Terep
Nem kizáró ok a lehasznált terep, a hangsúly a jó terepen van. Az MK esetében a jó terep fogalomhoz az is hozzátartozik, hogy legyen az átlagosnál nehezebb, mert csak így lehet a nemzetközi megmérettetésre felkészülni. Tehát nem elég a részletgazdagság és a könnyű futhatóság, ettől még csak kellemes a terep, de kell egy kis bozót, szint, kőmező, vizenyő, mély homok stb. is. Persze jó lenne, ha nem kényszerülnénk erre az állandó kompromisszumra, tehát mindig ismeretlen és mégis alkalmas terepet választhatnánk, de az utazási nehézségeket is figyelembe véve, lehetőségeink korlátozottak. Szerencsés választás volt Várgesztes, ahol dacára az elég jó terepnek, 9 éve nem volt rangsoroló verseny, tehát a mezőny túlnyomó többsége számára ismeretlen. De megfelelő megoldás volt Orfű-Bános is, ahol az agyonversenyzett jó terepnek egy eddig alig használt sarkára helyezték a verseny javát. Az MK versenyek kiválasztásánál természetesen előnyt jelent majd, ha valaki viszonylag ismeretlennek mondható (netán sosem használt) tereppel jelentkezik, hiszen a külföldi szereplések során visszatérő probléma, hogy nincs gyakorlatunk a szokatlan terephez való gyors alkalmazkodásban. A verseny értékelésénél azonban ez nem lesz szempont. A versenysorozat összeállításánál pedig arra is ügyelünk, hogy összességében a terepek változatos képet adjanak, különböző felkészültségi elemeket igényeljenek az indulóktól.

Térkép
Az új térkép sem előírás az MK futamok számára, de ez a fogalom az utóbbi években el is vesztette értelmét. Profi térképészeink sokéves munkája eredményeként ma már számos terepünkről áll rendelkezésre olyan minőségű tájfutó térkép, amely akár változtatás nélkül is, de némi felülvizsgálatot és javítást követően mindenképpen alkalmas színvonalas verseny rendezésére. Szinte csak a pályakitűzőn múlik, hogy a térképet kitűnőnek vagy hibásnak látjuk. A rossz példákat nem akarom sorolni, egy kiváló viszont ide kívánkozik: Páhy Tibor (nyilván óriási időráfordítással) 7-8, sőt 19 éves térképekkel hibátlan, minden igényt kielégítő pályákat tudott kitűzni a válogatóra és a tavaszi edzőtáborra. Rohamosan gyakorlattá válik, hogy egy-egy nagy versenyre a térképet csak a felhasználásnak megfelelő példányszámban adjuk ki (persze kellő rátartással), és hosszú készletezés helyett a következő nagyobb versenyre felülvizsgálva, javítva, de teljes újrarajzolás nélkül nyomjuk újra. A két első MK futam térképének minőségére komolyabb panasz nem lehet. A Nagy-Kopaszon a sajátságos erdőművelés okozta elváltozások átvezetése korántsem sikerült teljesen, de az MK pályák az érintett részeket ügyesen elkerülték. A B pályákon indulók szenvedtek a bekerített területen, a térképjelekkel szinte ábrázolhatatlan, sem erdőnek, sem tarvágásnak, sem bozótnak nem nevezhető furcsa növénytársulásban eldugott pontokért; de ez szerencsére nem tartozik ide. A pályaberajzolást tekintve a távlatilag elérendő cél a számítógépes, élénkpiros színű, esztétikus megjelenítés a térképen, a kódok és pontmegnevezések rányomtatásával együtt, ahogy azt Sőtér Janó biztosítja rendszeresen. Az Eötvös MK indulói ebből a lényegesebbet, a térképpel együtt nyomott pályákat megkapták. Ezt azonban ma még nem tehetjük alapkövetelménnyé, sőt a korlátozott létszámok miatt még a hagyományos rányomtatást (kopott lila színnel) sem. El tudjuk fogadni a kézi berajzolást is, de a minimálisan szükséges követelmények kielégítésével. A két első MK futam éppen ennyit teljesített: a körök pontossága és olvashatósága rendben volt, a számokra jobb rá nem nézni. A probléma sajnos élő, idén is volt már egyébiránt jól sikerült rangsoroló verseny, ahol a berajzolás a színe, az erőssége, a szimbólok mérete miatt nem érte el a zavarmentes olvashatóság szintjét. Ez pedig minimumfeltétel egy versenyhez: a pálya emelkedjen ki a térképjelek közül még erdőben, borult időben, futás közben, viszonylag gyengébb szeműek részére is. Olyan finomságokat, hogy például a berajzolás viszont ne takarjon el a térképen a pálya teljesítéséhez fontos információt, sajnos illúzió lenne minden versenyünkön elvárni, de azért az MK értékelésnél ilyen apróságokról sem feledkezünk meg. Sokszor az erős ragasztó mázolja szét a pontmegnevezéseket, máskor a sokszorosítás nagyon halvány. Legalább a kódok legyenek könnyen olvashatók minden egyes térképen és minden bóján is!
A helyes térképfóliázásra a Mecsek Kupa MK részlege követendő példát adott: a térkép A/4-es méretre vágva (de a logikus útvonal még marad!), tökéletesen átlátszó, vékony irattartó fóliában; ugyanakkor a lehetőség adott, hogy aki ezt nem szereti, a rajtban egyetlen könnyű mozdulattal eldobhatja. Az a rendező viszont, aki ezt nem tudja biztosítani (csak nem méretes vagy gyengén átlátszó, túl vastag, gyűrődő stb. zacskója van), az jobb, ha nem is ad fóliát. Erre viszont az értesítőben aláhúzottan fel kell hívni a figyelmet, és közölni a térkép pontos méretét!
A verseny utáni tiszta térkép nagyszerű szolgáltatás a gyűjtők számára, de a többség, így az élversenyzők sem tartanak erre igényt. Ezt a költséget és energiát koncentráljuk inkább a versenyhez szorosabban kötődő dolgokra! Persze érdemes megszervezni a térképárusítást (tiszta/összpontos/pályák változatban), hiszen a maradék térképek hasznosítása csökkenti az összköltséget. Konkrét igény is felmerült az MK pályáit tartalmazó térkép megvásárolhatóságát illetően, melyet ezúton is tolmácsolok a mindenkori rendezők felé.

Versenypályák
A Magyar Kupára vonatkozó sajátosságot a szigorú követelmények közt találjuk: térbeli elválasztás, tehát a pályák vonalvezetése markánsan különbözzön a kupaverseny többi pályájától, és a hat kategória ellenőrző pontjai csak elenyésző mértékben (pl. a cél közelében) lehetnek közösek a többi kategória pontjaival. Ez lényegi szabály, a kiemelt nehézségi fokozattal és a létszámkorláttal összhangban tulajdonképpen ez különbözteti meg a Magyar Kupát a sok-sok kupaversenytől és bajnokságtól. Célja, hogy úgy az előkészítés minden fázisában, mint a verseny folyamán mindenféle zavaró körülményt távol tartva, egyenlő és ideális feltételeket biztosítsunk az élversenyzők összecsapásához. Ebbe beletartoznak a jól ismert zavaró apróságok kiszűrése, például csoportosulás a pontoknál, kérdezősködés, kiáltozás, nyomtaposás a gazban, lihegés a menő nyakában, kidöntött állványok, hosszan sorolható; és ezek az egyes versenyzők számára erősen eltérő mértékben jelentkeznek, tehát a verseny tisztaságát rontják. Ezen apróságoknál azonban sokkal jelentősebb szakmai szempontok is indokolják az előírást. Nagyon gyakori eset, hogy az elsőként kitűzött, jól sikerült elit pályát a később ráépülő többi egyszerűen tönkreteszi. Még gyakoribb eset, hogy a mindig időhiányos felvezetés során a kirakott kismillió pontból éppen az elit pályán sikerül felcserélni a kódot, vagy egy gerinccel odébb rakni a bóját, nem találván a letépett stekket. De a szövetségi kapitány vagy a legsikeresebb edzők szívesen sorolják a további szakmai indokokat. Tudjuk, ez a szétválasztás többletmunkát jelent. De egyúttal esélyt a magasabb színvonalra, a nagyobb biztonságra. Kell hozzá egy felelős személy, aki csak ezért a hat kategóriáért felelős, de ennek viszont abszolút ura! A stekkeléstől a felvezetésig, a térképek berajzolásától a rajtba kihelyezéséig, az indulási jogosultságtól a szúrók állapotáig mindent képes ellenőrizni (nem megcsinálni, hanem kézben tartani!). És persze a pályakitűzésre még több időt fordítani. Ha 30 helyett csak 6 pályával foglalkozik, akkor egy pályára ötször annyi ideje jut, és ötször annyi fejtöréssel (ebbe beleértendő a terepszemle is) összességében sokkal kevesebb ellenőrző pont megadásával is képes jobb pályákat csinálni, mint ha gondolkodás nélkül teleszórja a terepet pontokkal. Hiszen már 40-50 pontból is szinte kimondhatatlan számú pályaváltozat készíthető, a 100-150 telepítendő pont a pályakitűző lustaságát, fantáziátlanságát tükrözi. A kitűzésre szánt többletidő sokszorosan megtérűl az előkészítés és a lebonyolítás során, hiszen szinte minden jóval egyszerűbb, rövidebb, biztonságosabb, olcsóbb lesz. Gondoljunk csak a stekkelésre, az ellenőrzésre, a pontmegnevezések gyártására, a pályaberajzolásra, a pontfelszerelések előkészítésére és felvezetésére, kiértékeléskor a szúrók ellenőrzésére. Gondolom, felesleges folytatnom. Márpedig biztos vagyok benne, hogy bármelyik kupaversenyt rendező egyesületnél akad erre alkalmas személy, csak a feladatkört és a felelősséget kell a jó magyar megszokottnál pontosabban megállapítani.
Az igyekezet a térbeli elválasztásra a három versenyen kétségtelenül érzékelhető volt, de a megvalósítás elmaradt a kívánatostól. A Mecsek Kupa külön rajttal eleinte szépen elválasztotta az elit mezőnyt, de aztán elkezdtek szemből jönni a többiek, azonos nyomvonalon. Pedig tavaly a Hungária Kupán ugyanezen rendezők valósítottak meg (felkérés nélkül) egy mintának is ajánlható sikeres elválasztást, ahol maga a versenyterület is 2/3 részben eltért a többiekétől. A Semmelweis időbeli elválasztással próbálta kiküszöbölni azt, ami térben nem sikerült, de még így is bőven akadt az elit pontokon bóklászó egyéb versenyző. Az Eötvös elit pályái ugyan 100%-ban elkülönültek a B, C kategóriáktól (ezt meg egy óriási kerítés is támogatta), ugyanakkor meghökkentő módon azonosak voltak az A pályákkal, és egyszerre rajtoltak. Enyhén szólva, nem így képzeltük! Biztos vagyok benne, a szövetségi kapitány nem örült annak, hogy tanítványai felkészültségi állapotáról a rajttól célig történő kényszerű együttfutással győződhet meg. Az azonos pályák ügyébe egyébként nem kívánok belebonyolódni, ez manapság az egyik legkedvesebb téma, lassan megér egy külön értekezletet, majd szabályozást. Személy szerint támogatom a jól megválasztott azonos pályákat, versenyzőként nagyon élvezem a gyakorlattá vált, és komoly színvonal-növekedést eredményező junior=szenior kitűzési elvet, de küzdök érte, hogy MK pálya azonos időben semmiképpen ne legyen azonos egyéb pályával, bármennyire is megkönnyíti a térképnyomtatást. Bízunk benne, hogy az őszi futamokon, kihasználva a hosszabb felkészülési időt, sikeresebben valósítják meg a térbeli elválasztást.
Magához a pályakitűzéshez nem kívánunk ajánlásokat tenni. Akik a tervezést elkövetik, többnyire sokszoros bajnok versenyzők, de legalábbis elméletileg nagyon jól felkészült sporttársak, akik ki tudják hozni a maximumot az adott terepből. Ez így is történt mindhárom futamon, de erről nyilatkozzanak inkább maguk a versenyzők!
Szeretnénk azonban felhívni a figyelmet, hogy sose feledkezzünk meg a pályák, útvonal-választási lehetőségek lefutással történő ellenőrzéséről még a véglegesítés előtt. Ennek során derülhet ki például, hogy egy, a térképen azonosnak látszó lehetőség a valóságban egy tüskebokros sáv miatt végzetes módon különbözik időben. Kérjük a várható győztes idők közlését a tájékoztatóban, már a mezőnyök ismeretében. Dicséret ezért a Mecsek Kupának, bár eredményjegyzéket még csak láttam, nem kaptam, így nem tudom, mennyire váltak be. Félreértés ne essék, nem kötelező minden versenynek azonosnak lennie, a versenyszabályzat csak javaslatot ad a győztes időre, és ez főképpen a kategóriák egymáshoz viszonyított helyes aránya tekintetében követendő. Sőt, az lenne a borzasztóan gépies, unalmas, ha minden verseny azonos hosszúságú lenne. Egy jól sikerült pályát nem szabad elrontani azzal, hogy kiegészítjük még egy fél kilométerrel, mert túl rövidre sikerült, vagy fordítva, levágjuk a legjobb átmenetet, mert túl hosszú lett a pálya. Viszont elvárható, hogy a versenyző tudja, mire készüljön. Önmagában a pályahosszak ehhez általában nem szolgáltatnak elegendő információt. Szélsőséges időjárás esetén a verseny reggelén még akár pontosítani is lehet a várható győztes időt. Ez terepfüggő, sok helyen az időjárás egyáltalán nem befolyásolja a haladás tempóját, másutt perceket vesz el az agyagdagasztás vagy a perzselő homok.
A felvezetés helyességének és a pontok meglétének ellenőrzése röviddel a nullidő előtt feltétlenül fontos. Javasoljuk, hogy a pontokat verseny közben is biztosítsa mozgó pontőr, két futó tartalék felszereléssel a kezében könnyen versenyt menthet. Ez persze nem lehet értékelési szempont, hiányát csak akkor vesszük észre, ha eltűnik vagy megrongálódik egy ellenőrző pont, de akkor nagyon.
A jó állapotú pontfelszerelés alapkövetelmény, mégse sikerül mindig biztosítani. Inkább kevesebb pont, de jusson mindegyikre két szúró, még akkor is, ha csak 20 MK futó fogja, és legyen idő a körültekintő telepítésre (találkoztam kidőlt állvánnyal, igaz késői indulással, remélem, az MK alatt még állt).

Nevezés, rajtlista
Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a szabályként meghatározott létszámkorlátok és az indulási jogosultságok megfelelőek. Senki nem szorul ki a Magyar Kupából, akinek ott lenne a helye, de korlátozza az oda nem valók indulását. Ha a legjobbak közül sokan nem neveznek, elvben gyengébb versenyzők is bekerülhetnek, ezért szóba jöhet egy határ meghúzása pl. valahol a 100. ranglistahely táján. Ez nem lényegi kérdés, a pályák nehézségi fokának kell biztosítania, hogy a magát túlbecsülő versenyző legközelebb reálisabb legyen. Aki viszont az előző év óta akkorát fejlődött, hogy vígan helytáll az elitben, annak valóban ott a helye. Kétfajta egyedi eset kezelésére az MK bizottság felhatalmazást kapott az elnökségtől. Ez alapján a kihagyás után visszatérő (sérülés, külföldi tartózkodás, szülés stb.), ranglistahellyel nem rendelkező, de korábban válogatott szintű versenyzők nevezését a létszámkereten felül elfogadjuk. Hasonlóan, a megfelelő rangsorhelyet előző évben még el nem ért, de egy év alatt óriásit fejlődő tájfutók nevezését a szövetségi kapitányok javaslata alapján létszámon túl is elfogadjuk. A rajtlista három héttel a verseny előtti közzétételére vonatkozó előírás azért született, mert gyakran hajlamosak vagyunk a rajtidők visszaigazolásának elsunnyogására, lásd legutóbb az Eötvösön, holott a versenyszabályzat előírja. Tűrhetetlen állapot, a versenyzés fogalmával összeegyeztethetetlen, hogy úgy kényszerüljön egy sportoló hajnalban útnak indulni, hogy azt sem tudja, délelőtt, ebédidőben vagy esetleg késő délután kerül őrá a sor. Ez nem verseny, ez uli-bulinak is gyenge, ilyesmi magára valamit is adó sportágban nem létezik. Hát még egy élversenyző esetében, gondoljunk bele! A másodpercek és a tizedek lefaragása érdekében az egész életük, napirendjük, a táplálkozásuk mindig percre és grammra megtervezett, és szigorúan betartott; csak éppen a verseny napjára nem tudják, hogyan készüljenek, mikor és mennyit ehetnek, hány órát töltenek majd várakozással. A három héttel ugyan lehet, hogy túllőttünk a célon, elég lesz, és formájára nézve is kielégitő, ha a két héttel korábbi versenyen szemlére kifüggesztik és/vagy szórólapon kiosztják a Magyar Kupa rajtlistáját. A három hét alapot szolgáltatott a Semmelweis és az Eötvös rendezőinek, hogy a Magyar Kupára hat, illetve öt héttel korábbra kérjék a nevezést. A határidő megállapításának jogát természetesen nem akarom elvitatni a rendezőktől, de a külön határidőre nevezés értelmetlen, felesleges terhet ró az érintett egyesületekre.
Nem részleteztük a szabályok ismertetésekor, hogy mit jelent a tartalék fogalma az MK rajtlistájában. Nos, ez várólistát jelent, amelyre kategóriánként az a 2-3 versenyző kerülhet, aki az elitbe nevezők közül a létszámkorlát következtében éppen kiszorul, tehát a korcsoport alacsonyabb fokozatába kerül az adott versenyen. Amennyiben az MK-ra besorolt indulók közül egy vagy több versenyző nem jelentkezik a versenyen, akkor lehetőség van a várólistáról a helyükre lépni. Helyszíni pótnevezésről azonban szó sem lehet! Akkor sem, ha a létszámkorlátok betöltetlenek. Itt is van egy félreértés, amit szeretnék eloszlatni. Nem arra törekszünk, hogy a létszámhatárokat elérjük, hanem az a fontos, hogy a legjobbak ezeken a kiemelt versenyeken vegyenek részt. Tehát akár 5-6 résztvevővel is lehet egy kategória versenye sikeres, ha azon az élmezőny küzd méltó színvonalú pályán. Persze a naptári ütközésekre a jövőben jobban ügyelünk, de idén pont a tájfutás szempontjából legkellemesebb hónap, a május teljesen összezilálódott: két választási forduló, a ballagás, továbbá a hétvégekhez kapcsolódó ünnepek (május 1. és pünkösd) tették kiszámíthatatlanná a megszokott szombat-vasárnapi programot. A ballagás még mindig kisebb traumát okozott az Eötvös MK, mind a diákolimpia számára, ezért is cseréltek időpontot.
A cikksorozat következő részében szándékozom elemezni, hogy az elit kategóriák milyen kihatással vannak a többi kategória megrendezésére, milyen nehézségeket okoznak a rendezőknek és a nevezőknek. Ehhez kapcsolódóan gyűjtöm majd csokorba az összes szervezési kérdést.

Rajt
Mindenki előtt világos, hogy az előírt legalább négyperces (rövidtávú versenyen kétperces) indítási időköz egymás befolyásolását, zavarását kívánja csökkenteni. Ugyanakkor, bár nincs rá előírás, nem javasoljuk ennél nagyobb időköz alkalmazását sem, amennyiben nincs rá nyomós indok. Az időben elnyúló verseny ugyanis még azt a csekély érdekességet is megöli, amit a tájfutás a szemlélő számára tud nyújtani. Sőt, még maguk a résztvevők számára is szinte érdektelenné válik a verseny, ha vontatottan zajlik. A hosszú időtartam hátrányt jelent a közel azonos feltételek biztosítása szempontjából is, hiszen menet közben is gyakran következik be jelentős mértékű változás az időjárási viszonyokban, a megvilágításban stb. Ez persze a tájfutással járó adottság, minden versenyző tudomásul veszi, hogy egyszer szerencséje, máskor pechje van, de lehetőleg ne fokozzuk a szerencse szerepét. Érdekességként megemlítem, hogy egy tömegrajtos verseny beiktatása is felmerült a jövőben megvalósítható ötletként, amely a világversenyek váltóinak küzdelmét a hazai váltóversenyeknél jobban modellezhetné. Ajánlásként fogalmazzuk meg, hogy a verseny tájékoztatója tartalmazzon információt a rajtba vezető útvonalról; ne csak a hosszát adja meg, de egyéb jellemzőit is, hiszen nem mindegy, hogy az adott távot árnyas dorongúton vagy szederindákkal benőtt egyvágányú csapáson kell megtenni, ahol a sétáló gyerekek, kísérők minduntalan akadályt jelentenek. Szintén hasznos lenne a bemelegítésre alkalmas hely jellemzőiről is tudomást szerezni a tájékoztatóból. Nem jelent többletmunkát, hiszen a rajthely kitűzésénél ez a szempont sem kerülhette el a gondos pályakitűző figyelmét.
Bár ma már ritkán tapasztalható más változat, nem árt leírni, hogy a rajtolás módja minden MK futamon egységesen saját időből történő önkiszolgáló térképfelvétellel történik. A zavaró körülmények kiküszöbölése érdekében javasoljuk külön rajthely, de legalábbis külön rajtfolyosó létesítését az MK kategóriái számára, külön elhelyezett térképekkel. Örömmel konstatáltam, hogy a Mecsekben vállalkoztak a külön rajthely kialakítására, és nagyon sajnáltam őket, hogy belebuktak. Személy szerint nem tudok elítélő véleménnyel lenni, hiszen ilyen ocsmány időjárási körülmények közt én sem lettem volna képes hibátlanul elvégezni a feladatot, de hivatalból nem maradhat el a rosszallás. Örök tanulság, aki komoly verseny rendezésére vállalkozik, annak a legundorítóbb körülményekre is készülnie kell, és elegendő olyan személlyel kell rendelkeznie, akik minden helyzetben képesek a versenyt lebonyolítani. Egy pillanatnyi kihagyás, és a befektetett több száz munkaóra eredménye meghiúsult. Remélem azonban, ez a kudarc senkit nem tántorít vissza jövőre a Mecsek Kupától, hiszen annyi remek élményt jelentő napot töltöttünk már ezen a versenyen, amennyivel talán egyetlen más rendezvényünk sem dicsekedhet. A másik két futamon nem kaptunk külön rajthelyet, sőt a mérsékelt létszám miatt rajtfolyosók létesítése sem volt indokolt, viszont a rajthelyek kiválasztását minden dicséret megilleti. A tágas kialakítás, az éppen rajtolók azonnali eltűnése ugyan alapkövetelmény, mégis kevés versenyen valósul meg ilyen mintaszerűen. E két helyen ráadásképpen még a gyönyörű természeti környezet látványa is emelte a versenyhangulatot.
Ide kapcsolódik még a nullidő kérdése, az időbeli elválasztás lehetősége, amelyet szintén javasolunk, de csak abban az esetben, ha az általa nyújtott kétségtelen előnyöknél nem nagyobbak a vele járó hátrányok.
Ezzel az a baj, hogy 30 perc eltérés, ahogy Várgesztesen tapasztalhattuk, nem ér túl sokat, viszont zavart azt okozhat. 60 percnél nagyobb eltérés esetén pedig már utazási gondok jelentkezhetnek, rövidebb őszi napokon pedig egyszerűen bele sem fér a rendelkezésre álló időkeretbe.

Cél
A célterület azonos, de külön célkapu vagy külön befutófolyosó kialakításának lehetősége adott az MK rendezői számára. Ez ugyan többletmunka, de a látvány emelése mellett az értékelést hatékonyan elősegítő szerepe is megfontolandó. A rajtszám viselése az elitek számára gyakran a pályahurkok, nyolcasok és körök miatt kötelező, de javasoljuk egyéb esetben is, hiszen a közönség tájékoztatását is szolgálja.
Egyfelől ajánljuk a részidőközlést élőben, hiszen versenyhangulatot áraszt, másfelől tudjuk, hogy nagy energiát köt le, és kellemetlen időben vagy technikailag nem jó megvalósítás esetén alig figyel valaki rá. Ha akadnak olyan rendezők, akiknek ez a feladat ragyogóan illik, de más tevékenységre nem alkalmasak, akkor érdemes foglalkozni vele. Tervezünk felállítani egy kis adatbázist az MK versenyzőiről, hogy amennyiben akad alkalmas technika is, alkalmas szpíker is, akkor tudjon értelmeset mondani. Kisebb ráfordítással megvalósítható a részidők mérése néhány ponton; az eredményértesítőben történő közlés hasznos elemzésekre, viszonyításokra adna lehetőséget az edzők számára.
Az értékelésnél, eredményközlésnél alapkövetelmény a gyorsaság. Ha ez nem megy az egész mezőnyre, akkor itt is meg kell valósítani a különválasztást, de a hat kategória szereplőinek eredményeit a befutást követően feltétlenül perceken belül ismerni szeretnénk. Könnyítené az értékelést, ha minőségi versenykartont használnánk, hiszen aki valaha is csinálta, az tudja, milyen gusztustalan dolog az összeragasztott, vizes, sáros kartonokkal a huzatos sátor sötétjében, fagyos kézzel bajlódni. Kérjük, hogy az elit eredmények térben a többitől elkülönítve, sok ember számára egyidejűleg hozzáférhetően, jól olvashatóan jelenjenek meg. Ebben a támakörben a három lezajlott verseny az átlag rangsoroló kívánatos szintjét teljesítette, de nem adott többletet a Magyar Kupa számára.
Nem mellőzhető probléma a pályainformációk átadásának lehetősége. A korlátozás szükséges, de jó megoldás nem létezik. A többféle korlátozó módszer együttes alkalmazását ajánljuk annak érdekében, hogy a közel azonos feltételek elve ne boruljon fel teljesen. A távoli rajt sokat segít, és mindenkit egyformán érint. A hosszú rajtkarantén durván igazságtalan és megalázó, ezért amennyiben 30 percnél hosszabb fogság kiszabása szükséges, akkor azt a rajt- és célkarantén együttes alkalmazásával ajánljuk, ami az egy futót érintő időtartamot a felére csökkenti. Nyomatékosan felhívjuk a figyelmet, hogy a térképelvétel önmagában semmit nem old meg, az információátadás lehetőségét gyakorlatilag egyáltalán nem korlátozza, hiszen szinte mintegy, hogy a friss vagy az előző kiadású térképen mutatják meg a sportszerűtlen delikvensnek a rá váró pontokat. A térképelvétel éppen azokat hozza még hátrányosabb helyzetbe, akik még nem versenyeztek, nem edzettek a terepen, nincs még térképük. Sokan viszont a versenyre kinyomott új térképlapból is rendelkeznek már példánnyal. Tehát ez a sok fáradsággal, költséggel járó, több rendezőt foglalkoztató, csak részlegesen kivitelezhető tevékenység (hiszen akik csalni akarnak, úgyis zsebrevágják a térképet leadás helyett) nyugodtan el is hagyható. Sok bosszúságtól óvja meg a rendezőt és a versenyzőt (a vissza nem kerülő térképek okán) egyaránt. Az egész témakör azonban leghatásosabban kiváló pályakitűzéssel zárható ki, amely az átadható információ értékét elenyészővé tudja tenni.
A célterület kialakítása az egész verseny hangulatának egyik meghatározó eleme. A természeti adottságokat némi előkészítő munkával látványos mértékben tudjuk javítani, pl. irányító táblák, kordonok, kaszálás, gödörfeltöltés révén. Nem kielégítő parkolási körülményekkel sajnos a legjobb versenyt is tönkretehetjük. A főszponzor reklámanyagainak megfelelő elhelyezése és a média kiszolgálása természetesen elvben alapkövetelmény, de egyelőre kevéssé kell attól tartani, hogy ez a valóságban is bekövetkezik. Minden rendező törekszik a méltó díjkiosztásra. Maguk a díjak, a dobogó, a hangosítás, a szép környezet főként anyagi kérdés, az érthető beszéd viszont tisztán emberi, legalább ez legyen kifogástalan. A versenyzők jelenléte a lebonyolítás gyorsaságának függvénye. És persze az időjárásé, amelynek a verseny folyamán itt vagyunk a leginkább, gyakorlatilag teljes mértékben kiszolgáltatva. Az élversenyzők kérik, hogy ne ők legyenek az utolsók az eredményhirdetési procedúrában.
Végezetül kérem a Magyar Kupán induló versenyzőket, az érintett edzőket, a futamok rendezőit és minden érdeklődőt, hogy véleményeiket, javaslataikat mondják el, juttassák el az MK bizottság valamely tagjához, vagy az elnökségben a versenyrendszerért felelős sporttársakhoz (dr. Lux Iván és Zsigmond Tibor). Már néhány szavas versenyzői értékelés is igen hasznos lehet, s a többségi vélemények szerint formálódnak ennek az új versenysorozatnak a jellemzői.

Scultéty Gábor MK bizottságvezető
tel.: 457-9164, fax: 202-4965,
e-mail: g.scultety@opel.hu

Vissza a Tájfutás 1998/4 tartalomjegyzékhez!

Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!