Válogatott edzőtábor a Mecsekben
1999. február 9-14.
Ha még sok ilyen tél lesz, ennyi hóval, minden tájfutónak érdemes megtanulni sífutni... Most viszont egyikünknél sem volt léc, nem is terveztük a használatát, hiszen érkezésünk előtt két nappal még teljesen hómentes terepeken vártak minket a felvezetett pályák.
Legnagyobb sajnálatunkra viszont megérkezésünkkor 20-30 cm-es hó fogadott minket, ami hét közben még 15-20 cm-rel nőtt. Ilyen körülmények között minden elismerést megérdemelnek azok, akik végigcsinálták az edzőtábor programját, ráadásul az összterjedelem is csak keveset csökkent.
Kedden rögtön megérkezéskor egy délutáni térképes edzés következett, ami már előrevetítette a hét további részében ránk váró megpróbáltatásokat. Szerda délelőtt kontrollfutás 14,5 km-en. A továbbiakban még két technikai (csütörtökön és szombaton délelőtt), két délutáni résztávos edzés terep helyett ösvényen a hóban (szintén csütörtökön és szombaton), két hosszúfutás "aszfalton", azaz letaposott, de süppedős havon (pénteken és vasárnap), egy könnyű fartlek (szerda délutáni pihenőként). Péntek délután pihenőt tartottunk.
Látható, hogy a legerősebb napok a szerda, csütörtök és a szombat két-két edzéssel, valamint a vasárnapi hosszúfutás. A hóviszonyok miatt a technikai edzések páros futások formájában történtek, így az időméréses értékelés ezekben az esetekben kevésbé használható.
A társaság nagyon nehezen viselte el a mély hóban való futást. Ennek két oka van. Az egyik, hogy ez valóban nagyon nehéz, sőt térdmagasság esetén már kegyetlennek is nevezhető, ha valóban küzd és fut az ember. A másik ok pedig, hogy a résztvevők sajnos "nem használták ki" az eddigi havas napokat az alapozás során - pedig volt néhány - kemény futóedzések végzésére, annak ellenére, hogy sokan - igen dicséretesen - komoly atlétikai edzésmunkát végeznek.
Természetesen tudom, hogy aki megszokja az igazán erős tempót, annak szokatlan a nehezen futható - küszködős - terepen haladás. Csakhogy itt ellentmondásba ütközünk: ha az atlétikus edzésmunka eszközből céllá változik, és elvesztjük a tájfutó edzésmunka lényegét: az összetett követelményeket támasztó versenyekre egyoldalúan készülünk.
Tehát az eredményes felkészülés érdekében vállalni kell a - szintén nagy akaraterőt kívánó - szenvedős terepeken való edzéseket: mély hó, homok, legallyazás, mély avar, sziklás, köves talaj, mélyszántás stb. Annál is inkább, mert Skóciában valóban olyan nehéz terep várja a résztvevőket, melyre itthon a mély hó és a mélyszántás hasonlít legjobban, persze meredek hegyoldalakon, úgyhogy akinek az ottani sikeres szereplés a célja, annak "elemi érdeke" a szenvedésnek ez a formája.
Kicsit elkanyarodtam az edzőtábor programjától, de a tapasztalatokhoz ez is hozzátartozik, hiszen e közös edzések nemcsak közös készülést, hanem erőösszemérést, felmérést is jelentenek, egymásnak és számomra is. Meg is volt a rivalizálás a kerettagok között, bár - a fentiekre is utalva - inkább az utakon, mint az erdőben.
Az edzőtábor krónikájához tartozik, hogy a hazai katasztrofális útviszonyok miatt többeknek már szombat délután el kellett indulni haza, így hamarabb fejezték be a közös munkát, de vasárnap bizonyára önállóan teljesítették a hosszúfutást.
Összefoglaló értékelésként Domonyik Gábort kell kiemelnem, aki minden edzésen a legjobb volt, de a többiek igyekeztek lépést tartani vele. Az erdőben Dénes Zoltán és Eke Zoltán (utóbbi meghívottként állt helyt), a fizikai edzéseken Tas Dávid tűnt ki. A lányoknál Lubinszki Mária és Kovács Ildi küzdöttek legkeményebben a hóban, Hecz Kati az utakon jobb volt náluk. Akiket nem emeltem ki, azok is helytálltak: Kovács Betti, Makrai Éva, Jécsák Attila, Kiss József, Vonyó Péter, Cserpák Zsolt, Molnár Attila, Sprok Bence, Vizi Tibor. Pécsről Domján Zsuzsi, Somogyi Gergő rendszeresen és eredményesen, néhányan pedig alkalomszerűen látogatták edzéseinket.
Végül hadd köszönjem meg a pécsieknek, elsősorban dr. Kiss Endrének, Pavlovics Gábornak és Vonyó Péternek az edzőtábor megszervezésében és lebonyolításában nyújtott segítségét.
Hegedűs Zoltán
szövetségi kapitány
Vissza a Tájfutás 1999/1-2. tartalomjegyzékéhez!
Vissza a magyar nyelvû tájfutó információkhoz!