2. Az olimpiai részvétel akcióprogramja. Az ambiciózus terv mennyiségi és minőségi elemeket is tartalmaz. A nyári olimpiára kerüléshez legalább 75 tagország szükséges, amit a program szerint 2001-2002-re sikerül elérni. Az olimpiai részvétel valószínű időpontja 2012. A téli olimpiai programba kerülés ilyen jellegű kritériumait a szakág teljesíti, a fő cél a 2002-es játékok (Salt Lake City) programjába kerülés, melyről 1999-ben döntenek. A paraolimpiai mozgalom irányába is megindult a közeledés, de ehhez a másik új szakág, a trail-o fejlesztése is szükséges, hiszen egyelőre még kevés országban művelik.
3. Tájbringa VB kiírása. Az elnökség érvelésének kiindulópontja a tájfutás és a sítájfutás világbajnoki versenyszámként történő kiírása és az akkori részvételi arányok összehasonlítása alapján történt. Ehhez képest a tájbringa tényleg megérett az első világbajnokságra, hiszen a részt vevő országok száma minden bizonnyal 15-20 fölött lesz. A skandináv (norvég, svéd) szövetségek mindenképpen megfelelő - általános érvényű - követelmények kidolgozását tartották volna szükségesnek az új szakágak első világbajnoksága kiírása esetére. Végül a közgyűlés 21-2 arányban megszavazta 2002-re az első tájbringa VB kiírását. Egyelőre még nincs helyszín, de az elnökség kérte a közgyűlés hozzájárulását ahhoz, hogy a helyszín kijelölésének jogát a közgyűlés helyett ő kapja meg, hiszen ha meg kéne várni a következő kongresszust (2000. augusztus), akkor a rendezők számára viszonylag rövid idő állna rendelkezésre.
4. 13-8 arányban leszavazta a közgyűlés az első trail-o VB kiírását 1999-re. A tervek szerint ezeket a versenyeket a normál VB-kel együtt rendezték volna meg (ezt vállalták mind az 1999-es, mind a 2001-es VB rendezői is). A visszautasítás indoka valószínűleg az volt, hogy egyelőre kevés országban művelik a sportágat, illetve hogy versenyszabályzata (a tájbringának egyébként még el sem készült) alapján nem domborodik a verseny jellege.
5. A VB rendezésre pályázóknak pályázatukat 5 évvel a verseny előtt be kell nyújtani (az adott év január 31-ig). Az adott év közgyűlésének döntése után 12 hónapon belül aláírják a nyertes pályázóval a szerződést.
6. Munkaterv (1998-2000). Különösebb újdonságokat ez nem tartalmaz, a fő szempontok - a korábbi ciklushoz hasonlóan - a következők:
- az IOF és a sportág színvonalának emelése,
- az IOF és a tagországok erősítése,
- a négy szakág egyidejű fejlesztése.
7. Az alapszabály kisebb változtatásai, melyet elsősorban az IOF iroda költözése miatt kell elfogadni. Az IOF iroda 2 éve Finnországban működik, ahol be is jegyezték a szervezetet. Az alapszabálynak összhangban kell lennie a finn joggal.
A tagországok javaslatai a következők voltak:
1. Svédország: felül kell vizsgálni a nemzetközi elit versenyek programját: úgy lenne célszerű megválasztani fontos versenyeink (VB) időpontját, hogy a média megjelenés szempontjából ez a legkedvezőbb legyen. Ezt a javaslatot elfogadtuk, bár hogy konkrétan mit is lehetne tenni ebben az ügyben, az nem egészen világos.
2. Finnország: a 2001-es VB-n a nézők jobb kiszolgálása érdekében GPS-technológia alkalmazásával szeretnék megoldani azt, hogy a versenyzők pozíciója folyamatosan követhető legyen egy képernyőn. Az elnökség kommentárja szerint ezen lehetőség alkalmazását a jelenlegi szabályok sem tiltják.
3. Finnország: mivel sítájfutó Világkupa versenyeket a szakág népszerűsítése érdekében minden évben rendeznek, ezért a finn szövetség javasolja, hogy a versenyek rendezésénél ügyeljenek az utazási költségek minimalizálására.
4. Finnország: a hagyományos tájfutás szakágban (foot-o) az előző egyéni világbajnok a megadott kereten felül (országonként 4 fő) indulhasson a selejtezőn. Ez a szabály tulajdonképpen a vezető, skandináv országok érdekeit szolgálja, de ennek ellenére 13-6 arányban a javaslatot elfogadtuk.
Világesemények helyszínének eldöntése:
- VB, 2003. Egyetlen pályázó volt: Svájc (Rapperswil/Jona). A VB szervező bizottságát Heinz Tschudin, korábbi IOF elnök vezeti. Egyhangúlag elfogadva.
- Sítájfutó VB, 2002. Egyetlen pályázó: Bulgária (Borovec). A bolgárok ezen VB mellett már korábban 1999-re két junior VB rendezését is vállalták (normál és sí). Egyhangúlag elfogadva.
- A már korábban kijelölt VB helyszínek is beszámoltak:
1999, junior VB: Bulgária, Várnától délre
2000, junior VB: Csehország, Nové Mesto na Morave (július 9-15.)
2000, junior sítájfutó VB: Szlovákia, Besztercebánya
- A következő kongresszus 2000-ben Ausztriában, Graz közelében lesz, együtt a Park World Tour hétvégéjével. (A rendezésre nem volt több jelentkező, így a helyszínt egyhangúan elfogadtuk.)
A tagsági díjak az új ciklusban sem fognak változni. A tagországokat hét csoportba sorolták. Az előző ciklushoz képest csak kisebb változások történtek. Hongkong az ismert politikai változások miatt a társult tagok közé került. A társult országok tagdíja a korábbi 1000 FIM (finn márka) helyett 200 FIM-re csökkent. Az első csoportba tartozó három tagország (Svédország, Norvégia, Finnország) éves tagdíja 81 000 FIM, a következő kategóriákban 28 000, 18 000, 9000, 4000, 3000. Az első csoport tagdíját távlatilag csökkenteni kell, most az olimpiai program költségei miatt - az említett tagországok egyetértésével - 2000-ig változatlanok maradnak az első kategória tagdíjai. Magyarország Ausztriával, Csehországgal, Olasz országgal, Oroszországgal és az Egyesült Államokkal együtt a 9000 FIM-et fizetők csoportjába tartozik.
Fentiek azt jelentik, hogy az IOF tagdíjbevételei az új ciklusban kis mértékben csökkennek (az éves tagdíjbevétel 543 000 FIM).
Az elmúlt időszakban az IOF-nek sikerült a szponzori támogatások segítségével tartalékot képezni, így nincs annak akadálya, hogy a köv-etkező két év költségvetését deficitesre tervezzék (az olimpiai program következtében).
Választás
A közgyűlések legizgalmasabb része az új elnökség megválasztása. Az elnöki és elnökhelyettesi posztokra nem volt új jelölt, így továbbra is ugyanazok töltik be ezeket a posztokat, mint eddig:
elnök: Sue Harvey (Nagy-Britannia)
elnökhelyettesek: Hugh Cameron (Ausztrália)
Ake Jacobson (Svédország)
Edmond Széchényi (Franciaország)
A megmaradt öt elnökségi helyre nyolc jelölt volt, mind az öt korábbi tag újra jelöltette magát. A 28 szavazó az alábbiak szerint adta le a voksát (nem volt kötelező öt jelöltre szavazni):
Thomas Brogli (Svájc) 21
Higino Esteves (Portugália) 20
Jordanka Melnyiklijszka (Bulgária) 18
Jan-Erik Krusberg (Finnország) 17
Bruce Wolfe (USA) 15
Rimantas Mikaitis (Litvánia) 15
Deseő László (Magyarország) 14
Flemming Nörgaard (Dánia) 12
Az utolsó bejutó helyen a holtversenyt újabb szavazás döntötte el az amerikai jelölt javára 16-12 arányban.
Mint látható Deseő László is nagyon közel volt az elnökségbe jutáshoz. A kulisszák mögötti beszélgetésekből valószínűsíthető a tájfutó nagyhatalmak szavazatait megszerezte, de a szavazásnál a rendes tagok szavazatai egyenrangúak.
A kongresszust a bizottsági ülések mellett egy speciális tájfutó verseny is színesítette. A résztvevők tetszőlegesen választhattak három pálya között (rövid/közepes/hosszú), igaz nagy különbség nem volt ezek között: 4,5-5,5 km közötti hosszúságúak voltak.
A rajtnál kaptunk egy 1:50 000 méretarányú térképet (kiadási idő: 1936), ezen két pontot kellett megfogni, a másodikon rögtön térképcsere is volt. Kaptunk egy 1:25 000-es térképet a hetvenes évekből. Néhány pont megfogása után egy friss 10 000-es térképet kaptunk. Itt a pontérintést a SportIdent elektronikus pontérintési rendszer segítségével ellenőrizték. A verseny utolsó szakaszára egy 1:5000 méretarányú térképet kaptunk, ahol a pontokat a trail-o szabályainak megfelelően kellett volna megfogni (ha ismertük volna ezeket a szabályokat).
Esetemben például bár a második legjobb időt futottam a közepes pályán, a trail-o pályán elkövetett hiányosságok miatt végeredményben a harmadik helyre szorultam.
Vissza a Tájfutás 1998/5-6 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!