Töprengek
a Junior Világbajnokságról (1998. Reims, Franciaország)
"A VILÁGBAJNOKSÁG" az ott részt vevők számára abban az évben a lehető legrangosabb verseny. Ez azt jelenti, hogy az indulók csúcsformában, a lehető legjobb eredményüket ezen a kiemelkedő eseményen akarják elérni, egy egész éves tervszerű és kemény edzésmunka eredményeképpen.
Így tesznek-e a magyar csapat tagjai is? Nem vagyok biztos benne, ugyanis néhány tényező ez ellen hat. A leglényegesebb az, hogy a kiemelkedő eredményhez elengedhetetlen a hit, az önbizalom a versenyző részéről, hogy érdemes küzdeni! El kell tudja képzelni, hogy elérheti a 9. vagy a 6. helyet, netalán a dobogóra állhat, sőt győzhet. Ma ez nincs így, sőt a versenyzőink (és a szakosztályok) számára sokkal fontosabbak az Országos Bajnokságok, mint a világversenyek. Az OB-k pontokat hoznak, a mezőny pedig ismert, mindenki be tudja mérni, nagyjából mire képes, tudja, ha jól hajt, abból kijöhet egy ilyen-olyan jó eredmény.
Ezzel szemben a világbajnoki mezőnyt nem ismeri, nem tudja, ő mire képes benne. A skandinávok, a svájciak, a csehek, az oroszok stb. nagyon jók, de az általa elérhető eredményhez nincs összehasonlítási lehetősége. Ehhez a VB-t megelőzően hasonló erősségű mezőnyben (valamilyen) eredményt kellene elérnie. Tehát rajthoz kell állni rangos versenyeken, melyek a válogatott programjában szerepelnek (ez az idén az év eleji pénzhiány miatt elmaradt), illetve szakosztályi szinten szervezve, és igen keményen, harciasan kell küzdeni. Minden kerettagnak kívánom, hogy mielőbb megtapasztalja: bármelyik ellenfél legyőzhető egy átmenetben, egy versenyen vagy akár a Világbajnokságon.
Ha elhisszük, hogy a világbajnokok "csak" az elvégzett edzésmunkában, a versenytapasztalataikban és az összpontosítási képességükben különböznek a legyőzöttektől, akkor gyorsan kész a recept: meg kell teremteni a lehetőségeket a klubokon belül és a válogatottban a versenyzők szakmailag megalapozott fejlődésére.
A fejlődés szakmai megalapozásához tapasztalatokra van szükség. Az idei résztvevők közül négy fiú és egy lány volt újonc a Junior VB-n, a többiek már tavaly, Hecz Kati tavalyelőtt is rajtoz állhatott, tehát a többség rutinosnak számít. Most a feladat: a tapasztalatokat felhasználva készített edzésprogram elvégzésével készülni a jövő júliusi bulgáriai VB-re. Több idei résztvevőnk elég világosan látja a felkészülés legfontosabb technikai és fizikai elemeit, és megvan benne az elhatározás megvalósítani azokat. A következő lépcső, ha elhiszik magukról, hogy megverhetik ellenfeleiket, és bízni fognak magukban.
A fenti gondolatok a VB alatt és után fogalmazódtak meg bennem, és egyben az elért eredmények elemzését is jelentik. A magam részéről bizakodom, mert láttam néhányuk szemében az elhatározást céljaik megvalósítására.
Mindeddig a versenyről, a nagy eseményről nem is szóltam, íme következzék:
12 versenyzővel és 3 kísérővel vettünk részt:
Biró Alma, Farkas Gabriella, Farkas Zsuzsa, Gyalog Zsuzsa, Hecz Katalin, Zsebeházy Eszter
Cserpák Zsolt, Friedrich Gábor, Molnár Attila, Sprok Bence, Szász Bence, Szűcs Gábor
2001-es csapat vezetője: Szopori Éva
csapatvezető-helyettes, sofőr, gyúró: Borosznoki László
csapatvezető, edző, sofőr: Hegedűs Zoltán
Az utazást tizenegyen egy személykocsival és egy mikrobusszal oldottuk meg, Németországban ismét (mint tavaly) Kocsis Feriéknél megszállva, a további 4 fő pedig egy Szopori Éva vezette hosszabb túra keretében (a 2001-es magyar Junior VB-re készülve) repülővel jöttek.
A programban egy saját és egy hivatalos terepbemutatót követően négy egymás utáni napon, pihenőnap nélkül, a klasszikus távon, a rövidtávú selejtezőben, a rövidtávú döntőn és a váltóversenyen álltunk rajthoz, teljes létszámmal.
A klasszikuson, mivel nincs selejtező az egy nappal megnövelné és megdrágítaná a programot tavaly mindenki egy mezőnyben, idén nevezés alapján A és B futamban rajtoltak a résztvevők. Nagy vita zajlik arról, hogy az IOF taglétszámának növekedésével hogyan oldják meg a klasszikus táv rajtoltatását, mondjuk több mint 300 induló esetén.
A legjobb magyar eredményt a klasszikus távon Hecz Katalin érte el 13. helyével. Ez nagyon jónak tekinthető, különösen az általa megszokottnál kedvezőtlenebb felkészülés után. Szeptembertől Budapesten lényegesen javulnak az edzési lehetőségei.
Említésre méltó Cserpák Zsolt rövidtávú selejtezőbeli 5. helye és Sprok Bencének (16 éves) a második váltócsapatunk második tagjaként egyedül teljesített futása, mellyel a legjobb magyarként 3,5 percet kapott a legjobb férfitől a mezőnyben. Biró Alma első futóként 8. helyen, igen jó pozícióban hozta csapatát. Nagy kár, hogy több jó váltóbeli teljesítmény külön-külön és nem egy váltóban jött össze. Ez különösen hangsúlyozza az erre a versenyszámra való speciális edzéseket, melyben az egyes pozíciókra a megfelelő embereket kell felkészíteni.
Mindezek után mondtam azt a csapat tagjainak, hogy legyen ez az utolsó Junior VB, amelyen tapasztalatokat szerezni vettünk részt. A következőn már képesek leszünk eredményt elérni. Hogy milyent, az a fiataljainkon múlik, magam részéről az "egyszámjegyűt" szoktam emlegetni
Nem ezzel akartam befejezni, de nem hagyhatom szó nélkül a rendezők teljesítményét, melyet sajnos a gyakorlatlansággal párosuló határozottság jellemzett. Nehéz érzékeltetni azt a csatát, melyet finn, svéd, svájci stb. csapatvezetők vívtak minden nap az angolul nem beszélő rendezőgárda helyett a svájci ellenőrzőbíróval a legelemibb követelmények teljesítéséért. Nem sikerült mindent elérniük. A leglényegesebb gondok rövid felsorolása: jellegtelen, ámde bozótos terep az első két nap, halvány pályabenyomtatás, a versenyzők csomagjainak a rajtból a célba szállításának megoldása minden nap csak az utolsó pillanatban, a váltóversenyen a fiúk második közös ellenőrzőpontjára egyszerre érkező 52 versenyző számára egyetlen elektronikus karton bélyegző, kevés és nem mindig változatos étel (főleg reggelinél) stb.
Abban reménykedem, hogy nem kell három évet várni a következő jól rendezett Junior VB-re!
Hegedüs Zoltán
Vissza a Tájfutás 1998/5-6 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!