Egy félperces kommentár dr. Holló József úr - most már lemondott elnök úr - beszédéhez. őszintén sajnálom, hogy több órás meggyőzés után sem sikerült ettől a meggyőződésétől eltántorítani. Sajnálatos dolog, meg kell oldanunk a problémát.
Ez kicsit azzal is járt - lévén, hogy egészen friss elhatározás -, hogy az elnökségi beszámoló mondhatnám ma reggel állt össze.
Szeretettel köszöntöttem a jelenlévő tájfutó sporttársaimat, szeretném külön köszönteni Balogh Gábor urat, az OTSH képviseletében, aki a Versenysport és Utánpótlás-nevelési Főosztály főosztályvezető-helyettese, dr. Nagy József urat, az OTSH Jogi Főosztályának képviseletében, külön vendégként Lipiczky Ágnest, a Nemzeti Sport tudósítóját, aki reméljük, hogy megfelelően képviseli sportlapunkban a tájfutás érdekeit, mint ahogy eddig is tette.

Szervezeti életünk

Minden megyében működik területi szövetség, és még két városi szövetség is működik, a budapesti és a soproni. A megyei szövetségek zöme saját versenynaptárral is rendelkezik, és lebonyolítják a megyei bajnokságokat is. Újjá alakult az év során a Heves Megyei TFSZ. Bács-Kiskun megyében is új kezekbe került a vezetés, habár nem tájfutók, remélhetőleg újra éled a megye halódó élete. Egyedül Békés megye helyzete veszélyes, itt nem működik egy szakosztály sem, nincs önálló programjuk sem. Az év folyamán a klubok létszáma lényegében változatlan maradt, új szakosztály 8, megszűnt 2, tagdíjhátralék miatt törölve 5. A klubok taglétszáma, erőssége változatos, a többszáz fős mammut-szakosztályoktól a családi klubokig.
E rövid bevezető után néhány személyi kérdésről szeretnék beszámolni, s elsősorban a legszomorúbbakról, akik eltávoztak közülünk. Akit nem fogok kommentálni, egyáltalán nem, mert a név önmaga kommentálja magát, Skerletz Iván. Elbúcsúztunk Leeb Ferenc sporttársunktól is, aki első osztályú versenyzője volt a MAFC szakosztályának, mindaddig, ameddig kiváló tanulmányi eredménye miatt német és osztrák ösztöndíjakkal ki nem jutott külföldre. Eltávozott közülünk tragikus hirtelenséggel. Kiváló, régi válogatott sportolónőnktől, Danovszky Máriától, Polditól szintén búcsúzni kényszerültünk. Aki ismerte őt, az különösen megsiratta. Be kell számolnom néhány személyi sikerről, az elmúlt év során. Dr. Dosek Ágoston mesteredzői címet kapott, dr. Somogyvári Károly születésnapján átvehette Gallov Rezső államtitkártól, az OTSH elnökétől a Magyar Sportért kitüntető címet, Skerletz Iván még életében átvehette az "Első osztályú Honvédelemért" kitüntető címet, és nem utoljára, a tájfutó térképek gyűjteménye kapott díjat, a Lázár-deák Térképészeti alapítvány pályázatán oklevél elismerésben részesült. Ezen kívül egészen friss hír: a Magyar Köztársaság Jó tanulója, Jó Sportolója versenyen a következők kaptak kitüntetést: Bíró Alma, Farkas Zsuzsanna, Zsigmond Száva, Makrai Éva, Hecz Katalin, Tóth Zsuzsanna, Szigethy Ágnes, Lubinszki Mária, Marosffy Dániel, Cserpák Zsolt és Szekeres Árpád. Ez is alátámasztja azt, hogy a mi sportágunk az intelligens emberek sportága, és itt csak az jut előbbre, aki az élet más területein is megállja a helyét.

Az elnökségről

Négy ülést tartott az elnökség az év során, márciusban, júliusban, novemberben és decemberben a következő témákban: elrendezte az előző közgyűlés által ráosztott feladatokat az előző év teljes gazdasági zárása, 96-os tervek, junior váltó- és csapatbajnokság létszámkérdései, a bajnokságok két éves előre tervezése, a bajnokságokon a kiemeltek létszámának meghatározása, a minősítési és bajnoki rendszer véglegesítése, - megjelent a szaksajtóban - felnőtt és a junior válogatott névsora, programja, első osztályú bírói minősítések jóváhagyása, főiskolás VB előkészületei, főtitkári pályázat, - ezek voltak a főbb címek.

A bizottságvezetők jelentéseiből

A naptár bizottság ez évben lépett működésbe. A tavalyi közgyűlés határozatot hozott a bajnokságok két évre előre tervezéséről. A feladat végrehajtására az elnökség bizottságot nevezett ki, vezetője Hegedüs András lett, tagjai Argay Gyula, Gera Tibor és Zsigmond Tibor, vagyis a veterán, az edző és a versenybizottság képviselői. Később ők kapták feladatul a versenynaptár kidolgozását, így lett a nevük naptárbizottság Az 1997-es bajnokságok pályázatának előkészítésére kevés volt az idő, talán a rendezőknek is szokatlan volt még az új forma, így a bizottságnak a pályázatok elbírálása helyett a rendezők felkutatására kellett vállalkozni. A 98-as pályázatra már pont annyian jelentkeztek, ahány bajnokság van, csak éppen többségük, 4-en, a rövidtávú és a váltóbajnokságra pályázott, a bizottság feladata most arra módosult, hogy átcsoportosítsa a jelentkezéseket. A rendezők rugalmasságának köszönhetően ez sikerült is, így 96 őszén - ilyen még nem volt a bajnokságok történetében - a 88-as rendezők megkapták megbízólevelüket. Ebben arra is felkérést kaptak, hogy a verseny előtt 1 évvel számoljanak be az előkészületekről, így szükség esetén a bizottság még időben tud segíteni. A 99-es bajnokságok rendezésére jövő tavasszal fog megjelenni a pályázati kiírás, az idei tapasztalatokon okulva szeptember végén lesz a jelentkezési határidő. Reméljük, hogy ez az újítás sokkal előkészítettebb bajnokságokat fog eredményezni, hiszen mindenki időben fel tud készülni a szponzoroktól kezdve a terepengedélyekig, és a térképtől kezdve a számítástechnikáig. Tehát ez a rendszer beindult, és úgy tűnik sikeres lesz.

A rangsoroló és országos bajnoki versenyekről

A 96-os évi MTFSZ versenyeket a tagszervezetek hathatós közreműködésével tudta a szövetség megrendezni. Az első verseny a hosszútávú OB, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei TFSZ által, a már régen várt jó időben, hómentes terepen került megrendezésre, ott, ahol 15 évvel ezelőtt volt már OB. Az éjszakai elődöntőt Borsod-Abaúj-Zemplén Megye rendezte meg a Bükkben, az éjszakai versenyzést segítő 10 ezres térképek, jó időben, jól futható erdőben. A következő OB-ket a váltó és sprintbajnokságot egymást követő napokon a Megalódusz rendezte meg a Vértesben. Ez a klub most rendezett először magyar bajnokságot, méghozzá jól, kitűnően, pedig ez a két nap a legnehezebben rendezhető versenyek közé tartozik. Az éjszakai OB a Mecsekben, a Baranya Megyei TFSZ rendezésében zajlott, ez már sejtetett bizonyos színvonalat, de a fényárban úszó, vörös szőnyeges rajt, éjszakai átfutópont, reflektoros eredményhirdetés - minden képzeletet felülmúlt, ehhez nem voltunk eddig hozzászokva, reméljük, hogy ezután leszünk. A nappali elődöntőt a BTFSZ rendezte meg a BEAC segítségével, a nagy létszám és a térképcsere ellenére rutinosan, simán. Talán egy OB-ra való feljutást a későbbiekben jobb lenne egy semlegesebb terepen megrendezni. A nappali magyarbajnokság még soha nem használt technikás terepen, csepergős, borult időben került megrendezésre, az időjárás már sejthetett valamit, másnap hajnalban halt meg Skerletz Iván főtitkárunk. A rendezést a Pápai SE vállalta és bonyolította le igen jól, az eredményhirdetés nem volt tökéletes. Az OCSB az Alföldön, néhol igen technikás terepen a Szolnok Megyei TFSZ rendezésében, valamint a helybéliek hathatós segítségével most először használt terepen, tulajdonképpen hibátlanul rendezve. Nagyon kedvezőnek tartom, hogy minden OB-t 96-ban helyesbített térképen tudtunk megrendezni.
Az eddigi jó képek után egy kicsit rosszabbak. A szövetséghez tartoznak rendezés szempontjából a diákversenyek is. A Főiskolást Kőszegen a Vas megyei TFSZ rendezte. Ez a bajnokság a rendezők létszámát és színvonalát tekintve visszaesett. Hol van már régi, vagy akár a tíz évvel ezelőtti, rangos főiskolás mezőny? Az idei fekete bárányunk az országos diákolimpia a MAFC rendezésében. Az eredményhirdetés méltatlan volt egy bajnokság rendezéséhez és két kategóriát törölni kellett. Az újrarendezésnél ősszel az F 18 kategóriát újra törölni kellett, így ebben az évben ebben a kategóriában sajnos nincs diákolimpiai bajnok. A veteránok bajnokságai néha külön, néha közösen kerültek megrendezésre a magyar bajnokságokkal. A rendezők itt is mindent megtettek a minél jobb rendezvények érdekében. Utolsó bajnokság a Visegrád Kupa keretében megrendezett hosszútávúra pöttyök estek, illetve rossz helyen voltak a pöttyök. Mivel rendezői hiba miatt kategóriát kellett törölni. A jövőt tekintve bizakodhatunk, hiszen a következő év minden rendezője ismert, amit már az előbb említettem is. Én nagyon sokat remélek ettől a pályázati rendszertől.

A térképbizottság jelentéséből

45 térkép jelent meg 96-ban 15 kiadó részéről, s a jelkulcs is megjelent egyszerűsített formában, teljes magyarázattal. Idén jelent meg először az OB összesítő térképe a győztesek útvonalával. A rendező szövetségek és szakosztályok jóvoltából minden bajnokság új térképen, jórészt szűz terepen került megrendezésre.

A válogatott működése és szereplése

Ebben az évben annyi változás történt a korábbi évekhez képest, hogy Gera Tibor ifjúsági szövetségi kapitány törődött a junior kornál fiatalabb utánpótlással. Edzőtáborozásokat - Vértes, Bükk - és több alkalommal nemzetközi versenyt szervezett meg a legfiatalabb válogatottak számára. A legjelentősebb erőfelmérés az európabajnoki címre pályázó ifjúsági találkozó volt Klagenfurt környékén, ott Friedrich Gábor 5. Makrai Éva 7. helye emelkedett ki egyéniben, serdülő női váltónk bronzérmet szerzett. Hasznos felkészülési versenyeket futottak a jicini ötnaposon a fiatalok, a költségük nagyobbik részét a futók, vagy egyesületeik vállalták. Ez alatt a 23 fős felnőtt és junior válogatott is részletes terv szerinti felkészülési programban vehetett részt. Mátraházán alapozó edzőtáborban 15 fő, a veszprémi felkészülésen 13 fő, a budapesti edzőtábor edzésein 8 fő, Szilicán 12 fő válogatott versenyző vett részt, összesen 22 edzésnapon. Ezt ki is használták főként a Junior és Főiskolás VB-re készülők. Junior VB-n rövid távon Domonyik Gábor megvédte világbajnoki címét, ami az idei év legnagyobb eredménye, Lubinszki Mária a nőknél negyedik lett. Klasszikus távon Domonyik 9. helye méltó még említésre. A veszprémi főiskolás VB-n remekeltek versenyzőink, rövidtávon Domonyik bronzérmet, Bokros Andrea 6. helyet, Kovács Bernadett és Lévai Ferenc 7. helyet, Gárdonyi Réka 9. helyet szerzett, Klasszikus távon Kovács Bernadett ezüstérmes lett, Lubinszki Mária 7. és Hornyák Mariann 9. helyezést szerzett és több versenyzünk volt 10-20. hely között. A váltóversenyen rendkívüli izgalmak közepette női váltónk a bronzérmet, férfi váltónk az ezüst érmet vívták ki. Az összes világkupa futamon rajthoz állt Domonyik Gábor és a legjobb helyezése a 21. volt. Oláh Katalin egyetlen futamot sem vállalt ebben az évben. Nagyon sokan nem tudtak részt venni a válogatott keret edzésein, többen egyénileg, többen klubjuknál készültek, azt hiszem, ez olyan probléma, amely a jelenlegi helyzetben megérthető. De aki kontrollfutásokon bizonyított, az nem esett ki a jelöltek közül. Edzőtáborozás volt Norvégiában is, ahol 14 fő válogatott vett részt. A skandináviai Vk futamokon az A döntőbe kerülés is örömet okozott, ez Lovasi Katalinnak kétszer, Bokros Andreának egyszer sikerült. A svájci és a franciaországi turnéban kiemelkedő eredmények: Kovács Bernadett és Pavlovics Gábor az A döntőbe jutott, Betti 26. Gábor 41. lett. Kovács Bernadett 34. helyével folytatta jó szereplését a VK-n és Domonyik Gábor 36. helyet ért el. VK összesítésben Domonyik Gábor 50. lett, Kovács Bernadett 52. A váltóversenyek sorában a női csapat svájci 17. helye a legjobb, ami a nemzetek között ennél jobb eredményt jelent, hiszen országonként több csapat is indulhat, de még így is messze elmarad elvárásainktól. Sajnálatos, hogy a lemondások miatt soha nem indíthattuk el az akkori papírforma szerinti legjobb csapatunkat a nőknél. És be kell látnunk, hogy a versenyekre kijelölt terepek sem kedveztek nekünk. A férfiak mezőnyében a legjobb összetételű váltó indulhatott, csak a 22. helyen voltunk. Örökké belenyugodni nem szabad, hogy a sziklás, hegyes terepek nem nekünk valók, de jelenleg ezt tényként el kell fogadnunk. Öröm az ürömben, hogy nagyon sok fiatal részt vehetett ezeken a versenyeken, akik igazában 99-re érhetnek be. És e mellett kell haladnunk tehát az egyenlők között mindig a fiatalabb az első. Meg kell említenünk, hogy a keret programjáért felelős szövetségi kapitány munkáját elsősorban intéző, sofőr, tolmács, csicskás és szervezőként használja a keret, és csak másodsorban épít szakmai munkájára. Bár az előző mondatok Dosek Ágoston tollából származnak, benne van némi elkeseredés is, de tényként el kell fogadnunk.
A szponzorálási lehetőségek hiánya talán legelőször a válogatottnál észlelhető, keserves perceket okozva azoknak, akik ilyen helyzetben is megpróbálják kikaparni a gesztenyét. A kerettagok figyelme és hozzáállása nem hasonlítható össze a 85-ös időszakkal. Akkor egy-két személyes probléma megoldásához kellett csak segítséget nyújtani, megértést tanúsítani. Ma a társadalmi változások nem kedveznek az élsportnak, és sajnos majd minden kerettag problémákkal terhelt. Magyarázható, megérthető, de sportvezetőként nehezen fogható fel, hogy miért van csak egy-kettő nagy áldozatokra képes élsportolónk, ez különben nemcsak a tájfutásra, hanem a magyar sport összességére is vonatkozik. De hát a pesszimizmus nincs kellőképpen alátámasztva az előző eredményekkel, de egy jelzést jelent, hogy nem állunk a legjobban ebben a kérdésben és főként az elkötelezettség szintje csökken, ami az idén még nem jelentkezett az eredményekben, de jövőre esetleg jelentkezni fog, bár reméljük, hogy nem. A pesszimista hangvételt talán oldani kell, emlékeztetve a juniorok és a főiskolások idei sikereire, az év végi parkfutás aranyérmesére, Oláh Katalinra, és az ezüstérmes Domonyik Gáborra. Megjegyezzük azt, hogy a huszáros teljesítmények mindig optimizmusnak adnak okot, és maradjunk abban, hogy a pesszimizmus és az optimizmus is egészséges dolog. A pesszimizmus azért kell, hogy ne essünk vissza, ne essünk abba a helyzetbe, hogy most minden hurrá, azért mert egy-két ember nagyot alkotott, az optimizmus pedig arra szükséges, hogy aki alkotott, annak az eredményét igenis ismerjük el és haladjunk tovább azon az úton. A pesszimizmus és az optimizmus egészséges arányát kell megtalálnunk. Néhány nevet ki kell emelnünk, akik a válogatott munkájához óriási segítséget adtak: a Magyar Bau Holding, a Dunaholding Alapítvány, Tüskés Endre, Bársony András, Monspart Sarolta, dr. Kiss Endre, Vértes Volán, és a Silva cég hazai képviselete, a teljesség igénye nélkül. Optimizmusunknak egyik forrása a számos segítség, amit a kerettel kapcsolatos problémák megoldásában a megyei és budapesti szövetségek, klubok, klubvezetők, edzők, hangyamunkája jelentett. És persze köszönet és bíztatás jár a sportolóknak, akik elmentek Svájcba, és saját matracaikon, hálózsákban alszanak, utcán főzőcskéznek, és akiknek mindezek ellenére tudniuk és becsülniük kell, hogy a sportági célokon keresztül végső soron az ő egyéni céljaik valósulhatnak meg. A címeres mez azt jelentse számukra, hogy a nemzetközi élvonalhoz illő edzéssel mindig magasabbra emeljék a mércét. És akkor nem fog elmaradni a siker. Idézem a legutolsó bekezdést, mely még problémákat fog okozni: Ezt kívánja megbízatása egy évvel történő meghosszabbításának lejártával a szövetségi kapitány, Dosek Ágoston is, aki a válogatott egykori kerettagságának lemondásához hasonlóan úgy gondolja, hogy csak teljes odaadással érdemes dolgozni, és aki nem tud alkalmazkodni tovább a megváltozott új körülményekhez, mivel önmaga is máshoz szeretne teljesíteni. Ebből a finoman megfogalmazott mondatból, vagy bekezdésből az derül ki, hogy Dosek Ágoston megbízásának lejártával nem vállalja tovább ezt a munkát, az elnökség feladata lesz, hogy helyét pótoljuk.
Még egy speciális fejezet Oláh Katalin, aki jelenleg sportágunk vitathatatlanul legnagyobb egyénisége, ezért külön kis fejezetet szántunk neki. 1996-ban Oláh Katalin kevés szereplést vállalt a válogatottban, tiszteletben kellett tartanunk a döntését, mivel vb években mindig teljes erővel és eredményesen dolgozik. Kitűnő képességét jelzi a pihenő évben produkált teljesítménye. Minden magyar bajnokságot megnyert, ahol rajthoz állt. Ellenfelei megközelíteni sem tudják a bajnoki küzdelmekben, de az erős nemzetközi mezőny is főhajtásra kényszerült előtte az őszi Spartacus Kupán. A norvég VB-hez reméljük, hogy lesz elég kitartása, és még egyszer bebizonyítja, hogy ott is nagyot tud alkotni, ebben egészen biztos vagyok. És reméljük, hogy 1997 év végén nem kell egy percig sem összeülnünk, hogy ki legyen az év sportolója a nőknél.

Sportdiplomácia

Az IOF-ben személyi változások történtek, ez pedig gyakorlatilag azt jelentette, hogy Monspart Sarolta nem jelöltette tovább magát az IOF elnökségébe. Eltöltött ott több, mint egy évtizedet, és én megértem az elhatározását, én is eltöltöttem ott tizenhárom évet, tudom, hogy az emberben fellépő fásultságot úgy lehet legjobban megakadályozni, ha félreállunk. Egy bizonyos idő után az emberben már nem lobog az a tűz, ami azt a megdöbbentően nehéz munkát, a nemzetközi életben való szereplést lángját lobogtatja tovább. ő így döntött, és ezt a döntését tiszteletben kell tartani, helyette mi szerettük volna az elnökségbe Dosek Ágostont, delegálni, de a szavazásnál ettől elmaradt, ez az első lépés, nem, vagy csak ritkán szokták egyből az elnökségbe beválasztani. Az, hogy kapott bőven szavazatot, azt jelenti, hogy a jövő előtte áll. Esélyes arra, hogy a továbbiakban az IOF bizottságoknak tagja legyen Zentai László, és Hegedüs András. Remélem, hogy mindketten a jövőben tudják ezt a munkát folytatni.

IOF

Jelenleg 48 tagországa van, abból 7 levelező, csak teoretikus tagok, mint Argentína, Chile, Equador, Kuba, Macedónia, és Malaysia. Néhány határozat. Az IOF megszavazta, hogy MTB tájékozódási csoportja alakuljon. Hogy a továbbiakban hogyan alakul, lesz--e világbajnokság e számban, vagy Európa-bajnokság, a felvételt a szövetség tagjai közül 32:1 arányban megszavazták.
Az elnökség határozata szerint legalább 1 főnek Európán kívülinek kell lennie, ami nem is lesz nehéz, mivel a sportág lassanként elhagyja Európa-centrikusságát. Amennyiben valamely elnökségi tag lemond, az elnökség kooptálhat új tagot. Az elnökség a maga hatáskörébe akarta vonni a világbajnokságok rendezéséi jogát, ezt a közgyűlés elutasította, maradt a közgyűlés joga a világbajnokságok kijelölése. Foglalkoztak azzal is, hogy az elnökségi tagok az IOF költségén utazhassanak. ez számunkra ha lesz egyszer elnökségi tagunk, sokat jelenthet, nem kell folyton azon gondolkoznunk, hogy az elnökségi tag egyáltalán el tud-e jutni az elnökség üléseire. Bevezetik a veterán világkupát sítájfutásban, az 1999-es évtől kezdve. Esetleg lesz olyan sporttársunk aki ez ügyben érintett. Megtörtént a 2001-ben sorrakerülő VB színhelyének kijelölése, ez Finnországban lesz, Tamperében, mégpedig pontosan azon a helyen, ahol a 79-es VB volt. Junior VB 97-ben Belgiumban, 98-ban Franciaországban lesz. Oroszország rendezi Krasznojarszk közelében a VB-t 2000-ben. Portugália rendezi 98-ban az IOF kongresszust. Az IOF tagdíjunkat lecsökkentették, 30 ezer SEK-ről 20 ezer SEK-re.
Ismételten elnézést kell kérnem, adott esetben, azért, mert a reggel 9 órakor kapott anyagokból nem tudtam a kellő súlyozásokat megtenni, néha bőbeszédű voltam, néha szűk, azt hiszem, az adott szituációban ezt nekem megbocsátják, és türelmüket megköszönve visszaadom a szót levezető elnökünknek

Dr. Szarka Ernő, az MTFSZ alelnöke

Vissza a Tájfutás 1996/7-8 tartalomjegyzékhez!

Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!