Egy hét Galíciában
A történet 1997. június 12-én kezdődött, Ferihegyen. Ott gyülekezett a XXX. Katonai Tájékozódási Futó Világbajnokságra utazó Vass Tibor vezette csapat, azaz ifj. Vass Tibor, Kovács Gábor, Mátyus Attila, Chmelik Ernő, Vajda Zsolt, Gerzsényi Zsolt. A csapattal tartott a Magyar Honvédség részéről Farkas László és Szabó Gyula.
Végcélként Spanyolországot vettük célba, közelebbről az Atlanti-óceán partján fekvő Marint, ahová Madridi átszállással vezetett utunk. Közel 8 órás - ebből 4 és felet a levegőben töltött - utazás után landoltunk Vigóban, ahonnan a rendezők busszal vittek a szálláshelyre minket. Érkezésünk - mivel Malév gép csak hétfőn és csütörtökön van Madridba - a megnyitó napjára esett, így szinte még be sem rendezkedtünk a Haditengerészeti Akadémián, máris mehettünk a megnyitó ünnepségre. Sajnos így a terepbemutatóról lemaradtunk, ami másnap mindenkit hátráltatott egy kicsit, amikor is szakadó esőben mérkőzött meg egymással a 24 ország 148 férfi és 47 női versenyzője.
A terepleírásban ez állt: jellemzően vegyes - fenyő és eucalyptus - erdő, gazdag útvonalhálózattal. A terep egy része jól futható, de sok a zöld rész, ahol tüskés sziklarózsa, durva szúrós szeder, kövek, sziklák és a meredek oldalak nehezítik a futást. Mondhatom jól sikerült a jellemzés. Mindenki nagyon elfáradva, tüskékkel teli jött be a 10.8 km-es pályáról. A selejtező senkinek sem sikerült igazán jól, a legjobb helyezést ifj. Vass Tibor szerezte meg 63. helyével, így mint a legjobb magyar versenyző ő képviselhette színeinket következő nap az "A" döntőben. A selejtezőn a svájciak szerepeltek a legjobban az első három hely megszerzésével, ami egyben a csapatverseny elsőségét is jelentette számukra, ahol mi a 17. helyet szereztük meg.
A döntő napjára annyit változott a helyzet, hogy végre elállt az eső, a terep még keményebb lett, s mindenki újabb és újabb trükköket eszelt ki a tüskék ellen. Néha igazi sziklamászó mutatványokat kellett bemutatni egy-egy pont megfogásához. Nagyon "élveztük" mikor a meredek oldalakban a sziklarózsák között kellett a sziklafalakon ugrálni, a sziklarózsákban megkapaszkodni.
A két nap alapján a világbajnokságot a cseh Rudolf Ropek nyerte meg a svájci Dominik Humbel és Daniel Giger előtt, ifj. Vass Tibor pedig az 54. helyet szerezte meg a 12.8 km hosszú "A" döntöben. A "B" döntőben a legjobb magyar én lettem a 21. helyemmel, itt 8,1 km volt a táv.
Az egyéni verseny fáradalmait Santiago de Compostella-ban pihenhettük ki, ahol egy kiadós városnézésre vitte el minket a rendezők. Hazafelé megmártóztunk az Atlanti-óceánban.
A váltóverseny is az egyéni versenyen megismert terepen zajlott le 7.1-7.4 km hosszan. Ebben a számban minden ország két váltót indíthatott, így nem volt sok esélyünk előkelő helyezés elérésére. A győzelmet ismét a svájciak szerezték meg az olaszok, csehek és oroszok előtt, akik között csak a befutón dőlt el a helyezések sorsa. Mi a 30. és a 41. helyet szereztük meg.
A VB utolsó hivatalos programja a bankett volt, ahol mindenki nagyon jól érezte magát - a mindig tréfás belgáknak köszönhetően még Miss és Mr. Orienteering választás is volt - s hajnal három óra körül kerültek ágyba az emberek.
A csapatok többsége másnap elindult haza, mi viszont még két napig a rendezők vendégszeretetét élveztük, süttettük magunkat az óceán partján, s próbáltuk kiszedni magunkból a rengeteg tüskét.
Mindent összevetve nagyon érdekes és kellemes hetet töltöttünk Spanyolországban, élveztük, hogy ilyen rangos mezőnyben versenyezhettünk. Nem várhattunk ettől a csapattól kiugró eredményt, de úgy érzem, mindenki kihozta magából a maximumot. Ez nem az jelenti, hogy maradéktalanul elégedettek lehetünk magunkkal, de nem is kell kudarcként értékelni az elért eredményeket.
Egyébként a körítés messzemenőkig megfelelt egy ilyen szintű verseny követelményeinek. A szállás kulturált, az étkezés pedig bőséges volt. Nagyon sok különlegesség kipróbálására volt lehetőségünk: kagyló, rák, polip, lepényhal is volt az étkek között.
A versenyzők tájékoztatására sem lehetett panasz, mert a napok végén minden résztvevő kapott egy-egy bulletint, melyben rengeteg adat volt megtalálható: a pályák távja, szintmetszete, rajtlisták, győztesek útvonala, nyilatkozata, teljes eredménylista, részidők, váltókombinációk és különböző összehasonlító táblázatok, diagrammok, így mindenki kedvére csemegézhetett.
Egyedül csak a sok bozót miatt van egy "kis" tüske bennünk, amiből sikerült mindenkinek haza is hoznia egy keveset.
Mindannyiunk nevében szeretnék köszönetet mondani a Magyar Honvédség vezetőinek, hogy ebben a nehéz gazdasági helyzetben lehetővé tették a számunkra a Világbajnokságon való indulást, s reméljük, hogy jövőre Svájcban ismét összemérhetjük magunkat a világ katona tájfutóival.
Gerzsényi Zsolt
Vissza a Tájfutás 1997/5 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!