Junior Világbajnokság
Várna (Bulgária), 1999. július 5-11.

Az idei Junior VB helyszínén, a Fekete-tenger partján igazi strandidő várt ránk, és egész héten nem láttunk felhőket az égen, a hőség csak éjszaka csillapodott. A tűző nap ellen árnyékba húzódtunk - ha tudtunk -, sapkát, kendőt tettünk fejünkre, de nemcsak ezért nem féltem a leégéstől.
Vonattal utaztunk a verseny színhelyére, és a - késéssel együtt - 25 és fél órás út alatt volt időnk beszélgetni. Mindjárt azzal kezdtem, hogy az utóbbi három év (amióta jelen lehetek a Junior VB-n) legjobb csapata utazik Várnába, egyéniben és váltóban jó eredményre képesek: Hecz Kati hat közé, a lányok és a fiúk közül többen 20-ba kerülhetnek, a váltók mindenképpen az első 15-ben, de jó lenne 10-en belülre kerülni.
Mielőtt rátérnék az eredményekre, mindenképp meg kell mondanom, hogy a bulgárok (talán nemcsak) az utóbbi három év legjobban rendezett Junior VB-jét produkálták. Messze felülmúlták a franciák tavalyi minősíthetetlen produkcióját, de sokkal jobb volt a belgiuminál is. A trondheimi Főiskolás VB is inkább a reims-i teljesítményt "célozta meg". A tavaly Világkupák közül a lengyel rendezésnél jobb volt, a szlovákok a Tátrában, valamint az észtek alkottak hasonlót.
Azzal tudnám legjobban jellemezni a rendezés színvonalát, hogy az esténkénti (15-30 percig is "elhúzódó") csapatvezetői megbeszéléseken csak egészen kis jelentőségű részletkérdésekről folyt szó, míg tavaly hosszadalmas viták folytak arról, mit és hogyan is kellene a rendezőknek tenni másnap, mert az információk használható programfüzet híján ott derültek ki késő este, illetve itt hangzottak el nagyon komoly kritikák az aznapi eseményekről.
Ezen a versenyen számunkra nagyon "otthonos" erdőkben, jó térképekkel, színvonalasan kitűzött pályákon zajlott a verseny. Az eredmények pillanatok alatt kikerültek az eredményjelző táblára. A szállásra, étkezésre semmi panaszunk nem lehet, sokat és ízletest kínáltak az étteremben. Kiemelném a programfüzet tartalmas voltát: minden lényeges adat és tudnivaló ott volt az összes versenyző kezében.
A teljesség kedvéért el kell mondanom, hogy voltak késések a buszok indulásánál, várakozni kellett a melegben, de mindenki időben kiért a rajthelyre, a hivatalos - nyomtatott - eredményekre, rajtlistákra sokszor késő estig várni kellett, a reggeli néha lehetett volna több, különösen a folyadék, de azt hiszem, mindenki számára nyilvánvaló, hogy összességében és a legfontosabb területeken nemcsak jó, hanem kiemelkedő munkát végeztek a bulgárok annak ellenére - vagy éppen a bizonyítás miatt -, hogy ritkán kapnak világverseny-rendezési lehetőséget.
A VB eredményeit tanulmányozva a legfeltűnőbb a skandinávok mérsékeltnek sem tekinthető szereplése, kivéve a finneket, akik két arany-, két ezüst- és két bronzéremmel a legeredményesebb nemzet lettek. A klasszikuson a többi skandináv nemzet még tízbe sem jutott, a rövidtávon ugyanide két svéd és egy dán került. Az oroszoknak két arany, két ezüst, a svájciaknak, két arany és két bronz jutott. Rajtuk kívül az ukránoknak és a franciáknak egy-egy (váltó)ezüst, az ausztráloknak és nekünk egy-egy bronz jutott. Nem mindenki tűrte egyformán a kánikulát, ezek szerint. A nemzetek versenyét természetesen a finnek nyerték Oroszország és Svájc előtt, Magyarország tizedik.
Részletezzük ezek után a mieink produkcióját. Az egyéni versenyeken az utolsó magyar rajtja után indultam át a célba, és eléggé megdöbbentem, amikor első nap a klasszikus táv céljába érkezve egy tengerparti sivatagba érkeztem: felül a nap, alul a mély homok égetett, ráadásul a befutószakasz előtti átmenetet is a homokban szenvedték végig a résztvevők. A beérkezett magyarok között gyászos hangulat uralkodott: a meleg, az emelkedők és a tempó igen megviselte őket, aki nem hibázott, az sem lehetett elégedett az időeredményével. Kimerültek voltak, attól féltem, a hátra lévő napokra nem is tudják összeszedni magukat. Közben a hangosbemondó folyamatosan tájékoztatta a jelenlévőket bulgárul és angolul, az esélyesebbeknek előre jelezte, hogy éppen mennyi ideje rajtoltak, mikor várhatók a célban, a több éve esélyes svájci Regula Hulliger így nagy biztatást kapott a befutón. Nem sokkal később minden hírverés nélkül befutott egy lány magyar bozótruhában, ránézek az órámra: Hecz Kati második. Mondom: MÁSODIK! Először nem hitték el, aztán odaszaladtunk hozzá, megvártuk a részidőit tartalmazó papírját, amiből láttuk: valóban 53 és fél percet futott, bő fél perccel többet Regulánál, és az is kiderült, hogy minden pontja rendben megvan. Ő maga megvárta, amíg kiteszi az eredményjelző táblára, hiszen mint mondta: nem hibázott, de szeretett volna gyorsabban futni. Ekkor már más nemzetbeliek is jöttek gratulálni neki a kitűnő eredményhez. Kedvünket az sem rontotta el, amikor az orosz Pereljajevát még kitették Kati elé, aki így végül a dobogó harmadik fokára állhatott fel. Nagy volt az öröm, hiszen Doma '96-os győzelme óta nem volt részünk hasonlóban.
Időközben megérkezett a versenyre két magyar vezető: Deseő László, az MTFSZ alelnöke és Borosznoki László ügyvezető elnök, akik Romániából jöttek át a csapatnak szurkolni. A legjobbkor jöttek!
A rövidtávú selejtező szintén azt jelezte, hogy lányaink eredményesebbek. A három-három selejtező futamból az A döntőbe 4 lány: Bíró Alma (15. helyen), Domján Zsuzsi (5.), Hecz Kati (16.), Makrai Éva (7.) és két fiú: Molnár Attila (6.), Sprok Bence (9.) jutott be. Dedinszky Imre (22.) csak másfél perccel csúszott ki. Farkas Zsuzsi és Cserpák Zsolt kiesése meglepetés volt számomra. Végül is hatan jutottak az A döntőbe a tavalyi hárommal szemben.
A harmadik versenynapon a rövidtávú döntő során ismét nehezen érkeztek a mieink. A rajtban összeszedettnek tűnt a társaság, mindenki koncentrált, és bíztam bennük, hiszen a rövidtávú selejtező-döntő típusú versenyzést többször megbeszéltük, sőt edzőtáborban gyakoroltuk. A célban viszont átalakult a papírforma, bár a selejtezőben nyújtott teljesítmény iránymutató volt. Óriási meglepetés és nagy siker Domján Zsuzsi 9. helye! Zsuzsi még csak 16 éves, és már a selejtezőben is hibátlanul egyenletes teljesítménnyel, jó tempóban futott, s bár a döntőben több jó versenyző indult mögötte, végül is közülük már csak ketten előzték meg. Mellette meg kell említeni Makrai Évi 17. helyét, ami szintén kiemelkedő. Kár, hogy Hecz Kati hibázott, de így is jobbat futott eddigi rövidtávú eredményeinél. Most esélyesen már nehezebb volt koncentrálni. A fiúk közül Molnár és Sprok tisztességes közepes eredményt ért el, Cserpák a B döntőben hasonlót.
Negyedik nap a váltó következett. A váltók összeállítását már itthon megbeszéltük, és nagyon indokolt esetben szándékoztam csak változtatni rajta. Nos indokot lehetett találni, de a részidőtáblázatok adatainak áttanulmányozása után úgy döntöttem, hogy csak a fiúknál teszek egy kisebb módosítást. A lányoknál Hecz Kati mellé Farkas, Bíró és Makrai közül kettő kerülhetett be, és mindhármuknál komoly érv szólt szereplése mellett (és ellene is), amelyek kiegyenlítették egymást, ezért maradt az itthon megbeszélt összeállítás, amelyre lelkileg is felkészültek. Domján Zsuzsi szereplése a magyar váltóban szóba jött, de úgy gondolom, két kimagasló futás után egy esetleges gyengébb szereplés felelősségteljes váltószituációban többet ártana az ő reményteljes fejlődésének, mint amennyit javíthat csapatunkon (ha nem fáradt el addigra). A fiúk esetében úgy tűnt, hogy Szász és Tas kevésbé vannak formában, Molnár (és Cserpák) fizikailag (is) jobbnak mutatkoztak. A sors fintora, hogy bár a két férfi csapatunk között nem látszott nagy különbség, mégis a második csapatunk lett jobb, nem is kevéssel. Makrai Éva első, Domján Zsuzsi harmadik futó volt vegyes váltóban egy horvát lánnyal.
Én már többször éreztem úgy utólag, hogy másképp kellett volna a váltó-összeállítást megalkotni, és most is volt bennem némi kétség, hogy jól döntöttem-e, az eredmények viszont azt mutatják, hogy más felállásban sem lettünk volna jobbak. Ez, azt hiszem, nem az én érdemem, hanem az adott versenyzők közel hasonló teljesítménye.
Megszületett harmadik egyszámjegyű eredményünk! Ismét a lányok tettek ki magukért: hetedikek lettek. Almának még nehezen jött össze, de Farkas Zsuzsi nagyszerűen futott, Hecz Kati pedig még jobban (6. legjobb időt érte el). A fiúkkal is elégedett vagyok, azt reméltem, hogy az első 15-ben végeznek, ez megtörtént, és ha a másik - az egyes - csapat eredménye számít a nemzetek közti rangsorban, akkor ők 16.-ak lettek volna.
Ki kell emelnem személy szerint Hecz Katit (20 éves), aki nagyszerű dobogós helyet ért el a klasszikus távon, majd három nap múlva hasonlóan futott a váltó befutó embereként. Fizikailag igen jól ment neki, annak ellenére, hogy ő maga nem volt elégedett magával, technikailag az első és utolsó futásakor igen jót alkotott, a rövidtávú selejtezőben és döntőben viszont sok és nem is kicsi hibát ejtett. Ez azt mutatja, hogy kiemelkedő képességei mellett több rutinra és nagyobb pontosságra van szüksége. Jó esélye van arra, hogy felnőttben is eljusson az élmezőnybe, amihez nemcsak futásban és tájékozódásban fejlődnie, hanem életmódja is jobban kell segítse teljesítményét a sikerekig.
Domján Zsuzsi (16 éves!) szereplése mutatja, hogy a lányoknál mennyire fontos az egyenletes, tájékozódási hiba nélküli haladás. Jó versenyző, nem ideges pálya közben sem, teljesen természetesen fogta meg pontját, amikor svéd ellenfele rossz irányba ment. Annak ellenére, hogy nem gyors, nagyon jó átlagsebességet ért el.
Makrai Éva (19) szintén nagyon tud összpontosítani versenyen. Sokat fejlődött fizikailag, ami elengedhetetlen volt a két jó futásához a rövidtávon. Kár, hogy térdsérülése kis mértékben hátráltatta. Terepen, térképpel többet akar futni, ebben komoly tartalékai vannak.
Farkas Zsuzsi (18) csak a váltószereplésével lehet elégedett, az viszont kiemelkedő: az ő ideje háromszor az ötödik helyet jelentette volna, tehát a következő két évben nagyon sokat tehet a női váltóért juniorban, illetve még hosszabb ideig felnőttben is.
Úgy érzem, Bíró Alma (18) tavaly jobb formában volt, mint most az érettségi és a felvételik után, ennek ellenére kihozta magából azt az eredményt mellyel a csapat egyenrangú - és a váltó hasznos - tagja volt, és lesz még inkább a következő években.
Molnár Attila (20) futotta a legjobb férfi egyéni helyezésünket (41. a rövidtávú döntőben), az ő legjobb futása viszont előző napon a selejtezőben volt. További fejlődéssel a jövőben a felnőtt csapat eredményes tagja lehet.
Sprok Bence (17) a legfiatalabb férfi versenyzőnk volt Várnában. Legfontosabb a tapasztalatszerzés volt számára, de küzdőképessége miatt komolyan számítottam rá a váltóban. A klasszikuson jól, de túl erősen kezdett, és elfáradt, hibázott. A rövidtávú selejtezőben nem bízott semmit a véletlenre, a legjobb magyar idővel jutott a döntőbe, ahol viszont elkövetett egy nagyobb hibát (harmadik nap fáradtsága?), így nem jutott az első húszba (15-be?), 45. lett. Váltóban a többiekhez hasonlóan futott. A következő évi csapatok meghatározó egyénisége lesz.
Cserpák Zsolttól (20) vártam a legjobb férfi eredményt, és előzőleg semmi nem utalt arra, hogy nem így lesz. A klasszikus táv mégis fizikailag túl nehéznek bizonyult számára, és az önbizalma a verseny végére sem tért vissza igazán, bár a rövidtávú döntőben már sokkal jobban futott. A váltóban első futóként nem találta meg a helyét. Felkészülése nagyon komoly, mennyiségét és intenzitását tekintve is, de felépítésben egy tájfutó szakember irányítását igényli.
Dedinszky Imre (18) a klasszikuson a legjobb magyar (47.), ez figyelemre méltó eredmény, a váltóban is a tőle várhatót nyújtotta. Jövőre már kulcsszerepe lesz a csapatban.
Tas Máté és Szász Bence felkészülését sérülések hátráltatták, nem tudom megítélni, hogy inkább lelkileg vagy ténylegesen. Tény, hogy egy-egy győztes részidejük ellenére nem jött össze nekik egy nap sem olyan eredmény, amivel igazán elégedettek lehettek volna. A váltóban a két legjobb magyar idő az övék. Felnőttben zavartalanabb és még keményebb felkészüléssel kerettagok lehetnek.
E rövid értékeléshez illeszkedik a jövőt illetően, hogy (nemcsak a juniorok között) a nemzetközi élmezőnybe kerüléshez nagyon hasonló téren kell fejlődnie szinte minden kerettagunknak. Hecz Kati kivételével komoly fizikai előrelépés szükséges már az élre kerüléshez is! A sérülések elkerülése miatt (is!) feltétlenül több hosszúfutást kell versenyidőszakban is teljesíteni! Még fontosabb pedig a tájékozódás biztos és pontos megvalósítása igen erős iramban (az élmezőny iramában). Minden kerettag érzésből tájékozódik, ami itt kevés, nagyon pontosan kell eljutni a pontközelbe, majd a pontra. Ennek gyakorlását várom versenyzőinktől, ezt kínálom az edzőtáborokban is. Ezen kívül csúcsjavításokat kívánok a különböző kontrollkörökön. Mindezeket szeretném az érintettek edzőivel is megbeszélni.
Röviden és szárazon ennyi a Junior VB története. Fiataljaink helyt álltak, és annak ellenére, hogy többen jobb eredményt vártak maguktól, a további fejlődésük szempontjából is hasznos volt a bulgáriai erőpróba. Azt szoktam mondani, hogy a nemzetközi eredményességre nem lehet csak itthon felkészülni. Elengedhetetlenül fontos a "skalpok gyűjtése": egy-egy erős mezőnyű versenyen vagy csak néhány átmenetben meg kell verni nagy ellenfeleket, és a sikeres teljesítményt "le kell másolni" minél többször! Ez adja meg a lehetőséget és az önbizalmat a későbbi eredményekhez. Ez most megvalósult, hiszen ha csak az átmenetek szintjén, de mindenkinek volt ilyen pozitív tapasztalata.
Ennek alapján sikeresnek ítélem részvételünket az 1999. évi Junior VB-n.

Hegedűs Zoltán szövetségi kapitány

MELLÉKLETEK
A Junior VB (JWOC) a jövőben
Egyik este Ove Gasbjerg - az IOF Foot-O bizottságából - összehívott egy megbeszélést, hogy a jelen lévő nemzetek csapatvezetőivel megvitassuk a következő témákat:
A Junior VB szerepe: a fő cél, hogy lehetőséget adjon minél több ország fiataljainak a részvételre, az egymással való találkozásra. Ennek érdekében a részvételi díj legyen a lehető legalacsonyabb, hogy a kicsi és fiatal tájfutó nemzetek is tudjanak csapatot indítani.
A JWOC programja: legyen legalább egy pihenőnap kötetlen programokra.
	1. nap:	Rövidtávú selejtező
	2. nap:	Rövidtávú döntő
	3. nap:	Klasszikus
	4. nap:	Pihenő
	5. nap:	Váltó és közös esti program
A klasszikus távú verseny: mindenki ugyanabban a mezőnyben futhasson selejtező nélkül (túl drága lenne még egy nap, a rövidtáv pedig nem alkalmas klasszikus távú selejtezésre). A rajtidőköz viszont legyen 2 perc, 180-nál több induló esetén pedig 1,5 perc.
Irányelvek: a kevésbé gyakorlott rendezőgárdák segítése érdekében készüljön részletes rendezési iránymutató a JWOC előkészítésére és lebonyolítására. Az alap Jan Heeremans kézikönyve.
Legyen két ellenőrző bíró. Ezt még megtárgyalják az IOF illetékes bizottságával.
Ezek a döntések szavazással születtek (nemzetenként egy voks), és az elkövetkezendő három évre vonatkoznak. Addig ezek a témák nem kerülnek újra vitára.

Vissza a Tájfutás 1999/5. tartalomjegyzékéhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!