Július 5.-6. Balassi Kupa (Balassagyarmat/Nyírjes)
Előzmények: A Budapest kupán rendezett tájbicikli verseny kis híján meghiúsult, ugyanis a verseny engedélye nem terjedt ki a kerékpáros kategóriára, a terület természetőre pedig a helyszínen nem adhatott ki engedélyt a versenyre. Hogy ott mégis lehetett verseny, az Fekete Jenő, Vass László, Gerely Ferenc sporttársainknak, és dr. Szabó Sándornak, a Budapesti Természetvédelmi Igazgatóság igazgatójának köszönhető.
Ebből az esetből okulva jóval a verseny előtt beadtuk engedélykérelmünket a tervezett két terepre. A Nyírjesre meg is kaptuk a városi környezetvédelmi felügyelőtől, az Ipoly-parti területre (OB'95 terepe, leendő Nemzeti Park) pedig szóbeli ígéretet kaptunk azzal, hogy az igazgatóságtól majd küldik a papírt. A verseny előtti hétfőn telefonáltak, hogy mégsem engedélyezik a versenyt, úgy tűnt, leginkább stratégiai okokból, de az ígért írásos elutasítást azóta sem kaptuk meg. Ezek után újra Gyenes Szilárdot, a városi környezetvédelmi felügyelőt kerestem meg azzal, hogy mégsem egy, hanem kétnapos vesrsenyt rendeznénk a területükön. Nagyon segítőkész volt, engedélyezte. A benevezett versenyzőket telefonon értesítettük a terepváltozásról.
Eredeti terveinkben az szerepelt, hogy az Ipoly- parti terepen egy hosszú, réteken való átvágásokat lehetővé tevő versenyt csinálunk, a bozótosabb Nyírjesben pedig egy rövidebbet, ahol a szabályzatnak megfelelően csak az utakon lehet haladni. A fenti előzmények után kedden biciklis terepszemlére indultam a Nyírjes déli részére, ami legrosszabb előérzeteimet is messze túlszárnyalta, az utóbbi évek erdőgazdálkodása (erdő-nem-gazdálkodása) nyomán még a nagyobb átmenő utak is szinte leküzdhetetlenül bozótosak voltak. Maradt tehát mindkét napra a terep kevésbé szép, sűrű úthálózatú, de igen szemetes északi rész. Csütörtökön újabb stekkelés, elkészültek a pályák, és szombaton jöhettek a versenyzők. A cél a városszéli focipályánál volt, ahova a versenyzőkön kívül egy jókora felhő is megérkezett, így a rajt már szakadó esőben zajlott. Ennek csak annyi előnye volt, hogy az indulók kevésbé vették észre a bozótot, szemetet és a száraz időben tengelyig érő homokot, célba érve nem szidták a terepet. A verseny után a nap is kisütött, este pedig a tornatermi szálláson nagy közös baráti defektszerelést tartottak az ottalvók (sok az akác).
Vasárnap a Nyírjesi üdülőterületen, a tavaknál volt a cél (OCSB'85), és most sokkal rövidebb pályákon, viszonylag jól biciklizhető, szép, de sajnos elhanyagolt sétautakon küzdhettek a versenyzők. A legjobbak a már szokásos Balassis-trikót (ezúttal kerékpáros változatban), és a Speed Metal kerékpárbolt ajándékait kapták.

Július 19. Zugló kupa (Budapest/Hármashatár-hegy)
Az eső most sem kímélt meg minket, már a hegy felé közeledve is áztunk. A pályakitűző Holluby András célja egy jól biciklizhető, biciklisek számára sem teljesíthetetlen pálya kitűzése volt. Ez sikerült, viszont a sár itt sem tette könnyebbé a versenyzők dolgát, állítólag azok jártak legrosszabbul, akik az egyik átmenetben a Virágos-nyereg felé kerültek, mert itt egy 6-700 méteres agyagos szakasz szó szerint megfogta a bicikliket, kézzel kellett a sarat kiszedni a villák mellől. Én más útvonalat választottam, így a Farkas-torok felől mászhattam meg a nagy hegyet. A java a legvégén jött, lefelé a vizes ördögszántáson (karrmezőn) a Szép-völgy felé. Ezt is túléltük. Számomra nagy élmény volt, hogy utolérve a pár perccel előttem indult Szórádi Balázst (egyik legjobb a profi junior és felnőtt MTB-sek között) sokat haladtam együtt vele. Sokszor más útvonalat választottunk, de nem tévedt el, a pontok közelében általában találkoztunk. A Farkas-torokban fölfelé kapaszkodva végképp elhúzott, de fölérve a szintútra hibázott, és csak ezért sikerült megvernem. Ez azt mutatja, hogy komolyabb tájékozódási gyakorlatozással a biciklisek is megszoríthatnak minket. A díjakat ezúttal a NELLA kerékpárbolt és a Standard kft. ajánlotta fel.

Július 28. I.Mecseki tájékozódási kerékpáros verseny (Hungária kupa 2. nap, Orfű)
A nyári versenyek közül itt volt a legtöbb induló, és kicsit nagyobb propagandával még több lehetett volna (pl. ha bekerül a HK programfüzetébe). A mezőny szinte csak tájfutókból állt, így különösen fontos volt, ki hogyan bánik a biciklivel. A mély pocsolyákban, frissen gyalult , ragadós utakon, gyors és göröngyös lejtőkön szükség volt erre. Érdekes, hogy még a sok tájfutónak is voltak tájékozódási problémáik, az útvonal kiválasztásánál sokan elsiklottak az optimális felett (én is). A pályák legvadabb része az utolsó másfél kilométer volt, lefelé a 2. napi rajtba vivő, mély vízmosásokkal teli úton. Az igazán jó biciklisek ezt élvezték a legjobban, én annak is örültem, hogy egészben leértem, bár ez kétszer tényleg csak egy hajszálon múlt. Reméljük, hogy a következő HK rendezői is lehetőséget biztosítanak versenyzésünkre. És köszönet Kesztyűs Szilvinek valamint segítőinek a jó versenyért!

Augusztus 1. Zselic kupa (Kaposvár/Deseda-tó)
Ismét egy esős verseny. Reggel a taszári sportpályán a szakadó esőt nézve kételkedtem benne, hogy lesz-e verseny. Szerencsére délutánra oszlottak valamicskét a felhők, néha még a napot is láttuk a Desedánál. Mi 12-en gyűltünk össze, de a strandon azért senki nem volt. Marton Péter jól mérte fel az időjárást és a Hungária kupát végigküzdő versenyzők fáradtságát, egy rövid, de igen gyors pályát tűzött ki a strand körüli üdülőtelkek között. Technikai nehézségét az adta, hogy egyáltalán nem volt idő hibákra, a biciklizést pedig újra a sár nehezítette. Az eredményhirdetés alatt már újra esett az eső.

Augusztus 24. I. Nagykovácsi tájékozódási bringaverseny (Vöröspocsolyás-hát)
Talán az előző napi nagy és nagysikerű MTB versenynek köszönhető, hogy idén először az indulók közül több volt a biciklis mint a tájfutó. Ugyan a "csak biciklisek" közül nem mindenki teljesítette a pályát, de legalább van érdeklődés felőlük is, van aki már visszatérő indulója versenyeinknek. Külön érdekessége volt a versenynek, hogy sítájfutó térképet kaptunk. Ez méretarányát tekintve optimálisabb a biciklizéshez, és a zöld útkiemelések miatt tekerés közben is jobban olvasható, bár így hajlamos az ember megfeledkezni a zölddel felül nem nyomott utak használatáról. Erdélyi Tibor a pályákat úgy alakította ki, hogy szinte sehol nem kellett tolni, és akinek kormányra szerelt térképtartója volt, annak a térképezéshez is nagyon keveset kellett megállni.
A mi célunkból "tájlovaglók" is indultak, sajnos az ő versengésüket nem követhettük figyelemmel, mivel nem oda érkeztek vissza. Az ő életük sem lehet könnyű, a természetvédők talán még jobban üldözik a lovasokat mint a kerékpárosokat, pedig a lovaglás már abszolút nem nevezhető a modern kor átkának, ez illeszkedik bele leginkább a természeti környezetbe.
Az MTFSZ Közgyűlésének határozata szerint amennyiben ebben az évben tájbiciklis versenyeken egy adott kategóriában 6 alkalommal minimum 12 értékelhető eredmény születik, úgy már ebben az évben lehetőség van Országos Bajnokság megrendezésére. Ez a feltétel a nagykovácsi versenyen teljesült, a szervezés folyamatban van, a verseny idejéről és helyéről mindenkit értesítünk.
A fenti leírásokban talán többször találkozhattok a veszélyességre utaló részekkel, de a biciklis tudáshoz képest megfelelően megválasztott sebességnél majdnem minden esés elkerülhető. Sebességedet a versenyeken csak az után növeld, ha előtte eleget gyakoroltál (azaz bicikliztél terepen)

őszi versenyek:
Szeptember 13.-14. Budapest/Normafa (inf.:Dosek Ágoston 23/452-295)
Szeptember 28. Szolnok/Tiszaliget (inf..Oskó Imre 56/428-721)
Október 25. Felsőtárkány/Eger Nagydíj (inf: Blézer Attila 36/311-130)
...és az OB

Kovács Péter

Vissza a Tájfutás 1997/6 tartalomjegyzékhez!

Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!