4. Erdész Tájfutó Európa Bajnokság - Tammela, Finnország 1997. augusztus 6-9.

A 4. Erdész Tájfutó EB-t idén a finnországi Tammelában 13 ország 600 versenyzője részvételével rendezték. A magyar csapat először tavaly járt ezen a versenyen, akkor 20 fővel képviseltük Magyarországot, Svédországban. Idén mindössze 14-en, két különböző időpontban utaztunk. A csapat első fele rögtön a Hungária Kupa után, augusztus 1-én, pénteken elindult. A nyolc fős társaság tagjai közül a Speigl család és Gabnai Ernő képviselte az aktív tájfutókat, de Kürti István neve sem ismeretlen, egykori ifi bajnok. Két soproni egyetemista - Török Tamás és Szabó Zsolt - valamint a 98-as szervezőbizottság egy tagja, Uzsoki András erősítette a magyar csapatot. Augusztus 6-án mi (Gerely Ferenc és Piroska, Horváth Magda, Dedinszky Imre, Billig Péter és jómagam) is elindultunk. Repülőgépünk 1/2 2-kor indult Ferihegyről, és helyi idő szerint 3/4 5-kor érkeztünk meg Helsinkibe.
Óriási luxus volt számunkra, hogy a tavalyi kétnapos autóút idén két órásra zsugorodott. Az utazás remekül indult, sima volt a repülőút, a finn fővárosban hétágra sütött a nap, Marosfalvi Móni pedig csupa mosoly volt, amikor a finn reptéren találkoztunk. Másfél órás utazás után egyszerre a versenyközpontban találtuk magunkat, de a megnyitót így is lekéstük. A többiek szerint nem vesztettünk sokat, mert finnül ment az egész, ezt a nyelvet közülünk pedig csak Móni beszélni (de még milyen jól!). A nyitóünnepség után az Erdészeti Intézet (=VK) mellett található tavon rendezett bevezetőnek szánt versenyen már mi is ott lehettünk. (A tájfutáshoz mindössze annyi köze volt, hogy bozótruhában és stoplisban kellett versenyezni) A "boom-running" abból állt, hogy 5 összekötözött vizen lebegő farönkön kellett (volna) végigszaladni. A technikát 3 finn bemutatta, ezután következett a rendezők, majd a magyarok csapata. Zsolt Máté és Ernő hősiesen küzdött, és a nézők nagy örömére elég sűrűn potyogott a vízbe. Jó hangulatban érkeztünk szállásunkra, a liesjärvi általános iskolába. A fantasztikusan felszerelt iskola nem az első meglepetés volt aznap. (fura volt például, hogy a Helsinki és Liesjärvi közötti 110 km-es távolságon egyetlen - magyar értelemben vett - települést sem láttunk. Liesjärvi is mindössze az iskolából, az Erdészeti Intézetből, két kilométerre lévő boltból és két-három házból áll.) Az is meglepő volt, hogy amikor estefelé, nálunk úgy 7 órának megfelelő világosban valaki az órájára nézett, az 11 órát mutatott. Lefekvés előtt a korábban érkezettek az edzőtérképen és tanácsokkal próbálták próbálni a számunkra kimaradt terepbemutatót. Csütörtökön ( aug. 7.) apránként szállingóztunk át a gyalog negyed órányira fekvő VK-ba. Skandináviát meghazudtoló jó idő volt, és mivel az erdőn át sétáltunk betekintést tehettünk a ránk váró megpróbáltatásokba. Azt, hogy az erdő milyen szép (rengeteg áfonya, szikla, moha), mennyire más mint a miénk. de ugyanakkor milyen nehezen futható, leírni nem is lehet. A célban ücsörögve néztük az első befutókat, Magda meg is jegyezte, milyen korán jönnek a 21-esek. Csak a hangosbemondónak köszönhetően tudtuk meg, hogy az 55-ös kategória öregjeit láttuk könnyedén beszaladni a célba.
Két rajtot építettek, egyet a rövid, egyet a hosszú pályáknak. Az, hogy a kartont a rajtban 10 perccel az indulás előtt adták, nemcsak a rajtokban egyezett meg, hanem minden finn versenyen így van. Egy állványon ollók, lukasztók, zacskók és madzagook lógtak, így mindenki időben fóliázni tudta a kartonját és a szintén ott megkapott szimbólját. A lapozó óra nem a beálló időt mutatja, három percet le kell vonni. Náluk is létezik térképrajt, ez a K pont.
Személy szerint nekem szenvedés volt ez a pálya (sok csatorna, mocsár) és az esti eredményhirdetéskor csak annak köszönhetően állhattam a negyedik helyre (az első hatot hirdették), hogy N 18-ban öten voltunk. Máté harmadik (F 18), Dedi negyedik (F 15), Peti hatodik (F 16), Éva második (N 16), Magda negyedik (N 40), és Spiegl Janó hetedik (F 40) helyezése sokkal értékesebb, hisz erősebb mezőnyben érték el ezeket az eredményeket. A délután csendesen telt, volt aki aludt, a kevésbé fáradtak az atlétikai VB-t nézték, a másnapi ügyességi verseny 5 résztvevője pedig a VK-ba ment megbeszélésre. Fél 8-kor indultunk az eredményhirdetésre, ami 8 helyett csak 1//2 9-kor kezdődött. Addig csoportképek készültek, hisz olyan szép egyformák voltunk, na nem Hungary, hanem szponzorunk STHIL pólóiban feszítve. Az eredményhirdetés utáni partira csak azok vállalkoztak, akik sem izomlázzal, sem lábfájással, sem álmossággal nem küzdöttek. Nem mintha szegény szenvedők éjfél előtt ágyba kerültek volna ...
Pénteken kicsit más program várt ránk. A lányok (kicsik és nagyok) városnézésen és hajókiránduláson, a fiúk (az erdészek - elvégre ez az ő versenyzők) szakmai programon vettek részt, ismerkedve a finn erdőgazdálkodással. Késő délután majdnem 200 fős mezőny indult az ügyességi versenyen. Ez egy szakmai tesztlap kitöltéséből, majd egy rövidke (20 perces) pálya lefutásából állt. A finneknél már hagyományosnak mondható versenyen a magyarok most először vettek részt. Közülük Spiegl Janó érte el a legjobb eredményt, majd őt Ernő, Tamás, Zsolt és Máté követte. Mivel este a csapatvezetők ülése 11-ig tartott, s mi már aludtunk, mire vezetőink haza értek, a szombati váltóról pénteken szinte még semmit nem tudtunk (volt, aki még azt sem, hogy futni fog). Reggel kaptuk meg rajtszámainkat, a rajtlistát és a pályaadatokat. Végül mindenki bekerült ilyen-olyan váltókba, igaz F 21-es fiainkat kicsit nehéz volt "eladni", de még nekik is sikerült harmadik futót (egy finn fiút) szerezni. Az egyénhez képest rövidebb, pörgősebb pályák voltak, s nem is olyan sok: 3, 5,5, 7,3 km-es pályák variációi vártak teljesítésre. A 18-as fiúktól (Máté, Dedi, Peti) mindenki aranyat várt, de az erős norvég váltó mögött elért második helynek is örültünk. Nekünk 18-as lányoknak csak a bronz volt betervezve (három csapat indult) de Évával és Prékop Mártával mégis a dobogó tetejére kerültünk. Az ugyanilyen pályákat futó F 55-ben viszont csak az utolsó, 11. helyen végeztünk volna. Említést még az F 35-ös váltó (Spiegl, Kürti, Gabnai) 4. helye és Horváth Magda egyéni teljesítménye érdemel, akinek külföldi csapattársairól nem mondható el ugyanez.
Délután eredményhirdetés és záróünnepség. Mint a következő verseny rendezői átvettük a verseny zászlóját. Ezután még egy kisebb kirándulás következett, vasárnap reggel pedig hazautazott az egyes csapat. Számunkra is gyorsan eltelt a vasárnap (egy kis csónakázás, áfonyaszedés) és hétfő reggel kisbusszal indultunk Helsinkibe, ahol gépünk 11.10-kor szállt fel, 1/4 1-kor érkeztünk Budapestre.
Az egész csapat nevében szeretnénk köszönetet mondani Urbán Imrének, aki - bár nem utazott velünk - szponzorokat szerzett, telefonált, levelet írt, egyszóval mindent megszervezett, és Marosfalvi Móninak, aki Finnországban segített nekünk.
Jövőre ugyanez a verseny Bugacon lesz, és reméljük, hogy nemcsak mi, 15-20-an leszünk ott, akik tavaly-idén is szerepeltünk. Az Viszont biztos, hogy mi ott leszünk, mert annyira remek az egész! Tehát jövőre, veletek és többekkel, ugyanitt, a bugaci 5. Erdész Tájfutó EB-n.

Dedinszky Katalin

Vissza a Tájfutás 1997/6 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!