Kalózok a láthatáron
A sportág jövője a tét! Ma megkárosítják a "fogyasztót"!


Témám: a párban futás és a tiltott információáramlás. Szándékom: gondosabb versenyrendezésre és kulturáltabb viselkedésre, a fair play szellemének átgondolására ösztönözni. Az idén már harmadik alkalommal tapasztaljuk, hogy kényelmi okokból, az egyszerűsíthető nyomtatás és pályatelepítés kedvéért, azonos pályákat terveznek több kategória számára is a rendezők.
Ezt lehet szabályosan, minden érintett érdekének figyelembevételével szervezni, mint pl. a mecseki Hungária Kupán 1997-ben, ahol az azonos pályán futó kategóriákat egymást követve rajtoltatták el. Ez megfelelt a Versenyszabályzat (továbbiakban vsz.) 9.1. pontjának: ha több kategória fut azonos pályán (ami kerülendő megoldás), akkor időben el kell választani őket!
Az idén már a Postás Kupán zsörtölődtek a versenyzők, néhányan pedig a tenyerüket dörzsölték (?) amiatt, hogy az F21A és F21E pályák a két nap során felcserélődnek. És ezt a tájékoztató füzetből mindenki észrevehette, mi több az Interneten sűrű levélváltás folyt a témában! Bár az időbeli szétválasztásra itt ügyeltek a rendezők, mégis több szempontból kifogásolható a lebonyolítás. Egyrészt ezzel a szisztémával teljes pályára vonatkozó pontos információsort adtak ki előre a második napi versenyről a futóknak, holott a vsz. 25. szerint a versenyen nem indulhat az, aki a verseny bizalmas adatainak – rajt, cél, ELLENŐRZŐ PONT, VERSENYPÁLYA – birtokában van! A versenyrendezők nem adhatnak ki semmilyen, a pályákra vonatkozó információt, mert az a verseny kimenetelét befolyásolhatja!
A pályakitűzés legfontosabb alapelve, hogy egyenlő feltételeket kell biztosítani a résztvevők számára!
Jelenlegi szabályzatunk ugyan nem fogalmazza meg külön pontban, hogy a tájfutó versenynek ismeretlen pályán kell lezajlania, de ez a mai napig még megmaradt egyetlen evidencia! A terep és térkép titkossága egyre kevésbé tartható követelmény. Ezzel az újdonsült rendszerrrel azonban egy új sportág körvonalai bontakoznak ki, a verseny előtti napon megadott tereppontok másnapi felkeresésére kell felkészülniük a versenyzőknek. Ezt akarjuk? Ez fogja közelebb hozni a nemzetközi élmezőnyt? Persze vannak pozitívan megítélhető oldalai is a dolognak, ha a pályaadatok nem "szivárognak ki", egyszerűbb a rendezés, összehasonlíthatók az eredmények stb.
A zsörtölődés másik indoka, hogy az A versenyre befizetők (pl. II. osztályú futók) nem kívánnak elit versenytávot, szintkülönbséget, és technikai nehézséget teljesíteni… A vsz. 12.1.2. rendelkezik a győztesidők vonatkozásában, és aligha hihető, hogy azonos pályán a kategóriájára előírt rövidebb győztesidőt teljesíti a "gyengébb" kategória! A kereskedelemi fogyasztóvédelemhez hasonlítva a jelenséget, úgy gondolom, hogy a versenyzők nem azt kapták, amire befizettek. Rendeltek egy adott győztesidejű (táv, szint, tájékozódási követelményű) pályát, és mást kaptak. Ha hosszabbat akarnak futni, befizetnek az F21A pályára. Úgy a 20, mint a 35 évesek! A versenyzőt nem érdeklik a rendezők problémái. Jogosan gondolják úgy, hogy a szabályzat szerinti "speciális tájfutó szolgáltatások" minőségrontás (átalakítás) nélkül érik meg a pénzüket. Sporttársak, próbáljuk elkerülni a kalózkodást!
Ugyanez a "szellem" kísértett a Mecsek Kupán is, de újabb elemekkel szembesültünk! Itt is több kategória szisztematikus összevonásával spóroltak meg szellemi és nyomdai erőfeszítést a rendezők. Itt is kiderült, de legalábbis gyanítható volt a turpisság, már a pályaadatok alapján. A férfiaknál három kategória is ugyanazt a pályát kapta, nevesítve az F21A, F20E, F35B. Utóbbi a nevezéseket követően F35A-ra változott?! Talán így az elvárható győztesidőkbeli különbség nem szúr annyira szemet? Mert hiszen a 21 évesekkel szemben közel negyedórával csökkentendő győztesidő beválásával itt sem sokat törődtek. Vagy talán a 21-es mezőny burkolt kritikájával álltunk szemben. (Az említetten kívül más, a győztesek és helyezettek, illetve a rajtidők ismeretében feltételezhetően az eredményt is befolyásoló összevonások történtek. Már az maga komoly hiba, ha egyáltalán feltételezhetjük ezt!)
Megismétlem a korábban már leírt alapelvet: egyenlő feltételeket, önálló feladat megoldási lehetőséget kell biztosítani a résztvevők számára! Vsz. 25. a versenyző nem szerezhet sportszerűtlenül előnyt abból, hogy társával tartósan együttfut, tájékozódik.
(Tapasztalatból tudjuk, hogy a ragadás és a "sportszerű előnyszerzés" egybemosódó, ellenőrizhetetlen fogalomkörök. Az Egyesült Államokban megtartott világbajnokságon a túlbuzgó és ideákat kergető pontőrök több, közöttük világbajnok versenyző kizárására tettek javaslatot a pályán tapasztaltak alapján. És valahol nekik volt igazuk! Az ellenőrizhetetlenségben oldódik fel mindig a sportszerűség. Azt azonban tudni kell, hogy nagy eredményekhez rendszerint önálló teljesítménnyel jutottak és fognak eljutni a legjobbak, köztük a magyar versenyzők is. Bár a vb-ken is előfordultak kivételek, pl. az első rövidtávú férfi bajnok Csehországban, a legutóbbi norvég vb kétperces indításból adódó vonatainak kocsijai borzolták a kedélyeket, de a világ élmezőnyében azért rend van.)
Próbáljuk elkerülni mi is a kalózkodást!
Azt a kalózkodást, amely véleményem szerint sportágunk jövőjét is befolyásolja! Tudniillik most érek a legfájóbb ponthoz, az azonos pályán futók rajtsorrendjéhez. Aki maga szeretett volna Magyarország egyik legtechnikásabb terepén versenyszerűen tájékozódni, az is nehezen tehette ezt meg. A junior és felnőtt pálya későbbi győztesei rajt–cél győzelmet alkottak párosukkal. És ezért egyikük sem hibáztatható! Lehet, különben is nyertek volna. Őket például megfosztotta ez a szisztéma a győzelem igazi érzésétől! Tudniillik azonos pályára azonos percben rajtoltak! Hát ilyen nem létezhet! Ha ehhez még hozzávesszük, hogy előttük egy perccel ugyanarra a "vágányra" állítva a 35-ösökkel is ki volt szalagozva a pálya, feláll a szőr a hátamon. Zakatolt az erdő a vonatozástól!
Rendező sporttársak, semmi mást nem kell tenni, csak a szabályzatot kell betartani!
A párban futás túlélő felszereléssel az alpi országokban (Franciaországban főként), Skandináviában (Fjall-orienteering) és a tengerentúlon is divatos versenyzési forma, rogaining néven fut.
A párban futás, mint a kezdők sportágunk bűvkörébe vonásának és megtartásának lehetősége ma sem elvetendő szempont. Jómagam sífutóként ilyen módszerű versenyeken, mint "utánfutó" ismerkedtem meg a térképpel és a tájékozódással. Az elmúlt években Hegedüs Zoltán kardoskodott a kezdők ilyen rendszerű versenyeinek meghirdetése mellett. Addig, amíg a versenyre való alkalmasságnak nincs hivatalos próbája, az edző a felelős tanítványaiért. A tudásszintjüknél nehezebb pályára benevezett fiatalok kérdezősködése megsérti a "fair play" szellemét, de még a versenyszabályokat is! Vsz. 26. pont: CSENDESEN, feltűnés nélkül, EGYEDÜL köteles a futó versenyezni… a versenyfeladat teljesítéséhez idegen segítséget nem vehet igénybe.
Napjainkban a "kérdezősködők" számára a nyílt versenyeken van lehetőség családok, párok együttes rajtoltatására.
Sajnálatos módon, a korábban említett, azonos pályát futó kategóriák esetében ma már az elit versenyzés fejlesztésére létrehívott Magyar Kupákon is előfordul párban indítás! A Mecsek Kupán a sorsolást végzők és a pályát tervezők közti összhang hiánya okozta, hogy azonos pályára azonos, illetve perces időintervallummal csődültek ki a futók. A legutóbbi Eötvös versenyen is csapdába estek a rendezők, mert nem egymás után rajtoltatták el az azonos pályán futó F35A és F18E futókat, hanem a Magyar Kupa előírásai szerint négypercenként induló elitek közé háromperces különbségekkel keverték be a szeniorokat, s így minden 12. percben párok rajtoltak azonos pályára. Előfordulhatott volna, hogy apa és fia, mindketten esélyes versenyzők kategóriájukban, együtt futják hétvégi versenyüket. Ha nem is ők, mások tehették ezt meg!
Figyelmetlenség, amelyik sportágunk jövőjét veszélyezteti. A "fizetővendégek" nagy része szerencsére önálló feladatmegoldásra vágyik az erdőben.
Sajnálatos módon egyre több kérdezősködővel találkozom az erdőkben. A kezdő és a 60 év feletti szenior versenyző is mormolja vagy harsányan kiáltja a keresett vagy már megtalált pont kódját. Segítséget remélve és kínálva. Napjaink térképei, a szabályosan és a pályakitűzési elveknek megfelelően telepített pontok esetében ez sportszerűtlen. Csak akkor lenne szabályos, ha az információt adó személy az arra futó összes versenyzőt egyenlő módon segítené! Technikás versenyzők biztosan boldogulnának egyedül is, de mintha csak az összes résztvevő a pályakitűzővel versenyezne és nem az ellenfelekkel, információadással növelik a szerencsefaktor szerepét az eredmények kialakulásában. Holott ezt a faktort a versenyzőknek ugyanúgy csökkenteni kell, mint a rendezőknek. A témában a Tájfutás hasábjain (1983/9. szám) megjelent "Kíméletlen hallgatás vagy barátságos közeledés" című cikkem, amelyben az információt cserélő résztvevőket elítélem. Most ismét érzékelem, hogy ez a fajta stílus újra burjánzik. Értem a szabadidejében, társadalmi munkában szorgoskodó edzőt, akinek nem futja több technikai edzésre a megfelelő képzés érdekében, aki úgy gondolja, hogy a résztvevők között végigevickél a kezdője. Értem én, hogy a verseny adja a legnagyobb élményt. Mégis amellett kardoskodom, hogy önálló megoldásra készítsük föl és biztassuk tanítványainkat. Elvégre egyre inkább a kihívó kalandokat keresik a fiatalok. Egy hátat nézve loholni, kérdezősködve tántorogni a pályákon sokkal hitványabb élmény, mint egy drámai eltévedésből megoldást találni. Ne fosszuk meg tanítványainkat a katarzis élményétől! Ezzel sportágunk megtisztulását és fejlődését is segítjük.
A témával való foglalkozásom indítékait szeretném még további két rövid történettel bővíteni:
Szövetségi kapitányságomat követően, engem nem ismerő fiatal válogatott Hungary feliratú bozótruhában kért volna útbaigazítást Gánt közelében… Hm.
Idén a Salgóvár környékén láttam ugyanolyan bozótruhát andalogni egy turistaúton! Hm? Nem hagyhattam szó nélkül. – Én gondolkodásmódbeli cserét és futást javaslok, de lehet ruhát is cserélni!
Összefoglalom mondandómat: Véleményem szerint sportágunk jellemzője a tiszta, önálló versenyzés legyen! Ezt a rendezők és versenyzők a kötelező és "fair play" szabályok betartásával, az edzők a tervszerű és türelmes felkészítéssel, majd felelősségteljes (a tanítvány képességeinek megfelelő) rajtoltatással és kategóriaválasztással segíthetik elő.
A sportág népszerűsítése érdekében a nyílt versenyek szalagozott formáinak rendszeressé tételét javaslom, ahol az éppen odatévedők és a már képzésbe bekapcsolódott tájfutó palánták (kiknek edzői nem a ranglistapontokat kergetik, hanem hosszabb távon gondolkoznak) egyaránt részt vehetnek, de különböző minőségű feladatmegoldásokra van lehetőség. (A téma az MTFSZ kiadásában megjelent Erdők, hegyek sportjai című könyvben részletesen olvasható.) A rangsoroló versenyek többségén megvalósuló gyermekversenyek fő vonalaiban tartalmazzák a szalagos pályák kritériumait, azok szervezői minimális változtatással tehetik a nem sportágunk berkeiből érkezők számára is érdekessé, kihívóvá a feladatot! Az ilyen jellegű szabadidős sportajánlat kivitelezéséhez reménnyel lehet pályázni. A megvalósítás során energiát kell fordítani a sajtó bevonására, ezáltal sportágunk reklámozása valósulna meg. Élsportunk kevésbé érdekli a sajtót, de egy ilyen kezdeményezésre talán hivatalból figyelniük kell!
Javaslom, alakítsuk meg az MTFSZ "szalagos klubot". A szalagosok közé azok a rendezők jelentkezhetnének be, akik viszonylag könnyen elérhető terepen rendezett versenyeiken hajlandók újoncok és kezdők számára végrehajtható pálya telepítésére. (Irányelveket és kritériumokat a klub határozná meg!)
Igény és lehetőség van a naptári évek kezdetén éves szabadidős versenynaptárakba bekerülni. Ehhez a szövetségnek ez év novemberig tudnia kell, melyik versenyeken tudjuk ezt a szolgáltatást nyújtani. Elképzelhetőnek tartom, hogy a szövetség is pályázhat akár egy egyéves sorozat pénzügyi támogatásáért, ha a szalagos rendezvénysorozatra több ígéretes rendező összeáll.
A munka nagy része nem a szalagozott pálya telepítése lenne, hanem az elvárt induló létszám mozgósítása. (Lásd még a Synergon szabadidős tájékozódási versenyekről szóló cikket is!) Aki fantáziát lát a dologban, kérem, írjon az MTFSZ-be "szalagos klub" megjelöléssel, hogy dönthessünk a továbblépésről!

Dosek Ágoston

Vissza a Tájfutás 1998/4 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!