Az IOF a világranglistát 1998-ban fogja bevezetni. A ranglistát a norvég N3 SPORT AS honlapján (http://www.n3sport.no/) lehet majd figyelemmel kísérni február 1-jétől. A rangsoroló versenyek közé tartoznak a világbajnokságok és Világkupák egyéni versenyei, valamint az összes IOF elitverseny, amiket mostantól IOF ranglistaversenyeknek nevezünk (IOFR). A ranglista minden IOFR verseny után frissítve lesz.
Annak szabályait, hogy melyik szövetség rendezhet rangsoroló versenyt, ősszel sikerült kidolgozni. Az IOFR-t egy IOF ellenőrzőbírónak kell felügyelnie. Ahhoz, hogy egy verseny valóban rangsoroló lehessen, legalább három, korábban már rangsorolt versenyzőnek kell rajthoz állnia. Ezt a létszámot később emelni fogják. Az alapranglistát a 95-ös és a 97-es vb-k, valamint az 1996-os Világkupák alapján készítik el.
Nagy viták folytak a rangsorpont számításának módszeréről, leginkább azért, mert jelentős különbség lehet a versenyek mezőnyeinek erőssége és a győztesidők között is. A képlet matematikailag kifinomult, és figyelembe veszi mindkét említett problémát. 1998 csak próbaidő lesz, és szükség esetén lehetnek változtatások a rendszerben az év végén és év közben egyaránt. A ranglistát egészen addig nem használják fel selejtezők helyettesítésére vagy rajtsorrend megállapítására, amíg azt széles körben el nem fogadják.
1997. 11. 11. 11 óra emlékezetes dátum lehet majd a sportvilágban. Ekkor találkozott Samaranch úr, a NOB elnöke először az Elismert Sportok Nemzetközi Szövetségének (ARISF) az elnökeivel.
Ám hogy ennek a jelentőségét megértsük, előbb egy kis kitérőt kell tennünk. Évente megrendezik a Nemzetközi Sportszövetségek közgyűlését. Ennek 1997-ben a németországi Duisburg adott otthont. A téma a "Sport és Menedzsment" volt. Itt szó esett az elmúlt nyáron Lahtiban rendezett World Games sikeréről, ami a média nagyszámú jelenlétének köszönhető. Bár az IOF tagja a Nemzetközi World Games Szövetségnek, tájékozódási futó verseny mégsem került megrendezésre Lahtiban, mivel az időben ütközött a grimstadi vb-vel. Duisburgban kijelölték a következő World Masters Games helyszínét is, 2002-ben az ausztráliai Melbourne rendezheti az eseményt.
Az 1986 óta négyévenként rendezett World Masters Games esetében is nagy lehetőség a tájfutás számára a médiában történő megjelenés. Ráadásul a tájfutás egy fontos sport a játékok programjában. A következőt az amerikai Portlandban rendezik, 1998 augusztusában. A rendezvény nyílt minden 35 év feletti számára, amíg a rajtlistában fenntartott helyek be nem telnek. (További információk: http://www.worldmasters.org.)
A Nemzetközi Sportszövetségek közgyűlésén az IOF delegációja kihasználta, hogy sportunk 1997-ben ünnepli centenáriumát, és a francia szövetség által készített rövid videofilm segítségével bemutatták a tájfutást. Ez nagyon hatásosnak bizonyult a befolyásos személyek (Gilbert Felli, a NOB sportigazgatója és Ron Froehlich, az ARISF elnöke) előtti bemutatkozásban. Az ARISF azoknak a sportoknak a szövetsége, amelyek a NOB által elismertek, de az olimpia programján még nem szerepelnek.
A lausanne-i megbeszélés Samaranch úr és az ARISF között mérföldkövet jelenthet sportunk számára, ugyanis ez volt az első ilyen a maga nemében. Samaranch úr kiterjesztette a NOB pártfogását a World Gamesre, ami kizárólagosan az olimpián még nem szereplő sportok rendezvénye. Ez nagy lehetőséget jelent a tájfutás számára. A 2001-es World Gamesen Japánban, Akitában, az amúgy a médiában nem túl gyakran megjelenő sportok szinte a kirakatba kerülnek. A két hét során szereplő kb. 25 sport magas színvonalú versenyei látványosnak ígérkeznek a TV-ben és más médiumokban. Meg kell tennünk mindent, hogy a tájfutás hasznára váljon a kínálkozó lehetőség.
(Sue Harvey, az IOF elnöke)
Az 1997-es tájfutó versenyszezon befejezéséül hat ország tájbiciklisei találkoztak a 4. Nemzetközi Tájbicikli-versenyen november 12-án. Az előző évi kilenc nemzeti csapat viaskodása után az idei részvételi szám kicsit csalódást okozott. Erre talán magyarázat az előnytelen helyszín is, hiszen Délnyugat-Franciországban zajlott le a verseny.
Az első napi egyéni futamban a 38 km-es pályát 21 ellenőrzőponttal a cseh Jan Zurynek nyerte 129 perc 21 másodperccel. Nőknél is cseh siker született, Sarka Zurynkova 120 perc 28 másodpercet tekert a 29 km-es, 16 ellenőrzőpontos pályán. A másnapi váltón férfiaknál a francia csapat nyert, nőknél pedig a csehek.
A verseny során a sportág vezetői elhatározták, hogy javasolják az IOF-nek, hogy az első tájbiciklis vb-t 2002-ben rendezzék. Előkészítéséül egyre több nemzetközi verseny lesz a közeljövőben. 1998-ban két versenysorozat eredményeként már nyílt Európa-kupa eredményt hirdetnek. Négy egyéni versenyt és egy váltóversenyt rendeznek augusztusban Szlovákiában és a Csehországban, és két egyéni versenyt, valamint egy váltót októberben Spanyolországban. 1999-ben talán már bemutató egyéni és váltóversenyekre kerül sor a skót vb pihenőnapjain.
(Jean-Paul Hosotte, az IOF tájbiciklis bizottságának az elnöke)
Az IOF elhatározta, hogy gyorsítani kell a tájfutás olimpiai sportággá való előkészítését. Amennyiben ez valóban cél a közeli jövőben, akkor a nyári kongresszuson el kell dönteni, hogy a tájékozódási futás melyik ágát kívánjuk az olimpia programján látni. A dán tájfutó szövetség számára teljesen egyértelmű, hogy ez csak a hagyományos tájfutás lehet.
Ennek eléréséhez rengeteg munkára van szükség, és megfelelő anyagi forrásokra, valamint fontos az összes tagállam összefogása. Teljesítenünk kell a formális követelményeket, úgy mint 75 nemzet 4 kontinensről, és meg kell találni a sport megfelelő arculatát, olyat, ami egyaránt visszaadja a tájékozódási futás lényegét, és kielégíti a NOB, a nézők, a sajtó és a TV igényeit.
(Ove Gasbjerg, a dán tájfutó szövetség elnöke)
Sergio Grifoni a tájfutás fejlesztésének lehetőségeiről ír cikkében. Gondolatait egy futballbeli példára vezeti vissza. Nyilvánvaló, ha egy futballpálya méreteit növeljük, vagy a felére csökkentjük, akkor egy futballmérkőzés jelentősen megváltozik. Az még nekünk, tájfutóknak sem egyértelmű, hogy hasonló különbség van a térképeink 1:15 000 és 1:10 000 méretaránya között.
A mi játékterünk a terep és a térkép, de úgy tűnik, mi, tájfutók a játéktérrel kapcsolatos szabályokat a körülményektől vagy a rendezők elképzeléseitől függően változtatjuk. Az biztos, hogy egy verseny teljesen más, ha ugyanazon a terepen, de más méretarányú vagy más alapszintközű térképpel van megrendezve. Ha világversenyekről beszélünk, akkor meg kell egyeznünk a normákban, amennyiben azt akarjuk, hogy a verseny fair legyen a világ különböző pontjairól érkező versenyzők számára, valamint hogy a nézők kiismerhessék sportunkat. Ha a terep nem felel meg a normáknak, akkor egyszerűen egy másikat kell választani. A múltban a térképek méretaránya egyre nagyobbá vált, ezzel együtt a tájfutás is sokat változott. Az ellenőrzőpontok közelében szükségessé vált az úgynevezett finom tájékozódás.
Sergio tavaly júliusban, hat év után ismét rajthoz állt a svéd O-ringenen. Úgy találta, hogy egy egészen új tájékozódási technikára van szükség, nevezzük ezt el mikrotájékozódásnak. Ez abból ered, hogy a számítógépek 1:15 000-s térképekre annyi adatot tudnak rajzolni, amennyit kézzel csak 1:7500-as térképre tudnánk. Vajon mennyi idő szükséges ahhoz, hogy valaki ezt magas szinten elsajátítsa? Szerinte nem kevesebb mint 15 év. Ezt egy megtörtént eset bizonyítja: az O-ringen ötödik napján négy elit tájfutó küzdött az első helyért (egyikük Jörgen Martensson), akik mind szenior korúak.
A tájékozódási futás egyre nehezebbé válik, és az IOF-nek ezen el kellene gondolkoznia. A világbajnokságok is egyre inkább skandináv bajnokságokká válnak. Sokszor a pályakitűzők a sok apró tereptárgy közül választanak egy jelentéktelent ellenőrzőpontnak, ami a terepen és a térképen is nehezen látható. Elfelejtik, hogy az IOF szabályzata szerint az ellenőrzőpont fő feladata, hogy egy átmenet kezdő- és végpontja legyen. Ezáltal nagy szerepet kap a véletlen a bója megtalálásában.
Tehát mi Sergio javaslata? Az eddigi tendenciával fel kell hagynunk, és csökkenteni kell a térképek méretarányát, valamint korlátozni kell az adott területre rajzolható tereptárgyak számát. Így egy alpesi és egy svéd terep 1:50 000 térképe meglehetősen hasonló lenne. Ha azt akarjuk, hogy a tájfutás egy "világsport" legyen, akkor egyre inkább egyszerűbbé kell tennünk sportunkat, mert csak így érhető el, hogy az azonos nehézségű legyen minden országban.
A méretarány mellett a térképeket le kell egyszerűsíteni oly módon is, hogy elhagyjuk a számos komplikált jelölést. Sergio például csak három növényzetábrázolási jelölést javasol: erdő (fehér), nyílt (sárga) és a kettő közötti átmenet (fehér és sárga négyzetek), és a futhatóságot a bíbor három árnyalatával jelölné. Ezáltal a térkép könnyebben olvashatóvá válna, ráadásul a futhatóságot elég lenne a pályával együtt a térképre nyomtatni, hisz az amúgy is évszaktól függő.
Ezek a változtatások gond nélkül megvalósíthatók lennének a régi térképeken is, hiszen azok többsége már digitalizálva van. Olasz sporttársunk szerint pedig jobb volna egyszer egy radikális változtatást végrehajtani, mint később apró javítgatásokkal bajlódni.
Fordította Sárecz Lajos
Vissza a Tájfutás 1997/8 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!