A Parktájfutó Világverseny (PWT) hírei


A Parktájfutó Világverseny 1997. évi bemutatkozó futamára május 2-án, a svédországi Eskilstunában, közvetlenül a híres tízfős TIO-MILA váltót megelőző napon került sor. Magyar meghívott is indult a mezőnyben. Oláh Katalin lemondását követően teljesen egyértelmű volt, hogy az idei rendező városok nemzeti szövetségeinek jogán kapott helyen Domonyik Gábor indul el. Részvételét a budapesti futam szervezőbizottsága még Oláh Kati lemondása előtt kérte, s arra ígéretet is kapott. Az szép a dologban, hogy a Világverseny sorozatának szervezői az összes futamra elvárják Domát!

A PWT (Park World Tour) az IOF jóváhagyásával működő szervezet, január 29-én az egyik sítájfutó VK-futam helyszínén, az ausztriai Windisch-Garstenben tartott előkészítő megbeszélést, a közép-európai turné szervezőinek részvételével. Anders Vestergard vázolta a "tanács" elvárásait és fő elképzeléseket a parktájfutó versenyekkel kapcsolatban. E cikk megírásának a lezajlott első futamon túl az adja az aktualitását, hogy az IOF stratégiai tervei között is fontos helyet kap ez a tájékozódási versenyforma. Fontos helyet kap, mert a sportág modern kategorizálása alapján (látványsportok és szabadidősportok) törekedni kell arra, hogy mindkét kategóriába beleférjen kedvenc sportágunk.

Az IOF elnöke, Sue Harvey szerint is újra kell gondolnunk a sportág jellemzőit, és meg kell határoznunk azokat az összetevőket, amelyekből engedni lehet a sportágunk népszerűsítése érdekében. Mitől tájékozódás a tájékozódás? Az elnök rövid eszmefuttatása szerint a szalagozott terepi útvonal követése nem az, mert hiányzik belőle a navigáció és az útvonalválasztás. A térképek alapján történő elméleti feladatok esetében viszont a megvalósítás hiányzik! Tehát a futás lenne a fontos? - kérdezi az elnöknő. Nem a válasz, mivel bármilyen módon haladunk a terepen: lóval, sível, kerékpáron, kerekesszékkel stb. mindig végrehajtjuk a feladatot. Újabb kérdés, hogy a régebbi térképeken rendezett tájékozódási versenyzés elfogadható-e? És ezúttal igen a válasz! A teljesen ismeretlen terep nem előfeltétel! Mennyire kell titkosnak lennie az erdőnek, a térképnek, az ellenőrzőpontoknak, a pályának - ez az igazi kérdés. Hogyan fér össze a titkosság és a sportszerűség akkor, amikor teljesen hírzárat nem lehet elérni?

És ezen a ponton ér el az elnöknő ahhoz a kérdéshez, ami a parktájfutó versenyek kapcsán is előkerült. Szükségünk van arra, hogy a TV és a sajtó foglalkozzon velünk, hogy ne csak szabadidő sport, hanem látványsport is legyen a tájékozódás némelyik formája.

Az elmúlt években a sítájfutás olimpiai programba kerüléséért folytatott a legtervszerűbb harcot az IOF vezetése. (Sajnálatos, hogy az idei VK-futamok befejező versenyére, az igen távoli orosz Krasznojarszkba csak 41 férfi és 19 nő utazott el. Sajnálatos, hogy az ausztriai VK futam váltóversenyén nem volt tíznél több idegen érdeklődő a pálya mellett, holott a jövő évi VB is valahol a környéken lesz, azonos rendezőbizottság készítette elő ezt a versenyt is! Azért persze csodálatos a sportág, de lassan válik látványossá, fontossá.)

Mit tehet a PWT vezetése, hogy látványos, sok nézőt kiszolgáló, a sajtó, TV számára is érdekes, de ugyanakkor mégis fair versenyt rendezzen?

Oda kell menni ahol a néző van, fel kell adni a titkosságot mint előírást. Példa erre az ez évi 2. futam (június 13.) forgatókönyve is. Délelőtt minden versenyző meg fogja kapni a jyvaskylai finn verseny térképét, majd a terep letiltása után helyezik el oda az ellenőrzőpontokat, és a TV állásokat. 95 perces egyenes adás lesz az eseményről a délután folyamán. Tehát nem lesz titkos a helyszín, pont ezért nyújt egyenlő esélyt a versenyzőknek. Elveszítjük persze az ismeretlen felfedezésének élményét. A néző a "gladiátorok élvezetes küzdelmére" vágyik. Ezt most így tudjuk neki nyújtani.

Sue Harvey gondolatmenetében ez úgy fogalmazódik meg, hogy a lényeg megmarad: a terep és a térkép egyeztetése, versenyszerű feladatteljesítés közben.

Ezen kívül még egy faktort, a stresszt emeli ki. Ezt ez esetben a nézők közelsége, a nagy versenysebesség, a rövid indítási időköz okozza.

Lehetséges mindezt olimpiai sporttá fejleszteni? Sok elképzelés, ötlet kerülhet szóba. (Ezek közül hazánkban többet alkalmazunk, sokat kipróbálunk, úgy gondolom a versenyforma tekintetében minket magyarokat nem érhet igazán nagy meglepetés, sőt előállhatnánk javaslatokkal, amit egyébként az IOF remél is!)

Talán lesz egy "olimpiai üldöző" tájékozódási verseny, amely a vadászatra hasonlít, ahol a vadász maga is kieshet. Rövid, hendikeprajtos verseny, erdei, parkszerű és városszéli környezetben, amely terület nem tilos. A szellemi és lelki próba társul a fizikai megmérettetés mellé, sűrített drámaként.

Hát így képzeli el elnöknőnk az olimpiai üldözőt, ahol reményei szerint a hagyományos versenyek: a klasszikus és rövidtávú, valamint a váltószámok sztárjai szerepelnek majd. Lám milyen hamar nagykorú lett a rövidtávú.

A PWT vezetőségének ülésén kihirdettük a helyszíneket, azok nem titkosak.

Cesky Krumlov az óvárosát, az azt környező erdőket és a városszéli parkokat ígérte, Budapest a Városligetet, Graz a város főterét és a várhegyet, helikopteres felvételekkel, Velence pedig ismét a "csodát"!

Szó esett a parktájfutás felvételére a hagyományos világkupa futamok sorába, de a jövő évi 98-as program már mindkét sorozat szerzőinél olyan előrehaladott volt, hogy ebbe nem mertek fejest ugrani. Az azt követő években valamilyen társulás mindenképpen várható. Szegény VK futamok állandóan változnak. Az "egyfős váltó" azaz a hurokpályák és az együttes rajt bevezetését követően ugyanis a VK szervezői a Versenyzők Bizottságának egyetértésével ráálltak arra, hogy a potenciális nézőket biztosító többnapos versenyeket is a hivatalos programba illesszék. Most pedig már a parktájfutáson kell gondolkodniuk.

Ez is azt bizonyítja, hogy a parktájfutás bemutatkozó éve jól sikerült, az elképzelés jó, a versenyzők érdekeltek a részvételben, a sportágban korábban elképzelhetetlen feltételeket lehet szabni a rendezők felé, nevezési díj nélkül is teljes ellátást, pénzdíjat kell biztosítani a futóknak.

Az idei évvel kapcsolatban megállapodás született, hogy a finn TV-futamon csak 20-20 versenyző állhat rajthoz, szemben a többi verseny 25 főben meghatározott létszámával. Minden helyszínen egy női és egy férfi versenyző, a rendezők nemzeti szövetségek jelölése szerint rajthoz állhat, és az egyes rajtszámmal kell indulniuk. A mellkason és a háton is rajtszámot kell viselni, utóbbin a futó nevének feliratával.

A versenyzők autóbusszal érkeznek majd Budapestre Cesky Krumlovból október 7-én, a késő esti órában, és október 9-én reggelit követően Grazba buszoznak tovább.

A parktájfutó világverseny budapesti futamára 1997. október 8-án kerül sor a városligetben! A világ elit tájfutóinak megtekintésére Téged is várunk! A délután folyamán lehetőség nyílik a pálya teljesítésére, vagy a tömegrajtos időfutamokban, vagy az árusításra kerülő térképek segítségével szabadon.

A versenynap tervezett programja:

14.00 a versenyközpont megnyílik

14.00-14.20 sajtókonferencia a futók részvételével

15.01 első nő rajtja

15.25 utolsó nő rajtja

15.40-15.50 riportok a legjobb női versenyzőkkel

15.55 első férfi rajtja

16.20 utolsó férfi rajtja

16.35-16.50 riportok a legjobb férfi versenyzőkkel

16.50 díjkiosztó ünnepség

17.10 tömegrajtos VIP verseny

17.20-18.00 nyílt, limitált létszámú csoportokban indított tömegrajtos verseny

18.20 a tömegrajtos verseny eredményhirdetése

Az év legrangosabb hazai tájfutó eseményének népszerűsítése érdekében kérjük a tájfutóversenyek rendezőit, hogy ha azonosulni tudnak törekvésünkkel, akkor versenyeik befutópontjának adják a PWT kódot.

Dosek Ágoston



Vissza a Tájfutás 1997/4 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!