Edzőtáborról edzőtáborra, Borzavár, március 15-19.

Március 15-én a Hotel Szépalmában gyűltünk össze, hogy az előttünk álló 5 napot felkészüléssel töltsük.
A csapat létszáma meglehetősen nagy volt, 24 fő: Bíró Alma, Gárdonyi Réka, Gordos Mónika, Hecz Katalin, Hornyák Marianna, Kovács Bernadett, Lubinszki Mária, Lux Andrea, Szigethy Ágnes, Tokaji Mónika, Zsebeházi Eszter, Kesztyűs Szilvia vasárnap estétől., Cserpák Zsolt, Dénes Zoltán, Farkas Dávid, Friedrich Gábor, Kéri Péter, Kiss József, Lévai Ferenc, Mráz János, Molnár Zoltán, Sárecz Lajos, Viniczai Ferenc, segítő Moravszky János.
Amikor megérkeztünk, alapos meglepetésben volt részünk, mert a Bakony közepén nem azt vártuk, ami a szemünk elé tárult. A hotel és környezete csodálatosan szép, megnyerő volt és a személyzet is segítőkészen állt rendelkezésünkre megérkezésünktől az elutazásig. Az egyetlen problémát az étel mennyisége okozta, mert az nem a sportolók igényeihez volt igazítva, de az is lehet, hogy a mai anyagi helyzetünkhöz lett csak szabva. Ettől eltekintve az elszállásolás és az ellátás nagyon jó volt és a három darab nyolc ágyas szoba, amit rendelkezésünkre bocsájtottak, nem "kollégiumi" színvonalat jelentett. A szállás és környezete igazán exkluzív és aki megteheti, kiránduljon el erre a helyre. Maradandó élményben lesz rész.
Az ebéd a megérkezés napján kicsit csúszott, ezért az edzőbizottság által meghatározott ellenőrző futás helyszínének megtalálását is csak ezután tudtam elkezdeni. Ez azért jelentett problémát, mert munkahelyi elfoglaltságaik miatt Pavlovics Gábor és Lovasi Katalin csak ezen a délutánon tudott jelen lenni és teljesíteni ezt a feladatot. Szerencsére a hotel közvetlen szomszédságában sikerült találnom egy megfelelőnek tűnő kört. Ennek kijelölése és szalagozása is eltartott egy ideig, mivel ezt egyedül kellett elvégeznem ui. Moravszky Janit az utolsó pillanatban munkahelyi elfoglaltságai otthon tartották és csak egy nappal később, vasárnap reggelre tudott megérkezni egész éjszakai vonatozás után. Ezért kicsit későn, 4 óra után rajtolhattak csak Pavlóék.
A 3.8 km hosszú, kb. 110 m szintkülönbségű kört háromszor, illetve ötször teljesítették, a hűvös és kicsit szeles idő ellenére az edzőbizottság által meghatározott - lányok 55-60 perc, fiúk 80-85 perc - körüli időre. Amikor Gábor és Kati elindultak, még nem tudták pontosan, hány kört kell futniuk, de az első kör után ez is kiderült. A kör részben szekérúton, részben erdei utakon és terepen haladt.
Ezzel az edzőtábor első feladatát sikerült teljesíteni. Közben a csapat többi tagja ismerkedett a körrel és ezután közösen futóedzést végzett.
Ezután a következő problémát az okozta, hogy a terep, ahol a technikai edzéseket akartuk, kb. 5 km távolságban volt az előzetes információk által jelzett 3 km helyett, és nekünk mindössze egy személygépkocsi állt rendelkezésünkre. Ennek végleges megoldását - mint később kiderült, jó érzékkel - a következő napra hagytuk, mivel ekkorra vártuk Somogyi Lajost, aki az itteni táborozás lehetőségének fő szervezője volt.
A vasárnap reggelén szomorúan tapasztaltuk, hogy az éjszaka alatt az előző száraz körülmények között bemért felmérő körünket az eső alaposan eláztatta. Az is kérdéses lett, hogy vajon mi lehet Moravszky Janival, akit korán reggelre vártunk, de 8 óra körül még semmit nem tudtunk róla. Aztán az eső is elállt, és Moró is üzent, 9.30-ra itt lesznek Somogyi Lajossal. Ez szerencsére így is történt, gyors óraegyeztetés és a pálya újbóli végigszalagozása után, mivel az előző napi szalagot teljesen leáztatta az eső, rajtolhattunk is a felmérőn. Még szinte ki sem fújtam magam, már döntenem kellett az edzőtábor többi napjának programjáról, vagy legalábbis arról, hogy mely pontokat helyezzék el segítőink az egyéni bajnokság pontjai közül a terepen. Végül negyven pontot jelöltünk ki, amelyre éles bójákat raktunk ki. Kaptunk egy ígéretet is Somogyi Lajostól, hogy próbál segíteni és mikrobuszt tud esetleg keríteni a következő napokra.
A csapat legnagyobb része a délutánt átmozgató edzéssel töltötte. Néhányan még a Kőrishegyre is felmerészkedtek.
A hétfő reggelt a meglepetés, a csodálkozás és a kérdőjelek jellemezték. Meglepetés, mert az előző napi eső helyett kb. 15 cm hó esett és folyamatosan havazott is. Ebből adódott a csodálkozás, mert a táj így is lenyűgöző volt. A kérdőjelek pedig a hogyan tovább kérdései között szerepeltek, mert a tábor eredetileg technikai jelleggel indult, azonban ekkora hóban ezt már nem lehetett megvalósítani. A nap egyetlen jó híre volt, hogy sikerült mikrobuszt szereznie Lajosnak. A kiutazások kérdése ezzel a segítséggel rendeződött is minden napon.
A délelőtti edzés váltott vezetésű futás volt a Dörgő-hegyen, mivel itt kevésbé meredekek az oldalak és a felmérő után fizikailag ez kevésbé megterhelő volt, mint a Hálóvető terepen. Az erdésszel való "beszélgetés" után a többiek előtt tíz perccel indulva jelöltem meg a pontokat egy szalaggal. A pálya 6,2 km, 220 m 9 ep paraméterekkel bírt. A fiúk nagy része kifutott a szálláshelyről, majd a pálya teljesítése után vissza is futottak. A lányok a kisbusszal jöttek.
Már aki tudott! Mert az edzés közben Hornyák Maca sajnos olyan szerencsétlenül lépett, majd esett, hogy - mint később hazaszállítása után a tatabányai kórházban kiderült - töréses, szakadásos bokasérülést szenvedett. Még aznap este meg is operálták a bokáját. Ezek után már joggal mondhatom, ez a tábor sikeresnek nem igazán nevezhető. A délutánom azzal ment el, hogy Macát hazaszállítottam, mert Moróval és Macával együtt így láttuk leghelyesebbnek.
A többiek közben a Hálóvetőn edzettek a közben húsz centisre nőtt hóban. Az edzésre patrónusunk, Somogyi Lajos is ellátogatott néhány szatyor kiegészítő élelem kíséretében. Az este hosszú beszélgetéssel telt el.
A kedd "unalmasan" telt, mert csak a ragyogóan szép napsütéses idővel és a képeslapra illő erdővel tudtunk foglalkozni.
Délelőtt a fiúk egy 8,2 km/400 m/14 ep. pályát futottak, a lányok több kisebb csoportban útvonal követéses edzést végeztek közben 2x4 ep. érintésével, kb. 6,5 km 250 m szinttel. Délután már fáradtabb volt a csapat, ezért aki nem érezte magát elég frissnek a technikai edzéshez, az csak futóedzést végzett. A kisbusz is csak a kiszállítást tudta ezen a délutánon vállalni, így a technikai edzés után a többség hazafutott, a kisebbeket pedig az ismét minket meglátogató Somogyi Lajos fuvarozta haza. A csapat ezen a napon úgy érzem a tegnapi sérülés miatt kicsit óvatosabb volt, amit a körülmények ismeretében jogosnak érzek, mivel szinte minden, erdőben megtett lépésben benne volt a sérülés veszélye.
Szerdán nem maradt sok időnk, mivel ebédet már nem kaptunk, a csapat nagy része távolra utazott, a vasútállomás messze volt, a vonat 12.30-kor indult és a kisbusz csak kétszer fordulva tudta kiszállítani a társaságot.
Ilyen korlátok között kellett még az ellenőrzőpontokat is beszedni és edzést is végezni. A megoldás csak az lehetett, hogy az ellenőrzőpontok lebontása után mindenki visszafutott a szálláshelyre különböző hosszúságú útvonalakon. Ebből a sietségből adódóan nem tudtam az edzőtábort megfelelően bezárni, de ezt talán bepótoljuk a következő versenyek valamelyikén. Ezzel véget ért ez a nem túl jól sikerült öt nap.
Ezt a kijelentést leginkább a sérülés miatt teszem, mert ezzel úgy gondolom, tovább gyengült a női csapatunk. Másrészt az időjárás teljesen lehetetlenné tette a tábor eredeti céljának teljesítését. A technikai edzések végzése szinte nyomolvasó jellegű volt, a hóban történő futás pedig érthető módon nem lelkesítette a csapatot, a sérülés veszélye is nagy volt. A csapat felkészüléséről az ellenőrző futás jó képet ad, a technikai képességeknek a versenyeken kell majd kialakulnia és kiderülni.
Végezetül szeretném megköszönni minden résztvevő nevében Somogyi Lajosnak munkája melletti segítségadását és odafigyelését a tábor egész ideje alatt. Köszönjük, jól esett!

Viniczai Ferenc

Vissza a Tájfutás 1997/3 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!