Junior Világbajnokság, 1997. július 7-12. Leopoldsburg, Belgium

Nehéz volt az út a Világbajnokságig. Nem a Budapesttől Leopoldsburgig tartó útra gondolok, hanem arra, hogy a résztvevőknek a csapatba kerülésért meg kellett küzdeniük egymással. Persze az Edzőbizottság sem volt könnyű helyzetben, hiszen junior, ifi és serdülő korúak is igyekeztek bejutni a csapatba. Ez szinte törvényszerű azokban az országokban, ahol szűk az élmezőny, ott a fiatalabbak között is vannak, akik sikerrel mérik össze magukat a juniorokkal.
Skandináviában a 19-20 évesek mezőnye is elég sűrű, így náluk csak onnan válogatnak. A hozzánk hasonló országok viszont keresik a tehetséges fiatalabbakat és igyekeznek őket elvinni minél többször a nagy világversenyekre (Junior VB-kre), a tapasztalatszerzés, a fejlődés érdekében. Ennek jelentőségét a későbbiekben részletesebben látjuk majd.
A válogatásnál tartottunk: hogyan lehet jó válogatási szisztémát kidolgozni, ha három korcsoportot érint egyidejűleg. Sehogy. Ha a bajnokságokon dől el, ahol mindenki más kategóriában indul, nem lehet összehasonlítani őket, ha más versenyeken, akkor pont a legfontosabb, legkomolyabb versenyek maradnak ki és túl sokszor kell kiemelkedőt nyújtani, ha pedig külön válogatóversenyt rendezünk, akkor végképp elaprózódik a dolog. Persze, látható, hogy mindegyik módszernek megvannak az előnyei is.
Nos idén nem látszott túl sikeresnek az Edzőbizottság által kidolgozott változat, ennek ellenére, és a további részleteket mellőzve, végül is mindazok részt vettek a VB-n, akiknek ott volt a helyük, sérülés vagy anyagi okok csak két versenyzőt akadályoztak meg. Teljes csapatot indítottunk, amihez az 5-6.(7.) helyeken bejutottak önköltséges hozzájárulása kellett.
Mindehhez képest az utazás már simának mondható. Három személyautó (Laki Balázs a versenyzés mellett a sofőr szerepét is vállalta, Borosznoki László pedig egy autót, és személyiségével igen jó hangulatot is hozott) különböző találkozóhelyeken összefutva egy nap alatt a Stuttgart melletti Lienzingenbe ért, hogy ott megtarthassa a programban szereplő átmozgató edzést. Ha pedig már ott voltunk, meg is szálltunk Kocsis Feriéknél, szép és nemrég elkészült házuk földszintjén. Köszönjük a lehetőséget.
Másnap, amint kiértünk az autópályára, máris csatlakozott hozzánk a negyedik jármű, a Bíró családé. Ha előre megbeszéljük, sem lehetett volna pontosabb találkozót összehozni. A négyes konvojnak még kb. 500 km-t kellett megtenni a verseny színhelyéig.
Mindjárt megérkezés után elindultunk felderíteni a terepet, amiről azt tudtuk, hogy sík, homokbuckás, jól futható fenyves és néhol csupasz homok. A homokdűnék sok helyütt nagyon gazdag szintvonal-rajzolatú domborzatot alkotnak. Ezt mind megtapasztaltuk egy saját szervezésű, és másnap a hivatalos terepbemutatón. Ezen kívül ki lehetett próbálni az elektronikus kartont (e-card), mivel a VB-n az EMIT (Regnly) rendszer működött.
Milyen eredményeket várhattunk a csapattól? Nem hálás feladat Domonyik Gábor győzelmei után nélküle szerepelni. Szerencsére senki nem ezt érezte, és igyekeztek megtenni mindent képességeik szerint. A magyarok között hét junior korú, három ifi és két serdülő szerepelt. Hecz Kati és Laki Balázs kivételével mind VB újoncok voltak.
A rövidtávú verseny felemásan sikerült. Kár, hogy az első fele sikerült jobban. A selejtezőben Hecz Kati második, Zsebeházy Eszter harmadik. A fiúknál csak Tas Dávid került az A döntőbe. Délután nem jött be a délelőtti papírforma, Zsebeszter 31., Hecz Kati 54. lett. Tas Dávid is ez utóbbi helyezést találta el. A világbajnoki címet a nőknél a finn Heiskanen, a fiúknál a norvég Rostrup vívta ki, de a férfi mezőnyben a 2-4 helyen svédek következtek. Friedrich Gábor és Bíró Alma a C döntőben lettek elsők. A sprint verseny lapos, de nagyon finom domborzatú, sok helyen ligetes fedettségű igazán technikás terepen zajlott, méltó volt a verseny színvonalához.
Pihenő napunkon elmentünk Brüsszelbe világot látni, már amennyi 3 órába belefér. Erre a napra jutott a klasszikus távú verseny rajtlista csoportbeosztásának megbeszélése és a váltók összeállítása. Mindkettő a résztvevők megállapodásával és egyetértésével megtörtént.
A klasszikus versenyre tartogatták évek óta a belgák legjobbnak tartott terepüket. A homokdűnék magassága helyenként a 30 m-t is elérte sok domborzati részlettel, melyek lassították a tempót, a sok út viszont gyors tempót követelt. A kettő összeegyeztetése fontos feladata volt a résztvevőknek, és érdekes módon a férfi győztes - a svéd Johan Modig - 10(!) perccel futott jobbat a pályakitűző által vártnál, de 2 perc 42 mp-cel jobbat a másodiknál is. Ez volt a nap meglepetése. Kár, hogy nem mi okoztuk. Habár az sem megszokott, hogy a 2. és 3. helyre cseh és szlovák futó érkezzen a többi skandináv előtt. A női mezőnyben svájci győzelem született Simone Luder személyében, a rövidtávú világbajnok finn Heiskenen második, és a 18 éves szintén svájci Regula Hulliger lett a harmadik. A magyar csapat legjobb aznapi helyezését 22.-et Bíró Alma érte el, aki még csak serdülő korcsoportú. Elmondta, és a részidőkből is kiolvasható, hogy a 4. ponton utolérte az előtte indult finn Pakkalát . Innen, betartva a csapatvezetői tanácsokat, igyekezett önállóan, de a versenyzőtársát figyelve haladni, minek eredményeképpen felváltva vezettek, kiemelkedő részidők nélkül, de különösebb hibát sem követtek el. Ez Almának a fenti helyezést és a győztes időnél 10 perccel több időt eredményezett. Szigeti Ági sem panaszkodhat az elért 24. helyével, legjobb részideje a 12. pontra a 12. idő. Hecz Kati ezen a napon is jó eredményre törekedett, de a 3. és 4. pontra nagyot hibázott és az ott elvesztett idő sok volt. Kár, mert nagyon jó részidői voltak, a 17-ből 6 átmenetben: 4., 13., 5., 7., 14., 14. A fiúk között sem a legidősebb honfitársunk volt a legeredményesebb ezen a napon. Amikor megtudtam, Cserpák Zsolt 2 perccel futott rosszabbat az előre megadott győztes időnél, nagyon megörültem, de rögtön kiderült, hogy Modig viszont annál is 10 perccel jobb, ahogyan az előbb említettem. A többieknek nem sikerült igazán. Nem az igyekezettel volt baj, mindenki komolyan vette a feladatot, de szokatlan számukra a nagy versenyek légköre, nem ismerik az ellenfeleket, nem próbálták ki magukat ilyen mezőnyben, ez mindenképpen önbizalomhiányt okoz és nem tudják beosztani az erejüket a pályán. A váltóversenyen aztán világosan és testközelben megmutatkozott versenyzőink számára az előbb említettek lényege.
A váltó világbajnokságon nemzetenként két váltó indulhat és a jobbik eredménye számít a pontversenyben. Mindkét jobbik váltónk tagjai keményen küzdöttek és különösen a fiúknak lehetőségük volt egy kiemelkedő helyezése, egyetlen hiba fosztotta meg őket ettől. Lássuk a részleteket. Első futónk Tas Dávid a cél előtt 900 m-rel a negyedik helyen fut az élbolyban együtt két svéd, a cseh, norvég, stb. ellenféllel. A kis körben ugyan volt egy néhány másodperces hibája, de így is az élbolyban a 10. helyen indította Matrit. Elmondása szerint nem okozott nehézséget a tájékozódás és a tempó tartása. Milyen jó lenne, ha ezt egyedül, önállóan is meg tudná tenni a jövőben! Ez magas fokú koncentrációt igényel, amit elsősorban verseny szituációkban lehet fejleszteni. Második futónk Vajda Zsolt is megpróbálta ugyanezt teljesíteni. Nem sok hiányzott hozzá, de az egyik pontnál egy sajnálatos párhuzamhiba 3-4 percet igényelt és ezzel lemaradt az élbolytól. Cserpák Zsolt megküzdött a 12. helyért.
A lányok váltóeredménye jobb lett ennél: 8-ak lettek, úgy, hogy az első futóknál még a második váltónk tagja Bíró Alma érkezett előbb mint Zsebeházy Eszter, a második futóink együtt érkeztek, Szigethy Ági utolérte Farkas Zsuzsát, a végén pedig Hecz Kati egy végre igazán jó futással fejezte be. A győztesek: mindkét nemben a svédek, ráadásul a fiúknál a második (nem hivatalos) helyen is az ő futójuk érkezett. Végül is 2. Csehország, 3. Szlovákia. A nőknél nagy a hasonlóság, de a harmadik hely a svájciaknak jutott.
A rendezésről: kisebb zökkenőktől eltekintve gördülékeny volt a szervezés, a szállásra, étkezésre, szállításra nem panaszkodhattunk. A terepi feltételek jók voltak, ha nem is a legnehezebb de megfelelő színhelyen zajlott a Junior Világbajnokság. Az egyéni térképe elmondások szerint, a váltóé pedig a saját tapasztalataim alapján is lehetett volna helyenként pontosabb, apróbb elcsúszások voltak. A pályák a sprinten és a váltón nagyon jól tükrözték a verseny sajátosságait - a gyors és pontos tájékozódás szükségességét gyors tempó mellett - az egyénin a sűrű úthálózatból adódóan a technikás és futó szakaszok váltakoztak.

Biztos vagyok benne, hogy mindegyik csapattagunk úgy érzi, tudott volna jobbat teljesíteni. De vajon igazán tudott volna-e? A nagy világversenyeken ugyanis nemcsak a terepet, a pályát, az ellenfeleket kell legyőzni, hanem a mindenkori szokatlan körülményeket: másik ország, más szokások, mások a versenykörülmények is, de legeslegfontosabb a nagy verseny tétje, a nagy ellenfelek hatása. Erre fel kell készülni, hozzá kell szokni, ehhez persze el kell menni ilyen versenyekre, és ott megtapasztalhatjuk, hogy megfelelő felkészüléssel mi is képesek lehetünk hasonlóra, mint a legjobbak. Erre szeretném bíztatni tehetséges, szorgalmas és elszánt fiatal sporttársaimat és akkor valóban jobbat fognak teljesíteni a mostaninál. Biztos vagyok bennük!

Rövid egyéni értékelések ABC sorrendben:
Bíró Alma: serdülőként került a csapatba négy futásból kettő - a klasszikus és a váltó - sikerült számára és még négy Junior VB- n szerepelhet, nehéz lesz minden évben előrébb lépni, de képes rá.
Cserpák Zsolt: talán ő az, aki a legjobban készült résztvevőink közül erre a VB-re, pedig még ifi korú. ő is elégedett lehet a klasszikus és váltó eredményével. Még két JWOC lehetősége van.
Farkas Zsuzsa: Legfiatalabb csapattagunk, ő is indulhat majd 2001-ben a magyar Junior VB-n. Itthon többször megverte Bíró Almát, most nem volt igazán jó eredménye, de újoncként ez sem kevés, és ismerve őt, képességeit és szorgalmát, a következő években kihozza magából amire képes.
Friedrich Gábor: nagy elszántsággal küzd, de nem mindig hiba nélkül, koncentrálásban fejlődnie kell. Belgiumban csak a rövidtáv C döntőjében futott úgy, ahogy magától elvárta, de a jövő évi Junior VB váltóra már most készül, az idei tapasztalatok alapján.
Furtner István: többet szeretett volna elérni. Életében először volt nagy nemzetközi versenyen, jövőre már felnőtt, de ha így készül később is, akkor számolni kell vele az élmezőnyben.
Gyalog Zsuzsa: VB újonc, jövőre még junior. Ha továbbra is hajt az edzéseken és a versenyeken, akkor a belgiuminál jobb lesz az eredménye Franciaországban, jövőre.
Hecz Kati: tavasszal talán tőle vártuk volna a legjobb VB helyezést. Most nem jött össze neki, pedig ahogy említettem egyes részidőkben és a váltóban megcsillantotta, mire képes. De úgy tűnik az idei felkészülése az érettségi és felvételi mellett nem érte el a szokásosat. Jövőre és két év múlva összejöhet, ha ő is úgy akarja.
Laki Balázs: ennél sokkal jobbat várt magától. Tavaly is indult már Román iában, de az idei felkészülése neki is lehetett volna alaposabb. Legjobb futása a váltó második csapatunkban volt, de azzal sem hiszem, hogy elégedett. Jövőre felnőttben ott lehet a magyar élmezőnyben.
Szigethy Ági: az utolsó pillanatban Tokaji Móni sérülése miatt kerülhetett a csapatba, és azt lehet mondani, hogy talán kihozta magából amire képes volt és ez nagy szó, hiszen a többségnek nem sikerült. Nem került az élmezőnybe, de megbízhatóan teljesített és ez a váltóban is sokat jelentett.
Tas Dávid: ő is az utólag bekerültek közé tartozik, és ez úgy látszik idén bevált. A rövid távon az A döntőbe került, egyedüli magyar fiúként, a váltóban pedig kiemelkedőt nyújtott, bíztató és követendő példát nyújtva a többieknek - a jövőre nézve is.
Vajda Zsolt: nagyon jó teljesítményre képes, de ez nem derült ki igazán ezen a versenyen. Sokat beszélgettünk, arról hogyan lehetne tovább fejlődnie, és azt hiszem meg tudja csinálni. ő is készül a jövő évi váltóra.
Zsebeházy Eszter: sokat fejlődött az elmúlt időszakban és ezt nemcsak a sportteljesítményére értem. Elsőéves ifistaként még nehéz a junior élmezőnybe kerülni, de hogy nem lehetetlen azt a sprint selejtezőben elért eredménye mutatja. Ha koncentrálásban, önfegyelemben tovább javul elérheti azt, amit szeretne.

Nem szóltam még a csapat egyik legfontosabb tagjáról, aki szintén VB újoncként mutatkozott be: a csapatvezető-társ Borosznoki Lászlóról. Bobó nélkülözhetetlen volt, vezette az autót, minden adminisztrációt intézett, naponta végiggyúrta a férficsapatot, és legfőképpen neki köszönhető, a derűs hangulat, ami segítette a versenyzőinket. Sokszor lesz még rá szükség.
Jómagam beugró csapatvezető voltam a Youth Match-en és a Junior VB-n. Nem vettem részt a csapatok felkészítésében, mégis évek óta ismerem mindegyiket versenyekről, edzőtáborokból, tudom legfontosabb eredményeiket. Most két úton vettem részt velük és remélem tudtam segíteni őket abban, hogy amire készültek, azt megvalósítsák. Ez persze hosszabb folyamat, és talán lesz alkalmam segíteni őket a jövőben is.

Hegedűs Zoltán

Vissza a Tájfutás 1997/5 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!