Békejobb a környezetért
Az MTFSZ természet- és környezetvédelmi bizottsága a KTM Természetvédelmi Hivatal támogatásával 1998. január 18-án fórumot tartott Természeti környezet tájfutás címmel. A bevezető referátumot dr. Tardy János helyettes államtitkár tartotta, amelynek tárgya a természet és sport kapcsolata, különös tekintettel a tájfutásra. Az előadásból megtudhattuk, hogy az ország területének 8,64%-a tartozik valamiféle védelem alá, ezek kezelését kilenc nemzeti park végzi. A nemzeti parkok három övezetre vannak beosztva, az "A" jelenti a fokozottan védett területeket, amelyekre nézve szeretnék elérni, hogy használatukra kérés ne érkezzen, ezeken a területeken sporttevékenységet nem engedélyeznek. A "B" és "C" övezetek esetében a kölcsönös tolerancia jegyében meg lehet találni a használat lehetőségét. Előadásában sorra vette a természetben űzhető sportágakat, amelyek kezdődnek a tájfutással mint a leginkább természetbarát sporttevékenységgel , és tartanak az autósportig, amely a környezetet leginkább terheli. Szükségesnek tartja a megfelelő időben (ez a jelenlegi törvényi szabályozás szerint a rendezvény előtt 90 nap) benyújtott kéréseket, de kívánatos lenne az éves versenynaptár alapján történő egyeztetés.
Az államtitkár úr előadása után kért szót dr. Nádori László egyetemi tanár, az országgyűlés környezetvédelmi bizottságának tagja. Hangsúlyozta az ilyen jellegű fórumok hasznosságát, és melegen gratulált az MTFSZ-nek a megrendezésért és a környezet- és természetvédelem területén kifejtett eddigi munkájáért.
Következő előadó dr. Sódor István sporttársunk volt, aki megmutatta, hogy a jog nem is olyan száraz tudomány, a laikus számára is élvezhetően ismertette az új törvényi szabályozásokat. (A téma fontosságára való tekintettel a Tájfutás következő számában ismertetjük előadását.) A tájfutó versenyek megtartásához engedélykérési kötelezettség áll fenn a tulajdonos (ebből egy területen több is lehet, a privatizáció eredményeképpen), valamint védettsége esetén a természetvédelmi hatóság felé. Országos védettség esetén az illetékes nemzeti park igazgatóságától, míg helyi védettségnél az illetékes jegyzőtől kell az engedélyt megkérni.
Dr. Szabó Sándor, a DunaIpoly Nemzeti Park igazgatója hatósági, míg Baranyi Katalin, a Pilisi Parkerdő Rt. ágazatvezetője a tulajdonosi engedélyek tapasztalatairól, kérdéseiről beszélt. A hatóság kérése, hogy a kérelem megfelelő időben minimálisan 90 nappal a verseny előtt érkezzen be hozzájuk, és az engedélykérelem tartalmazza mindazon adatokat, amelyek az elbíráláshoz feltétlenül szükségesek (versenyközpont, rajt, cél helye, várható versenyzői és összlétszám, parkolás, pályavezetés, pontterhelések, tervezett higiéniás létesítmények stb.). Célszerű az MTFSZ engedélykérési formanyomtatványát használni, és ehhez csatolni a még szükséges mellékleteket, vázlatokat. Mindketten egyetértettek a minimálisan féléves terv szerinti összesített kérelem benyújtásának kívánatosságában. Baranyi Katalin külön foglalkozott az edzések kérdésével. A balesetek elkerülése végett kérte ezek előzetes egyeztetését az illetékes erdészetekkel.
A szünet után dr. Krasznai István ismertette az MTFSZ e területen végzett közel egy évtizedes munkáját, és kifejezte a jövővel kapcsolatos reményét, hogy sportágunkat tiszta természeti környezetben lehet majd űzni, amelynek eléréséhez a tájfutók is hozzájárulnak, s megtesznek minden tőlük telhetőt, és reményét fejezte ki, hogy az engedélyezéseknél kialakul a partneri kapcsolat, s nem az "erőfölény" fitogtatása fogja azt jellemezni. Vass László, a BTFSZ főtitkára záró előadásában foglalkozott azon elérhető technikai lehetőségekkel, amelyek biztosítják az igénybe vett terület minimális terhelését, és pozitív példákkal támasztotta alá a hatósági engedélyek kölcsönös kompromisszumot kereső lehetőségeit.
Az előadások után a résztvevők kerekasztal-beszélgetés formájában a mindennapok problémáit vetették fel, és kérdéseikre többségükben konkrét válaszokat kaptak előadó vendégeinktől. Kár, hogy a meghívottak közül nem képviseltette magát a Budakeszi és a Budapesti Erdészet, pedig jó néhány kérdés foglalkozott e területek problémáival. A fórum befejezéseként dr. Fekete Jenő levezető elnök zárszavában hasznosnak és eredményesnek nevezte a rendezvényt, amelynek néhány évenként történő megismétlése a lehetőségek és az elvárások egybevetése feltétlenül hozzájárul az érdekelt felek zavartalanabb együttműködéshez.
dr. Krasznai István
az MTFSZ természet- és környezetvédelmi bizottságának vezetője
Ahogy mi láttuk ahogy most látjuk ahogy szeretnénk látni
Szövetségünk egykori főtitkára jó szemmel és érzékkel javasolta több mint egy évtizede, a versenysportok közül messze elsőként, az MTFSZ természet- és környezetvédelmi bizottságának megalakítását. Csak rövid felsorolását annak, hogy mi késztette szövetségünket a természet- és környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozni.
A tájfutók nap mint nap szembesültek
- a környezetszennyezés rohamos növekedésével;
- az autóroncsok megjelenésével az erdőben;
- a települések szemétövezetével;
- az erdőpusztulásokkal;
- tarvágásokkal;
- a beépítettség növekedésével.
Ugyanakkor egyre nyilvánvalóbbá vált a sportág kiszorulásának tendenciája a tájfutásra alkalmas terepekről.
A létrehozott bizottság
- célul tűzte ki a természet- és környezetvédelemben való aktív részvételt; mivel fel- és elismert, hogy maga a sportág is lehet környezet- és természetkárosító, elkezdte kidolgozni a természeti környezetet minimálisan befolyásoló módszereket és technikákat;
- a kölcsönös előnyöket szem előtt tartva tárgyalásokat, együttműködései szerződéseket kezdeményezett a terület gazdái, s ahol védettség állt fenn, az illetékes hatóság és a szövetség között.
Munkánk alapvető filozófiája, hogy a természet védelmét az emberrel, az emberért és nem nélküle kell megvalósítani, szervezni. Sajnos sok esetben ez az elv ellentétes volt a hatósági állásponttal, ami a védelmet "biztos, ami biztos" a teljes tiltással, területhasználói engedélyek megtagadásával kívánta biztosítani, másrészről a védelemre "belső késztetésből" mindig szükség van, akkor is, ha a terület nem élvez jogi védettséget.
Ennek megfelelően
- csatlakoztunk a Társadalmi Erdei Szolgálathoz (TESZ), létrehoztuk a természetvédelmi ellenőrzőbíró intézményét (TEB);
- térkép-kategorizálást javasoltunk;
- a versenyző-, edző-, bíróképzés és -továbbképzés anyagába a természet- és környezetvédelem kérdései, szempontjai beépültek;
- az előző pont dokumentumaiban szerepelnek azok a természet- és környezetkímélő módszerek, amelyek biztosítják az igénybe vett terület minimális terhelését (a technikai lehetőségekkel a következő előadás foglalkozik);
- kezdeményeztük a hatósággal és a területgazdával modell értékű kapcsolat kialakítását szerződés formájában;
- erdőtakarítási akciót szerveztünk.
Ahogy most látjuk
Eredményeink vegyesek, sajnos még mindig a természetvédelem "Mari nénijének" érezzük magunkat (az erdőben rőzsét gyűjtő Mari nénit könnyen és szigorúan fogják és szankcionálják, míg a fát lopók, sőt erdőrészeket tarba vágók zavartalanul folytathatják tevékenységüket).
Röviden a jelenlegi helyzetről
- a TESZ megszűnt, a TEB van és lassan kezd tudatosulni, örülnénk, ha partnereink igényelnék közreműködésüket a közös munkában;
- a térkép-kategorizálás nem sikerült, de azért vannak eredmények: kiadás előtti térképegyeztetés, védett, kerülendő területek feltüntetése kezd elterjedni;
- "rázós" terepeknél él a szájhagyományra épülő egy térkép egy nagy verseny elv;
- a sportág oktatási anyagaiba a természet- és környezetvédelem szempontjai beépültek, a másik oldal (erdészek, vadászok, természetvédelmi őrök stb.) tájfutó ismereteinek növekedéséről nincsenek ismereteink, a javuló tendenciáról azonban halvány jeleink vannak, de vannak, és ez a lényeg;
- a technikák területén feltétlen előrelépést tapasztaltunk, főként a parkolók és a cél, versenyközpont kialakítása terén;
- a modell értékű szerződés nem jött létre, nem rajtunk múlott, de azóta is történt erre hivatkozás: a megoldás a jövő feladata;
- határidők kérdése: önkritikusan meg kell állapítanunk, hogy itt még van tennivalónk, de az is igaz, hogy a túl korán bejelentett verseny engedélye sem érkezik meg sokszor időre, még többszöri sürgetésre se; nem könnyíti a helyzetet az engedélyezők időnként alkalmazott módszere, amely egyik engedélyhez köti a másik megadását erre jogalap nincsen, de megnehezíti a versenybíróságok munkáját;
- az érintett felek igyekeznek éves terv (versenynaptár) alapján könnyíteni és gyorsítani az engedélyezési eljárásokat, amely nagy versenyek, bajnokságok esetén járható út, a probléma egyre inkább a kis versenyekkel van, ahol sokszor csak egy-két hónappal a rendezvény előtt realizálódik a terep, így megértésre és gyorsított eljárásokra van szükség.
Mindent összevetve, ha röviden akarom összefoglalni a helyzetet, azt mondhatom, hogy bizony a kinyújtott baráti kezünkre elfogadás helyett sokszor körmöst kaptunk.
Ahogy szeretnénk látni
Tiszta, szemétmentes környezetben szeretnénk sportolni, olyan szellemi közegben, amely befogadja és támogatja azon sporttevékenységeket, amelyek elősegítik az ember visszatalálását a természetbe és a szellemiekben egészségesebb társadalom kialakulását.
Szeretnénk, ha emberszámba vennének, és felnőttként kezelnének, a környezet- és természetvédelem hivatalos őrzői, védői, legalább annyi figyelmet fordítanának a természetben ismét helyet kereső emberre és problémáira, mint a vaddisznókra és a kopárosok flóráira.
Mi az ésszerű korlátozásokat el tudjuk fogadni, hiszen nem csekély önkorlátozással éltünk magunk is az egyes terepek kiválasztásánál, csak a csípőből tüzelt "nemeket" nem. Az elmúlt tíz évben, mióta szervezett kereteket kívánunk biztosítani az erdőhasználatot illetően, tudomásom szerint mindössze egy tanulmány és két diplomamunka készült a tájfutás környezetet befolyásoló hatásaikról a tájfutók kezdeményezésére, de hol a többi, hol a folytatás? Ezek hiányában kérelmeink milyen objektív alapon kerülnek elutasításra? Nem többet és nem kevesebbet szeretnénk, mint az erdő többi használójával azonos elbírálást. Unjuk a "Mari néni" szerepet! (Amelynek sokszor még alapja sincs, mert utólag kiderül, hogy a hunyók nem mi vagyunk, de lassan rendszerré válik, hogy probléma esetén hozzánk jön a dörgedelem.)
Szeretnénk, ha kéréseink kölcsönös meghallgatás, párbeszéd alapján kerülnének elbírálásra, várjuk a nem teljesíthetőség esetén a szakmailag megalapozott alternatívákat.
Befejezve, ismét röviden, kinyújtott kezünket szeretnénk, ha elfogadnák, körmös helyett partnereink együttműködni kész jobbokat nyújtanának.
dr. Krasznai István előadása a fórumon
Vissza a Tájfutás 1998/1 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!