A tájékozódási futás fizikai sportág, azonban a fizikai felkészültség senkit sem tesz alkalmassá a jó szereplésre, mivel a tájékozódási futás magas szervezettségű, szellemi munkával párosuló fizikai igénybevétel.

A fizikai állóképesség alapjait a téli alapozás során lehet megszerezni, de ebben az időszakban kell időt szakítani az elméleti tudásanyag továbbfejlesztésére is. Természetesen a tájékozódási futás elméleti alapjainak tanulása elsősorban a kezdők számára fontos, de a haladó versenyzők is felfrissíthetik és fejleszthetik tudásanyagukat az alábbi témakörökben.

Első lépésként a sportág bemutatásával, megismertetésével avassuk be a kezdőket – videofilm (A tájfutás tanítása), diafilm vetítés, fotók segítségével. Az előadásba már a saját egyesület életét, élményanyagait, versenyzőinek élménybeszámolóit is be lehet építeni, csak úgy mint a sportág "kézzel fogható" eszközeinek bemutatását. (Például – tájoló, térkép, szúróbélyegző állvány, bója, versenyzőkarton, sportfelszerelés.) Akinek megtetszett az erdők sportja – a tájfutás –, azok már látogathatják is a következő edzéseket, ahol az edző saját módszere alapján kidolgozott szisztéma szerint oktatja sportágunk elméletét. Az edző számára fontos a pedagógiai szempontok alkalmazása, mégpedig: korosztály elve, fokozatosság elve, állandó visszajelzés és ellenőrzés elve, szemléletesség, állandó motiváltság elve, gyakorlás, rendszeresség.

A különböző "agyat mozgató" feladatok központjában a sportág legfontosabb segítőtársa, a térkép áll. Ha a versenyző jól ismeri a térképet, akkor a későbbiekben – edzéseken, versenyeken – könnyen azonosítja a terepet, gyorsan megállapíthatja a menetirányt, a legcélszerűbb útvonalat és az ehhez szorosan kapcsolódó futósebességet is. A térkép megismerésére, a különböző technikai feladatokra – pl. útvonalválasztás – sok időt kell fordítani, nem csak a térképes terepedzéseken. A sportághoz szükséges és elengedhetetlen különböző képességek, készségek fejlesztését a monoton futóedzések mellett, a rossz időjárást kikerülve az alapozó időszakban tantermi és tornatermi edzéseken lehet megoldani. Ebben a dolgozatban elsősorban a tantermi elméleti, technikai gyakorlatokat soroljuk fel. Az alábbi feladatokat többféleképpen lehet csoportosítani. A legfontosabb, hogy a kezdőknek könnyebb, míg a haladó versenyzőnek nehezebb példákat lehet készíteni.

1. Az adott helységről (tornateremről, tanteremről) készítsünk alaprajzot, ahol egyszerű tájékozódási gyakorlatot lehet végrehajtani. Rövid "tájfutó pályát" lehet kirakni, teljesíteni. (I. számú melléklet)
2. Az előző gyakorlat az edzés helyszínének közvetlen környékén is könnyen megoldható, levezethető (iskolaudvar, sporttelep). (II. számú melléklet)
3. Alaprajzkészítés emlékezetből az otthoni környezetről-lakásról, udvarról – saját térképjelek felhasználásával. (Emlékezet és fantázia)

Az edzők általában rendelkeznek versenyekről megmaradt berajzolt és szimbóllal ellátott térképekkel, amelyeket itt is lehet használni. A feladat egyszerű – a versenypálya pontjait és a szimból jelentését kell lejegyezni.

A versenyző mintatérképről versenypályát rajzol át.

Ennél a feladatnál a visszaemlékezés fontos, a versenyző önkritikát gyakorolhat (haladók).

Gyurmából vagy homokasztalon elkészíthető a térkép háromdimenziós mása. Ezen a "terepen" pályatervezési, útvonal-követési gyakorlatokat lehet végezni.

Az edző vagy egy versenyző által előre elkészített, megtervezett versenypályát használunk fel. A pályát készítő a saját maga által választott útvonalat hangosan mondja, a többiek próbálják követni és berajzolni azt a képzeletbeli pályát a saját térképükön. A feladat lényege a térkép és a térképjelek komplett megfigyelése, megismerése, használata.

Az előző gyakorlat fordított mása. Előre megadott rajtból, több meghatározott irányszöget (egyéb átmenetek irányszögei) adunk meg, és ezek alapján kell a versenypályát megrajzolni a térképen. Az átmenetek hosszát is meg kell adni. A szimbólt egyénileg lehet megrajzolni.

Közös, csoportos gyakorlat. Az edző előre megrajzolt vezértérképet oszt ki, és a kódok alapján megadott pontpárok között ránézésre kell a távolságot megbecsülni. A gyakorlat nehezíthető, ha gyorsabban végezzük.

Az edző egyénileg értékeli a választott útvonalat.

Domborzatilag szabdalt területről készült térképen rövid, 8-10 pontos pályát jelölünk be, majd a logikus útvonalat is berajzoljuk. Feladat: eldönteni, hogy a pontok közötti útvonalon felfelé vagy lefelé kell haladni.

A fenti feladathoz hasonlóan pályát készítünk, ahol az ellenőrző pontokat völgybe vagy gerincre rajzoljuk. Feladat: eldönteni, hogy melyik pont van völgyben, melyik gerincen.

Versenypályán megrajzolt útvonalnak szerkesszük meg a keresztmetszetét. Jelöljük be az ellenőrző pontokat is. Határozzuk meg a pálya szintkülönbségét is.

Egy térképet szétvágunk szabályos alakúra, 20-40 darabra. Ezeket a lapokat lefordítjuk, és mindenki húz egyet. Az edző egy részletet tesz az asztalra. A játékosok egymás után próbálják lerakni a kártyát, ha nem jót próbál, akkor húz még egyet, és a következő játékos próbálkozhat. Az a győztes, akinek először elfogy a kártyája. A játék vége: a térképet kirakták a játékosok.

A továbbiakban a sportág számára rendkívül fontos szellemi képességekkel és a pszichikai tényezőkkel foglalkozunk. A tájfutás sajátossága az intenzív szellemi, érzelmi, akarati terhelés, amely együttesen jelentkezik, és kölcsönösen hat egymásra.

A szellemi képességek közül megfelelő gyakorlatokkal tovább fejleszthetők: a megfigyelőképesség, a figyelem-összpontosítás, a figyelemmegosztás, az áttekintőképesség, a memória, a képzeleterő, a logikus gondolkodás és a kombinációkészség.

Mindenki egyforma térképrészletet kap – kb. 1-2 négyzetkilométer –, 30 másodperc tanulmányozás után egy-egy versenyző szóban beszámol arról – égtájak és helymeghatározás szerint –, mit jegyzett meg. A többiek figyelnek, és a kihagyott részleteket kiegészítésként elmondják.

Egy bizonyos térképrészletet 2 percig lehet tanulmányozni, majd emlékezetből lerajzolni.

Bizonyos mennyiségű térképrészletpárokat tartalmazó kártyalapokat készítünk. Ezeket összekeverjük, és lefelé fordítva, szabályosan sorba elrendezzük. Egy játékos egyszerre két lapot vesz fel úgy, hogy azokat mindenki lássa. Ha a lapok megegyeznek, akkor elteszi, ha nem, visszarakja lefordítva, és a következő játékos húz lapokat. A győztes, aki a legtöbb párt összegyűjti.

Az előző feladathoz hasonlóan – újságlapról vagy cikkből bizonyos betűk keresés – időre, darabszámra.

A résztvevőknek kiosztjuk az alábbi játéklapot (III. melléklet).

A pszichikus tényezőkkel külön kell foglalkozni, mert kialakulásukat bizonyos mértékig örökletes, veleszületett tényezők, másrészt a gyakorlás, a külső tényezők befolyásolják. Sportági speciális gyakorlatokkal is feltétlenül fejleszthető jellemvonások: döntési képesség, határozottság, önismeret, motiváció, kitartás.

A különböző technikai feladatokat, képességfejlesztő gyakorlatokat jól lehet hasznosítani különböző fizikai edzéseken, edzőtáborokban. Természetesen ezen anyagban található feladatok, játékok csak töredéke az edzők által alkalmazott és jól bevált módszereknek, hiszen újabb és újabb feladatokat lehet készíteni.

A dolgozatban a tájékozódási futó sportágat megtanulni vagy megtaníttatni akaró versenyzők és edzők számára gyűjtöttünk segédanyagot. Természetesen ezek alkalmazásával hosszú folyamat apró lépéseit lehet elkezdeni, hogy minél jobb és eredményesebb tájfutó versenyzőket neveljünk.

Fehér Ferenc
Magyar Testnevelési Egyetem
Tájfutó Szakedzői szak levelező tagozat

Vissza a Tájfutás 1998/1 tartalomjegyzékhez!

Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!