Helyszín: Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Budapest, I. ker. Tóth Árpád sétány 40.

Időpont: 1998. február 28. (vasárnap), 11–17 óra

Jelenlévők: az MTFSZ 120 tagszervezetének 133 szavazásra jogosult képviselője közül 95 fő,
3 szavazásra jogosult egyéni tag;
tanácskozási joggal a területi szövetségek képviselői,
az elnökség tagjai és a szakbizottságok vezetői,
Deésy György és dr. Décsy Gábor az OTSH képviseletében

Levezető elnök: Takács István

Mandátumvizsgáló és szavazatszámláló bizottság: Cser Krisztina, Korik Vera, Szádeczky-Kardoss Tamás

Jegyzőkönyvvezető: Scultéty Gábor

Jegyzőkönyv-hitelesítők: Moór Sándor és Szecsődi Ákos

A levezető elnök üdvözli a tisztújító közgyűlés résztvevőit. Elfogadásra ajánlja a meghívón szereplő napirendtervezetet, a mandátumvizsgáló és szavazatszedő bizottságba jelölt tagokat, a jegyzőkönyv vezetésére és hitelesítésére felkért személyeket, továbbá javasolja, hogy az első három napirendi pontot képező beszámoló folyamatosan egymás után hangozzék el, majd megvitatásuk ezt követően közösen történjék. A javaslatokat a közgyűlés észrevétel nélkül, egyértelmű többséggel elfogadja.

1. napirendi pont: Elnöki beszámoló

Az MTFSZ elnöksége nevében dr. Szarka Ernő alelnök tömören és lényegretörően ad keresztmetszetet a hazai tájfutó sport alakulásáról az elnökség megbízatásának eltelt 4 éves időszakában. Az első 3 év összefoglaló jelleggel, az utolsó esztendő kissé részletesebben szerepel a beszámolóban. A ciklus kezdetén elhangzott elnöki beszámolóból vett idézetekkel érzékelteti, hogy a már akkor szinte lehetetlennek ítélt körülményeink még tovább romlottak. Ennek ellenére optimista kicsengésű beszámolót készül adni, hiszen a sportág él, folyamatosan működik.

Beszámol a korábbi közgyűlés határozatairól, a nemzetközi kapcsolatokról a válogatottról, a diáksportról, a sajtó és propaganda helyzetéről, az elnökség és az iroda munkájáról, a környezetvédelem helyzetéről, oktatásról, kiadványainkról, rendezvényeinkről.

Reméli, hogy az új elnökség remélhetően nem csak a helyben maradást, de a fejlődést is biztosítani tudja majd. Ehhez kíván sok sikert.

Az elnöki beszámolóhoz kapcsolódóan díjak átadására kerül sor: Silva-vándordíjat kap dr. Dosek Ágoston, Ripszám Henrik-emlékérmet kap Argay Gyula, Páhy Tibor és Szokol Lajos, az év tájfutója díjat Domonyik Gábor és Lubinszki Mária kapja, az év edzője díjat Gera Tibor kapja.

Az 1997. évi összetett bajnokság kategóriánkénti első három helyezettjének is dr. Szarka Ernő adja át a díjakat. A hivatalos eredménylista a Tájfutás 1997. évi 8. számában olvasható.

Dr. Tóth Imre a végzett tevékenységük rövid bemutatása, meleg dícsérő szavak kíséretében adja át az Iskolai Tájékozódási Futásért Alapítvány kuratóriuma által támogatásra kiválasztott sportkörök vezetőinek a díjakat: Mészáros Lőrinc Gimnázium DSK, Jászapáti, 15 db laptájoló, Árpád Gimnázium DSK, Budapest, 5 db laptájoló, Pusztamérges DSK, 5 garnitúra bozótruha.

2. napirendi pont: Jelentés a szövetség 1997. évi gazdálkodásáról

Ludvig Ágnes.az írásban kiküldött számadatokhoz fűz kommentárt, részletezi a bevétel és kiadás egyes tételeit. A tervezett programok megvalósultak, személyi és technikai oldalon viszont komoly hiányok vannak. A szövetség előző évről maradt vagyona a közgyűlésig elfogyott.

3. napirendi pont: A felügyelő bizottság jelentése

Dr. Kiss Endre az 1996. évi mérleg valódiságát igazolja. Az 1997-es évet vizsgálva megállapítja, hogy lehetőség van az APEH felé a teljes tartozás kiegyenlítésére, így méltányossági kérelemmel esély nyílik a kamatpótlék törlésére. A bizottság megállapítja, hogy az előbb elhangzott gazdasági beszámoló a tényeknek megfelelő, és korrekt tájékoztatás a tagság felé. Megjegyzést fűz a következő napirend témájához. Helyesli az új tagdíjrendszert, de fenntartásai vannak az átigazolási díjjal kapcsolatban, és mentességet kér a díjfizetés alól azon diákversenyek után, ahol nevezési díjat nem szednek.

A beszámolókhoz kérdés, hozzászólás nincs. A tagság a három beszámolót együttesen elfogadja (2 ellenszavazat, 3 tartózkodás).

4. napirendi pont: Javaslat az alapszabály módosítására

Dr. Nagy Árpád röviden ismerteti az új alapszabály megalkotásának történetét, és a most beterjesztett módosítási javaslatok okát. A felügyeleti szerv törvényességi kifogása miatt kell a megyei szövetségek közgyűlési részvételét szavazati jogról tanácskozási jogra változtatni a 12. § (2) pontban. A 9. § (7) pontban a tagdíj megállapítása tévedés folytán maradt az alapszabály szövegében az elnökség hatáskörében, ez helyesbítendő közgyűlési hatáskörre. A 12. § (1) szerinti közgyűlési értesítési határidő 60 napra módosítása technikai jellegű. A 18. § (2) d) pontban az elnökség feladatainak felsorolásánál az stb. kifejezést pontosítjuk: jogosult minden olyan, a szövetség életére vonatkozó szabályt jóváhagyni, amely jelentős mértékben befolyásolja a sportág életét. A 19. § (3) bekezdést ismétlődés miatt szükséges törölni, hiszen ugyanezen tartalmú szöveget a (2) is tartalmaz.

Virág István kérdezi, hogy mi tartozik a tagdíj fogalmába. Emlékeztet korábban beterjesztett javaslatára, hogy a tagoktól történő mindennemű pénzbeszedés kérdésében évente csak egy alkalommmal, közgyűlési hatáskörben szülessen döntés. Ludvig Ágnes tudatosítja, hogy a következő napirend témája pontosan ezen kérdés és javaslat megtárgyalása.

Dr. Tóth Imre felhívja a figyelmet, hogy a 19. § (3) pontot ne töröljük automatikusan. Az utolsó mondatot, “Az elnökség tagjai tisztségüket társadalmi munkában látják el”, javasolja a (2) pont végére helyezni.

Makrai József több javaslatot is tesz. Szerinte az alapszabályból nem derül ki egyértelműen, hogy a szövetségünk legfelsőbb szerve a tagok összességéből álló közgyűlés, ezért kéri ennek bevételét. Véleménye szerint a közgyűlés kiírásának 60 napos intervalluma feleslegesen megkötné az elnökség kezét. Helyesebbnek tartaná továbbá a területi szövetségek vezetői helyett a képviselőit. A 19. § (2) pontját is törlésre javasolja azzal, hogy a szövegét foglaljuk bele a 18. §-ba.

Az OTSH igazgatási és jogi főosztálya részéről dr. Décsy Gábor fűz észrevételeket az elhangzott javaslatokhoz. A 12. § (1) pontjára, a közgyűlésre vonatkozóan az OTSH nem tett észrevételt a tavalyi közgyűlést követően benyújtott alapszabály átvizsgálása során. A sporttörvény is leszögezi, hogy a közgyűlés a legfelsőbb szerve a szövetségnek. Az alapszabály szövegében szereplő képviseleti szó talán kelthet aggályt a laikusokban, ő nem lát problémát. Itt most semmiképpen nem ajánlja az újonnan felmerült javaslat tárgyalását, de nincs akadálya, hogy a mai felvetés alapján a következő közgyűlés a napirendjére tűzze. A 60 napos határidőt azért tanácsolta az OTSH, hogy a közgyűlés időpontjának és napirendjének kiírását követően a tagszervezeteknek maradjon ideje indítványokat tenni az előírt 4 hetes határidőig. Véleménye szerint ez nem köti meg hátrányos módon az elnökség kezét, hiszen mindenki előre számol azzal, hogy a közgyűlésre minden év első három hónapjában valamikor sor kerül. A szövetségek tisztségviselői vagy képviselői kérdésében jogi szempontból egyik ellenében sem merülhet fel kifogás, a közgyűlés joga ezt eldönteni.

A levezető elnök megszavaztatja a módosító javaslatokat:

Ezt követően a közgyűlés határozata: az alapszabály beterjesztett változtatásait a két elfogadott módosítással jóváhagyja.

5. napirendi pont: A tagdíj meghatározása

A tavalyi közgyűlés határozott úgy, hogy a tagdíjat a következő évben alaposabban át kell gondolni, részleteit jobban kidolgozni. Az elnökség több ülésén foglalkozott a témával, így született meg a beterjesztett javaslat, melynek lényegét Vass László ismerteti. A tagdíj mértéke elválik a szakosztályi pontversenytől, és helyette 5 tételben bizonyos szolgáltatásokhoz kapcsolódik a díj. A javaslat emeli is a tagdíjakból befolyó összeget hozzávetőleg 2 millióról 3 millió forintra, hogy ezáltal a központi működési költség mintegy negyedrészét fedezze. A javaslat törekszik a tagdíjmegosztás igazságosabbá tételére, azok fizessenek többet, akik a közös működésből nagyobb arányban veszik ki részüket. A rangsoroló versenyek után fizetendő díj létszámhoz kötése mintegy továbbhárítja a közös költségek egy részét az induló versenyzőkre.

Először a hozzászólásra előre bejelentkezettek kapnak szót.

Szeredai László drámai módon ecseteli, hogy a költségek a legdrasztikusabban a diákok esetében emelkednek, s ez a diáksport halálát jelenti. Lehetetlen, hogy a középiskolába vagy felsőoktatásba lépő tanulóért a diáksportkör fizessen 3000 Ft-ot, hogy intézményét képviselhesse. Javasolja, hogy 14 vagy 16 éves korig a nevelést végző iskolában sportoló gyermekért ne kelljen tagdíjat fizetni.

Radnóti Rezső kéri, hogy a ranglistadíjra ne tartson igényt a szövetség. Javasolja, hogy az átigazolási díj differenciált legyen kiemelt, I. o./aranyjelvényes és egyéb versenyzőkre, például 10000, 5000 és 500 Ft-os összegekkel.

Czenner Tibor ugyanezt kívánta javasolni, ezért nem kér szót.

Gárdonyi Zoltán felhívja a figyelmet, hogy a rajtengedély megszüntetésével és új rajtengedély kiváltásával az átigazolási díj kikerülhető.

Zsigmond Tibor az elnökségben kifejtett véleménye mellett a közgyűlés előtt is elmondja, hogy ős tag volta ellenére sem képes iskolájában kikönyörgni, hogy továbbra is vállalják a tagdíjat. Sokallja a kis versenyek után fizetendő regisztrációs díjat. Kérdezi, mit jelent a tájfutásban az “okirat” szó. Az átigazolás esetében az az indoklás, hogy a kapott szolgáltatás arányában fizessen, nem állja meg a helyét.

Dr. Tihanyi László fogalmi pontosításokra tart igényt:

Valkony Ferenc kifogásolja, hogy a területi szövetségek korábban kidolgozott és jóváhagyott költségvetéseit most a márciusi módosítás ellehetetleníti. Méltánytalannak találja, hogy a kizárólagosan diákversenyek után is naptári díjat kell fizetni, holott ezeken a versenyeken nevezési díj nincs. Átigazolásnál feltétlenül kategorizálni kell, hiszen jelenleg egy ukrán vagy szlovák válogatott szintű versenyző egyszerűen leigazolható 150 Ft-ért, ugyanakkor egy kisdiákért vagy egy szeniorért 3000 Ft-ot kell fizetni. Helytelennek tartja, hogy az átigazolási díjak meghatározása elnökségi hatáskörbe tartozik, szerinte annak eldöntése is a közgyűlésre kéne tartozzon.

Rauth János nem ért egyet az előtte hozzászólókkal, mert akik javaslatot tettek valamely díjrészlet csökkentésére vagy eltörlésére, azok nem tettek javaslatot ezek kompenzálására annak érdekében, hogy a közös dolgaink intézéséhez szükséges anyagi erőforrások rendelkezésre álljanak.

Dr. Szarka Ernő egyéni tagként, 20 000 Ft-os tagdíjjal felháborítónak tartja azon sportvezetők kijelentését, akik szerint a diáksportkör tagja nem képes a szövetség számára juttatni, holott ez a legfeljebb ezer Ft a szülő által a gyerek kóláira költött összeg mellett elenyésző. Figyelmeztet, hogy a fiatal tehetségek átigazolását sem szabad lazán kezelni. Nem tartja helyesnek, hogy a közgyűlés által az elnökség hatáskörébe utalt intézkedéseket a küldöttek számon kérik.

Makrai József fontosnak tartja a tagdíj elhatárolását az eseti működési költségektől. Például a nem tag területi szövetségek az általuk rendezett versenyért nem fizethetnek tagdíjat.

Faggyas László hozzászólása is ezen témához kapcsolódik. Bár a naptári díj fizetését szükségesnek tartja, hiszen különben a rangsoroló versenyek is mind a területi szövetségek köntösében jelennének meg, de jobb koncepciót kellene készíteni, amelyről a következő közgyűlésnek kellene szavaznia.

Csamangó Ferenc a személyes, önkéntes áldozatvállalásra szólít fel mindenkit a közös ügy érdekében.

Bogdány Miklós helyesli az új tagdíjrendszert, viszont az átigazolási díj ügyében kéri az új elnökséget az újragondolásra, differenciálásra.

Kelemen János javasolja, hogy a központi kassza céljaira csak a rangsoroló kategóriák után szedjenek, hiszen a rangsoroló versenyek egyéb kategóriái és az egyéb versenyek a területi szövetségek részére jelentenek munkát. Az átigazoláshoz kapcsolódóan ismerteti, hogy Pécsett egy újkeletű együttműködési szerződés alapján egy testnevelő iskola színeiben foglalkoznak a tájfutókkal 14 éves korig. Ez most nagyszámú átigazolást, majd évről évre az iskolát elhagyó 14 évesek átigazolását jelenti a PVSK számára. Ezen példa alapján is javasolja a díj drasztikus differenciálását. Elit versenyzők esetében, ahol egzisztenciális okok is szerepet játszhatnak az átigazolásban, akár 100 000 Ft-ig terjedő díjat is el tud képzelni, viszont kezdőknél, alacsony minősítésűeknél a díj eltörlését támogatja.

Tomkáné Sávai Mária is azt a véleményt erősíti, lehetetlen, hogy a területi szövetségek az országosnak fizessenek, miközben hasonló anyagi gondokkal küzdenek helyben.

Vass László válaszában érvel az előterjesztés mellett az anyagi erőforrások előteremtése érdekében. Az egyes részleteket illetően az eltérő véleményekben ugyan sok igazság van, de az alapelv, a tagdíjrendszer igazságosabbá tétele megvalósul. A diáksportkörök képviseleti díja a tagszervezetek díjának csak tizedrésze. Lehetne csak a rangsoroló kategóriákra magasabb díjat kivetni, de ennek gyakorlati megvalósítása körülményesebb, mint a teljes létszám után kirótt alacsonyabb díj. A helyi versenyek felvételét az országos versenynaptárba nem kötelező kérni. Az átigazolási díj differenciálását ő is javasolja az új elnökség számára, ezzel együtt a feltárt kiskaput is megfelelő rendelkezéssel be kell zárni. A fogalmakkal kapcsolatban felmerült kételyeket tisztázza.

Dr. Kiss Endre javasolja, hogy a napirendhez tartozó, a közgyűlés hatáskörébe tartozó a)–e) kérdésekben a vitát zárjuk le és szavazzunk. Az f) és g) kérdéseket illetően pedig a felügyelő bizottság nevében is javasolja, hogy a témát a levezető elnök az itt elhangzott számos észrevétel okán az új elnökség örökségébe adja át.

A levezető elnök szavazópróbát kér, és megállapítja, hogy a közgyűlés továbbra is határozatképes. Megemlíti, hogy a napirenden nem szereplő, a kiküldött anyagban csak az összefüggések miatt vonal alatt feltüntetett eljárási díjakat is technikai okokból tagdíjként kívánja a szövetség számlázni, mivel így az ÁFA-mentes. A megjegyzés alapján viszont némi bizonytalanság keletkezik, hiszen ha tagdíj, még ha csak formálisan is, akkor nem elnökségi, hanem közgyűlési hatáskörbe tartozik. Rövid hozzászólásokban Sőtér János, dr. Szarka Ernő és Ludvig Ágnes próbálja a jogi helyzetet tisztázni, illetve a soron következő döntéshozatal lebonyolítására megoldást adni. Ezek alapján Takács István a következőképpen fogalmazza meg szavazásra a kérdéseket.

A levezető elnök megköszöni a távozó elnökség, felügyelő bizottság és fegyelmi bizottság tagjainak munkáját, és felkéri Deésy György főtanácsos urat, hogy az OTSH képviseletében adja át részükre a tiszteletdíjakat.

6. napirendi pont: Az MTFSZ tisztségviselőinek megválasztása

A jelölő bizottság nevében Borosznoki László ismerteti, hogy dr. Rédl Gábor vezetésével, dr. Sindely Pál, Szerdahelyi Zoltán és Virág István közreműködésével hónapokon át folytattak közvélemény-kutatást, gyűjtötték a javaslatokat. A tagság igénye alapján a bizottság azon személyek megtalálására törekedett, akik a legtöbbet tudják tenni a sportágért, függetlenül lakóhelyüktől, sporttevékenységük színhelyétől, nemüktől, egyesületüktől. Az elnök személyére vonatkozóan elsőrendű elvárás volt, hogy anyagi támogatást tudjon hozni a tájfutás számára. Ismertette azok neveit is, akikre javaslatot kaptak, de a velük való beszélgetés során nem vállalták a jelöltséget: Balogh Tamás, Gyulai Zoltán, dr. Hegedüs András, Monspart Sarolta, Schulek János, dr. Szarka Ernő, Szokol Lajos, Tüskés Endre, Viniczai Ferenc. Végeredményben a bizottság javaslatot tud tenni az elnök személyére, az elnökség tagjaira, de nem tud javaslatot tenni alelnökre, mivel arra a jelölést csupán egy személy vállalta, és ő is azzal a feltétellel, hogy amennyiben egyedüli jelölt maradna, akkor nem kívánja a megmérettetést a tisztségért.

Az MTFSZ elnöki tisztségére a bizottságnak 1 jelöltje van, Juhász Miklós, akit versenyzőként mindenki jól ismer, hiszen aktív I. o. tájfutó, a Tipográfia TE tavalyi bajnokcsapatának tagja. Vezetőként azonban bemutatásra szorul: 38 éves, okl. villamosmérnök, a Pannon-GSM informatikai igazgatója. A közgyűlés a jelölést elfogadja, más javaslat nincs.

Alelnök személyére sem a bizottságnak, sem a közgyűlésnek nincs javaslata. Így a lehetőség nyitva marad, a megválasztandó elnökség tehet majd javaslatot a következő közgyűlés számára a 3 lehetséges alelnöki tisztség betöltésére.

A jelölő bizottság 11 fő elnökségi tag megválasztását javasolja és készül elfogadtatni, azonban rövid felvetések és bemondások során ettől eltérő létszámú elnökségre merül fel igény, összekapcsolva a kérdést a betöltetlen alelnöki funkcióval. Végül Kelemen János tesz konkrét javaslatot: 10 fő elnökségi tagot válasszunk az elnök mellé, és adjuk az elnökség hatáskörébe az alelnökök megválasztását. Takács István hozzáteszi, hogy a javaslat második része csak a következő közgyűlésen, alapszabály-módosítással fogadható el. A 10 elnökségi tagra vonatkozó javaslatot szavazásra teszi fel, melyet a közgyűlés elfogad.

A jelölő bizottság ismerteti 13 fős listáját: Deseő László, dr. Dobrossy István, dr. Dosek Ágoston, Fehér Ferenc, dr. Kiss Endre, dr. Lux Iván, dr. Nagy Árpád, dr. Sindely Pál, Sőtér János, Vass László, Zelei Ferenc, dr. Zentai László, Zsigmond Tibor. Javaslat érkezett még, de a kismértékű támogatottság miatt személy szerint nem egyeztettek a következő sporttársakkal: Blézer Attila, Boros Zoltán, Cser Borbála, Földesi Tibor, Gerely Ferenc, Horváth Magda, Hrenkó László, Kármán Katalin, Lantos Zoltán, Lipiczky Ágnes, Mohácsi Tamás, Orosz József, Pelyhe Dénes, Somogyi Lajos.

A 13 személy együttes jelölőlistára kerülését a közgyűlés elfogadja.

Dénes Zoltán javasolja még Gerely Ferencet a jelölőlistára, az erdészekkel való jó kapcsolat ápolása érdekében. Szopori Éva javasolja Kármán Katalint. Mivel a javasolt személyek nincsenek jelen, és nem áll rendelkezésünkre a nyilatkozatuk a jelölés elfogadására, így nem tudjuk szavazásra bocsátani. Megpróbáljuk az egyeztetést telefonon lebonyolítani, amíg a jelen lévő jelöltek a küldöttek egy részének igényére bemutatkoznak. Megérkezik Kármán Katalin elfogadó nyilatkozata, s szavazás alapján 14. személyként jelölőlistára kerül.

A bizottság javaslatát a felügyelő bizottság elnökjelöltjére, Vasvári Viktorra, és tagjelöltjeire, dr. Adorján Józsefre, Csuporné dr. Babai Margitra, Rostás Irénre és Vityi Péterre, a közgyűlés elfogadja. Borosznoki László megemlíti, hogy eredetileg Csőkör Irént is jelölték, de ő gyakori külföldi elfoglaltsága miatt megfelelő más jelölt esetében visszalépne, így került a listára a szövetség számára szponzori szerződést hozó Vityi Péter. Makrai József önmagát javasolja felügyelő bizottsági jelöltségre, melyet a közgyűlés elfogad.

A bizottság a felügyelő bizottság elnökének dr. Nagy Árpádot, tagjainak Fábry Pált, dr. Szabados Mátyást és Veresné Sípos Etelkát jelöli. A jelölést a közgyűlés észrevétel nélkül elfogadja.

A jelölő bizottság javaslatot tesz tiszteletbeli elnöki cím adományozására több évtizedes áldozatos munkája elismeréseként Monspart Sarolta és dr. Szarka Ernő részére. Monspart Sarolta személyes indítékból kéri, hogy részére a cím adományozásától tekintsenek el. Dr. Szarka Ernő a megtisztelésnek örül, és bízik benne, hogy a cím birtokában nagyobb eséllyel tud a továbbiakban is tevékenységet kifejteni támogatók megszerzése érdekében. A közgyűlés egyhangúlag tiszteletbeli elnöki címet adományoz dr. Szarka Ernőnek.

A levezető elnök ismerteti a választás technikai tudnivalóit, és a lebonyolítás időtartamára szünetet rendel el.

Juhász Miklós elnök a megválasztott elnökség nevében köszöni a bizalmat. Ígéretet tesz, hogy megpróbálják felszínre hozni a sportágban létező olyan rejtett tartalékokat, melyek létezésében szinte nem is hiszünk. A sportág elképzelt piramisával érzékelteti, hogy mire összpontosít mindenek előtt. Az összezsugorodástól a stabil középső rész révén megóvott piramisnak most az alapját, az utánpótlást, diáksportot, tömegsportot kell kiszélesíteni, s ezzel egyidejűleg a csúcsot meg kell nyújtani az élsportnak nyújtott nagyobb figyelemmel és támogatással. Ha ezt sikerül elérni, az a középnek is javára szolgál.

Deésy György főtanácsos üdvözlő mondataiban örömmel állapítja meg, hogy a közgyűlés békés, baráti hangulata, a viták torzsalkodástól mentes légköre azt tükrözi, hogy a sportág képviselői, vezetői egymást segítve ugyanazon célra koncentrálnak. Az OTSH nem tudja megoldani a sportágak anyagi gondjait, más sportágakban is csak a minimálisan szükséges működési költségek 20-30%-át tudja fedezni. Tehát a feladatot csak maga a sportág tudja megoldani, az összefogás vezethet eredményre. A gazdálkodási gondokkal az előző elnökség sikerrel birkózott meg, és külön kiemeli elismerését, hogy az iroda egyetlen alkalmazottja egy ekkora létszámmal és ilyen kiterjedt versenyrendszerrel rendelkező sportágat képes volt zökkenőmentesen működtetni. Sok sikert kíván az új elnöknek, vezetőségnek és a tájfutók teljes családjának úgy a gazdálkodásban, mint a szakmai munkában.

A levezető elnök üdvözlő szavak kíséretében lezárja a tisztújító közgyűlést.