A norvégiai Grimstadban, a tájfutó világbajnokság elején rendezte meg az IOF Térképbizottság a tájfutó térképkészítők 7. nemzetközi konferenciáját.
Egyébként a norvég VB egyben a "100 éves a tájfutás" jubileumi év kezdő eseménye is volt, amelyet a bizottságunk egy térképkiállítással ünnepelt, melyen a résztvevő 9 ország (Norvégia, Svédország, Finnország, Dánia, Nagy-Britannia, Németország, Magyarország, Hongkong, Portugália) mutathatta be 4-4 térképét (az első tájfutó térkép, az első amely az IOF jelkulcsot használta, az első számítógéppel készített térkép, egy szép idei térkép). A kiállítás legérdekesebb darabja valószínűleg az a térkép volt, amelyen 100 éve a világ első tájfutó versenyét rendezték Norvégiában. Természetesen a kiállításon azért csak ez a kilenc ország vett részt, mert a többiek nem vették a fáradságot, hogy válaszoljanak a Térképbizottság felhívására.
A négy bemutatott magyar térkép a következő volt:
A konferenciára 33-an jelentkeztek előre 14 országból. Kellemes meglepetésre mindenki el is jött, sőt az utolsó pillanatban még egy kazah résztvevő is befutott. Vele együtt mi ketten képviseltük a gazdaságilag fejletlenebb országokat, a további résztvevő országok: Ausztria, Dánia, Finnország, Hong Kong, Japán, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Svájc, Svédország, Új-Zéland, USA.
A VB térképekről
Az első napon a Térképbizottság vezetőjének, a svéd Björn Perssonnak a megnyitója után a norvég VB térképkoordinátorai (Widar T. Löland, Gunnar Mosevall) tartottak előadást a VB térképek készítésének tapasztalatairól. S bár mindvégig számunkra elképzelhető anyagi és tárgyi és személyi lehetőségekről volt szó, az azért nyilvánvaló volt, hogy személyes ellentétek és számítógépes problémák (elsősorban gyakorlatlanság) nehezítetté a munkát.
Az egyik koordinátor a VB előtt teljes egy éven keresztül teljes munkaidőben csak a VB térképekkel kapcsolatos szervezési kérdésekkel foglalkozott, de tapasztalatai szerint szerencsésebb lett volna hosszabb időszak. Ez a koordinátor a térképhelyesbítők válláról igyekezett minden gondot levenni, hogy ők ténylegesen csak a terepmunkával foglalkozzanak (alaptérképek, különféle engedélyek, folyamatos terepi ellenőrzés). A másik ellenőr elsősorban a minőség biztosításával foglalkozott (légifénykép, sztereo kiértékelés, generalizálási problémák), természetesen folyamatos terepi ellenőrzéssel.
Terepek
Összesen 97 km2 nagyságú területről készült új térkép. Öt kategóriába sorolták a terepeket:
A 23 km2 VB versenyszámok, nyílt versenyek
B 19 km2 VB versenyszámok, nyílt versenyek
C 15 km2 Nyílt versenyek, tartalékterep
D 23 km2 Edzőterepek, tartalékterep
E 17 km2 Tartalékterep
Az eredetileg kiválasztott és letiltott terepekkel kapcsolatban kisebb változtatásokat kellett eszközölni. Az egyik helyi klub például nem járult hozzá, hogy a városukhoz közeli terepről VB térkép készüljön (valószínűleg más versenyre tartogatták).
A C, D területek első javítása 1995-ben, az A, B, E területeké 1996-ban történt meg, majd 1997-ben az összes terepet véglegesen újrahelyesbítették.
Költségvetés
A költségvetés tervezete (a kiadási oldal) az alábbi tételeket tartalmazta (1 NOK=26 Ft):
légifényképek elkészítése 56.600 NOK
légifénykép kiértékelés, alaptérkép készítés 241.000 NOK
terepmunka, térképhelyesbítés 914.300 NOK
térképrajzolás, -tervezés 238.800 NOK
ofszetnyomtatás (pályák is) 154.300 NOK
adminisztrációs költségek, ellenőrzés 205.000 NOK
teljes költség (eredetileg tervezett 93 km2) 1.81 M NOK
A bevételi oldal:
Grimstad "járás" hozzájárulása 500.000 NOK
a norvég Sportminisztérium hozzájárulása 905.000 NOK
hirdetések, szponzorok 100.000 NOK
térképeladás (VB és nézők versenye) 35.000 NOK
teljes bevétel 1.81 M NOK
Azt hiszem hazai szemmel nézve eléggé irigylésre méltóak a számok, de mindenképpen érdemes megfigyelni az arányokat. Ismerve a VB térképek árait gyanúsan kicsinek tűnik a térképeladás bevétele. Látható, hogy a költségek nagy részét a helyi, ill. az állami hozzájárulás adta.
A következő megállapodások megkötése vált szükségessé:
A munka egyik legfontosabb tanulsága, hogy a térképhelyesbítők felé megfogalmazott bírálatok, javaslatok esetében mindenképpen szükséges a visszajelzés, az első terepmunka befejezése után minden javaslatot fel kell jegyezni, figyelembe kell venni.
Légifotók
A fotózás a Norsk Luftfoto & Fjernmaling AS nevű cég feladata volt. A fényképezés optimális időpontját a hóolvadás és a lombosodás befolyásolta. 1995-ben a hó csak nagyon sokára olvadt el az alacsonyabb területeken és az optimálisnak tartott napokban nagyszabású katonai gyakorlat zajlott a Skagerrak térségében, s ez elvileg teljes repülési tilalmat jelentett egy héten át. Hála a légifényképezést végző cég kitűnő katonai kapcsolatainak az adott időszakban (1995. IV. 25.) mégis elkészültek a légifotók. A közben történt területváltozások miatt kiválasztott E terület lerepülésére teljesen hasonló körülmények között (katonai gyakorlat) 1996. V. 9-én került sor. A repülési magasság: 2000-2100 méter volt, így a fotók méretaránya 1:12000. Egyébként a megszokott méretarány 1:13000-1:15000, most a nagyobb részletgazdagság érdekében döntöttek az alacsonyabb, nagyobb méretarányú fotók mellett, vállalva természetesen ennek nagyobb költségeit.
Kiértékelés
A kiértékelés első eldöntendő kérdése: analóg vagy digitális? Azaz a légifénykép kiértékelés eredménye kerüljön egy fóliára tollakkal kirajzolva, vagy a teljes kiértékelés számítógépes alapú legyen, azaz az eredmény egy számítógépes állomány legyen (célszerűen az OCAD program formátumában). Az analóg kiértékelés mellet döntöttek, mert várható volt, hogy a kiértékelés után a terepen még rengeteg új részletet fognak találni, ami túl sok javítást okozna a digitális állományban, így elveszne a digitális munka előnye.
A kiértékelés 1:7500 méretarányban 5 méteres alapszintközzel történt, technikai okokból az E terep kiértékelése csak 1:6000 méretarányban volt lehetséges. Utóbbi esetben a helyesbítők úgy döntöttek, hogy ebben az esetben ne kicsinyítsék le ezt az alaptérképet is 1:7500-ra.
Az A, C területek kiértékelője: Arne Almli; a B, D területeké Roar Forbord, míg az E terepé Olaf Helgesen volt.
Megemlítendő, hogy a meglévő topográfiai alaptérképek pontossága megfelelő volt (pl. az utak, épületek helyzete, iránya esetében), de természetesen a szintvonalrajz részletessége alkalmatlanná tette a magas igények kielégítésére. Ebben a méretarányban nincs igazán jelentősége, de a kiértékelés igazodik a topográfiai térképek vetületi rendszeréhez, ennek megfelelően a VB térképek négyzetes hengervetületben készültek.
Terepmunka
A tervezett nyomtatási méretarány egyértelműen igazodott az ISOM-hoz, azaz 1:15000 volt, az elkészült 1:10000 méretarányú térképek egyszerű nagyítások. Az A, C területek helyesbítője Kristen Treekrem, a B, D területeké Vidar G. Ydse, az E területé Olaf és Ivar Helgesen volt. A helyesbítők egy része órabérben, más része teljesítménybérben dolgozott, így nem volt könnyű konkrétan mérni a helyesbítéssel töltött időt. A tanácskozáson résztvevő Kristen Treekrem 39 órát töltött a terepen négyzetkilométerenként (de a valós érték ennél kicsivel több, mert ez tartalmazza az értéktelen részeket: tó, szántóföld is).
Érdekesség, hogy a pályakitűzőknek nem volt közük a térképhelyesbítéshez, így a VB alatt a térképhelyesbítők már pihenhettek, illetve indulhattak a nézők versenyén.
A helyesbítők a terepmunkájuk színes fénymásolatát hetente eljuttatták a térképkoordinátorhoz. Ennek a gyakorlatnak több oka volt:
Az ISOM következetes betartása és a közép-európai szemmel nézve rendkívül részletgazdag terepen a legkomolyabb problémát a generalizálás okozta, azaz egyszerűsítve annak eldöntése mely tereptárgyak és milyen jellel kerülnek rá a térképre. A legtöbb problémát ebből a szempontból a kövek, sziklák jelentették. Így egyes részeken maradtak viszonylag üres területek is, melyek sűrítését kérték a pályakitűzők, de a helyesbítők, illetve a térképkoordinátorok következetesen ellenálltak ezeknek a kéréseknek.
Egyébként a stáb bevallottan a világ eddigi legjobb térképeit szerette volna elkészíteni. Egy résztvevő meg is kérdezte, hogy érzésük szerint sikerült-e a kitűzött cél elérése. A diplomatikus válaszoló a kérdésre adott feleletet a VB utánra tartogatta.
Tény, hogy nem elegendő a speciális légifénykép kiértékelés, a rendkívüli földrajzi pontosságot biztosító alaptérkép. A helyesbítő igazi és rendkívül nehéz feladata a már említett generalizálás volt. S bár a jelkulcs elég részletes, de azért minden problémára nincs írott megoldás. Egyébként az egységesség érdekében a helyesbítők számára szigorúan tilos volt a norvég nyelvű jelkulcs használata, csak az eredeti angol nyelvű verziót használhatták.
A koordinátorok legfontosabb tanulsága a határidő betartására szolgáló büntető szankciók szigorú érvényesítése.
Nehéz pillanatok is voltak a térképhelyesbítés során (olyanok, amikkel az eredeti tervben helyenként elvileg számítottak, bár sokan túlzott óvatosságnak tartották):
Rajzolás, nyomtatás
A rajzot maguk a helyesbítők készítették el (a B, D terepek esetében a rajzoló Per E. Pedersli volt). Természetesen a rajz minden esetben számítógéppel történt, az OCAD 5-tel. Ennek ellenére komoly problémát okozott, hogy szinte minden helyesbítő saját jeleket is létrehozott az OCAD-ben és előbb-utóbb ezek a jelek (az eltérő alverziók következtében is) nagyon felszaporodtak. Tehát szükségszerűen még az OCAD verziókat is szabványosítani kellett, saját egységes VB jelkulcs készült és a rajzolók csak ezt használhatták.
A pályakitűzők és a térkép ellenőrök nagy gyönyörűségére többféle méretarányú (1:5000, 1:7500, 1:10000, 1:15000) színes nyomtatások készültek. A sokféle színes nyomtató miatt a nyomtatási színeket minden esetben külön be kellett hangolni.
A rajzolás során a friss OCAD állományokat hetente elküldték a koordinátorokhoz. Érdekes módon erre a célra nem használták az Intenetet (szerintem teljesen alaptalanul nem tartották erre a célra eléggé biztonságosnak). Így a lemezek postai levélben utaztak, ami jóval kevésbé tűnt biztonságosnak. Sok esetben a lemezek megsérültek, és ehhez fűződik a VB térképek elkészítésének legkritikusabb momentuma is. Az egyik A terep végleges OCAD állománya 3-4 héten át utazott egy belföldi levélben a rajzoló és a levilágítást előkészítő személy között. Nemcsak a kritikus időszakban történt nagy késés volt veszélyes, hanem az is, hogy a levél esetleg elveszett, illetve avatatlan kezekbe került.
Ez a késés egyébként elsősorban a térképkészítés utolsó fázisát (a 10 és 15 ezres méretarányú kivágatok elkészítését) érintette.
A kartografálást (design, feliratok), a nagyobb méretarányú kivágatok elkészítését Kristen Treekrem és Widar T. Löland végezte. Pályatervezéshez megpróbáltak egy Wincacs nevű programot használni, de kezdetleges volta miatt végül a pályák rajza is OCAD-ben készült.
A térképek ofszetnyomtatása Kongsbergben készült, a Luchs Kart & Trykk cégnél, illetve a Statens Kartverknél Hönefossban (előbbi nyomda Svédországban van, még a VB versenyek pályáit is itt nyomtatták). Az első tesztnyomtatás 1996 telén készült el, a második nyomtatást 1997 júniusára tervezték, de a már említett postai késés miatt ez jelentősen csúszott.
Ez a késés a különféle térképkivágatok elkészítésénél elsősorban olyan gondokat okozott, hogy a rendezők, pályakitűzők az utolsó pillanatokban is módosították az ofszetnyomtatás példányszámát. Ez a sok változtatás természetesen anyagi következményekkel is járt, de a teljes költségvetéshez képest ennek nagysága nem volt jelentős.
Külön problémát okozott a váltótérképek pályabenyomtatása. A túl sok variáció miatt a kézi berajzolást választották, de az utolsó pillanatokban mégiscsak a plotter mellett döntöttek.
A nyomtatás fázisában nagyon fontos volt a különféle külső közreműködők esetében a titkosság betartatása.
Néhány fontos konklúzió:
Terepmunka
Ebéd után kiautóztunk az egyik VB terep szélére, ahol két csoportra oszolva egy-egy órát töltöttünk két téma részletes terepi megvitatásával:
Új technikák a tájfutó térképekkel kapcsolatban
Knut Olav Sunde, a norvég térképbizottság tagja (egyébként végzett térképész) előadást tartott a négyszínnyomás általa fontosnak tartott előnyeiről.
Ez a technológia általános a színes nyomtatásban, minden színes újság, képeslap így készül. A négy alapszín (cián, magenta, sárga, fekete) elvileg minden szín reprodukálására alkalmas. Térképek esetén egyelőre a módszer kevéssé alkalmazott. Ennek legfontosabb oka, hogy vékony színes vonalak (itt elsősorban a szintvonalakról van szó) reprodukálása minőségromlás nélkül nagyon nehéz a színek nagy részében.
A módszer előnye elsősorban nem a nyomtatott színek számának csökkenése miatti költségcsökkenés lenne (ez minimális), hanem a reklámok, fotók, design alkalmazásának szinte korlátlan lehetősége. A négyszínnyomás térképészeti felhasználásához feltétlenül ún. frekvenciamodulált rasztereket kell használni.
Láttunk ilyen módon készült térképet és ezen szinte észrevehetetlen volt, hogy a 0.1 mm vastag barna szintvonal három színből lett kinyomtatva. Egyébként az OCAD6 is képes már a megrajzolt térképet a négyszínnyomásnak megfelelően négy színre bontani.
Az Instruktors-Kit a Térképbizottság által már évekkel korábban összeállított tananyag, melyet a térképhelyesbítést oktatók tudnak jól hasznosítani szemléltető anyagként. Sok-sok fényképet, szemléltető rajzot tartalmaz. Most elkészült ennek az egyébként pénzért árult anyagnak a számítógépesített változata, hiszen a színes diák reprodukálása miatt a csomag rendkívül drága volt. A számítógépes változat, természetesen szövegében is jelentősen korszerűsödött.
A CD-re írt anyag a platformfüggetlen Adobe PDF formátumba lett konvertálva. További "politikai" döntés kérdése, hogy az anyag ilyen formában felkerüljön-e az Internetre, hiszen ezután már nem igazán lenne értelme pénzért árulni.
A nap utolsó előadását a különféle VB érmeket birtokló Havard Tveite tartotta ismertetve az elit tájfutók térképekhez való viszonyát. Meglepő és egyben biztató is volt Havard véleménye, aki térképhelyesbítőként tulajdonképpen mindkét oldalon áll egyszerre (nemrég éppen Kenyában javított). A térképeknek meg kell felelnie mind az útvonalválasztáshoz, mind a finom térképolvasáshoz. Tehát alkalmasnak kell lennie arra, hogy a hosszú átmeneteket is pillanatok alatt fel lehessen mérni, döntést lehessen hozni (ilyenkor minél kevesebb kis részlet látható a térképen, annál könnyebb a versenyző dolga). Az ellenőrző pont közelében sokkal fontosabb a finom térképolvasás, ahol már minden egyes részletnek rendkívül nagy jelentősége van, azaz ebben az esetben a versenyző igénye a minél nagyobb részletgazdagság lenne.
Ezt a két igényt kell a térképnek egyszerre kielégítenie.
Havard szerint a meglévő ISOM megfelelő erre a célra. Nem híve az 1:10000 méretaránynak, legalábbis nem a klasszikus (illetve hosszú) távú versenyek esetében. Rövidtávú versenyek esetében is csak azért támogatja ezt a méretarányt, mert ez a tájékozódásnak egy speciális fajtáját igényli (szinte kizárólag finom térképolvasás). Ennél nagyobb méretarányra semmiképpen nincs szükség, mert ezeknél a térkép mérete már kezelhetetlenül nagy lenne.
Alapvető fontosságú, hogy a térkép részletessége még a rövidtávú térképek esetében is feleljen meg az 1:15000 méretaránynak. Tehát nem megengedhető az, hogy ha a térkép már úgyis 1:10000-es méretarányú lesz, akkor kitöltsék sok-sok részlettel, illetve a jeleket is normálméretben használják: az 1:10000 méretarányú térképet minden esetben úgy kell elkészíteni, mintha az a 15 ezres térkép egyszerű nagyítása lenne. Ahogy mondta ez igazából csak az a különbség, hogy a versenyző milyen távolságból nézi a térképet.
Havard szerint a legrészletesebb térkép amelyen valaha is futott a 95-ös német VB rövidtávú versenye volt, de a térképről sem negatív, sem pozitív vélemény nem mondott (aki maga is csinál térképet sokkal visszafogottabban bírálja más munkáját).
A térképjelek számát megfelelőnek tartja, szerinte sem lenne szerencsés sokkal több jel használata. Egy kérdésre válaszolva elmondta, hogy a növényzetre alkalmazott 4 féle sárga szín nem felesleges, bár a versenyzők zöme nem feltétlenül érzékeli a köztük lévő különbséget futás közben.
Térképbizottsági ülés
A tanácskozás egy nap szünet után folytatódott. A közbeeső napon délután és késő este tartottunk egy zártkörű bizottsági ülést, illetve délelőtt részt vettünk a nézők versenyén. ősszel térképhelyesbítő tanfolyamot rendezünk Portugáliában az IOF elnökség portugál tagjának kérésére. A térképbizottság kiküldött instruktora bizottságunk dán tagja, Sören Nielsen lesz. Korábban ukrán érdeklődés is volt. Ilyen tanfolyamokat a tagországok kérésére szívesen szervezünk, a térképbizottság állja az instruktor utazási költségét, de minden más költséget (szállás, helyi utazás) a helyieknek kell állnia.
Többszöri kísérletünk is sikertelen volt, hogy felvegyük a kapcsolatot a Mountain Bike Orienteering (MBO) bizottsággal, hogy megismerjük milyen különleges igényeik vannak a térképekkel kapcsolatban.
Az Instructors Kit várhatóan októberre készül el, esetleg PDF, hanem az egyre jobban terjedő webes HTML formátumban.
ISOM2000
A tanácskozás utolsó napja a klasszikus selejtezője alatt zajlott le és egyetlen témája a terveink szerint 2000-ben érvénybelépő új jelkulcs, az ISOM2000. A tanácskozás résztvevői megismerhették a térképbizottság korábbi felhívására érkezett hivatalos javaslatokat, melyek az alábbi országokból érkeztek: Ausztrália, Finnország, Norvégia, Svájc, Svédország. A javaslatok részletes ismertetése meghaladja ennek az írásnak a kereteit. Terveink szerint a hivatalos javaslatok teljes szövege az Interneten, az ISOM2000 általam gondozott webszerverén elérhető lesz. Nagyon fontos jellemzője a javaslatoknak, hogy a beérkezett változtatási igények nem jelentenek lényeges változásokat, minimális javaslat érkezett új jelek létrehozására, inkább a meglévő jelek méreteinek növelésére lenne igény, de ennek elsődleges oka a számítógépes technológia, amely biztosítja, hogy pl. a 0.15 mm vastag vonal tényleg ilyen vastag legyen a nyomtatott térképen. A korábban egyeduralkodó tusrajz esetében a technológiából adódóan a vonalak a nyomtatásnál az előírtnál mindig kicsit vastagabbak lettek.
A projekt menetrendje szerint a javaslatok szerint el kell készítenünk az ISOM2000 első vázlatát.
Zentai László
Vissza a Tájfutás 1997/6 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!