A fiatalkori térképezés néhány problémája

A térkép megértése, olvasása a tájékozódási feladat megoldása ismert, vagy ismeretlen terepen nagyfokú figyelem összpontosítást, logikus gondolkodást, térszemléletet és bizonyos elvont fogalomalkotást követel meg kezdő versenyzőktől is.
Ezért nem szokatlan dolog az, hogy az emberek többsége a térképezést valami nehéz dolognak tartja. Ez az egyik ok, hogy a gyerekeket az iskolás kor alsó tagozatában nem oktatják erre. Csak az általános iskola 4. Osztályában a környezet tantárgy keretében három órában foglalkoznak ezzel.
Rendelkezik-e, ha igen milyen szinten az 5-10 éves gyerek azokkal a pszichés tulajdonságokkal, amik az egyszerű térképezéshez szükségesek?
Már az 5-7 éves gyerekek is rendelkeznek minden olyan pszichikus tulajdonságokkal, ami alapján a térképek egyszerű összefüggéseit képesek megértetni. Minden alsó tagozatos iskolásnál számolhatunk a figyelem összpontosítás egy bizonyos szintjével, mert ez egyben az iskolaérettség egyik követelménye. A gyakorlatok és versenyek fő része is csak 15-20 perces figyelem összpontosítást igényelnek és erre már ebben a korban is képesek a gyerekek.
Gondolkodás terén elmondható, hogy az alsó tagozatos gyerekek értelmezései a valóságos világ értelmezései. Gondolkodásuk a tárgyaknak egymáshoz viszonyított értelmes kapcsolatait is tükrözni képes.
A kezdeti térképezéshez a térszemlélet egészéből a “közelség" az, amit felismer és megért a gyerekek döntő többsége ebben a korban. Két nehezen megértethető problémával találkozunk a gyerekek térképolvasási késségének kialakulásánál
– A térkép szimbolizációja, jelkulcsa
– a térkép méretaránya, valóság-térkép viszonya

Néhány ötlet ahhoz, hogy milyen módon tudjuk elérni azt, hogy a térképi ábrázolás e két tulajdonsága ne okozzon problémát a fiataloknál.
A szimbolizáció terén
A térképjelek oktatását azokkal a jelekkel kezdjük, melyek hasonlítanak valóságbeli alakjukhoz.
A gyerekek legkönnyebben a kétdimenziós kiterjedésű tárgyakat fogják fel és ismerik fel a térképen (pl. tó, rét stb.)
A másik, amit szintén hamar megértenek, az utak ábrázolása.
Ezeket a gyerekek is két párhuzamos vonallal ábrázolják. Ilyen könnyen megérthető térképjel a távvezeték, patak folyás, száraz árok is.
A csak felülnézetben ábrázolható tereptárgyak jelei és megértése kissé komplikáltabb feladat. A függőleges légifotók azonban ebben nagy segítségükre lehetnek.
Ha van egy területről, függőleges légifotónk, akkor ezt jól tudjuk használni arra, hogy elmagyarázzuk a gyerekeknek bizonyos tárgyak (pl. ház, épület) képét, ha nem a megszokott helyzetből nézzük.
Ilyen fotóknál már 5-6 éves gyerekek minden előzetes felvilágosítás nélkül képesek felismerni a házakat, utakat, folyókat. A felismerésnél sokat számít, hogy melyik gyerek milyen élettapasztalattal rendelkezik.
Például a gyerekek azonosítani tudják az utakon lévő autókat, annak ellenére, hogy ezek csak téglalapoknak látszanak. Ennek ellenkezője is előfordulhat – óvodás korú gyerekek képesek a felülről látott teniszpályát ajtónak azonosítani.
Ez részben bizonyíték arra, hogy már fiatal korban sem szabad csak az életkor alapján csoportba szedni a gyerekeket!

A térkép méretaránya
Az oktatást nem szabad a méretarány matematikus alkalmazásával kezdeni, mert ez elvonja a gyerekek figyelmét msá fontos, számukra könnyebben érthető dolgokról.
A gyerekek azt gyorsan megértik, hogy a valóságot a térképi ábrázolásnál le kell kicsinyíteni, mert nincs akkora hely, Az, hogy a kicsinyítés mértéke (pl 1 :500) számszerűleg mekkora, az csak megzavarja őket.
A gyerekeknél kezdetben a térbeli kapcsolatokra kell a hangsúlyt fektetni. A térbeliség közül a közel-távol viszonylata a legmegérthetőbb először. Így a térképen ábrázolt dolgoknál is felismerik egymásoz való közelségüket. Természetesen a gyerekek önállóan tudják a térképet beállítani. A térkép beállítás elsajátítás tanulás eredménye. Az oktatás során a pályák megtervezésénél, kialakításánál az alábbi szempontokat célszerű figyelembe venni.
A szimbolizáció és a méretarány megértetése miatt az első oktató térképek, ahová a pályát tervezzük, kevés részletet tartalmazzon. Ismert környezetben – a térbeli kapcsolatokra helyezve a hangsúlyt – kezdjük el az oktatást. A verseny és edzőpálya nehézsége olyan legyen, hogy teljesítése a már megszerzett tudásszinttel lehetséges legyen. Fontos szempont a fokozatosság betartása.
Az elsajátítandó anyagot részleteiben oktassuk és hagyjunk elég időt a fogalmak letisztázására.
A térkép jelkulcs esetén az egyszerűen megérthetőtől haladjunk a kissé elvont fogalmak felé síkrajz, vízrajz, fedettség, domborzat)
Kezdetben a térképjelek szimboljainak (pontmegnevezések) oktatását kerülni kell.
A gyakorlások helyszíne az ismert környezet legyen (otthon, iskola), majd innen eltávolodva az idegen helyszíneken alakítsunk ki pályát (parkokban, különböző városrészekben, majd város környéki erdőkben).
Ezen oktatási elvek betartásához nyújt segítséget a mellékelt lépcsős táblázat.
A fiatal korosztály oktatása és edzése a sportágunk és a gyerekek fejlődésének szempontjából az egyik legfontosabb feladatunk. A gyerekekkel foglalkozó edzők vállán ezért nagy felelősség van. Rajtuk múlik, hogy a “csemetéket" játékos formában, ismerve az aktivizálhatóság különböző eszközeit a szellemi és fizikai érettségnek megfelelően terheljük.
Ügyeljünk arra, hogy mindig játékos formában, sok új ötlettel díszítve tanítsuk a gyerekeinket. Ezért szükséges, hogy minden edző saját környezetében készítse el ezeket a térképeket és esetleg kreatív módon bővítse is azokat.
Fontos, hogy csak olyan edző foglalkozzon gyerekekkel, aki képes természetes, jó kapcsolat teremtésre velük.
“A gyermek nem tökéletes felnőtt, hanem önmagához képest tökéletes gyermek"
(Claparéde)

(Talán még ma is aktuálisak a leírtak – részletek Kelemen János 1989.évi szakdolgozatából)

Vissza a Tájfutás 1999/7-8. tartalomjegyzékéhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!