Mindenki másképp csinálja
IOF felmérés a tájfutás terjesztéséről


Olaszország

Olaszországban nagy problémát jelent, hogy a gyerekek még a saját környezetüket sem ismerik eléggé. A tájfutás nem a legnépszerűbb sport, mégis ezt választotta az Olasz Oktatási Minisztérium a gyerekek természethez való visszaszoktatásához az iskolai sport- és természet programjában. A tájfutás nem csak a testedzés olcsó volta miatt ideális foglalkozás , hanem mert összekapcsolható sok más tananyaggal is, például botanikával, geológiával, földrajzzal. Más országokban is futnak iskolai tájfutást oktató programok, de ez mégis különbözik a többitől, mert itt nem a tájfutók próbálják terjeszteni a sportjukat, hanem őket keresték meg. A programot helyi hatóságok, önkormányzatok, az Oktatási és a Környezetvédelmi Minisztérium is támogatják. A Natura E Sport chiamano Scuola konferencián 750 iskola delegációja számára állítottak követendő példát; a program terjedésétől a tájfutók és a tájfutó terepek számának növekedését várják.

Kína

Kínában a vezető, sok embert megmozgató sportok (foci, kosárlabda, asztalitenisz) között feltűnt egy új: a tájfutás, melynek egyelőre 1-2000 versenyzője van. 1980-ban jelent meg az országban, és azóta iskolákban és egyetemeken a Park World Tour segítségével (bemutatók és versenyek rendezése) dinamikusan terjed. A kínai fiatalok általában szeretik a sportokat, még ha a tanulással le is vannak terhelve. Nem csak fizikai edzést jelent számukra, bár sokak szerint az utóbbi időben egyre több a csenevész gyerek, de mentálisan is, a problémamegoldó készséget fejlesztve. Saját bevallásuk szerint a fiatalok azért szeretik, mert itt gyakorolhatják, amit földrajzórákon tanulnak, erősíti fizikumukat, vagy egyszerűen csak élvezik. További tanárokat kell a terjesztésbe bevonni, továbbá versenyző térképekre is szükség van. A tájfutás Kínában nagy jövő előtt áll.

Norvégia

Norvégiában is igaz, mint bármely más fejlett országban, hogy a mai gyerekeket egyre inkább a TV és a számítógépes játékok érdeklik, a természet és a tájfutás kárára. A tájfutás Norvégiában vezető sportág, de népszerűsége a többi sporttal együtt csökkent az utóbbi időben, mert a tájfutás oktatása az iskolákban nem volt olyan hatékony, mint lehetett volna. Ezért született meg egy programterv, mely elősegíti, hogy a gyerekek otthon érezzék magukat az erdőben. Ez a csomag egy terepgyakorlat-sorozatot tartalmaz különböző korcsoportoknak, egyre növekedő elvárással. A helyi klubok is segítenek az iskoláknak, és a tanároknak is rendeznek versenyeket, hogy legyen némi fogalmuk az általuk tanítandó anyagról. A tananyag alapvetően gyakorlati, célja, hogy minél több ember ismerje meg a tájoló és a térkép használatát, ezáltal is növelve a tájfutók számát. Az iskolák figyelmét körlevélben hívták fel a programcsomagra.

Portugália

A tájfutás csak 1970-től létezik Portugáliában, de akkor még csak mint katonai sport került látótérbe. Mikor az országos szövetség megalakult, mindössze hat-hét klub volt. Mikor 1994-ben Higino Esteves lett az elnök, első céljának új térképek készítését tűzte ki. Hogy programja milyen jól sikerült, arra példa, hogy a klubok száma azóta 75-re emelkedett, és a költségvetése 5,5-szeresére nőtt. Portugália 2500 iskolájából 1500-nak kapcsolatai vannak a tájfutással. A szövetség a tanárok képzésében segít nekik. Az ország sportolói még nem pályáznak nagy sikerekre, de a jövőben minden esélyük meglesz rá.

Svédország

Az elmúlt évben a Norvégiával hasonló gondokkal küszködő Svéd Tájfutó Szövetség egy nagyszabású népszerűsítő kampányba kezdett. A szerveződés élére a hatszoros világbajnoknőt, Annichen Kringstadot nevezték ki, ami több szempontból is jó választás volt. Az egész kampány abból áll, hogy a klubok a lakóterületek zöld részeiben havonta változó helyekre pontokat telepítenek, és a térképhez és információhoz a klubokról egy gyógyszergyártó céggel kötött megállapodás értelmében gyógyszertárakban lehet hozzájutni. A kluboknak egyben olcsó marketinganyagot is juttat a szövetség. A hároméves terven belül már 35 000 csomagot vettek meg az érdeklődők, és a várható teljes kereslet eléri majd a 150 000-et.

Ausztrália

A Melbourne-ben rendszeresen rendezett, gyere és próbáld ki rendszerű versenyek bár sok érdeklődőt vonzottak, a rendezőség mégis úgy érezte, hogy nagyon sokan távol maradtak tőle. A pszichológusok ennek okát abban látják, hogy a tájfutó versenyeken túl nagy stressz éri a versenyeket nem jól ismerőket. Így hát olyan népszerűsítő versenyeket rendeznek, amiken külön szakmai segítséget nyújtanak, és elmagyarázzák a számunkra evidens dolgokat is (például merre vannak kitéve az eredmények, honnan lehet tudni a beérkezésből a végső sorrendet stb.); tehát a sportot az abszolút kezdőkkel próbálják megismertetni.

Latin-Amerika

Annak ellenére, hogy a világon minden kétséget kizáróan sokakat érdekelne a tájfutás, eddig nem tudott még mindenhova eljutni. Pedig az érdeklődés mértékét Dél- és Közép-Amerikában már több felmérés is alátámasztotta. Ezért egy új stratégiát dolgozott ki az IOF, aminek első lépéseként megismertetik a latin-amerikai országokkal a sportágat, hogy majd négy-öt év elteltével már saját sportkapacitásuk legyen. A kiinduló helyzetek országonként változóak, ugyanis néhány országban katonai célokra már használták, úgy mint Brazília vagy Uruguay; Kolumbia, Venezuela és Argentína esetében pedig iskolai tanárok már elkezdték a tájfutás terjesztését. Nagy vonzerő lehet, hogy egy olcsó szabadidőprogram, és hogy életkorra való tekintet nélkül bárki űzheti. Mindenhol azonban számba kéne venni a helyi feltételeket, például ahol szinte nincs alkalmas erdő, ott parkokban lehet csak valamit kezdeni. Viszont a közlekedés hiányosságai miatt itt is érdemes a versenyek rendezését elkezdeni. Először az alapstruktúra felépítésében kell nekik segíteni, hogy el tudjanak indulni, aztán a térképrajzolók képzését kell fellendíteni.

Grönland

Senki sem gondolta volna, hogy lehetséges lenne Grönlandon tájfutó versenyt rendezni, amíg egy dán tájfutó meg nem rendezte az elsőt. A legnagyobb probléma az, hogy jóformán az egész szigeten alig akad fa, és a szezon is csak a júniustól szeptemberig tartó időszakra korlátozódik, egyébként hó és jég borít mindent. Odgaard, a dán tájfutó két év alatt elkészített egy térképet, amin 1998-ban megrendezte 17 érdeklődő részvételével a sziget első tájfutó versenyét. A bójákat jobb híján piros-fehér szalagok helyettesítették, de az egyszemélyes rendezőgárda pozitív visszajelzéseket kapott.

(Az Orienteering World 99/1-es számából összefoglalta Ludvig Péter)



Vissza a Tájfutás 1999/6. tartalomjegyzékéhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!