Felnőtt Világbajnokság
Inverness (Nagy-Britannia), 1999. augusztus 1-8.
A szövetségi kapitányi beszámolója


Skócia északi részén Inverness és környéke adott otthont az idei felnőtt VB-nek. Ez érthető, hiszen a rendező országban, Nagy-Britanniában ezen a környéken található a legtöbb erdő. Ezek azonban nem hasonlítanak a mi tölgyes, bükkös, akácos erdőségeinkre, sokkal inkább a skandináviai növényzetet idézik számunkra. Kevesebb sziklával és mocsárral, de magasabb aljnövényzettel, hangafűvel és páfránnyal. A helyenként tekintélyes szintkülönbségek mellett mindezek meghatározták a pályák fizikai követelményeit. Technikailag az igen részletgazdag, finom domborzat és a kevés út szabta meg a követelményeket. Mindezeket előre lehetett tudni régebbi versenyek tapasztalataiból, a megküldött mintatérképekből és az előzetes hírekből.
A hivatalos program 8 napja alatt klasszikus és rövidtávú selejtezőt, illetve döntőt, valamint váltóversenyt teljesíthettek a versenyzők. A különböző versenyszámoknak megfelelően három terepbemutatót kínáltak a rendezők. Elmondható, hogy a versenyekre általában keményebb terep jutott, mint amit a terepbemutatókon kipróbáltunk.
A pályakitűzők kihasználták a terepek kínálta lehetőségeket, nehéz, elgondolkodtató - az útvonal-választási alternatíváktól a finom térképolvasásig minden tájékozódási elemet igénylő - átmenetekkel tarkított pályákkal tették próbára a világbajnokság résztvevőit. Csak a klasszikus selejtező terepe és pályái tűntek erőltetettnek, - valószínűleg a döntőével azonos célhely miatt - színvonaltalan átmenetek követték egymást a küszködős, nehezen áthatolható, viszonylag keskeny erdőcsíkban.
A rendezőség hatalmas munkát vállalt. A VB előkészítése, lebonyolítása nagy létszámú stábot igényelt, rengeteg térképet készítettek: versenyekre, terepbemutatókra, edzésekre, edzőtáborokra. Mindezen felül a VB ideje alatt zajlott a Highland'99 skót ötnapos verseny kb. 5000 résztvevővel.
Ennek ellenére elmondható, hogy az adminisztráció, szállítás, eredményközlés gyorsan, gördülékenyen zajlott, természetesen a terepen sem volt semmi probléma. A térképpel kapcsolatos gondjaink inkább a helyesbítés szemléletével voltak: pl. a váltó terepén olyan - lapos - domborzati formákat is ábrázoltak, amelyek a terepen nem voltak felismerhetők.
Az azért meglepett minket, amikor a klasszikus selejtező rajtjába megérkezve "0"-idő előtt 50 perccel láttuk, amint elkezdik építeni a rajtot. Nem siették el!
Az sem vetett jó fényt a rendezőkre, hogy a nyomtatott, sokszorosított részidős eredménylistákat későn és hiányosan kaptuk meg. Ebből igazán használhatót (de csak a két egyéni döntőről) nem hivatalosan a bankett helyszínén, egy asztalról tudtunk szerezni (az EMIT rendszerű részidőméréses adatokat a SPORTident - ez utóbbi működött a hatnaposon - volt szíves feldolgozni, és elkészíteni a táblázatokat).
Röviden ennyit azokról a feladatokról és körülményekről, melyek a VB résztvevőit, köztük minket magyarokat vártak.
A mi eredményességünket azonban elsősorban a hazai körülmények befolyásolták: felkészülésünk szintje, körülményei és a részvétel anyagi lehetőségei.
Válogatottjaink klubjai komoly anyagi áldozatot kellett vállaljanak a részvétel (és felkészülés) érdekében.
Skóciába való eljutásunk két különböző módon történt. Öt versenyzőnk, akik igényelték és kifizethették, repülővel érkeztek két nappal a megnyitó előtt. A másik három résztvevő a csapatvezetőkkel mikrobusszal utazott a helyszínre. Ez a megoldás azt is lehetővé tette, hogy Skóciában nem kellett kocsit bérelni, illetve a hazulról hozott élelmiszereket így tudtuk odaszállítani. Ez az utazás kedd estétől - soproni, bonni és Sheffield melletti szállással - péntek délutánig tartott. Közben kétszer edzést is tudtunk tartani kellemes terepeken. Bár igyekeztünk ezt az utat a lehető legkevésbé kényelmetlenné és fárasztóvá tenni, azért legközelebb jobb lenne az egész csapat számára a gyorsabb és kényelmesebb megoldást biztosítani. Szállásunkat sikerült még decemberben lefoglalni, egy igen kedvező árú megoldást. Ez 40 km-re volt Invernesstől, egy erdőkkel, hegyekkel körülvett kellemes kis településen, Cannich-ban. Ez még az utazási költségekkel együtt is kevesebbe került, mint a többi Invernessben, és azok sem voltak tágasabbak. Összességében megfelelő volt a szállásunk.
Étkezésünk egy részét az invernessi TESCO áruházból biztosítottuk, ahol egyes termékek ára alig haladta meg a hazait. A tartós élelmiszereket itthonról vittük, a napi meleg étkezést a helyi kocsmában fejenként és naponta 5 fontért (kb. 1900 Ft-ért) igen bőséges és finom vacsorával oldottuk meg.

A hivatalos program a következő volt:
Augusztus 1. Terepbemutató, megnyitó ünnepség
Augusztus 2. Klasszikus selejtező
Augusztus 3. Pihenőnap, terepbemutató
Augusztus 4. Klasszikus döntő
Augusztus 5. Pihenőnap, terepbemutató
Augusztus 6. Rövidtávú selejtező
Augusztus 7. Rövidtávú döntő
Augusztus 8. Váltó, záróünnepség, bankett

A magyar csapat szereplésének ismertetését a célkitűzések felvázolásával kezdeném

Az elsődleges cél az kellett legyen, hogy a két évvel ezelőtti eredményekhez képest előre kell lépni. Ez röviden a váltóban a nőknél 15.-nél, a férfiaknál 18.-nál jobb helyezést, a csapattagoknak az egyéni számokban a döntőbe jutást jelenthette. (Oláh Kati az első 10-be, Domonyik Gábor az első 20-ba való jutást akarta elérni.) Mindezek reálisnak tűntek előzetesen a felkészülés, valamint az addigi eredmények alapján.

Az eredmények versenyszámonkénti értékelése

Elemzéseimben a részidőtáblázatokat és a versenyzők elmondásait használtam fel. Természetesen a részidőkben megmutatkozó különbségek részben a futóformát, részben a tájékozódással eltöltött időt, illetve a hibázásokat tükrözik. A magam részéről egyénenként az átlagos különbségeket úgy tekintettem, hogy az hiba nélküli futással sikerült, azaz a nagyobb időveszteségeket kisebb-nagyobb keverésként fogtam fel. Ettől persze lehetnek és voltak is eltérések, van, ahol jelezni fogom, pl. a lassúbb futást. Más eset, ha egy-egy jobb idő együttfutás miatt sikerül. Az is előfordul, hogy a tájékozódási hiba oka fizikai jellegű, ha a futás túl sok erőfeszítést igényel, pl. elfáradás miatt. Mindezek ellenére tanulságos áttanulmányozni válogatottjaink részidejeit akkor is, ha tudjuk, hogy a sportban nincsen "ha", mindenki azt az eredményt érte el, ami az eredménylistán látható. Az alábbiak tehát elemzések, tanulságok, és nem magyarázkodás.

Klasszikus selejtező
Oláh Kati a 11 átmenetből 3-ban (2.-ra, 3.-ra, 10.-re) a legjobb időt futotta, 2-ben hibázott (a 6.-ra kb 5,5, a 8.-ra kb 2,5 percet), összesen 8 percet vesztett. A 21. helyezés a döntő rajtlistájának az első harmadában biztosított neki helyet. Ekkor még nem tudtuk, hogy a sérülés ott lappang a lábszárában, és megfosztja őt attól, hogy kiemelkedő eredménnyel térhessen haza.
Kovács Ildi 17. lett, biztonságra törekedő futással Katinál jobb helyezést ért el. Három hiba így is becsúszott - ez kb. 3 perc veszteséget jelentett -, de meglett a döntős hely.
Lubinszki Mária sokat hibázott, 34. lett. Lassan kezdett, ennek ellenére később 5 technikai hibája 9-10 percet jelentett, így a biztos továbbjutás (kb. 13. hely) odalett, ami nem csak neki okozott csalódást.
Wengrin Ágnes első világbajnoki rajtja nem sikerült rosszul. Nem jutott döntőbe. Nem volt nagy hibája. Öt db - 1-2 perces - hibája 6-7 percet jelentett, míg öt perc választotta el a döntőbe jutástól. Több rutinnal, több önbizalommal ez leküzdhető.
Domonyik Gábor nem kezdett rosszul, de már a hármas ponttól hibákat követett el, és emiatt (is) lelassult. Ehhez társult a pálya végén három súlyosabb hiba: összesen mintegy 15-17 percet veszítve 14:09 perccel maradt el a döntőbe jutástól. Legjobb férfi versenyzőnk kiesésére nem számítottunk: 48. lett.
Dénes Zoltán kevesebbet hibázott, kisebbeket, kevesebb pontra (kb. 7,5 percet). A döntőtől 3:20 perc választotta el.
Viniczai Ferenc - aki 44. lett, hiba nélküli futással a döntőbe jutás határán lett volna. Egyenletes haladását 4 hiba szakította meg, melyek becslésem szerint mintegy 11 percet jelentettek, míg a 30. helytől 11 és fél percnyire volt.
Vonyó Péter bokája a pálya végén csúnyán megrándult, de sajnos már előtte sem volt esélye a döntőbe jutásra, a 34. helyen állt. Ha ez marad, nem lett volna rossz egy VB újonctól. Sajnos a 49. helyezésnél még fájdalmasabb volt váltócsapatunk meggyengülése.

Klasszikus döntő
Sajnos csak Kovács Ildi eredményéről tudok beszámolni, aki viszont megtette, ami tőle tellett: egyenletes, biztonságos futással, amibe egy négyperces hiba csúszott, 40. lett. Nem rajta múlott, hogy ez az eredmény kevés figyelmet kapott, hiszen Oláh Kati az 5. ponttól nem tudta folytatni a pályát, súlyos sérülése miatt műtétre szorult.

Rövidtáv selejtező
Kovács Betti bravúrosan ugrott be: tartalékként előző éjjel érkezve a döntőbe jutott. Jól összpontosítva mindössze 3 kisebb hibával - a világ legjobbjait is megtréfáló hosszú átmenetet jól megoldva - 13. helyen végzett.
Lubinszki Mária igen jó - akár a 8. helyet is elérhető - futását egy nagy hiba rontotta el, mindjárt a 2. pontra. Így lett 15., még éppen bejutó. Sajnos mindkét lány a döntő rajtlistájának legelejére került, melynek hátránya másnap erőteljesen megmutatkozott az aljnövényzetes erdőben.
Kovács Ildikó 23. lett, három nagy hibával. Ennél is érthetetlenebb, hogy a hibák által elszenvedett 10,5 perc hiba híján is csak a 17. - azaz nem döntős, bár ahhoz közeli - helyre futott volna be.
Domonyik Gábor majdnem úgy futott, ahogyan szeretett volna. Döntőbe jutott a 8. helyen, ami a rajtlista közepére jutatta őt, de ebben volt egy nagy - 3 perces - hibázása. Meg kell említeni - Oláh Katin kívül csak neki sikerült a magyarok közül - a 10. és a befutó pontra az övé volt a legjobb részidő! Emellett még 7 másik átmenetben kiemelkedően jó részidőt futott: 2-13 másodperc a legjobbtól (összesen 16 pont volt).
Viniczai Ferenc 21. helyezése nem juttatta őt a döntőbe. Most is 4 hibát követett el, mint a másik selejtezőben, ami itt "csak" kb. 5 percet jelentett, de ez ismét határeset lett volna a döntőbe jutásra.
Vonyó Péter sokat hibázott, sok időt vesztett, pedig bokasérülése után próbálkozva bizonyára egy nyugodt, hiba nélküli menetet akart, de nem sikerült. A döntőre nem volt esélye, de most nem ez volt a cél, hanem hogy kipróbálja a lábát a váltó előtt.
A végére hagytam egy fiút és egy lányt, akik mintha összebeszéltek volna, ugyanott hibáztak, és borzasztóan sok időt töltöttek az átmenetben. Számomra viszont a legérdekesebb az, hogy a pálya első felében - egyetlen pontra - elvesztett 12-18 perc után nagy-nagy lelkierővel úgy hajtottak tovább, mintha mi sem történt volna, és a hátralévő szakaszon igen jól futottak. Jó lenne sok ilyen versenyző a válogatottban!
Dénes Zoltán 25. helyezésével 10:38 percre volt a döntőtől. A nyolcas ponton viszont, óvatos becsléssel is, 12,5 percet vesztett.
Wengrin Ági az ötödik átmenetben minimum 18 percet hagyott, a célban pedig 13:39-re volt a döntőbe jutást jelentő 15. helytől.
Mindkettőjük esetében jogos a kritika, hogy válogatott versenyző nem hibázhat ekkorát. Ennyi idő alatt számos alkalom kell legyen, amikor és ahol helyre kell tegye magát, és korrigálnia kell.
Másrészt nem tagadhatom meg magam, ha azt tapasztalom, hogy vannak, akikben megvan az a képesség, hogy vert helyzetből felálljanak, és komoly teljesítményt nyújtsanak. Ez is kell ahhoz, hogy valaki klasszis versenyzővé váljon, és én ezt díjazom! A jövő megmutatja majd, hogy élni tudnak-e a képességükkel, küzdeni tudásukkal.

Rövidtáv döntő
Domonyik Gábor 35. helyezett. Ennél sokkal jobbat akart: 20-25. helyet. A 17 átmenetből 3-ban 3-9 mp-et kapott - kevesebbszer, mint a selejtezőben -, de egy nagyobb (70 mp-es) és négy kisebb (15-20 mp-es) hibája megfosztotta reményeitől.
Lubinszki Marika 50. lett, amivel nem lehet elégedett. Ebben nagyon erősen közrejátszott, hogy 4. indulóként neki a magas fű letaposásában komoly szerep jutott. Marika hiba nélküli, de lassú futással kapott 9 és fél percet. Az elöl indulók közül senki sem végzett az élmezőnyben.
Kovács Bettire ugyanez érvényes, azzal kiegészítve, hogy az utazás fáradtsága is jelentkezett nála. Ezzel együtt a pálya elején többet veszített, majd fokozatosan javult a teljesítménye, és végül 22 mp-cel Marika mögött 52. lett. Annak ellenére, hogy számára a rövidtávú verseny "terepbemutató" volt, keményen küzdött.

Váltó
Bíztam az első futókban, és nagy várakozással tekintettem a két újonc második futónk beérkezése elé. Az elképzelés az volt, hogy ha ők növelik a hátrányt, akkor a harmadik futók feladata a javítás, a negyedik futók pedig a végső helyezésekért küzdenek a legélesebb pozícióban.
Mindez a következőképp valósult meg: Már a rádiós részidőkből látható volt, hogy Doma és Betti jó pozíciókban haladnak. A 8. és a 13. hely nagyon jó kezdetet jelentett. Ági futása szintén nagyszerűen sikerült: minden lámpaláz és felelősség ellenére, nagyobb hiba nélkül teljesítette a pályát, és a 15. helyet érte el, de sokan voltak körülötte. Ezalatt az első öt női váltó - norvégok, finnek, svédek, britek és a svájciak - a többiek számára is behozhatatlanul elhúztak. Marika minden elszántságát beleadta ezen a napon, ez volt az utolsó lehetősége javítani eddigi szereplésén. Az is hajtotta, hogy észt ellenfelének (a tavalyi főiskolás világbajnoknak) visszavágjon. Ez sikerült, és nagyon harciasan a 9. helyre lépett előre, de négyen is szorosan a nyomában voltak. Csapattársaik pedig befutó emberünk, Kovács Ildi után eredtek, nem volt könnyű dolga. Félő volt, hogy a csehek, németek (rövidtávú 3. Scmitt-Gran), észtek (Külli Kaljus) megelőzik. Ezzel szemben csak ketten előzték meg, ő pedig lehagyta a jól kezdő osztrákok utolsó futóját.
Női váltónk 10. helye tartalékos összeállításban nagy siker!
Fiaink Doma jó kezdése után visszaestek. Vonyó Pétertől még gyenge bokával is többet vártam, különösen, hogy végül is a pálya elején egy nagy hiba pecsételte meg sorsát és az egész váltó eredményét is. Harmadik és negyedik futónk ezután már nem tudott küzdeni a még elérhető jobb helyezésekért, a 25. helyről már csak két helyet léptek előre. Dénes Zolinak most nem volt annyi lelkiereje, mint a rövidtávú selejtezőben, ráadásul kontaktlencséjét is elveszítette.
Még egyszer hangsúlyozom, a fenti sorokat nem magyarázkodásnak, "szerecsenmosdatásnak" szántam, de így kicsit jobban meg tudjuk ítélni a teljesítményeket, azok részleteit, és az érintettek a tapasztalatokat felhasználhatják, pozitívumaikat fejleszthetik, hibáikat javíthatják.

Az VB csapat szereplésének értékelése

Elégedetlen vagyok a csapattagok szereplésével, hiszen a döntőbe jutás csak öt esetben sikerült a lehetséges 16-ból. Doma, Marika és Ildikó mindkét egyéni számban nemcsak a döntőbe jutást, hanem lényegesen jobb helyezést kellett volna elérjen a tavalyi Világkupa eredményekből kiindulva (Doma és Marika szinte mindig A döntősök és 40-en belüli helyezettek voltak, Kovács Ildi kevesebb szereplési lehetőséggel érte el egy alkalommal a tavalyi legjobb - 22. - helyet).
Komoly csalódás a férfi váltó szereplése, és nem csak az eredmény miatt (három náluk gyengébb csapat megverte őket), hanem mert Doma kivételével a többiek nem tudták kihozni magukból a saját legjobb eredményüket. Mi más lehet a cél a világbajnokságon, mint az egyéni legjobbat nyújtani? Attól tartok, hogy a fiúk és a lányok - és ez most Domonyik Gáborra is értendő az egyéni számokban - nem tudnak formát időzíteni. Azaz, ha szerették is volna, nem tudták azt futni, ami bennük van.
Oláh Kati jó formában volt, őt viszont súlyos sérülése - mely már a selejtezőben fellépett kisebb mértékben - akadályozta meg a bizonyításban.
Másrészt elégedett lehetek a csapat szereplésével, hiszen a lányok váltóban elért 10. helye azt mutatja, hogy jó összpontosítással képesek elérni az egyéni optimumot. Helyezésük Oláh Kati nélkül az a maximum, amit várhattunk tőlük: nagyobb hiba nélkül, jó futással, négy jó teljesítménnyel azt nyújtották, amiért elutaztak a világbajnokságra. Hangsúlyozom, hogy az egyéni döntők alapján számított papírforma alapján egyértelműen a 16. helyen álltak, tehát 6 náluk erősebb csapatot előztek meg. Minden dicséretet megérdemelnek!
Köszönöm a jó szellemű hozzáállást, küzdést, teljesítményt, eredményt, ami fölött pedig időnként viharfelhők tornyosultak. Egész más csapat-összeállítás is lehetett volna, ráadásul Kati sérülése sem törte le őket, hanem megsokszorozta az erejüket, érte is futottak.
Domonyik Gábor váltószereplése is dicsérendő. Ismét megmutatta, hogy a világ élmezőnyében is képes kiemelkedő futásra. Az általa futott pályaváltozaton a bolyt végig vezetve, jó idővel ért célba.
Dénes Zoli és Wengrin Ágnes mindkét egyéni számban bizonyos esélyt mutatott a döntőbe jutásra, ami több rutinnal, jobb összpontosítással sikerülhetett volna.
Harmadrészt nem lehetek elégedetlen a csapattal, ha azt tekintem, hogy Oláh Katit leszámítva egyikük előtt sem nyílnak olyan lehetőségek, amivel a világ legjobbjai közé kerülhetnek. Ezt a gondolatot később részletesen kifejtem.

Személyes értékelések

Oláh Katalin hozzáállásában is profi élsportoló, kiemelkedő tagja a magyar tájfutó válogatottnak. Sajnálatos sérülése megakadályozta abban, hogy a reményei és reményeink szerinti jó eredményt elérje. Gyors és maradéktalan gyógyulást kívánok neki, és azt, hogy a következő években elérhesse kitűzött céljait.
Kovács Ildikó a klasszikuson két megbízható eredménnyel 40. A váltóban nagyot alakított, ő hozta be a 10. helyre a csapatot. Negyedik futóként az idegileg talán legnehezebb feladatot oldotta meg jól. A sporthoz való jó hozzáállásával még tovább is fejlődhet.
Lubinszki Mária a rövid távon volt jobb, de nem eléggé. A váltónak meghatározó tagjaként nagyszerű futással a 15.-ről 6 helyet lépett előre. Még sok tartalék van benne minden területen.
Kovács Bernadett nagyon nehéz feladatot oldott meg azzal, hogy az utolsó pillanatban tartalékként beugorva, a váltót a végső eredményt biztosító helyen hozta első futóként. Ráadásul a "terepbemutatónak" szánt rövidtávú selejtezőből bejutott a döntőbe, ahol már kiütközött az utazás fáradtsága.
Wengrin Ágnes tavasszal még nem is remélhette, hogy eljut Skóciába. Szereplését a váltó indítása indokolta. Ezt a feladatot nemzetközi rutin hiányában is eredményesen oldotta meg. Azt futotta, amit jó esetben várhattunk tőle.
Domonyik Gábor sokkal jobb szereplésre számított és törekedett. Sikertelenségének oka még sok elemzést igényel, de hogy képes a csúcsteljesítményre, azt nemcsak a mostani váltóban - első futóként - nyújtott produkciója mutatja. Innen kell előrelépnie. Képes rá.
Dénes Zoltán részidőit tanulmányozva látható, hogy keményen küzdött, és ennél jobb eredmény volt benne. Több apróságon múlt, hogy nem sikerült, de ezek nagyon lényegesek. Leküzdésük pedig az eddiginél több erőfeszítést tesz szükségessé.
Viniczai Ferenc csapatunk legrutinosabb tagja, de itteni három futásánál sokkal jobbakat mutatott már régebben.
Vonyó Péter a klasszikus selejtezőn szerzett sérülését kiheverte, de a váltón nem a futásban szerzett hátrányt, hanem nagy tájékozódási hibát követett el már a pálya elején. Ez megpecsételte a csapat szereplését, társai már nem tudtak előrelépni.

Összefoglalás

A csapat összeállítását eldöntő elnökségi ülésen a legfontosabb kérdés az volt, hogy Oláh Katin és Domonyik Gáboron kívül induljon-e más is, érdemes-e elutazni olyan messzire. Nagyon komoly és helytálló érvelések hangzottak el az előbbi megoldás mellett: a többiek nem eléggé felkészültek, "hobbisportolók", nem érdemes pénzt költeni rájuk. Az elnökség más tagjai a teljes csapat indítása mellett voltak.
A szövetségi kapitány a csapat hosszú távú építése miatt a váltók indítását javasolta, és kétségeit fogalmazta meg a két versenyzővel való rajthoz állás miatt: kockázatos csak egy-egy versenyző indítása, mert bárkivel történhet baleset, sérülés. Nagy lelki terhet ró bárkire, ha csak az ő helytállásán múlik egy nemzet szereplése. A csapatszellem a jobbakat és a többieket is segíti.
A világbajnokság után azt mondhatom, hogy mindegyik érvelésben van igazság. A női váltó sikere önmagáért beszél. Doma legjobb futását - amint az a korábbiak alapján várható volt - a váltóban nyújtotta. A férfiak kétségtelenül kevésbé nőttek fel a feladathoz, részben a felkészülésük (felkészületlenségük) miatt, részben a skóciai pillanatnyi formájuk, küzdésük, szerencséjük miatt.
A javaslattételért a felelősség az enyém, vállalom, és ma sem tennék javaslatot csonka csapat indítására. A felelősség másik, még súlyosabb része a másfél éves felkészülési időszakra esik. Kétségtelenül nem tudtam elfogadtatni a versenyzőkkel, még kevésbé az edzőkkel, az edzéstervezés-edzésmunka olyan szellemű irányát, mennyiségét és minőségét, amellyel úgy állhattunk volna rajthoz Skóciában, hogy az egész társaság érzi a sikeresebb szereplés lehetőségét. Ma már látom, hogy ez csak akkor sikerült volna, ha a komoly cél elérését hosszabb időre elosztva, fokozatosabban próbáljuk meg közösen elérni. Ilyen rövid idő alatt ez nem sikerülhetett, ezért nem hittek benne, nem érezték, hogy meg tudják csinálni, bennem pedig nem volt annyi rugalmasság (idén májusig), hogy ezt a helyzetet kezelni tudtam volna, és mindenkiből a pillanatnyi legjobbat próbáltam volna kihozni (elsősorban az edzőtáborokban).
El kell dönteni, hogy milyen reális célokkal vágjunk neki a következő világbajnokságoknak. Nyilvánvaló, hogy - különösen a férfiaknál - lényegesen jobb eredményt kell produkálni. De: hol van az elégedettség és a csalódás határa? Úgy gondolom, a nőknél jó felkészülés esetén nem irreális az első hatban szereplés, a fiúknál viszont egyelőre álom az első tíz. Ez a váltókra érvényes, az egyéni szereplésre sokkal nehezebb tippelni, szerencsére Oláh és Domonyik után jönnek (jöhetnek) a ma még junior és ifjúsági korú tehetségek.
Olyan követelményrendszerre van szükség, melynek határértékeit teljesítve versenyzőink kellő önbizalommal indulhatnak a VB-ken. A követelmények között egyaránt kell szerepelni fizikai, technikai kritériumoknak, illetve komoly nemzetközi eredményeknek is. Itthon és külföldön kell bizonyítani a felnőtt VB szereplés előtt, mert ott mindig nehezebb feladat elé állítanak minket, mint amit - akár legnehezebbet is - Magyarországon megszokhattunk.
A változást csakis az itthoni edzésmunka mennyiségének, intenzitásának és minőségének fokozásával, fejlesztésével érhetjük el. Ez nagyon összetett feladat, és ha csak egy-egy elemére helyezzük a hangsúlyt, akkor az abban elért legkiválóbb teljesítmény is kevésnek bizonyulhat a VB versenypályán.
Edzőinkre nagy feladat hárul, nélkülük nem sikerülhet a fejlődés. Egyéni edző irányítása nélkül esélye sincs akár a legjobbjainknak sem arra, hogy kimagasló teljesítményt érjenek el. Bizonytalanságban, határozatlanul fognak edzeni és versenyezni (legalábbis a döntő és kritikus helyzetekben).
Sokszor arra gondolok, hogy sok olyan ellenfelünk, akiket fiatalabb korban sorra megvertek a mieink, később elhúztak tőlünk. A svájci keretben pl. számos olyan tájfutó van, akiknek nem jobbak a képességeik a mieinknél, de abban a környezetben a kemény rivalizálás a hazai versenyeken is kiemelkedő teljesítményre kényszeríti őket, és ezzel a nemzetközi eredményeket is hozza magával. Mindezt olyan edzői, orvosi, pszichológusi, gyúrói háttérrel, amiről nekünk álmodni sem érdemes.
Ezzel nem azokat akarom menteni, akik úgy lavíroznak, hogy itthon az élmezőnyben legyenek, de nem tesznek erőfeszítést a VB-n való előrelépésre, hanem azt szeretném, hogy ha a jövőben valamelyik versenyzőnk eléri a nemzetközi élmezőny szintjét, akkor a lehetőségeink szerint, sőt azok bővítésével segítsük őt (őket).
Mindezek után a fenti tények és vélemények miatt és azok ellenére továbbra is bízom abban, hogy magyar tájfutók a világ élmezőnyébe kerülhetnek, hiszen vannak olyan képességű versenyzőink, akik ezt elérhetik. Optimista vagyok, de a következő szövetségi kapitánynak nagyon nehéz dolga lesz, hiszen meg kell találnia az optimális létszámot, módszert, együttműködési formát.

Itt szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik a csapatot segítették itthon és kint:
Zsigmond Tibornak a csapat vezetésében; Fehér Kálmánnak, valamint Jill és Peter Gorvettnek az út közbeni szállásért és vendéglátásért; Tálas Sándornak és Deseő Lászlónak az Oláh Kati sérülése utáni nélkülözhetetlen tevékenységekért; Marsela McLeodnak, aki a rendezők közül volt segítségünkre sok előzetes információval és ügyintézéssel; valamint mindazoknak, akik munkájukkal elősegítették a szereplésünket.
Köszönjük a következő cégeknek, hogy a számunkra szükséges élelmiszerek közül nagy mennyiséget bocsátottak rendelkezésünkre, és lehetővé tették a változatos és tápláló ennivalókat: Bestfood, GLOBUS Rt., Győri Keksz, TESCO Áruház, PICK Szeged Rt., GRoby Élelmiszergyártó és Kereskedelmi Kft.

Hegedűs Zoltán



Vissza a Tájfutás 1999/6. tartalomjegyzékéhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!