Prognózis és a Tények
A serdülő és ifi EB-ről edzői szemmel és némi "magyarázkodással"

Egészséges bizakodással és nyugodt lelkiismerettel utaztam az EB-re. Tudtam, hogy a gyerekek többsége tisztességesen felkészült, és hozzáállásukon nem fog múlni az eredményes szereplés. Annak ellenére, hogy a múlt évi hazai kitűnő szereplésünknek köszönhetően kissé fokozódott az elvárás csapatunkkal szemben, meg voltam arról győződve, hogy nem vallunk kudarcot. A versenyek során teljesen nyugodt voltam, és remélem, ezt a gyerekek is megérezték.
Szeretném azonban elkerülni, hogy a "nagyokos" szerepkörében tetszelegjek, és nagyon nem szeretem a "na ugye, előre megmondtam" típusú megjegyzéseket sem.
Nos én nem mondtam meg előre semmit, de ezt tőlem nem is kérdezte senki.
Most az előzetes elvárásaimat úgy alakíthatnám, "színezhetném", hogy az a legideálisabban fedje elért eredményeinket. Nem teszem, mert megpróbálok őszinte lenni, és ma már ismerem annyira a csapatot, hogy tudjam, kitől mi várható. Önbecsapás lenne, ha utólag mást mondanék, hisz meg vagyok róla győződve, hogy az idő majdnem igazolni fogja elvárásaimat. Nem mindenkinek jött össze a képességeinek megfelelő eredmény, ez azonban nem az ő számlájára írandó. Részben betegség (Gyulai T.), részben sérülés (Csiszár A.) sújtotta csapatunkat. Másrészt tudnunk kell, hogy a versenyző csak azt a feladatot tudja eredményesen megoldani, amire mi, edzők megtanítottuk. Ráadásul ilyen fiatal körben még a formaidőzítés is kialakulatlan, és a rutintalanság is nagy mértékben befolyásolja az eredményességet (lásd váltóversenyek). Az, hogy nálunk a váltóversenyek elveszítették jelentőségüket, később is meg fogja kérdőjelezni eredményes szereplésünket ebben a roppant izgalmas versenyformában.
Most pedig visszatérnék arra, mit mondtam volna az EB előtt, várható szereplésünket illetően.

Ifi fiúkSerdülő fiúk
EgyéniEgyéni
Sprok Bence: Dobogós helyezés, akár a győzelem is elképzelhető.Sinkó János: 3-6. hely
Gyulai Tamás: Az első 10-be vártam. (Sajnos a verseny előtti héten napokig lázas beteg volt. Ez nem volt belekalkulálva.)Szűcs Levente: 20-25. hely
Dedinszky Imre: Az első 10-be.Gyulai Péter: 25-30. hely
VáltóVáltó
Ezt a három fiút dobogóra tartottam esélyesnek.A hatodik hely megszerzése már nagy eredmény lenne.
  
Ifi lányokSerdülő lányok
EgyéniEgyéni
Farkas Zsuzsa: Dobogós helyezés, esetleg a dobogó legmagasabb fokán.Fekete Zsuzsa: Dobogós hely, esetleg a legfényesebb érem.
Buknicz Tímea: 10-15. helyCsiszár Adrienn: 6-10. hely
László Dóra: 10-15. helyDomján Zsuzsa: 6-10. hely
VáltóVáltó
4-6. hely kitűnő.Minimum a dobogó

Ezek után valószínű közületek sokan felkapják a fejüket, és optimista álmodozónak fognak tartani. De nem és nem! Ezek a kislányok előbb-utóbb el fogják hinni, hogy nemzetközi mércével mérve is jók lehetnek. Le kell vetkőzniük e kishitűséget, és minél több nemzetközi versenyen megszerezni a kellő rutint. Csodálatos dolgokra képesek, ugyanakkor egy-egy gyermeteg hibát vétve az egész teljesítményüket képesek elrontani (edzőtábor: sok ellenőrző pont fogása, rutin).
Őszintén meg kell mondjam, a váltóverseny után el voltam keseredve gyengébb szereplésünk miatt (5. hely). Este beszélgettünk a történtekről, és én többek között a következőket mondtam: "Kislányok, higgyétek el, hogy ennél jobbak vagytok. Amennyiben ezt a versenyt ötször megismételnénk, legalább két alkalommal nyernétek, de a dobogós hely szinte biztos lenne." Nem állítom, hogy a beszélgetések hatására, de a Wawel Kupán négy serdülő kislányunk csodálatos eredményt produkált: 3 napon keresztül minden alkalommal a serdülő A kategória első négy helyét egyszerűen kibérelte (csupán a köztük lévő sorrend változott).
Ennyit a prognózisukról, most pedig az eredmények.

Ifi fiúk
Sprok Bence: Kis csapatunk legkiemelkedőbb egyénisége. Céltudatos és következetes. Profi szemléletű versenyző, kiemelkedő teljesítményekre képes. Ismeri és számon tartja ellenfeleit. A legkisebb hibáit is felismeri, és tudja, hogy ennek következményei lehetnek.
Háromperces vezetése ellenére végigizgulta az orosz versenyző érkezését, és talán csak ő gondolta, hogy veszíthet ellene. Sajnos neki lett igaza. Tudom, hogy fájó a legutolsó pillanatban lecsúszni a dobogó legmagasabb fokáról, de az én megítélésem szerint ez nem vereség. Bence teljesítményét csodálatosnak tartom, és csupán egy kis szerencse hiányzott, hogy az érem a legfényesebben csillogjon. Meggyőződésem, hogy erre sem kell sokáig várnunk.
Egy kis részidő-összehasonlítás:

1. Khramov: 1:37; 0:55; 1:16; 4:07; 1:35; 1:59; 3:13; 2:14; 3:45; 4:22; 0:33; 2:33; 2:15; 2:03; 1:25; 8:15; 3:15; 1:51; 1:08; 1:19; 4:19; 2:06; 1:07; 2:37; 0:30; 0:45; 3:20; 0:52; 2:26; 0:32

2. Sprok B.: 1:32; 0:48; 1:18; 3:49; 1:27; 2:14; 3:27; 1:52; 3:42; 5:45; 0:31; 2:37; 2:51; 2:23; 1:29; 5:57!; 3:29; 1:46; 1:10; 1:15; 4:34; 2:34; 1:12; 2:23; 0:47; 0:32; 3:27; 0:56; 2:38; 0:35

Miként a részidőkből is kiderül, a két fiú óriási csatát vívott. Nem mi veszítettünk, hanem az orosz fiú győzött.
Dedinszky Imre: Nem sikerült 10-be kerülnie, pedig nagyon akart. Talán kissé higgadtabban előbbre végezhetett volna. Voltak egészen kitűnő részidői, de végig ingadozott a teljesítménye. A 14. helyezést értékesnek tartom, mindössze 2.32 hiányzott a 10. helyhez. Szorgalma, hozzáállása biztosíték arra, hogy lesz ő jobb is.
Gyulai Tamás: Nagyon bíztam Tamásban, és főként a váltóban kulcsszerepet szántam neki. Sajnos az utazás előtti héten megbetegedett, és napokig lázas volt. A betegség nagyon megviselte, fizikálisan nagyon visszavetette. Képességei alatt teljesített, egyéniben 37. helyen végzett, a váltót pedig a 8. helyen hozta.
Hogy miért nem változtattam a váltó összeállításán? Nos, délután Fekete András tartalékként tét nélküli futásnál is gyengébb teljesítményt produkált, mint Tomi (93.22, ill. 104.43); ráadásul a rutin is Tamás mellett állt.
Bence ismét ragyogóan futott, és a váltónk harmadik tagját, Imit a 6. helyen váltotta. Sajnos Imre nem tudott javítani, sőt a német csapat is megelőzött bennünket. Az orosz csapat diszkvalifikálása miatt azonban maradtunk a 6. helyen. Mellesleg az oroszok hibáját a korábbi egyéni győztes Khramov követte el (hibás pontfogás) - igazolva azt az állítást, melyet a gyerekeknek mindig hangsúlyozok, hogy a váltóversenyeknél a végső helyezés csak az eredményhirdetéskor derül ki. Érdemes tehát az utolsó pillanatig küzdeni.

Serdülő fiúk
Sinkó János: Az EB meglepetése. Csodálatos teljesítményt produkált. Bátran kezdett, majd kissé visszafogta magát, és miután érezte, hogy mekkora lehetőség előtt áll, ismét beleerősítve győzött. Tudtam, hogy jó eredményekre képes, hisz emlékeztek, a válogatókról szóló irományomban is említettem, de ott mindig a második napon produkált kiemelkedőt. Nos úgy tűnik, megszívlelte a kritikát, és rögtön az első napra összpontosított. Köszönjük, Jani! Nagy örömet szereztél az egész magyar tájfutó közösségnek. További kemény munkát és sok-sok hasonló sportsikert kívánunk neked.
Ide kívánkozik egy megjegyzés, mellyel érzékeltetni szeretném a sport által nyújtott katartikus - a fellegekbe repítő, majd porba sújtó - élményt.
Kis csapatunknak végig kellett élnie, hogy kb. 2 percen belül a fényesen csillogó mennyországból a pokol legsötétebb bugyraiba zuhanunk vissza. Miközben Sinkó Jani csodálatos győzelmét ünnepeltük önfeledten, megérkezett az orosz versenyző, hogy másodpercekkel csupán, de megfossza Bencét a győzelem babérjaitól. Mit mondjak, nehéz volt visszatartani könnyeimet.
Szűcs Levente: Nagyon tetszett. Korát meghazudtolóan jól versenyzett. 23. helye ebben a mezőnyben egészen kiváló (71.12).
A váltóban első futóként a 6. helyen érkezett, mindössze 3,5 perc hátránnyal a vezető cseh csapat mögött. Óriási teljesítmény!
Gyulai Péter: Előzetes várakozásomnak megfelelt, hisz 30. helyen végzett, időeredménye (81.13) azonban elmaradt kissé a terveimben szereplőktől.
Délután ezen a pályán Valler Ferenc 72.44-et teljesített, ezért őt indítottam a váltóban. Sajnos a váltó vele sem vált ütőképesebbé. A helyezéssel elégedett voltam (6. hely), az időeredménnyel kevésbé.

Ifi lányok
Farkas Zsuzsa: Zsuzsától dobogós helyezést vártam. Nem tudom az okát, de eléggé hullámzó teljesítményt nyújtott az egyéni verseny során. Voltak egészen kitűnő átmenetei, de voltak csúnya rontásai is. A győztes cseh kislánynál 9 átmenetben futott jobbat! A váltóban ezután Zsuzsa olyat produkált, amitől úgy gondolom a csehek idegrohamot kaptak. A korábbi győztes Omovára 11.22-t vert. Nem sok hiányzott a még nagyobb szenzációhoz sem, hiszen Zsuzsi befogta az orosz váltót is, de pechjére nekik a pálya utolsó szakasza rövidebb volt - 2. a magyar váltó.
Mindenesetre olyan boldogok voltunk, hisz az előzetes esélylatolgatás során a csehek bennünket még csak meg sem említettek.
Zsuzsa nagyon szép sportkarrier előtt (közben?) áll, de a megbízhatóság terén még van javítani való.
Buknicz Tímea: Számomra a magyar csapat legkellemesebb meglepetése. Csodáltam kiegyensúlyozottságát, ahogy versenyzett. Képességeinek mindig a legjavát nyújtotta. A 11. helyen végzett (59.17), ami önmagában is várakozás feletti, de mindössze 26 másodperc választotta el a 7. helyezéstől (58.31). László Dóra a 8. helyen váltotta, majd ő a 3. helyen adta át a képzeletbeli váltóbotot Zsuzsának. A megbízhatóság mintaképe volt.
László Dóra: Sajnos sérüléssel bajlódott, és ez érezhető volt teljesítményén is. Helyezése kissé elmaradt a várakozástól, időeredménye azonban jónak mondható.

Serdülő lányok
Fekete Zsuzsa: Esélyesnek tartottam a dobogóra, esetleg győzelemre is. Nagyon jól kezd, és a két első átmenetet megnyeri a győztessel szemben. A 3. átmenetben kissé megtorpan, de a 4.-ben ismét ő a jó. Ekkor következik be az ő "tragédiája": egy hosszú átmenetben, ahol percekkel jobb lehetett volna ellenfelénél, rossz döntést hoz, nem koncentrál, és oly messze kerül az ellenőrző ponttól, hogy csupán ebben az átmenetben 8 perc 11 mp hátrányt szed össze. Utána még 6 alkalommal fut jobb részidőt a győztesnél, de a hátrány behozhatatlan. A 9. hely nem rossz, de Zsuzsa ennél klasszissal jobb. Ismét hangsúlyozni szeretném, nem ő tehet a kudarcról. Hiányzik a rutin, a tapasztalat, versenyélmény. Ezzel együtt ő sportágunk egyik drágaköve, melyet tovább kell következetes munkával csiszolni.
Csiszár Adrienn: Tőle is többet vártam. Ő aránylag nyugodt, laza versenyző. Nem is tudom megmondani, miért kezdett ilyen gyengén, majd a hosszú átmenetet is elrontotta. Utána egy egészen kiváló sorozatot produkált, de ez már késő volt. A 14. helynél (57.58) sokkal többre képes.
Domján Zsuzsa: Sajnos az elejét Zsuzsa is elrontotta. Az 5., azaz a hosszú átmenet után magára talál, három egészen jó átmenetet produkál. Sajnálatos módon nem tudja állandósítani ezt az iramot, kissé elszürkül. Végül a 17. helyen végez (61.06), de ő ennél jobb.
Délután Fekete Anikó igazi tét nélkül, de 52.55-ot teljesít.
Ekkor úgy döntöttem, hogy Ancsát mindenképpen beteszem a váltóba. Úgy gondoltam, hogy Domján Zsuzsát hagyom ki (nagyon fájdalmas döntés volt számomra). És ekkor váratlan fordulat: Csiszár Adrienn végtelen sportszerűségről tett tanúbizonyságot: felajánlotta, hogy ő maradjon ki a csapatból, hisz bokasérülése miatt az utóbbi két hétben keveset edzett, súlyfeleslege van, és érzékeny a bokája.
Itt nyilvánosan szeretnék köszönetet mondani Adriennek, nagyon értékelem sportszerűségét.
Most pedig néhány mondat erejéig visszatérek a bevezetőben leírtakhoz.
Nagyon, nagyon boldog voltam, amikor Zsuzsika kitűnő futásáról értesültem a Junior VB-n. Talán számomra hálásabb dolog lett volna, ha elhallgatom, hogy én bizony ki akartam őt hagyni a váltóból. Nem teszem, mert a legjobb lelkiismeretem szerint igyekeztem dönteni az eredményes szereplés érdekében.
A változtatás ellenére, de az is lehet, hogy pont emiatt a váltónk "csupán" az 5. helyet szerezte meg. Lehet, hogy tévedtem (soha nem fogjuk megtudni), de nem tehettem meg, hogy egy versenyzőt, aki közel 10 perccel volt jobb társainál, kihagyjak a váltóból, és csupán szurkolásra kényszerítsem. Ma sem tennék másként. (Egyébként Csiszár Adrienn a Wawel Kupa harmadik napjára valóban annyira elfáradt, hogy igazolva tűnik kimaradása.)
Nos a váltóban Fekete Zsuzsa sem remekelt, a 8. helyen váltottunk (51.50).
Domján Zsuzsa (49.35) már a 3. helyen. Amikor Ancsa minden nyugtatás ellenére gyilkos iramban nekiiramodott a 3. etapnak, csendesen odasúgtam Tassnak: "Sajnos, ebből már nem lesz dobogó." Ezek a kislányok még nem tudják elviselni egy ilyen nagy verseny lelki terheit. Meg fogják tanulni!

Összefoglalva
Az EB nagyon sok kellemes és kevésbé kellemes tapasztalattal szolgált. Mindenesetre a verseny, az azt követő edzőtábor, továbbá a Wawel Kupa során úgy éreztem, hogy a társaság egyre inkább igazi "csapattá" formálódik. Már van tartása a csapatnak, hisz ha valahol elbotlunk, egy másik kategóriában átlagon felüli teljesítménnyel ezt pótolni tudjuk.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a csapatok közti pontversenyben elért eredményünk. Tavalyi hazai szereplésünket megismételve a 4. helyen végeztünk a 14 nemzet pontversenyében.
	1.	Csehország	456
	2.	Oroszország	396
	3.	Svájc		373
	4.	Magyarország	337
Úgy gondolom, jó úton járunk, de azért azt tudnunk kell, hogy ez csupán a kezdet! Minden edző, sportvezető és versenyző támogatására szükségünk van. Segítsetek!

Rendezés
A verseny rendezésében sajnos egyáltalán nem tükröződött a hagyományos német precizitás. Megérkezésünk másnapján új szálláshelyre kellett költöznünk, természetesen magunkkal vinni az előzőleg megkapott ágyneműt. Az étkezés kifogástalan, az információ azonban igencsak esetleges volt. A rajtlistából egyetlen példány készült, melyet a versenyközpont falán kifüggesztettek (és lapja hamarosan eltűnt).
Az edzők számára szinte követhetetlen volt, ki mikor startol (más nemzetek versenyzői). Az eredményhirdetés alkalmával egy régi film címe jutott eszembe: "Senki nem tud semmit". Ötpercenként jött valaki, és letett az asztalra valamit, majd ismét valaki, és áttette a másik oldalra. Ez így zajlott kb. fél órán keresztül, miközben a versenyzők egyre türelmetlenebbül adtak hangot nemtetszésüknek.
Volt még egy "üde színfoltja" a váltóverseny utáni pontbegyűjtő versenynek. A sebtiben összecsődített rajtolók előtt egy rendező a levegőbe repítette a térképeket, és "aki kapja, marja" alapon a versenyzők egymást lökdösve, taposva kapkodtak a levegőben szálló, majd földre hulló térképek után. Lehet, hogy konzervatív vagyok, de nekem a rajtoltatás ezen módja nem nyerte el a tetszésem.
Miként korábban is említettem, a váltóverseny után bizony el voltam keseredve. Miután azon melegében elemeztük a történeteket, megpróbáltam a versenyhez hasonló szituációban lebonyolítani a németországi edzőtáborozást.
Hétfőn délelőtt pihentünk, majd délután két normál pályán edzettek a gyerekek. Lehet, hogy megértették, mire gondolok, de nem akartam hinni a szememnek. Egy meglehetősen nehéz terepen fantasztikus időket produkáltak. Úgy tűnt számomra, hogy mindenki bizonyítani akar. És ami még örvendetesebb, a kisfiúk jártak élen (kis Gyulai, Szűcs Levi, Fodor Joci). Lesz tehát jövőre kitűnő serdülő csapatunk is, hisz a kis Pelyhe még nem is volt velünk.
Utána két napon keresztül a váltóval kapcsolatos problémákat elemeztük. Rendeztünk két tömegrajtos futást, majd öt háromfős váltó részére versenyt, ahol minden váltótag két pályát teljesített.
Óriási izgalmak közepette 80-83 perc között valamennyi csapat célba ért a hat pálya lefutása után.
Nagyon élvezték a gyerekek, és meggyőződésem, hogy sokat tanultak belőle.
Utólag nagyon sajnálom, hogy az edzőtábort nem sikerült korábbra szervezni, de sajnos a német partner fogadókészsége ezt nem tette lehetővé.
Majd rendeztünk egy váltóversenyt közös német-magyar csapatok számára (hét csapat). A korábbi Világkupa futam váltópályáinak lerövidített változatain futottak a gyerekek. (Ezt a versenyt német vendéglátóink készítették elő.)
Csütörtökön reggel indultunk edzőtáborunk helyszínéről, Quedlinburgból Krakkóba, a Wawel Kupára.
Látványosan, mondhatni hiba nélkül megrendezett verseny volt ez. Nagyon jó térképek, és egészen kitűnő magyar szereplés. Remélem, erről majd ír valaki részletesen.
Végezetül szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik a másfél hetes utunk során bármiben segítettek.
Harkányi Ádámnak, aki német kapcsolatai révén edzőtáborozásunkat megszervezte, költségtérítés nélküli szállást és korlátlan tornaterem-használatot biztosított számunkra, felvezetésben segített.
Vásárhelyi Tassnak, aki szinte minden tevékenységet magára vállalt (pénzügyek intézése, élelmiszer beszerzése, főzés, mosogatás, felvezetés stb.).
Két buszsofőrünknek, Horváth Zsoltnak és Teveli Csabának, mindenekelőtt azért, hogy biztonsággal célba juttattak bennünket. Minden kívánságunkat türelmesen teljesítették, még a főzésben is segítettek. Jó volt velük utazni, és ők is szívből örültek sikereinknek. Tiszteletbeli tájfutókká avattuk őket, hisz térkép alapján a leglehetetlenebb helyekre is "csont nélkül" eltaláltak.

Páhy Tibor

Vissza a Tájfutás 1999/5. tartalomjegyzékéhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!