterjedésű Szabolcs-Szatmár-Bereg megye tájainak, városainak turisztikai és tájfutó térképeit. Az országos diákolimpiára a Vas-erdő térképét adták ki friss felülvizsgálatot követően, miközben már javában dolgoztak a nagy őszi versenyek új térképein.
A Bükk szívében a Pazsag terep ÉNY-i felét a 98-as egyéni bajnokságon használtuk, a DK-i felét pedig az idei Isobau Magyar Kupa és Borsod Kupa, illetve szenior rövidtávú bajnokság keretében ismerhettük meg. Kivéve azt a jó tucatnyi sporttársat, aki már az ősrégi 1:25000-es térképpel is versenyzett 30 évvel ezelőtt ezen a kies tájon. A rövidtávú verseny kiszolgálására Boszorkánykő néven 1:10000 méretarányban is kiadták a 684 ha új területet ábrázoló térképet. Szinte észre sem vettük a nagy szinteket és sok kőmezőt, olyan jól sikerült a pályakitűzés.
Ugyanez sajnos nem mondható el a rövidtávú és váltóbajnokság küzdelmeiről, amely mindig a legbonyolultabb, legrázósabb feladat, és eddig kevés rendező tudott vele maradéktalanul megbirkózni. Kiváló volt az ötlet, a nagyon rég használt (1970-ben), fővároshoz közeli Gombás-patak (Penc – Püspökszilágy) nevű terep elővétele, a remek versenyközpont megszervezése. Még a nagy munka, az 1467 ha terület helyesbítése is sikerült, de jött a szokásos meglepetés: felvezetéskor a nyakig érő fűben nem ismerünk rá az egy hónappal korábban bejárt helyekre. Még a tankutakat is elborítja a gaz júniusban. Csak azt nem értem, miért nem vesszük ezt pályakitűzésnél számításba, amikor évről-évre bekövetkezik a természet törvényei szerint?
Csak a forma kedvéért látta el az alkalomra szolgáló (éjszakai bajnokság) új fejléccel az OSC a vértesi Gesztesvár (Várgesztes) térképét, hiszen a tavaly készült jó minőségű mű nem szorult helyesbítésre.
Szintén nem okozott nagy gondot a Megalódusz SE számára a Csákányos-puszta terepen a felülvizsgálat, hiszen erre a remek vértesi terepre a kezdetektől fogva folyamatosan járunk versenyezni, és természetesen a térképet is mindig kifogástalan állapotra hozzuk a változások átvezetésével. Ezúttal Körtvélyes-puszta Észak és Dél elnevezéssel adták ki a lapot. A 3 napos hangulatos rendezvény szakszerű lebonyolítása jelzi, hogy még ennél is jelentősebb verseny megrendezésére képesek. A jubileumi, 25. Hungária Kupán készülnek ezt bizonyítani.
A szombathelyi sporttársak a soproniakkal összefogva minden évben elismerésre méltóan színvonalas versenyt rendeznek. Idén az Alpok-Adria régió 3 napos tájfutó fesztiválját a soproni Brennberg terepen, természetesen megújított, kitűnő térképekkel (Ultra, Ágfalvi-gerinc) szolgálva. Csak a teljesség kedvéért említem meg a 7 hektárnyi térkép-bővítést, Ágfalva belterülete révén.
Nyár közepén a Tatai Honvéd rendezvénye, a Simon Lajos ev. vonzotta az éppen nem nyaraló versenyzőket ismét a Vértesbe, de a rég használt Horog-völgy terepre. A friss Csókakő (Meszes-völgy) térképre nem lehet panasz (ez köszönhető a 8 évvel ezelőtti elődje színvonalának is), a pályakitűzés azonban itt sem vette figyelembe az évszakot. De nem vettük zokon, inkább élveztük a pompásan berendezett versenyközpontot, a ritkaságnak számító szolgáltatásokat. Kellemes meglepetést okozott a Veszprém és Bakony kupa teljesen új, a Balaton-felvidéken megszokotthoz képest alig bozótosnak nevezhető tereppel és színvonalas rendezéssel. Dicsérjük a Petendi-hegy térkép (1181 ha) készítőit, nemkülönben az ellenőrző-pontok kódjaival előnyomtatott, fóliázott versenykartont.
A Zselic Kupa általában a Kaposvárt minden oldalról övező erdőségekben zajlik, most viszont a várostól elszakadva, a névadó tájegység nyugati felén, teljes egészében a tájvédelmi körzetben biztosítottak a rendezők a tájfutók által mindeddig felfedezetlen 818 hektáros terepet. A kedvezőtlen időpont miatt sajnos csak kevés versenyző küzdött a helyi nehézségekkel a Dennai-erdőben, hiszen sokan ezidőtájt külföldi versenysorozatokon vettek részt (pl. a svájci 6 naposon). Reméljük, valamilyen bajnoki verseny révén lesz még alkalmunk itt csemegézni, esetleg még mélyebbre hatolva e vadregényes erdőrendetegbe.
A 6 napos Hungária Kupán a versenyzés körülményeiben forradalmi változást hozó elektronikus rendszertől lenyűgözve szinte észre sem vettük, hogy milyen jó terepeken, milyen remek térképekkel futunk. Újból meggyőződhettünk róla, hogy nem véletlenül zajlott a Sátor-magason 1983-ban a világbajnokság klasszikus száma, és Sőtér Janó térképe valóban minden leheletfinom domborzati formát tökéletesen ábrázol. Az újdörögdi lőtéren többször jártunk az utóbbi években, de most duplájára bővült terepen, hiszen a Cseket-hegy térképe 459 ha új területet tartalmaz. Igaz, itt az akadály nélküli pusztán, akár egy üres lappal, vagy csak a domborzatot ábrázoló térképpel is valószínűleg jóval 6 percen belüli kilométereket teljesítettek volna a jobbak számos korcsoportban. A VB tartalék terepén, a sümegi várral szemközti, igen változatos Csabrendeki-erdőn régóta nem volt rangsoroló verseny. A felújított térkép (Sümeg, Csabrendek, Borókás elnevezésekkel) 237 ha új területet is ábrázol. Hévíz városában a tájfutó triatlon nem csupán rendezvényként volt különlegesség, de a gyógytavat, kórházat, szanatóriumparkot ábrázoló részletes térkép is igazi csemege.
A nyár tehát a tájfutók számára a Dunántúlt jelentette, az őszi szezonban viszont a keleti országrész dominált. Ezen belül is elsősorban a Nyírség, ahol 4 versenynapra (Kelet, EKO, Nyírség Kupa és ONEB) 4266 ha, eddig teljesen ismeretlen területet térképeztek fel a helyiek! A térképek alkotóinak nevét eddig csak elvétve említettem, hiszen általában igazi csapatmunkáról van szó, tehát a felsorolás túlságosan terjedelmes lenne. Gidófalvy Péter bíró sporttársunk azonban feltétlenül kiemelésre érdemes, hiszen csaknem egyszemélyes teljesítménye ez a páratlan terjedelmű helyesbítési munka. Minőségét már értékelte országos bajnokunk a Tájoló hasábjain: hibát nem talált futás közben. A semmitmondó tájon ez a lehetséges maximum, itt különlegességet alkotni nem lehet. A Somosi-erdő (1994 ha) és Gólyaszállás (Pince-hegy, Csobaházi erdő, 2272 ha) térképek által ábrázolt terület egyébként szűk hazánkban a legkeletibb fekvésű, tájfutásra használt terepek, de még innét is majdnem 50 km-t tehetünk meg változatos síkvidéken a töredék Szatmár megye keleti határáig. Lehet, hogy nem is olyan kicsi ez az ország, csak éppen alig ismerjük?
A tiszántúlinál tájfutó szempontból érdekesebb terepeket adó Kiskunságban is lezajlott 4 jelentős verseny az ősz folyamán. Az OB selejtező ezúttal nem az új térképpel tűnt ki, hiszen a kitűnő tavalyi Eresztő-puszta lappal futottunk, viszont a 99-es melegrekordot (csak a versenyek alatti időszakot figyelembe véve) itt éltük meg, különös módon szeptember végén. Felújított térképet kaptunk viszont a csapatbajnokságra a Zsombos-tó (Pirtó, Patkó) csaknem teljesen nyílt, fedetlen, és ettől mindig ravasz tájékozódási feladatot nyújtó homokbuckáiról.
A Mátra keleti felében, az Oroszlánvár terepén (bár a névadó igen meredek csúcs a térképről kívül esik) rangsoroló verseny sosem zajlott. A régi térképet a Csongrádiék szervezte lelkes és eredményes recski gyerekcsapat használta a 70-es években. Most az egriek 630 ha bővítéssel készítették el. Ugyan a fekete szín alig láthatóra sikeredett a térképen, az Eger Nagydíj versenye jól sikerült a csodálatosan szép őszi színekben pompázó erdőben. A pályák nehézsége immár egymás után negyedik alkalommal feledtette azt a korábbi kisiklást, amely miatt sokan tréfásan kisdíjként emlegették a mindig népes viadalt.
Az évad záró eseményére, a világ-ranglista versenyként megrendezett Őszi Spartacus Kupára a múlt és jelen kiváló térképhelyesbítőinek hada fogott össze egy kiváló versenytérkép megalkotásának céljával. Erre a fényes múlt is kötelezett, hiszen az Öreg Kotló-hegy terepén 1971-ben egy emlékezetesen magas színvonalú, a skandináv élmezőny jelentős részét ide vonzó Nov.7. verseny zajlott. A térkép azóta nem jelent meg, így adott munkát bőven, pedig most csak az értékesebb 2/3 részét vették kezelésbe, igaz 61 ha erejéig bővítették is. A remek terep és térkép összhangja lehetőséget nyújott a rendezők számára, hogy egy kiadós ízelítőt nyújtsanak a klasszikus tájfutásból annak minden nehézségével és minden szépségével. Kár, hogy az események torlódása miatt nem lehetett mindenki jelen, hiszen a ugyanezen a napon a velencei futócipős városnézés szintén óriási élményt jelentett. És nagy öröm, hogy az anyagi gyarapodás biztos jeleként, ezt a kiruccanást ma már kétszáz magyar amatőr tájfutó megengedheti magának!
Látható, az 1-2 mondatos kurta leírással is hosszúra nyúlt a tájékoztató. És akkor még nem is említettem számos olyan 99-ben kiadott térképváltozatot, amelyek nem nagy versenyre készültek, hanem speciális igányeket elégítenek ki, pl. helyi jellegű tömegrendezvények, kerékpáros és sí tájékozódási versenyek, park-tájfutó rendezvények. Ezeket megtalálhatjuk a teljes éves jegyzéket közlő szokásos táblázatban. A szigorú szakmai minősítést természetesen a térképbizottság végzi, ez azonban már csak a szűkebb szakmai kört, nem a nagy nyilvánosságot, az átlagos felhasználót érdekli.
Mivel is zárhatnám ezt a rövid összefoglalást, mint a biztató szavakkal: csak így tovább! Hasonló vállalkozó kedvet és hasonlóan sikeres tevékenységet kívánok több ezer térképhasználó nevében e nagy munkában szerepet vállaló helyesbítő, rajzoló és kiadó sporttársaknak.

Skulo (Scultéty Gábor)

Vissza a Tájfutás 1999/7-8. tartalomjegyzékéhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!