Bohemia '97 -Novy Bor, 1997. augusztus 18-24.
Az országos és a budapesti Tájfutó Szövetség közös elhatározása és finanszírozása segítségével 30 utánpótlás korú válogatott utazott el Észak-Csehországba az ötnapos nemzetközi versenyre. Velünk tartott még 10 hasonló korú lelkes fiatal, közülük heten Pécsről. Az Edzőbizottság már év elején elhatározta, hogy a legjobbak vegyenek részt ezen az eseményen, hiszen tudtuk, a homokkő sziklákkal teleszórt rendkívül technikás terepen az erős cseh ellenfelekkel kell megmérkőzni. Ez az összemérés - különösen, ha sikeres - rendkívül fontos fiataljaink fejlődéséhez, és majdani nemzetközi eredményességéhez.
Mi valósult meg előzetes elképzeléseinkből? Az egyetlen magyar győzelem Horváth Magdi nevéhez fűződik. Ez azt mutatja, hogy a rutin valóban fontos. A 14-20 éves korosztályokban a nagyobb helyismerettel rendelkező hazaiak ellen derekasan küzdöttek a mieink. Az egyes napokon Domján Zsuzsi, Bíró Alma és Sprok Bence volt első helyezett, Bence még kétszer második, Dedinszky Imre egyszer harmadik. Az ötödik nap végén azonban csak Sprok Bence állhatott fel a dobogóra, második lett H16A-ban. A sűrű mezőnyben igen értékesek - és nagyon meg kellett küzdeni értük - a következő eredmények: Hecz Kati (D18A) és Domján Zsuzsi (D14A) negyedik, Dedinszky Imre (H16A) ötödik, Tokaji Móni (D20A) és Csiszár Adrienn (D14A) hetedik, Bíró Alma(D16A), Zsebeházy Eszter (D18A) és Szász Bence (H18A) nyolcadik, Billig Péter (H16A), Makrai Éva (D18A) és Friedrich Gábor (H20A) kilencedik és még Forrai Gábor (H18A) is benne volt az első tízben. Összesen 13-an kerültek be ebbe az előkelő csoportba, különösen örvendetes, hogy D18A-ban és H16A-ban hárman is. Ez egyértelmű előrelépés a tavalyi évhez képest, amikor - igaz kisebb csapattal - egy 8. és egy 10. hely sikerült. Jövőre még jobbat kívánok a résztvevőknek!
A serdülő és ifi kategóriákban többen is indultak a franciaországi Ifi Eb győztesei és helyezettjei közül, H20A-ban is indult a Junior VB 2. és 3. helyezettje, míg a legjobb cseh junior nők D21E-ben indultak (Jurenikova 3. lett).
A legtöbb kategóriában változatos napi szereplések után alakult ki a végeredmény, talán a terepek eltérése miatt. A terepek ugyanis erősen különböztek egymástól. Első nap mindjárt a nagyobb helyi rutinnal rendelkező hazaiak kedvéért a legvadabb homokkő sziklák között kellett (volna) helytállni. Ami rendben is lett volna, ha a többi napokon is találunk legalább közel annyi sziklát. A 30 válogatottunk közül ugyanis mindössze 9-en jártak már - Jicinben - hasonló terepen . A további versenynapok közül még kétszer - akkor is a völgyek peremén - találtunk homokkö szikla alakzatokat. A negyedik nap helyettük sűrű bozótos fogadott minket, aminek különösen az elől indulók "örültek", a hátul rajtolóknak már csak a csapások jutottak.
Mindent egybevetve (a 4. napi kivételével) jó terepeken, gördülékenyen rendezett versenyen vettünk részt a többi, közel 3000 tájfutóval együtt. A rendezők hatalmas munkát végeztek, ennyi versenyzőt nehéz kezelni a rajtban, célban, közlekedésnél, versenyközpontban. A rendezés gördülékenyen zajlott, csak az eredményközléssel voltak gondok, pedig a programfüzetben is gyors eredmény kifüggesztést igétek, tehát külön készültek rá.
El ne felejtsem a pályák egyik fő jellemzőjét: az átmenetek többségében komoly útvonal-választási feladatot kaptunk, a fél km-nél rövidebb átmenetekben is sokszor 3-5 különböző lehetőség is adódott. Ez figyelemre méltó, de elég szokatlan is volt, hiszen itthon sajnos elég ritka, bár éppen az idén 2-3 versenyen is törekedett a pályakitűző az igényes útvonal választási feladatok adására.
Ezen a rangos ötnapos eseményen a résztvevőink nagyon sok hasznos tapasztalatot szerezhettek. Az egyik legfontosabb az, hogy a nemzetközi eredményességhez fizikailag fejlődni kell. Magyarul: jobban kell futni, különösen nehéz terepen, hiszen az itteni ruganyos altalaj - különböző aljnövényzettel - fárasztóbb a hazai terepeknél, és bizony külföldön viszont nem ritka. Ezért erre külön kell készülni annak, akinek távolabbi, komolyabb céljai vannak. Másrészt a technikai tudást is csiszolni kell. Többféle stílusban kell tudni tájékozódni, alkalmazkodni a különböző tereptípusokhoz, pontosságra, magabiztosságra van szükség, amihez sok gyakorlás kell edzésen, versenyen: útvonalválasztás, (finom)domborzat olvasás, gyors helyzetfelismerés, iránymenet, távolságbecslés - mindezeket már fiatal kortól kell fejleszteni gyakorolni. Szükségességüket mindannyian láthattuk az öt nap során, gondolom ki-ki maga is leszűrte a tanulságokat, azzal együtt, hogy számos versenyzőnk, ha nem is elégedett teljesen szereplésével, de eredményes volt.
Lényeges dolog - különösen külföldön, hosszabb utazás során - a szállás, elhelyezés minősége. Az iskolai tantermekkel szerencsénk volt, mert - bár nem esett az eső - biztos fedelet tudtunk a fejünk felett, és a csomagjainkat nem szaporította sátor. Ráadásul kint az is kiderült, hogy a kempingek zsúfoltak, porosak voltak, vízellátási nehézségekkel. Sajnos zuhany nekünk sem jutott, de legalább meleg víz volt.
Ekkora gyerekcsapattal nem könnyű utazni, ügyelni a rendre, tisztaságra, és arra is, hogy ne okozzanak kárt - ez folyamatos figyelmet és szigorúságot igényel. Az indulási pontossággal az elején és a végén kevésbé volt gond, mint közben, az utolsó nap reggeli rendrakás, takarítás ügybuzgalma pedig különösen dicséretesnek mondható. Persze volt aki magától, más pedig csak bíztatásra csinálta, de időben elkészültünk.
Mindenképpen érdemes ezt a versenyt évről évre (különösen az utánpótlás) válogatott programjába iktatni, már csak azért is, mert a hozzánk legközelebbi olyan rendezvény, melynek színvonala és mezőnye is magas szintű.
Hegedüs Zoltán
Vissza a Tájfutás 1997/6 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!