A pályakitűzés fortélyairól
Az 1998. évi elméleti pályakitűző verseny eredménye és tanulságai
"Ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez
" gondolhatták sokan, hiszen csak húsz bátor vállalkozó akadt, aki vette a fáradságot, és megfejtette a Csabrendeki-erdő titkát.
Sok a húsz pályázó, vagy kevés? Ahogy vesszük
Ha arra gondolok, milyen gyakran kívánjuk egy-egy hazai versenyünk céljában, bárcsak alaposabban elmélyült volna a pályakitűző e mesterség rejtelmeiben, mielőtt abban a szerencsében részesített minket, hogy végigszenvedjük (és -káromkodjuk) alkotását a gyakorlatban, akkor kevés. De ha tekintetbe vesszük, hogy a vonzóan változatos, de nem túl nagy kiterjedésű Sümeg melletti terepen egy 95 perces F21A pályát elhelyezni mennyi fejtörést jelent, akkor már érthető, hogy csak keveseknek sikerült.
Az eredmények: pontszám/3 helyezési szám/5 táv / szint
1. Dénes Zoltán 9955 11 13.500 / 540
2. Lux Iván 9541 15 13.350 / 460
3. Sárecz Éva 8993 21 13.000 / 480
4. Bezekró Anonimusz 8762 23 13.065 / 650
5. Honfi Gábor 8752 23 12.000 / 400
6. Honfi Gábor II. 8261 40 11.900 / 355
7. Honfi Gábor III. 8043 45 11.040 / 350
8. Lovász István 8019 53 15.200 / 490
9. Lovász István II. 7819 64 15.100 / 500
10. Kovács Attila 7742 48 13.000 / 570
11. Mráz János 7592 50 13.500 / 500
12. Fekete Zoltán 7413 63 12.555 / 395
13. Szeredai László 7378 70 10.960 / 450
14. F.né Wengrin Ágnes 7117 70 10.750 / 280
15. Sárecz Lajos + Éva 7117 71 11.600 / 440
16. Fekete Zoltán 7029 70 12.570 / 395
17. Tóth Péter 6929 82 10,500 / 300
18. Gidófalvi Péter 6571 73 12.600 / 690
19. Maczák Tamás 6208 85 10.150 / 450
20. Fábry Pál 6039 86 11.350 / 520
(A pontszámok, melyek a kiírás szerint az eredményt adják, öt pontozó egymástól teljesen függetlenül adott értékeléséből a legmagasabb és legalacsonyabb elhagyásával kapott három pontszám összegei. Önmagunk ellenőrzésére bemutatjuk mind az öt pontozónál a helyezési számok összegét is. Láthatóan az élmezőnyben ez teljesen azonos sorrendet mutat.)
Már a kiíráskor számoltam azzal, hogy az eredményben megtestesül majd a pontozók eltérő szemlélete is, még a feltételrendszer alapos tanulmányozása után is. Ráadásul a pontozók nem feltétlenül egyfajta szemléletet, "iskolát" képviselnek. Ez persze így helyes. A szórás bemutatása kedvéért lássuk itt az általuk adott legmagasabb és legalacsonyabb értékeket.
B. L. 3661/2330; B. Gy. 4149/2038; D. L. 3242/1601; K. Z. 2901/1604; K. A. 3285/1096
Önmagam megnyugtatására elvégeztem egy próbát. Úgy kíséreltem kiejteni az egyéni pontszámok átlagmagassága és szórásai közötti különbséget, hogy a fentiek átlagától, azaz a pontozói középtől való távolságokat összegeztem pályázatonként, most már kiejtés nélkül mind az ötöt. Az első hat helyre ugyanazok jöttek be így is. A sorrend is majdnem ugyanaz, csak a harmadik és negyedik cserélnének helyet. Tehát megállapítható, hogy az értékelők szemléleti eltérései nem befolyásolták a nemes vetélkedést. (Ötleteket szívesen veszek!) A verseny értékelői Borosznoki László, Bozán György, Deseő László, Kiss Zoltán és Kopanyecz Attila voltak. Köszönet nekik a gondos és alapos munkáért.
Néhány gondolat a tanulságokról, szabadon:
- Jó eredményt csak úgy lehetett elérni, ha valaki alaposan értelmezte a feladatot, felismerte, hogy ki kell használni a megadott győztesidőbe beleférő távot, hiszen azonos minőségi színvonalat feltételezve az eredmény a távval korrelál. (Honfi Gábor láthatóan a dobogóról csúszott le, mert nem talált még vagy másfél kilométert hasonló minőségben, Lovász István pedig néhány hellyel előrébb végzett volna, ha nem kap levonásokat a pontozóktól a győztesidő túllépéséért.)
- A győztes pálya erénye, hogy végig színvonalas, úgy átmeneteiben, mint az ellenőrző pontok megválasztásában. Térképcsere nélkül igen szellemesen vezeti a pályát, elkerülve a csiki-csukikat, terepszakaszok vagy átmenetrészek ismétlődését, és még hosszabb átmenet is akad
Igazi telitalálat. Érdemes volna egyszer lefutni a valóságban.
- A többiek az élen térképcserét alkalmaztak. Ez jó lehet abból a szempontból, hogy több hosszú átmenet fér bele, illetve a legjobb részeken át lehet vezetni a pályát keresztül-kasul, többször is. Ez óhatatlanul az ismétlődések és ismerős szakaszok veszélyével jár a második körben.
- Az eredménytáblázatra tekintve képzeljük azt, hogy ez egy százalékosan minősítő verseny. Az I. osztályúak csoportjába tartozókról bátran mondhatom, hogy egyesületük büszke lehet rájuk, bátran adjon a kezükbe pályakitűzést kupa- vagy más versenyen.
A II. osztályúak nincsenek tehetség és fantázia híján. Több odafigyeléssel, igazi átéléssel és egy kis öntevékeny továbbképzéssel sokat fejlődhetnek, a jövő évi pályakitűzőn már I. osztályra lehet reményük. Ők képezik sportágunk pályakitűző utánpótlását. Addig azonban: csak óvatosan az oroszlánkörmökkel
Míg aki még a II. osztályt is alulról ostromolja, az egyelőre a felvezetésnél ne merészkedjen tovább a gyakorlatban. Át kell vennie az alapelveket, meg kell értenie, mi a pálya szerepe a tájfutásban, és a szemléletét, fantáziáját is élénkítenie kell.
Hasznos volna sportágunknak, ha évente rendezhetnénk egy ilyen erőpróbát, valamint elkelne egy önképzőkör jellegű "pályakitűzők klubja", amelynek tagjai évi néhány összejövetelen csiszolnák, fejlesztenék a szakmát és önmagukat. Minden versenyző nagy örömére. Vállalkozó szellemű fiatal titánoknak szívesen segítek egy ilyen tevékenység beindításában.
Gratulálok a győztesnek és a helyezetteknek! Nagy öröm lesz számomra, ha a legközelebbi bajnokságon átadhatom Dénes Zolinak az 1998 legjobb pályakitűzője díjat.
Deseő László
Vissza a Tájfutás 1998/4 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!