Diákolimpia - belülről
Amikor elvállaltam a felkérést, legyek ellenőrző bíró a diákolimpia döntőjén, nem sejtettem, hogy 30 éves versenybírói ténykedésem során a legtöbbet éppen itt kell majd "intézkednem". Volt itt óvás, kódhiba, kint felejtett stekk, alig kivehető lyukasztások (többen a kétrét hajtott kartont próbálták átszúrni), bója tűnt el lyukasztóstól, állvánnyal együtt a váltó alatt stb.
Minden felmerült problémát igyekeztünk, igyekeztem a lehető leggyorsabban orvosolni, de egy pillanatnyi nyugalmam nem volt. Kezdődött azzal, hogy a kiszemelt két nyírségi terep közül az egyiket belvíz borította, ezért a tervekkel ellentétben az egyéni és a váltóversenyt is egy helyre kényszerült vinni a rendezőség. Ezután a váltó pályakitűzője - miután már belekezdett a tervezésbe - munkahelyi baleset folytán járóképtelenné vált, tehát nem tudta ellátni feladatát. Miután az új pályakitűző hozzáfogott a kitűzéshez, kiderült, akácvirágzás miatt a legfrekventáltabb helyekre méheket telepítettek - így az egészet át kellett tervezni az egyéni verseny céljának közelébe.
Munkám kezdete előtt konzultáltam a versenybíróság elnökével, ellenőrzéshez színes, tizenötezres térképet ígért az ellenőrzéshez. A döntő előtt 10 nappal tízezres, fekete-fehér nyomaton kaptam kézhez az ellenőrzőpontokat. Igaz, jutott mellé egy üres színes másolat is. De végül is ez lett a szerencse, mert így az ellenőrzés során még tudtam a térképet is helyesbíteni.
A Vas-erdő korábban is csak kora tavasszal számított kellemes terepnek, most viszont a sok víztől már a verseny idejére nyári méreteket öltött a csalán és az egyéb lágyszárú aljnövényzet (aki itt indult, biztos nem lesz reumás...).
A nevezési fegyelem megfelelt a szokásos magyar viszonyoknak. Egy sok versenyzőt nevező sportvezető éppen csak azt nem közölte, kérnek-e szállást és szállítást (s ha emiatt nem fértek volna fel a buszra vagy ők, vagy mások?). Neves versenyző nevezés nélkül állít oda, hogy ő bejutott a döntőbe, még a nevezési díjat is hajlandó megfizetni. (Még arról sem kapott otthon tájékoztatást, hogy itt nincs nevezési díj.) Akadt, akit nem a korcsoportjának megfelelően neveztek stb.
Az első napi rajt időpontja 3 órakor lett volna ideális. A mezőny egy része azonban csak aznap érkezett, emiatt a nullidőt fél 12-nél korábbra nem lehetett tenni. Azok viszont idegeskedtek, akik el akarták érni a délutáni vonatokat, hogy ne másnapra érjenek haza. Ők nem tudták megvárni az eredményhirdetést a Nagykálló Birkatanyán kiépített célban.
A váltóról külön érdemes szólni. A megyék által kiállított öt korcsoportú fiú és lány váltó először került ilyen formában megrendezésre. Sokan eleve nem is neveztek, hiszen nem volt elég emberük. Hazautaztak viszont olyan csapatok is egyéni után, amelyek dobogóesélyességéhez kétség sem férhetett. Mégsem lenne vonzó tehát a tájfutás leglátványosabb száma, a váltó? Vagy csak ilyen megoldásban nem? Az akár kísérletnek is tekinthető lebonyolítási forma mindenesetre újragondolandó. Három korcsoport esetén például több csapat indulhatott volna, s nem húzódik el olyan sokáig, és izgalmasabb a viadal. Még az élmezőny sorrendje sem alakult ki a verseny dereka táján, de a távollakók - érthetően - már az újabb tömegrajtot sürgették. Az meg a jó pozícióban lévőknek nem tetszett. Érdekek ütköztek, és igaza volt mindegyiküknek. Olyan döntés tehát eleve nem születhetett, ami mindegyiküknek tetszett volna. Még a hivatalos versenyszabályzat értelmezése is komoly vitára adott okot: a váltóhelyet úgy kell kialakítani, hogy a váltótársak a váltózónában egymás mellett fussanak - így szól az írás. Igen ám, de egy irányban, vagy egymással szemben?
Mindenképpen dicséret illeti a megjelent versenyzőket és vezetőket. Vitán innen, vitán túl a hőség, a csalán, a méhveszély s az eredményre való törekvés közepette is sportszerű magatartást tanúsítottak, ami - azt hiszem - ér annyit, mint a győzelmi jelképek. Mert persze azok sem maradhattak el. A dobogósok pólót és váltóban plakettet is kaptak a diákolimpia remekül sikerült, egyedi emblémájával. Viseljétek büszkén!
Kovács Attila ZSC
ellenőrző bíró
(Az ellenőrző bíró sok jogos kritikáját olvasva egy külső szemlélő kellően lesújtó véleményt alkothat az eseményről. Valóban, sok mindent újra kell gondolni a versenyzők és a rendezők oldaláról is, ha be akarunk kerülni a hivatalosan elismert diákolimpiai sportágak közé. A negatívumok mellett mégis köszönet illeti a nyíregyházi rendezőséget. A szigorú elvárások mellett, nevezési díj nélkül, új ötlettel gazdagítva rendezték meg az idei diákolimpiát. És jövőre, ki veszi át a feladatot, ki rendez hibátlanabb, jobb versenyt? Még nincs jelentkező... - a szerk.)
Vissza a Tájfutás 1999/5. tartalomjegyzékéhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!