TÁJGÖRI
azaz: Tájékozódási Görkorcsolya
A Tiszaliget Szolnokon kiemelt pihenőövezet. Van itt "majális" minden év május elsején, de most már itt van a "juniális". Volt itt már nem egyszer tájfutás (bár azt mondták: itt alkalmatlan), volt itt már tájbringa (bár azt mondták: itt alkalmatlan).
S ha újsütetű a rendezvény, akkor lehetnek benne merőben új dolgok is...
Talán a szolnoki tájfutással megfertőzötteknek is ennek kapcsán indult be az agyuk, hogy az egykori tájbringás kezdemények után ismét valami olyasmit lehetne alkotni-rendezni, amire ismét csak azt mondják: ez életképtelen.
Adott egy nagy létszámú korosztály, kinek nagy százaléka ismeri, használja rendszeresen vagy rendszertelenül a görkorcsolyát mint eszközt. Kinek szórakozás, kinek sport, kinek csak egy dolog a sok közül. Egy dolog azonban közös: hogy ezt az eszközt a városi betondzsungelben intenzíven használják kicsik-nagyok; fiúk-lányok; szabályosan-szabálytalanul: mivel CÉL igazából nincs. Ott, ahol próbálkozunk több-kevesebb sikerrel már a városi tájfutással is. Összegyúrva ezt a két tényezőt máris kézenfekvő a sportág megjelenése. Úgy gondoltuk, talán így együtt könnyebb a fiatalokat megmozgatni, szórakoztatóbbnak találják; talán egy kicsit "balhésabbnak", mint a futás, a bringánál viszont lényegesen olcsóbb, könnyebben utaztatható, tehát sokaknak elérhetőbb (!).
A megyei szövetség "pozitív múltja és híre" miatt ismét kivívta magának azt, hogy tájékozódási verseny szerepeljen a város egyik kiemelt szórakoztató tömegsportrendezvényén.
Így került bele a szervezők ötlete, a TÁJGÖRI. Ezzel megtörtént a névadás is. Május végén egy terepedzésre menet útközben némi részleteket is álmodtunk hozzá, az egész szervezéshez volt egy hetünk. A régi jó (?) Tiszaliget térképet (amiről többször elmondták már, hogy mindenféle tájékozódási sportra alkalmatlan...) ismét elővettük, majd eljött 1999. június 4-e.
A pálya így első alkalommal kb. 3 km-es volt, 10 ellenőrző ponttal, melyeket triviálisan "jó helyre" helyeztünk el, közben pedig álbóják voltak triviálisan rossz helyen. A feladat lényege a gyorsaságon kívül a pontok helyes megfogása volt, a hibás pontfogást 10 mp időhozzáadással jutalmaztuk. Egy "állomáson", a KRESZ-parkban - melyben jól "megkanyargattuk" őket -, DART célbadobás volt, melynek pontszámai szintén részt vettek a végeredmény kialakításában. Jelen verseny teljesen amatőrök számára készült, így az útvonal teljes egészében ki volt szalagozva, bár a versenyzők térképet kaptak a pontok berajzolásával. A pontokat a térképen csak a sorszámokkal láttuk el.
A célban a tájfutást és tájbringát népszerűsítő tablókat is kihelyeztünk, és meglepő volt, hogy nem mentek el mellette megállás nélkül...
Talán érdemes megemlíteni, hogy 4-5 ember úgy vett részt a versenyen, hogy éppen arra jártak a happening kedvéért, majd némi kérdezősködés után "mindjárt jövünk" felkiáltással görkorcsolyával tértek vissza... Egyikük, ha jól emlékszem, dobogós is lett. Ők pont azon hiányzó 15-18 éves korosztály tagjai voltak, akiket hiányolunk!
Végülis a versenyen kb. 25 fő vett részt, akik teljesítették a pályát; mind jól érezték magukat: oldott hangulatban - kicsit vihorászva, kicsit komolyan, de - igazi nagyközönség előtti eredményhirdetésen vették át a díjakat, mely után közölték, hogy legközelebb is jönnek!
E sportág különösen a nagy lakótelepeken ideális rendezvény, ott, ahol a flaszteron kívül semmi nincs. Térképkészítés terén egyébként is új irányvonal a városi parktérkép, lakótelepi térkép, így a tájékozódási sportok eme újabb műfajával tehetünk egy nagy lépést sportágunk népszerűsítéséért.
És végül - de nem utolsó sorban - megemlítem az eszmei szerző Veresné Sipos Etelka nevét, aki az "öregfiúk" és az "ifjú nemzedékhez" tartozó rendezők segítségével eme bulit sikeresen megrendezte.
A történetíró tollával:
Barna Péter
J.-Nk.-Sz. M. TFSZ
Vissza a Tájfutás 1999/5. tartalomjegyzékéhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!